Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

Az uborka védelme

Az uborka védelme

Az uborka szabadföldi és növényházi termesztésének növényvédelmi sajátosságai eltérők. A szabadföldi uborkatermesztés történhet helyrevetéssel és palántázással. A növényházi uborkatermesztés kizárólag palántázással oldható meg.

Szabadföldi termesztés

A fajtaválasztáskor olyan fajtát részesítsünk előnyben, amely számos betegséggel szemben rezisztens, illetve toleráns. A fajtaleírásokban a fajták zöme a cucumber mosaic cucumovirus kórokozóval, a lisztharmattal, valamint a kolletotrihumos és kladospóriumos betegséggel szemben ellenálló. Az uborkaperonoszpórával szemben ellenálló fajták is ismertek. Nyilvánvaló, hogy védekezésünket ennek figyelembevételével kell terveznünk.

A termesztési mód a növényvédelem sikerét jelentősen befolyásolja. A síkművelésű uborka esetében a pszeudomonászos betegség és az uborkaperonoszpóra előfordulása jelentős lehet. A talajra fekvő terméseken a kladospóriumos betegség is megjelenhet. A síkművelésű uborka esetében a növényfelület-nedvesség időtartama is hosszú, emiatt a kórokozók fertőzési lehetősége is nagyobb. A síkművelésű uborka permetezése is nehézkes. A művelő, illetve permetezési utak kialakítása ellenére a levél fonákának permetezése nehézkes és nem kielégítő. Ezzel szemben a támrendszeres uborka termesztése kedvezőbb és hatékonyabb védelmet tesz lehetővé. A pszeudomonászos betegség fellépésének veszélye kisebb. Az uborkanövények légjárhatósága a növényfelület-nedvesség időtartamát lényegesen csökkenti, emiatt az uborkaperonoszpóra veszélyét is mérsékeli. E művelési mód a védekezést megkönnyíti, hatékonyságát pedig (a levélfonák permetléborításával) jelentősen növeli.

A termesztési mód a gyomnövények elleni védekezéseket is befolyásolja. A vegetáció során a támrendszeres uborkán a gyomnövények jobban hozzáférhetők, így a hagyományos kézi művelés és az esetleges vegyszeres kezelések hatékonyabbak.

Vetés előtt a magot a pszeudomonászos betegség ellen kasugamicin hatóanyagú szerrel kell csávázni.

A helyre vetett, illetve a palántázott szabadföldi uborka védelme teljesen megegyező. A szabadföldi támrendszeres, valamint a síkművelésű uborka kártevők elleni védelme több vonatkozásban is eltér. Mindkét termesztési módnál az ültetés, illetve a vetés előtt (indokolt esetben) gondoskodni kell a terrikol kártevők elleni védekezésről.

Vetés előtt 5–6 nappal kijuttatva, a magról kelő, egyéves gyomok ellen benefin, naptalam hatóanyagú herbicidek használhatók. A készítményeket a talajba kell dolgozni.

Vetés után, kelés előtt, azaz preemergensen, naptalam hatóanyagú herbicidek használhatók. A készítményeket a talajba kell dolgozni.

A keléstől a termésszedés kezdetéig terjedő időszak a betegségek leküzdésének döntő szakasza. Erre az időszakra esik a növény intenzív hajtásnövekedése, ez pedig a megelőző, folyamatos védekezést teszi szükségessé. Ha ebben az időszakban a védekezést elmulasztjuk vagy elhanyagoljuk, akkor a betegségek a termésszedés időszakában hatalmasodnak el. Ilyenkor pedig a folyamatos és hatékony védelem a munka- és élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt nem oldható meg. A védekezés gerincét az uborkaperonoszpóra leküzdése adja. Ezért a hajtásnövekedés megindulásától, május végétől július elejéig szisztémikus szert kell használni. Védekezésre efozit-Al + rézoxiklorid vagy fosetil-Al hatóanyagú szert kell választani. Az efozit-Al rézoxiklorid komponense egyben védelmet nyújt a pszeudomonászos és kolletotrihumos betegségek ellen is. A fosetil-Al hatóanyagú szert viszont rézoxiklorid vagy réz-hidroxid hatóanyagú szerrel ki kell egészíteni.

Az uborka védelmére metalaxil hatóanyagú készítmények nem használhatók. A lisztharmat ellen kéntartalmú szerrel kell a fent említett készítményeket kiegészíteni.

A levél- és a hajtáskártevők közül a támrendszeres uborkán az egyszáras felvezetés során a mezei poloskák kártétele okozza a legnagyobb gondot. A növényállományba betelepedő poloskák kártételének megelőzésére rendszerint rovarölő szeres permetezés (piretroid hatóanyagú rovarölő szerek) szükséges. A mezei poloskák elleni védelem összekapcsolható a közönséges takácsatka és a dohánytripsz elleni védelemmel. Az utóbbi, levélfonákon tartózkodó két faj miatt a kezelés hatékonysága a fonák permetlé-borítottságától nagymértékben függ. A permetezésre inszekticid és akaricid aktivitású bifetrin, fenpropatrin hatóanyagú piretroidok hatásosak.

A közönséges takácsatkák ellen a hajtásfelvezetés időszakában rendszerint ritkán szükséges speciális akaricides beavatkozás. A hosszú termésszedési periódus alatt, amikor a takácsatkák számára kedvező júliusi, augusztusi aszályos időjárás mellett a gyakori szedések miatt speciális akaricidek használata kevés kivételtől eltekintve nem jön számításba, ezért a termésszedés előtt a levelenkénti néhány takácsatka már indokolhatja a kezelés elvégzését. A közönséges takácsatka ellen kémiai védekezés szükségességének eldöntésekor vegyük figyelembe a termesztett fajta növekedési erélyét. Az erős növekedésű, túlnyomóan nővirágú fajták kevésbé károsodnak, mint a gyengébb növekedésű, partenokarp fajták. Amennyiben az uborka levelén a kártevők természetes ellenségeit, nevezetesen az Anthocoris fajok lárváit, imágóit, katicabogarak imágóit, lárváit, fátyolkákat is megfigyelünk, a vegyszeres beavatkozás szükségességének eldöntésekor hasznos tevékenységüket is mérlegeljük.

A síkművelésű uborkatermesztés során a közönséges takácsatka jelentősége kisebb, mint a támrendszeres termesztésnél, továbbá a mezei poloskák kártétele egyáltalán nem jelentkezik.

Az előbbi nem azt jelenti, hogy a síkművelésű uborkánál a takácsatka elleni védelemre nem kell tekintettel lenni. Igaz, hogy a talajközeli leveleken a gyakori párás klíma miatt a takácsatkák tömeges elszaporodása ritkább, mint a támrendszeres állományban, azonban azt a tényt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ha az ilyen állományban a takácsatkák elszaporodnak, a kontakthatású speciális akaricidek levélfonákra való kijuttatása technikailag szinte megoldhatatlan. Ezért a síkművelésű uborkánál a közönséges takácsatka elleni megelőző eljárások (pl. gyommentes növényállomány, időben végzett gyomirtás, öntözéses termesztés) fokozott jelentőségűek.

Az uborka-levéltetű a támrendszeres és a síkművelésű állományokat az intenzív hajtásnövekedéstől a levelek elöregedéséig veszélyezteti. A kémiai védelemre felhasználható rovarölő szerek megegyeznek a hajtatott uborka védelménél javasoltakkal.

Egyéves és évelő egyszikű gyomnövények ellen fluazifop-P-butil hatóanyagú gyomirtó szer engedélyezett.

A termésszedés időszakában a kezelések feltételesek. Ha a betegségek (főleg az uborkaperonoszpóra) jelentkezése mégis indokolja a védekezést, akkor a fent említett készítményeket kell használni. Ezek munka- és élelmezés-egészségügyi várakozási ideje rövid (3–5 nap), így a kezelések a termésszedés időszakában is elvégezhetők.

Hajtatás

A fajtaválasztás szempontjai a szabadföldi termesztésnél leírtakkal azonosak, azzal a kiegészítéssel, hogy a lisztharmat-ellenálló fajták téli hajtatásra nem alkalmasak, mivel azok fényhiányból adódó klorotikus tüneteket mutatnak.

A termesztési módot a hajtatás időzítése befolyásolja. A kiültetés időpontja lehet szeptember vége, november, illetve december, valamint január vége, illetve február eleje. Nyilvánvaló, hogy a hajtatás időzítésének hatása van a palántanevelés időtartamára (pl. december–január hónapokban 60, márciusban pedig 35 nap). A létesítmények (fűtött, fűtés nélküli) a kiültetés idejét is meghatározzák.

Újabban az uborka fuzáriumos hervadásának leküzdésére ellenálló alanyokat használnak, amelyekre a termesztett uborkafajtát kézben oltják. Így a palántanevelés kezdetén ezt az eljárást a növényvédelmi teendők közé sorolhatjuk.

Vetés előtt az uborkapalánta egészségi állapota gyakran meghatározza a termesztés sikerét. Ez elsősorban a növényházi uborkahajtatásra érvényes, ahol a palántával behurcolt kártevők a tenyészidő későbbi időszakában is kedvező életfeltételeket találnak. A palántanevelőben jelentkező fajok közül a gyökérgubacs-fonálférgek, az üvegházi molytetű, a közönséges takácsatka, továbbá az uborka-levéltetű a legjelentősebb. Megjelenésük azért is veszélyes, mert a palántákon észrevehető kárt nem okoznak, és az okozott kár csak a már termő növényállományban válik jelentőssé. Kártételük elkerülése megelőző növény-egészségügyi intézkedéseket igényel. A gyökérgubacs-fonálférgek kártételének mérséklésére a palántakori uborka toleráns alanyra oltása várhatóan a közeljövőben elterjed. Ennek ellenére hangsúlyozni kell, hogy ilyen esetben is a palántanevelés gyökérgubacs-fonálféregtől eredendően mentes vagy fertőtlenített közegen történjen. A talajfertőtlenítés módszereit A paradicsom kártevői, gyökérgubacs-fonálférgek c. részben tárgyaljuk.

A palántanevelés során az uborkaperonoszpóra és az uborka kolletotrihumos betegsége elleni megelőző védekezést legalább 2 alkalommal el kell végezni. Védekezésre a kontakthatású mankoceb, propineb, metirám hatóanyagú szerek jöhetnek számításba.

A palántanevelés kiültetés előtti időszakában megjelenő lombkártevők közül az üvegházi molytetű és az uborka-levéltetű a legjelentősebb. A korai palántanevelés időszakában csak akkor kell megjelenésükkel számolni, ha a növényházban a termesztés a téli időszakban sem szünetelt. Ilyenkor a növényházakban termesztett növényeken vagy még gyakrabban gyomnövényeken a telet átvészelő populációk jelenléte későbbi súlyos kártétel veszélyét hordozza magában. A kártétel megelőzésére már a palántanevelés közben indokolt lehet a védekezés. Feltétlenül el kell dönteni, hogy a védekezés kémiai vagy biológiai módját kívánjuk-e a későbbiekben felhasználni. A döntést azért kell meghozni, mert a palántanevelés során használt hosszú hatástartamú rovarölő szerek akadályozzák a biológiai védekezére felhasználható természetes ellenségek későbbi betelepítését. Vegyszeres védekezés választása esetén üvegházi molytetű ellen metomil, buprofezin, teflubenzuron, piridaben, illetve piretroid hatóanyagú készítményekkel, uborka-levéltetű ellen pirimikarb, dimetoát, diklórfosz, heptenosz, bifentrin hatóanyagú rovarölő szerekkel permetezhetünk.

A szabadföldi kiültetésre szánt uborka palántanevelése rövid ideig tart, és a gyökérgubacs-fonálféregtől mentes szaporítóközeg felhasználásán túl a kártevők elleni védelem terén növény-egészségügyi teendővel nem jár.

Kiültetés előtt elengedhetetlenül fontos a talaj gyökérgubacs-fonálféreggel való fertőzöttségének ismerete. Indokolt esetben a talajfertőtlenítés elkerülhetetlen. Kőzetgyapotos termesztésnél egyáltalán nem, szalmabálás termesztésnél kisebb mértékben kell fonálféreg-kártételtől tartani.

A kiültetéstől a termésszedés kezdetéig terjedő időszak első védekezése a kiültetés után esedékes. Ekkor a szklerotíniás betegség ellen a növény gyökérnyaki részét iprodion, procimidon, vinklozolin, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú szerrel kell kezelni. A kiültetés után az intenzív hajtásnövekedés időszakában az uborkaperonoszpóra elleni folyamatos védekezés rendkívül fontos. Ekkor legalább 3–4 kezelés szükséges efozit-Al + rézoxiklorid vagy fosetil-Al hatóanyagú szerekkel. Az efozit-Al rézoxiklorid komponense a kolletotrihumos betegség ellen is hatásos. A fosetil-Al hatóanyaghoz azonban rézoxiklorid vagy réz-hidroxid hatóanyagot kell tenni. Lisztharmat ellen a fent említett, választott készítményhez dinokap hatóanyagú szert kell adni. A hajtásnövekedés időszakában az uborkát a botrítiszes és szklerotíniás betegség egyaránt veszélyezteti. Ezért ekkor ellenük legalább 3–4 alkalommal megelőzésképpen iprodion, procimidon, vinklozolin, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú szerrel kell védekezni.

A hajtatott uborka lombkártevői elleni kémiai védekezést megkönnyíti a támrendszeres termesztésmód. Az uborkalevél fonákán élő kártevők, nevezetesen az üvegházi molytetű, az uborka-levéltetű, a nyugati virágtripsz, a dohánytripsz ellen permetezéssel kijuttatott növényvédő szerek hatása jól érvényesül. Kerüljük a kártevők egyedsűrűségétől független, menetrendszerű növényvédelmi kezeléseket! A növényház mikroklímájában elsősorban a hőmérséklet és a páratartalom szabályozásával mérsékelhetjük a kártevő állatok elszaporodását. A szélsőségesen felmelegedő uborkaházak a növény számára kedvezőtlenek, ugyanakkor az üvegházi molytetű, a nyugati virágtripsz még gyorsabb szaporodásához vezetnek. A közönséges takácsatka elleni védelem a még az uborka számára is kedvező, 70–75% RP folyamatos tartásával jórészt megoldható. Az egészséges palántáról kiinduló, a növényvédelmi higiéne szabályait betartó termesztés esetén a korai hajtatási időszakban kártevő állatok megjelenésétől alig kell tartanunk. A későbbiekben, amikor az uborka levélkártevői már a szabadban is megtalálják életlehetőségeiket, számolhatunk betelepedésükkel. A szellőzők közelében elhelyezett színcsapdák, továbbá a növényállomány rendszeres vizsgálata elkerülhetővé teszi egy-egy kártevő váratlan megjelenését.

A kártevők elleni védelem kémiai módszerei főleg a szedési időszak előtt alkalmasak a védekezésre. Éppen ezért a kiültetés és a szedés megkezdése közötti időszakban a kártevők megjelenésekor alacsony egyedsűrűség esetén is indokolt lehet a kezelés elvégzése. Az üvegházi molytetű és az uborka-levéltetű ellen permetezés formájában kijuttatható hatóanyagok megegyeznek a palántanevelésnél említettekkel. A nyugati virágtripsz ellen diklórfosz és piretroid, a közönséges takácsatka ellen fenbutatin-oxid, bifentrin, piridaben és amitráz hatóanyagú permetezőszerekkel védekezhetünk.

A termésszedés időszaka a növényvédelmi munkákat korlátozza, ezért nagy jelentőségű a korábbi, megelőző kezelések maradéktalan elvégzése. Előfordulhat azonban, hogy kiegészítő kezelésre is sor kerül. Ekkor az uborkaperonoszpóra és a kolletotrihumos betegség ellen rézoxiklorid vagy réz-hidroxid hatóanyagú, a lisztharmat ellen pedig dinokaptartalmú szert kell használni. E szerek előnye, hogy munka- és élelmezés-egészségügyi várakozási idejük rövid, ezért a termésszedés időszakában is alkalmazhatók.

A termésszedés megkezdése után, a hatásos készítmények hosszú élelmezés-egészségügyi várakozási idejéből adódóan, a szükséges, gyakori, hatásos kezelések elvégzésére sokkal kisebb a lehetőség. A három legfontosabb kártevő rovar az üvegházi molytetű, az uborka-levéltetű és a nyugati virágtripsz, továbbá a közönséges takácsatka ellen a korábbiakban javasolt hatóanyagok közül a rövidebb élelmezés-egészségügyi várakozási idejűek ajánlhatók.

A szabadföldi, támrendszeres uborka védelme

A hajtatott uborka védelme