Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A szamóca kártevői

A szamóca kártevői

A szamóca gyökérkártevői közül a cserebogarak lárvái (Melolonthidae), a pattanóbogarak (Elateridae) és a szamócavincellér-bogarak (Otiorhynchus ovatus, O. rugusostriatus) károsítanak a leggyakrabban. Közülük is a cserebogarak idősebb lárvái okozzák a legtöbb gondot.

A szamóca védelmében a levélkártevői közül egyedül a szamócaatka (Tarsonemus pallidus) meghatározó jelentőségű. A többi lombrágó levélkártevő, mint pl. a levélbarkók (Phyllobius oblongus, Ph. betulae, Ph. argentatus, Psalidium maxillosum), a levéldarazsak (Emphytus cinctus, Cladius pectinicornis), a sodrómolyok (Ancylis comptana, Pandemis dumetana) bár gyakori kártevői a szamócának, súlyos károkat csak tömeges elszaporodásuk esetén okoznak. A kis szamóca-levéltetű (Aphis forbesi) szintén nem tartozik a jelentős kárt okozó fajok közé.

A növény generatív részeit károsító fajok közül a szamócaeszelény (Coenorrhinus germanicus) és a szamóca-bimbólikasztó (Anthonomus rubi) kártétele különösen a hagyományos szamócatermesztő körzetekben okoz jelentős termésveszteséget, így az ellenük való védekezésre évről évre gondot kell fordítani.

A szamóca veszélyes kártevői közé kell sorolnunk a levélen, bimbón, virágon, termésen tünetet egyaránt okozó szamóca-fonálférget (Aphelenchoides fragariae).

A szamóca kártevői között megkülönböztetett figyelmet érdemel a szaporítóanyaggal terjedő szamócaatka és a szamóca-fonálféreg. Mindkét faj felszaporodásával és kártételével, fertőzött szaporítóanyag felhasználásakor, a telepítést követő második évtől fokozottan számolni kell.

Cserebogárfélék

(Melolonthidae)

Tápnövénykör: sok tápnövényű kártevők.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a cserebogarak a szamóca legjelentősebb talajlakó kártevői. Kártételükkel az egész ország területén, a termesztőkörzettől függetlenül számolni kell. Leggyakrabban a májusi cserebogár (Melolontha melolontha), az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani) és a kalló cserebogár (Polyphylla fullo) károsít. Az egyes fajok előfordulásának gyakorisága és kártételének mértéke területenként változó.

Kárkép: a cserebogarak lárvái, a pajorok, a gyökereket rágják. Ennek következtében a szamóca a növekedésben visszamarad. Súlyos kártétel esetén kezdetben néhány levél lankad, hervad, majd amennyiben a kártétel a gyökértörzsre is kiterjed, az egész növény elszárad. A növény pusztulását követően a lárvák újabb növényeket károsítanak, ezért a kártétel gyakran foltszerűen jelentkezik.

Fejlődésmenet: a cserebogarak többéves fejlődésű kártevők. A májusi cserebogár és az erdei cserebogár három, míg a kalló cserebogár négy évig fejlődik a talajban. Az április végén, május folyamán rajzó (májusi cserebogár, erdei cserebogár), valamint a június végén rajzó (kalló cserebogár) imágók az érési táplálkozást, párosodást követően tojásaikat a talajba rakják. A tojások lerakására előszeretettel keresik fel a gyomos növényállományokat, a növényekkel sűrűn borított területeket, így a szamócát is. A lárvák 30–50 nap alatt kelnek ki a tojásokból. A fiatal lárvák korhadó anyagokkal, majd a rendszerint nyár végén bekövetkező vedlést követően vékonyabb gyökerekkel táplálkoznak. Ekkor a kártételük még nem feltűnő. A lárvafejlődés előrehaladtával étvágyuk, így károsításuk is fokozatosan növekszik. A legsúlyosabb kártétel az imágórajzást megelőző évben, az erősebb gyökereket és a gyöktörzset is károsító, fejlett lárváktól várható. Ősszel a lárvák a talaj hőmérsékletének csökkenésével mélyebbre húzódnak és ott telelnek. A májusi cserebogár és az erdei cserebogár két telet lárva, a harmadik telet már imágó alakjában vészeli át. A kalló cserebogár lárva alakban telel, majd a rajzás évében, májusban bábozódik.

Ökológia és előrejelzés: a cserebogarak pajorjai elsősorban a középkötött, jó vízgazdálkodású barna erdőtalajokat kedvelik. A magas talajvíz, továbbá az erősen kötött talajok kedvezőtlenek számukra. A talaj tartós kiszáradása, különösen a tojások lerakása és a lárvák kelésének idején, jelentős mortalitást okoz.

A kártétel elkerülése miatt rendkívül fontos, hogy a telepítést megelőzően a pajorok egyedszámát, korát, faji hovatartozását megállapítsuk. Ennek ismeretében dönthetünk a védekezés szükségességéről és módjáról. A talajlakó kártevők egyedszámát 0,5 m2 felületű, két ásónyom mélységű mintagödrök talajának átvizsgálásával állapítjuk meg. Amennyiben a pajorok száma az 1 idős lárva vagy 3–4 fiatal lárva/m2 értékét eléri, a telepítést megelőzően talajfertőtlenítésre van szükség.

Védekezés: a kémiai védekezés eredményessége nagyban függ a lárvák elhelyezkedésének mélységétől. A lárvák a talaj hőmérsékletének csökkenésével mélyebbre húzódnak, így a késő őszi vagy a kora tavaszi kezelések jórészt hatástalanok. A kezelést elvégezhetjük közvetlenül a telepítést megelőzően vagy akár az előző évben, az elővetemény termesztése során. Az utóbbi előnye a hosszabb hatástartamú, fejlettebb lárvák ellen is jobb eredményt adó hatóanyagok felhasználhatóságában rejlik. A telepítést megelőző kezelésre a diazinon, terbufosz hatóanyagú készítmények használhatók.

A termő szamócában az állomány gyommentesen tartásával, a sorközök talajának művelésével mérsékelhetjük a kártevők megtelepedését. A kémiai talajfertőtlenítés eredményes elvégzésére ekkor már alig van lehetőség.

Amennyiben a telepítést megelőző időszakban általános talajfertőtlenítő hatású készítményt használunk, a talajlakó kártevők ellen külön védekezésre nincs szükség. Az általános talajfertőtlenítő hatású készítmények az idősebb pajorokat is elpusztítják.

Pattanóbogarak

(Elateridae)

Tápnövénykör: polifág kártevők. Kártételük elsősorban a lágy szárú növényekre korlátozódik.

Kárkép: különösen a fiatal, gyenge gyökérzetű növényeken szembetűnő. A növények alig fejlődnek, sínylődnek, esetenként elpusztulnak. A talajban a növény gyökérzónájában 2-3 cm hosszú, 2 mm átmérőjű, drótszerűen kemény, világosbarna lárvákat találunk. A drótférgek a gyökerek és a gyökértörzs megrágásával a víz- és a tápanyagfelvételt zavarják.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a talajlakó kártevők közül a cserebogarak pajorjai mellett a pattanóbogarak lárvái, a drótférgek is számottevő kárt okozhatnak. A pattanóbogarak sok tápnövényű kártevők. Faji összetételük talajtípustól, termőhelytől függően változó. A leggyakrabban előforduló fajok az Agriotes nembe tartoznak. Az általuk okozott kártétel azonos, életmódjuk hasonló, ezért fajonkénti ismertetésre ehelyütt nem térünk ki.

Fejlődésmenet: a pattanóbogarak nőstényei előszeretettel helyezik tojásaikat növényzettel sűrűn borított talajra, a növények tövéhez. A fiatal lárvák kezdetben korhadó anyagokkal táplálkoznak, a növény gyökerét nem károsítják. A harmadik lárvastádiumtól válnak gyökérkárosítóvá. A lárvák fejlődése fajtól függően 3–5 évig tart. A lárvák a telet a talaj mélyebb rétegeiben töltik. 10 °C alatt táplálkozásuk szünetel. Az imágórajzást megelőző év augusztusában bábozódnak, és az utolsó telet imágó alakban, a talajban vészelik át.

Ökológia és előrejelzés: az ország csapadékban gazdagabb területein számíthatunk elszaporodásukra és kártételükre.

Ha a telepítést megelőző talajvizsgálat során a drótférgek száma eléri a 4 db/m2 értéket, a talajfertőtlenítést ajánlott elvégezni.

Védekezés: a kémiai védekezés módszere megegyezik a cserebogaraknál leírtakkal.

Szamóca-fonálféreg

(Aphelenchoides fragariae)

Tápnövénykör: polifág kártevő. Lágy szárú és fás szárú tápnövényei egyaránt ismertek. Mintegy 250 növényfajon károsít.

Kárkép: a levélen, virágszáron, virágon, gyümölcsön egyaránt jelentkezik. A levelek rendellenesen fejlődnek, rendszerint aránytalanul megnyúltak, hullámos felületűek, a virágszár megrövidül, a sziromlevél csökevényes. A termés apró, ízetlen.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: hazai előfordulása ismert, elterjedése, kártételének mértéke tisztázásra vár. Európa számos országában a szamóca legveszélyesebb kártevőjeként tartják számon, nemritkán 50% feletti termésveszteségről számolnak be.

Fejlődésmenet: endoparazita és ektoparazita életmódot egyaránt folytató fonálféreg. A nedves felületű leveleken, vízben mozogva, a légzőnyílásokon keresztül hatol be a növény szövetébe. Egy nemzedék hozzávetőlegesen két hét alatt fejlődik ki, így egyedszámuk rendkívül gyorsan növekedhet.

Ökológia és előrejelzés: elszaporodásához a csapadékos időjárás kedvező. Elsősorban szaporítóanyaggal terjed. Szamócán kívül gyomnövényeken is kifejlődik.

Védekezés: az egészséges szaporítóanyag ültetése, a legalább 4 éves vetésforgó betartása elengedhetetlen feltétele a szamóca-fonálféreg kártétele elkerülésének. A szaporítóanyag mentesítésére a palánták meleg vizes kezelése, esetleg metilbromidos gázosítása jöhet számításba. Azokon a hagyományosan szamócatermesztő területeken, ahol a szamóca négy évnél hamarabb kerül ismét a területre, illetve a fonálféreg-fertőzés veszélyén kívül más károsító szervezetek előfordulása indokolja, a telepítést megelőzően ún. általános hatású talajfertőtlenítő készítmények felhasználására is sor kerülhet. Az általános hatású talajfertőtlenítő készítmények a fonálférgeken kívül elpusztítják a talajlakó kártevő rovarokat (még a fejlettebb lárvákat is), emellett herbicid és fungicid, valamint fitotoxikus hatásuk is van. Az utóbbi elkerülésére az általános talajfertőtlenítő készítményeket mindig csak jóval a szamóca telepítését megelőzően szabad felhasználni. Az engedélyezett általános talajfertőtlenítő hatóanyagok (dazomet, metám-ammónium) hatékonysága a talajhőmérséklettől függ. A kezelés 5 °C alatt, a készítmények gyenge gázosodása miatt, hatástalan. A legjobb eredmény 10 °C talajhőmérséklet felett várható. Melegebb talajban gyorsabban fejtik ki hatásukat, és a növények a károsodás veszélye nélkül hamarabb ültethetők. Az általános talajfertőtlenítés kizárólag jól elmunkált, finommorzsás szerkezetű, középnedves talajon ad megbízható eredményt. A készítmények kijuttatását, bedolgozását követően a képződő gázok eltávozásának megakadályozására a talajfelszínt hengerezéssel tömöríteni kell. A tömörítést megelőzően kijuttatott 4–5 mm öntözővíz a felület jobb lezárását segíti elő. A készítmények talajhőmérséklettől, a hatóanyag tulajdonságaitól függően eltérő idő alatt fejtik ki hatásukat. A Basamid G 15–20 °C-on 1-2 hét, az Ipam 10–15 °C között 8–10 nap alatt fejti ki általános talajfertőtlenítő hatását. Ezt követően a hatóanyag-maradvány csökkentésére talajműveléssel szellőztetjük a talajt. A növényvédőszer-maradvány okozta fitotoxikus tünetek elkerülésére a szellőztetést követően minden esetben a hatóanyag-maradék jelenlétét bioteszt módszerrel ellenőrizni kell. A kezelt talajból 15, 20, 25, 50 cm mélységből talajmintát veszünk, majd légmentesen zárható üvegedénybe tesszük. Egy másik üvegbe kontrollként kezeletlen területről származó talajt helyezünk. Ezt követően cérnára erősített, nedves vattacsomón saláta- vagy zsázsamagvakat lógatunk a talaj feletti légtérbe, és az edényt lezárjuk. Az edényeket 20–25 °C-on tárolva 3 nap alatt elvégezhetjük az értékelést. Amennyiben a kezelt talaj felett lévő magvak csírázása eltér a kontrolltól, a talajba tilos növényt ültetni. A talajt tovább kell szellőztetni, és ezt követően a bioteszt ismételt elvégzése szükséges.

Szamócaatka

(Tarsonemus pallidus)

Tápnövénykör: szamóca, afrikai ibolya, borostyán és még számos, elsősorban növényházban nevelt dísznövény.

Kárkép: a leveleken jelentkezik először: a fiatal levelek növekedése lelassul, a levélnyél rövid marad, a levelek felülete hullámos, a fonákon erősen szőrözött lesz. A virágkocsány rövid, a termés elaprósodik. Az egész növény kondicionálisan leromlik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a legveszélyesebb szamócakártevők egyike. Szántóföldön és a hajtatás során egyaránt előfordul. Kártétele különösen a 2. és a 3. évben egyre nagyobb termésveszteséget okoz.

Fejlődésmenet: a szamócaatka nősténye a szívlevelek között telel. Tavasszal, március végétől, április elejétől a növekvő leveleken károsítanak. A nőstények hamarosan megkezdik a tojások lerakását. A fejlődés időtartama elsősorban a hőmérséklettől függ. Egy nemzedék kifejlődéséhez 15 °C-on még 18 nap, 25 °C-on pedig mindössze 7 nap szükséges. Határozatlan nemzedékszámú faj.

Ökológia és előrejelzés: fejlődését a nagy relatív páratartalom és a 25 °C körüli hőmérséklet elősegíti, így különösen a hajtatott szamócán rendkívül gyors a felszaporodása.

A szaporítandó növényállományban a szamócaatka előfordulását a nyár folyamán több alkalommal is szükséges ellenőrizni. A vizsgálat során a kárképet nem mutató növények atkaellenőrzését is feltétlenül ajánlott elvégezni.

Védekezés: a szamócaatka elsősorban szaporítóanyaggal terjed, így az egészséges szaporítóanyag ültetése alapvető fontosságú. Később az ültetvényben felszaporodó szamócaatka ellen a virágzást megelőző időszakban és a szüret után védekezhetünk. Mivel a szamócaatka a permetlé számára nehezen elérhető helyen, elsősorban a fiatal tőleveleken tartózkodik, a növényvédő szerek csak nagy (1500 l/ha) permetlémennyiség kijuttatása esetén hatásosak. Védekezésre az endoszulfán, a triazofosz és az amitráz hatóanyagú készítmények használhatók. Fertőzött szamócaállományban, a szamócaatkák számára kedvező időjárás esetén, a nyár folyamán a permetezést 7–10 nap elteltével szükséges megismételni. Az endoszulfán és a triazofosz hatóanyagokkal végzett szamócaatka elleni kezelés egyúttal hatásos a védekezés idején a növényállományban előforduló kártevő rovarok ellen is.

Kis szamóca-levéltetű

(Aphis forbesi)

Tápnövénykör: szamóca.

Kárkép: a levéltetvek a levélnyeleken, a levél fonákán szívogatnak. Az általuk ürített mézharmatot fogyasztó hangyák a levélnyél alján és a gyökérnyaki részen tartózkodó levéltetvek védelmére talajszemcsékből csöveket építenek. A károsított növények növekedése a kártevő tömeges felszaporodása esetén gyengül. A levéltetvek közvetlen kártételén túl vírusvektor tevékenységük is jelentős.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: gyakran előforduló faj. Közvetlen kártétele elsősorban a rovarölő szerekkel nem kezelt házikertekben jelentkezhet. A kis szamóca-levéltetű mellett a nagy szamóca-levéltetű (Aphis fragariae), a muskátli-levéltetű (Acyrtosiphon pelargonii ssp. rogersi) és a zöld szamóca-levéltetű (Pentatrichopus fragaefolii) károsíthat szamócán.

Fejlődésmenet: soknemzedékű kártevő. A tőkocsányra rakott tojások telelnek. A kártételi időszak az ősanya március végi megjelenésétől októberig tart. Nem migráló faj.

Védekezés: levéltetvek elleni külön védekezésre szamócában ritkán van szükség. A rendszeresen megjelenő kártevő rovarok elleni inszekticides permetezések a levéltetveket is pusztítják. Esetleges tömeges megjelenésükkor heptenofosz, triazofosz, diklórfosz vagy a dimetoát hatóanyagú rovarölő szerekkel védekezhetünk.

Kis szamócavincellér, nagy szamócavincellér

(Otiorrhynchus ovatus, Otiorrhynchus rugusostriatus)

Tápnövénykör: a szamócán kívül a lucernán és a gyümölcsfák gyökerén is kifejlődnek.

Kárkép: a két szamócavincellér kártétele jórészt megegyezik. A lárvák a vékonyabb gyökereket lerágják, a vastagabb gyökereket hámozgatva körberágják, és ezzel pusztulását okozzák. A nagy szamócavincellér lárvái a gyöktörzsbe odvakat rágnak, míg a kis szamócavincellér csak a gyökereket károsítja. A szamóca föld feletti részein a kártétel a két fajnál a virágzást követően, azonos módon jelentkezik. A károsított gyökerű szamóca a fejlődésben visszamarad, a gyümölcsök aprók, ízetlenek maradnak. Súlyos kártétel esetén a növény kipusztul.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a hagyományos szamócatermesztő körzetekben jelentős kártevők. Főleg az idősebb, 2-3 éves állományban okozhatnak károkat. A vincellérbogarak közül a barázdáshátú vincellérbogár (Otiorrhynchus sulcatus) és a rendszerint lucernatábláról betelepedő hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligusticii) is károsíthat a szamócán.

Fejlődésmenet: a kis szamócavincellér 4-5 mm hosszú, fekete imágóinak rajzása június első felében, míg a 6–8 mm hosszú, vörösesbarna nagy szamócavincelléré mintegy 2-3 héttel később figyelhető meg. Az imágók éjjel táplálkoznak, nappal a növények levele alatt, talajrögök között húzódnak meg. Tojásaikat 2-3 hetes érési táplálkozást követően a talajba rakják. A lárvák kezdetben korhadó anyagokkal, majd a második lárvastádiumtól gyökerekkel táplálkoznak. A lárvák októberig, novemberig károsítanak, majd 20–25 cm mélyre húzódva telelnek. Az áttelelt lárvák tavasszal folytatják a károsítást. Ekkor a vastagabb gyökereket, illetve a gyöktörzset rágják. A kis szamócavincellér lárvái május közepén, a nagy szamócavincellér lárvái 2-3 héttel később bábozódnak, majd 3-4 hét múlva jelennek meg az imágók. Mindkét faj egynemzedékű.

Ökológia és előrejelzés: a száraz, aszályos esztendők kedvezőek a szamócavincellérek elszaporodásához. A rendszeresen öntözött állományokban a kártétel mértéke lényegesen kisebb.

A vincellérbogarak betelepedésének megfigyelésére a tábla szélén ásott 20 × 30 × 15 cm méretű, szamócalevéllel bélelt bogárcsapdák alkalmasak. Az idősebb ültetvényben az imágók rajzása hasonló módon követhető nyomon.

Védekezés: mivel a vincellérbogarak hártyás szárnyak nélkül repülni nem tudnak, a gyalogosan közlekedő imágók betelepedése a károsított idős vagy az újonnan telepített állomány körül kiszántott barázdába a rajzás időszakában porcsík formájában kiszórt, metilparation hatóanyagú rovarölő szerrel megakadályozható. Amennyiben a vincellérbogarak imágóinak rajzása a már fertőzött növényállományban a szüretet megelőzi vagy az azt követő időszakra is kiterjed, a kártétel megakadályozása érdekében permetrin + tetrametrin hatóanyagú rovarölő szerrel védekezhetünk.

Levélbarkók

(Phyllobius spp.)

Tápnövénykör: az imágók a gyümölcsfélék levelét fogyasztják, a lárvák a gyomnövények gyökerén fejlődnek.

Kárkép: az imágók tavasszal a leveleket a levél széléről kiindulóan, szabálytalan U alakban kicsipkézik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a levélbarkók a szamóca gyakori, de rendszerint kevésbé jelentős kártevői. Kisebb kártételük a vegyes növényállományú házikertekben szinte minden esztendőben megfigyelhető. A közönséges levélbarkó (Phyllobius oblongus) mellett olyan általánosan elterjedt fajok, mint a nyírfabarkó (Phyllobius betulae), az ezüstös levélbarkó (Phyllobius argentatus) és a fekete barkó (Psalidium maxillosum) is előfordulhat.

Fejlődésmenet: a kétéves fejlődésű fekete barkó kivételével egynemzedékű fajok. Az imágók telelnek át a talajban. A közönséges levélbarkó és a fekete barkó rendszerint a virágzást megelőzően, míg a másik két faj a virágzás táján rajzik. A nőstények a szamóca levelén folytatott érési táplálkozást és párosodást követően a levelekre vagy a talajba rakják tojásaikat. A lárvák a gyökereken fejlődnek, kárt rendszerint nem okoznak. Az egynemzedékes fajok imágó, a kétéves fejlődésű fekete barkó az első telet lárva, a másodikat imágó alakban tölti.

Védekezés: amennyiben a szamócaeszelény ellen rovarölő szerrel permetezünk, a levélbarkók ellen külön kezelésre nincs szükség.

Fehéröves levéldarázs, fésűscsápú rózsadarázs

(Emphytus cinctus, Cladius pectinicornis)

Tápnövénykör: rózsa és a szamóca.

Kárkép: a fiatal lárvák a leveleket hámozgatják, az idősebbek a leveleket lyuggatják. A károsított leveleken a kirágott lyuk körül a vastagabb levélerek megmaradnak. Kártételére a szamóca virágzásától nyár végéig fokozódó mértékben számíthatunk. Kárkép alapján a két faj nem különíthető el.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: évről évre megjelennek a szamócaállományokban, ennek ellenére számottevő lombkártételt csak tömegszaporodás esetén okozhatnak.

Fejlődésmenet: az imágók rajzása április végén, május elején kezdődik. A fehéröves levéldarázs a tojásait a levél fonákán a bőrszövet alá, a fésűscsápú rózsadarázs a bőrszövetbe süllyeszti. A lárvák fejlődése 3-4 hétig tart. A kifejlett lárvák a növénymaradványok között, esetleg a talajban bábozódnak. A bábokból, hőmérséklettől függően, 1-2 hét alatt rajzanak ki az imágók. A fésűscsápú rózsadarázs lárvái gyorsabban fejlődnek, a bábnyugalom rövidebb, így 3-4 nemzedéke, míg a fehéröves rózsadarázsnak 2-3 nemzedéke fejlődik. Mindkét faj kifejlett lárva alakban, gubón belül, növénymaradványok között vagy a talaj felső rétegében telel.

Védekezés: a levéldarazsak elleni kezelésre rendszerint csak tömeges elszaporodásuk esetén van szükség. Az első nemzedék lárvái elleni védekezés a virágzás, valamint a közeli termésérés miatt nehezen megoldható, illetve alacsony egyedszámuk miatt nem indokolt. A termésszedést követően a második, illetve a harmadik nemzedék lárvái ellen permetrin + tetrametrin, diklórfosz, deltametrin, heptenofosz, metilparation hatóanyagú készítményekkel védekezhetünk. A kezelés szükségességét mindig a növényállomány átvizsgálása alapján kell eldönteni.

Kis szamócasodró, nagy szamócasodró

(Ancylis comptana, Pandemis dumetana)

Tápnövénykör: a szamócasodrómoly kártevői a sok tápnövényű fajok közül kerülnek ki. A termesztett gyümölcsfajokon, továbbá a vadon élő, Rosaceae családba tartozó cserjéken gyakoriak.

Kárkép: a szamócán károsító sodrómolyok kárképe azonos. A fiatal lárvák a levél fonákán, szövedék védelmében hámozgatják a leveleket. A későbbiekben a leveleket összesodorják, és az összeszőtt levél védelmében rágják, lyuggatják a leveleket, olykor a bimbót, virágot és a kötődött termést is kiodvasítják.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a sodrómolyok a szamóca jelentős lomb- és terméskártevői. Az említett két faj mellett a kétnemzedékű fajok közül a zöld rügysodró (Pandemis ribeana), a májszínű rügysodró (Pandemis heparana), a szalmaszínű sodrómoly (Clepsis spectrana) és az almailonca (Adoxophyes reticulana) károsíthat. Az egynemzedékes fajok közül a szőlőilonca (Sparganothis pilleriana) és a feketeszemölcsös rügysodró (Hedya nubiferana) is gyakran előforduló lombkártevő. Az okozott lombveszteség mértékétől függően a kártétel csökkenti a szamócatermés mennyiségét.

Fejlődésmenet: a kis szamócasodrónak három nemzedéke fejlődik, és a kifejlett lárva a károsított levelek között telel. Az áttelelt lárvák tavasszal bábozódnak, majd az imágók április közepétől rajzanak. Az első lárvák kártétele a virágzás körüli időben jelentkezik, majd a tenyészidő során ezt követően júliusban a második, valamint szeptemberben a harmadik nemzedék lárváinak károsítására számíthatunk. A nagy szamócasodró, valamint a kétnemzedékű sodrómolyok fejletlen lárvákkal telelnek. A kitavaszodást követően, a hajtásnövekedés megindulásakor a lárvák azonnal károsítanak, így kártételük a kis szamócasodróénál korábban, a virágzást megelőzően jelentkezik. A következő károsítási időszak június közepétől augusztus elejéig tart. A második nemzedék imágói augusztus elejétől rajzanak, és a lárvák augusztus végétől októberig károsítanak.

Az általában kisebb jelentőségű, egynemzedékű fajok csak a tavaszi időszakban, a kétnemzedékű fajok lárváival egy időben károsítanak.

Ökológia és előrejelzés: a sodrómolyok elszaporodását a meleg, aszályos időjárás nagymértékben elősegíti.

A szamócán károsító sodrómolyok fényre jól repülnek, ezért a fénycsapdák fogási adataiból előfordulásukról időben tájékozódhatunk.A védekezés szükségessége, időzítése a növényállomány rendszeres vizsgálatával dönthető el. A növényenkénti egy sodrómolylárva már veszélyesnek minősíthető.

Védekezés: a sodrómolyok kártétele rovarölő szeres permetezésekkel hárítható. Különösen a második, harmadik termő évben egyre több gondot jelentő sodrómolyok fiatal lárvái ellen foszalon, diklórfosz, metidation, permetrin + tetrametrin, metilparation hatóanyagú rovarölő szerekkel védekezhetünk.

Szamócaeszelény

(Coenorrhinus germanicus)

Tápnövénykör: a szamóca és esetenként a fűz.

Kárkép: a szamócavirágzat valamennyi bimbója, virágja elszárad. Gyakran egyes levelek fonnyadása, elszáradása is megfigyelhető.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az egyik legfontosabb szamócakártevő. A kártétel mértéke elérheti akár a 60–80%-ot is. Különösen a hagyományos, főváros környéki szamócatermesztő körzetekben okoz rendkívül súlyos károkat.

Fejlődésmenet: a szamócaeszelény 3-4 mm hosszú, sötétkék színű imágói április elejétől jelennek meg a szamócán. A nőstények kezdetben a levélnyélbe, majd a már megjelenő virágszárba süllyesztik tojásaikat, és ezt követően a tojásrakási hely alatt összefurkálják a szárat. A fonnyadó, száradó virágszárban, levélnyélben egyesével fejlődnek a lárvák. A kifejlett lárvák a talajban bábozódnak, majd imágóvá alakulnak és a bábozódás helyén telelnek.

Ökológia és előrejelzés: bár tömeges elszaporodásához a hűvösebb, csapadékosabb időjárás a kedvezőbb, a lárvák kifejlődését a párás, meleg nyár eleji időjárás elősegíti.

Az imágók megjelenésének ideje a talaj- és a léghőmérséklet ismeretében előrejelezhető. Amennyiben a napi középhőmérséklet 5 napon keresztül eléri a 10 °C-ot, az imágók elhagyják telelőhelyüket. Egyedszámuk a növényállomány déli órákban elvégzett, rendszeres vizsgálatával követhető nyomon.

Védekezés: a szamócaeszelény elleni védekezést az imágók rajzásakor szükséges elkezdeni. Az imágók elleni első kezelés a szamócaatka elleni, a második kezelés a szamóca-bimbólikasztó elleni permetezéssel kapcsolható össze. Védekezésre kezdetben a permetrin + tetrametrin, a deltametrin, a léghőmérséklet emelkedésével a metilparation, a heptenofosz, a foszalon hatóanyagok hatásosak.

Szamóca-bimbólikasztó

(Anthonomus rubi)

Tápnövénykör: szamóca, málna és szeder.

Kárkép: a szamóca virágzatán belül egyes bimbók nem nyílnak ki, elszáradnak, a virágkocsány a bimbóval együtt letörik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a hagyományos szamóca- és málnatermesztő körzetekben, házikertekben gyakran előforduló, esetenként súlyos kárt okozó kártevő.

Fejlődésmenet: egynemzedékű faj, imágó alakban, növénymaradványok között telel. Április közepétől, a szamóca zöldbimbós állapotát néhány nappal megelőzve jönnek elő a 2-3 mm hosszú, fekete imágók. A nőstények egyesével a bimbóba rakják tojásaikat, majd elrágják a virágkocsányt. A lárva a talajra hullott bimbóban fejlődik ki és ott bábozódik. Az imágók a nyár folyamán elhagyják a kiüregesített, elszáradt bimbókat, majd a szüretet követően június végétől július végéig a leveleken tartózkodnak és ezután telelőre vonulnak.

Ökológia és előrejelzés: az imágók tavaszi megjelenése akkor várható, ha a talaj 2–5 cm mélyen mért hőmérséklete eléri a 8 °C-ot. Az imágókrajzását növényállomány-vizsgálattal, valamint sárga, ragadós színcsapdák kihelyezésével és rendszeres ellenőrzésével figyelhetjük meg.

Védekezés: a szamóca-bimbólikasztó elleni védekezés az imágók ellen két időpontban, tavasszal, a telelőhelyüket elhagyó, illetve a nyár folyamán, a telelőre vonulás előtt, a növényeken tartózkodó imágók ellen lehetséges. A virágzás előtti permetezés az adott tenyészidőben kialakuló kártételt előzi meg, ezért veszélyhelyzetben nem hagyható el. A szüret utáni időszakban elvégzett rovarölő szeres kezelés a következő tenyészidő kártételét mérsékli. A szamóca-bimbólikasztó elleni védekezés tavasszal, a szamócaeszelény elleni második kezeléssel, a nyári időszakban a sodrómolyok és a kis szamócavincellér elleni védekezéssel egy menetben elvégezhető. Az imágók ellen permetrin + tetrametrin, deltametrin, metilparation, foszalon, heptenofosz hatóanyagú rovarölő szerek hatásosak.