Ugrás a tartalomhoz

Növénytermesztéstan 1.

Antal József , Berzsenyi Zoltán , Birkás Márta , Bocz Ernő , Csík Lajos , Dér Sándor , Győri Zoltán , Gyuricza Csaba , Izsáki Zoltán , Jolánkai Márton , Késmárki István , Kismányoky Tamás , Lázár László , Pepó Péter , Tóth Zoltán , Csajbók József , Izsáki Zoltán , Jolánkai Márton , Kajdi Ferenc , Kismányoky Tamás , Kiss József , Kruppa József , Nagy Jenő , Sárvári Mihály , Simits Katalin , Simonné Kiss Ibolya , Szabó Miklós , Szöllősi Gergely , Szőcs Zoltán

Mezőgazda Kiadó

13. Köles

13. Köles

13.1. Jelentősége

A köles az új kőkorszak óta termesztett, ősi, egyéves, igénytelen kultúrnövény. A burgonya széles körű elterjedése előtt a „szegényember kenyerének” is nevezték. Ismeretes még a japán köles, melyet kölesfűnek is neveznek.

Európába valószínűleg a kelták közvetítésével került. Ismerték és termesztették a kölest Indiában és Afrikában is. Rövid tenyészideje és kedvező szaporítási hányadosa miatt a középkorban, ínséges időben a köleskása gyakran volt a legfontosabb táplálék. Később az iparosodással és a mezőgazdaság fejlődésével a kalászos gabonák és a kukorica került előtérbe, a köles jelentősége pedig csökkent. Oroszország egyes területein még a múlt század végén is kiterjedten vetették. Nálunk először kásanövényként ismerték, de terméséből lisztet és cefrésítve alkoholt is készítettek.

Termését részben hántolják, részben takarmányként, madáreleségként is használják.

A köles napjainkban a reform táplálkozás népszerűsödésével egyre inkább helyt kap a biotermesztésben. Rövid tenyészideje és sokoldalú használhatósága növeli értékét. A biopiac elsősorban hántolt kölest igényel.

Ezek azt támasztják alá, hogy a köles nem egy jelentéktelen növény, hanem ősi táplálék, melynek újraértékelése napjainkban van folyamatban. Termése az alábbiak szerint alakulhat szántóföldi termőhelyenként:

I.

középkötött mezőségi talajok

1,5–2,5 t/ha,

II.

középkötött erdőtalajok

1,2–2,0 t/ha,

IV.

laza és homoktalajok

0,8–2,0 t/ha.

13.2. A növény botanikája és fiziológiája

A pázsitfűfélék (Gramineae) családjába, a köles (Panicum) nemzetségébe tartozik. A termesztett köles (Panicum miliaceum L.) három fajtakörbe sorolható:

Szétálló vagy terpedt bugájú P. miliaceum var. effusum (Alef.), ahol a buga fő tengelye hosszú, felálló vagy a buga végén a szemek tömege miatt kissé lehajló.

Zászlós bugájú, P. miliaceum var. contractum (Alef.), ahol a buga főtengelye és a bugaágak egyenesen felállók, rövidek. A buga formája megnyúlt gömb.

Tömött bugájú, P. miliaceum var. compactum (Koern.).

A szemtermést borító toklász alapján megkülönböztethetők:

fehér köles, P. miliaceum album,

piros köles, P. miliaceum rubrum,

szürke köles, P. miliaceum griseum,

sárga köles, P. miliaceum luteum.

24. ábra - A köles habitusképe

kepek2/24abra.png


Gyökérzete morfológiáját vizsgálva megállapítható, hogy mélyre hatoló bojtos gyökérzetet fejleszt, nagyon jól hasznosítja a talaj tápanyagkészletét. A növény morfológiáját a 24.ábra mutatja.

Szára jellegzetes szalmaszár 5–7 szártagból áll, 75–100 cm magasra nő, növényenként 3–4 hajtást fejleszt, amelyből 1–2 hoz teljesen kifejlett bugát.

Levelei 1–2 cm szélesek, 40–50 cm hosszúak. A levelek, de főleg a levélhüvelyek szőrözöttek.

Virágzata összetett füzéres fürt, elágazó összetett bugája van, önmegporzó és fajtára jellemző színű.

Termése a szemtermés, amelyet takaró két pelyva fényes, sima felületű és a köles szem termésének jellegzetes színét adja. Tenyészideje 70–130 nap. Hazánkban a piros köles tenyészideje a legrövidebb, a fehéré pedig a leghosszabb.

Egyedfejlődésére – mely egyező a Gramineaekkal – jellemző, hogy keléskori melegigénye nagyobb, mint a többi gabonaféléké. A keléshez 10 °C körüli talajhőmérséklet szükséges. A köles termésének kialakításában a csapadéknak fontos a szerepe. Keléskor a csírázáshoz viszonylag fele annyi vizet igényel, mint a búza, a zab, az árpa vagy a kukorica. A transzspirációs együtthatója is jobb a szárba szökésig, mint szárba szökéstől az érésig. Ezért a talaj víztartalmának csökkenése csak a szárba szökés utáni időszakban okoz terméscsökkenést. Nedvességigényénél különösen kritikus a bugahányás és az érés kezdete közötti időszak.

13.3. Biológiai alapok

A köles nemesítésével Magyarországon először Horn Miklós foglalkozott és előállította az 1941-ben minősített Lovászpatonai piros magvú fajtákat. A II. világháborút követően Fertődön Beke Ferenc nemesített kölest, előállította a Fertődi–2 jelzésű fajtát.

A madáreleség exportpiacának bővülésével jelenleg több helyen foglalkoznak nemesítéssel és fajtafenntartással. Így Tápiószelén, Karcagon, Nagykállóban és Táplánszentkereszten. A hazai fajtaválasztékot bővítik az egykori Szovjetunió különböző területein nemesített és onnan honosított fajták. A köles főleg öntermékenyülő.

13.4. Termőhelyigénye

Talajigény. A köles termesztésének a könnyen felmelegedő, nem túl nedves, inkább a szárazabb fekvésű talajok alkalmasak. Középkötött, jó táperőben lévő mezőségi és erdőtalajokon díszlik a legjobban. Humuszos homokon is vethető, ha az tápanyaggal jól ellátott. A vizenyős és hideg talaj termesztésére nem alkalmas.

Éghajlatigény. A növény hőigényes, ezért termőhelye főleg az ország déli fele. Azok a termőhelyek alkalmasak termesztésre, amelyek lehetővé teszik májustól július elejéig a vetés utáni kelést és fejlődést, közepesen száraz májusi hetekben is.

Környezetigény. Napjainkban kis területen, főleg kettős termesztésben és kipusztult vetések pótlására használják. Alkalmazkodó képessége jó. A külterjes gazdálkodás talajállapotához jól alkalmazkodik. Középes és belterjes feltételek között is vethető. Lakóhelyek közelében érésekor riasztó védelme szükséges.

13.5. A termesztés módszere

13.5.1. Elővetemény-igénye

Főnövényként késő tavaszi vetése miatt a köles elővetemény iránt nem igényes, fővetésű kölesnek a május elején sorra kerülő vetésig bármely növény lehet előveteménye.

Önmaga után – az eltérő típusok keveredésének megakadályozásáért – vetőmagot ne termesszünk. Köles után tavaszi vetésű növény következzen. A betakarításkor elpergett magjai miatt tavaszi árpa és cirok ne kövesse.

13.5.2. Talaj-előkészítés

Homokon ott maradjon el az őszi szántás, ahol fenn áll a deflációs veszély. Tavasszal április elején kerüljön sor az első talajmunkára, s ezt követően csak közvetlen vetése előtt kell 5–8 cm-es vetőágyat készíteni.

Fővetés esetén az őszi szántás után tavasszal általában simítózás az első talajmunkája. Ez után a gyomtalanítás, a vízmegőrzés miatt csak szükség esetén alkalmazható a kultivátor járatása. Középkötött talajon magágya legyen tömötten zárt.

13.5.3. Tápanyagellátás

A köles 1 tonna terméssel és a hozzá tartozó szalmával a talajból – a talajok tápanyag ellátottságát figyelembe véve az alábbi tápanyagokat veszi fel

nitrogén (N)

20 kg/t

mész (CaO)

7 kg/t

foszfor (P2O5)

9 kg/t

magnézium (MgO)

2 kg/t

kálium (K2O)

22 kg/t

  

Az alaptrágyákat (PK) az őszi szántással, a N-t magágykészítéskor kapja meg. Homokon mindhármat tavasszal.

A talajvizsgálati adatok alapján tápanyagellátása az 59. táblázat szerint alakul.

59. táblázat - A köles tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántóföldi termőhely

Hatóanyag

A talaj tápanyag-ellátottsága

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

I. (mezőségi)

N

P2O5

K2O

25

12

30

22

10

27

20

9

24

19

9

22

18

9

20

II. (erdő)

N

P2O5

K2O

28

15

31

25

12

28

23

10

25

21

9

23

19

9

20

IV. (laza és homok)

N

P2O5

K2O

30

15

34

28

13

30

26

12

28

25

11

26

24

10

25


13.5.4. Vetés

A köles magja apró, emiatt csak jól beállítható, lucernavetéshez is alkalmas vetőgéppel érdemes vetni, kellően tömörített magágyba. Főnövényként május második dekádjától július 10-ig vethető, mivel csírázásához sok hőt igényel.

60. táblázat - A köles és a japán köles vetési útmutatója

Megnevezés

Köles

Japán köles

Vetésidő

V. 10 – VII. 10.

V. 15 – VII. 10.

Sortávolság

12 cm

24 m

Vetésmélység

1–1,5 m

1–2 m

Csíraszám

700–850 db/m2

600–700 db/m2

 

84–102 db/fm

144–168 db/fm

Ezermagtömeg

3,0–3,5 g

 

Piros magvú

4,5–5,0 g

 

Sárga magvú

5,5–6,0 g

 

Csírázóképesség

80% legalább

Tisztaság

98,5% legalább

Nedvességtartalom

14,5% legfeljebb


Ha a talaj kiszáradt vagy nem kap időben esőt, célszerű és van lehetőség a kelesztő öntözés mellett dönteni. A 60. táblázat tartalmazza a vetési útmutatót.

13.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Gyomok ellen bokrosodásának kezdetén kell védekezni. Csak kétszikűeket irtó herbicidnek van értelme. Muharfajok ellen védekezésre nincs lehetőség.

Betegségei. Az árpa sárga törpülés vírus (Barley yellox dwarf virus) fertőzés hatására a csúcstól és a levélszegélytől kezdődően a levelek sárgulnak, vörösödnek. Súlyos esetben a növények törpülnek.

A köles baktériumos csíkoltsága (Xantomonas panici Lavulescu).A tünetek a levélen, száron és bugán egyaránt megtalálhatók. A legjellegzetesebb tünetek virágzás előtt láthatók. A foltok először vizenyősek, később beszáradnak, nedves időben felületüket fénylő baktériumhártya borítja. A fertőzött növények bugája nem termékenyül. A legfontosabb fertőzési forrás a termés, ahol a kórokozó életképességét több évig megtartja.

Kölesrozsda (Puccinia purpurea Cbe.).A cirokféléken és a fenyércirkon élősködik. Hazánkban eddig nem okozott gazdaságilag jelentős károkat.

Köles porüszög (Sphacelotheca destruens Stev. et. Johns).Gyakran a fertőzött növény minden bugája üszkös. A spóratömeg darabjai a vetőmaghoz tapadva terjednek és szántóföldi körülmények között a csírát fertőzik.

Köles fuzáriumos megbetegedése (Fusarium ssp.). Gyakran okoz tömeges csírapusztulást, ha nedves, hideg talajba vetik. A fuzárium már bugázás előtt is károsítja az állományt. A szártő megbetegedése miatt a növények fejlődésükben visszamaradnak, apró, fejletlen bugákat képeznek. A buga részben steril, részben aszott ocsúszemeket tartalmaz. Megfelelő víz- és tápanyagellátás csökkenti a fertőzés mértékét.

Kártevői. Kukoricamoly (Ostrinia nubialis L.).A hernyó júliusban, augusztusban károsít. A lepke június végén, július elején repül. A lepkék tojásaikat a levél fonákjára csomókba rakják. A kikelő lárvák először a levélen hámozgatnak, majd a szárba rágják magukat. Lárva alakban, a növények szárában telel. A hernyó tavasszal nem táplálkozik, csak röpnyílást készít és bebábozódik.

Köles gubacsszúnyog (Stenodiplodes panicii L.).Köles monokultúra vagy a növény koncentrált termesztése esetén károsít. A köles kis vetésterülete miatt a kártevő hazánkban elvétve fordul elő.

Fritlégy (Oscinella frit L.).A lárvák a vezérhajtás tenyészőcsúcsa felett a szár belsejében táplálkoznak. A károsított szalmaszár enyhe húzásra is elszakad. Évente 3–4 nemzedéke fejlődik ki. Kölesben nem védekeznek ellene.

Házi veréb (Passer domesticus L.).Kártétele időnként nagy méreteket ölthet. A szemtermés fogyasztásán túl a bugákat tömegesen tördelik le és csépelik ki.

13.5.6. Érés és betakarítás

Bokrosodása miatt a köles érése egyenlőtlen. A köztermesztésben lévő fajták jelentős része zöld száron érik, ezért aratását akkor kell megkezdeni, amikor a bugák sárgulnak, a szemtermés fajtára jellemző színű és a főhajtáson lévő szemek viaszérésben vannak. A levelek ebben az érésfázisban rendszerint zöldek.

Betakarítása egy menetben, gabonakombájnnal történik. A tarló magasságát és a gép beállítását úgy kell megválasztani, hogy a termésbe ne kerüljenek szár- és levélmaradványok. Cséplés után a termést azonnal tisztítani és rendszerint szárítani kell. Kétmenetes betakarítás esetén a kölest először rendre vágják, majd 2–3 napos száradás után rendről csépelik. A betakarítási veszteségek megakadályozására a kombájn dobfordulatszámát, valamint a dobkosár és a dob közötti hézag beállítását folyamatosan állítani kell. Túlérésben a köles könnyen pereg. Esetleges szárítása időigényes.

13.6. A termesztett növény minősége

A köles szárazanyag-tartalma lényegében egyező a Gramineaek szárazanyag-tartalmával. Nincs jelentős eltérés a nyersfehérje, nyerszsír, nyershamu és NmK anyagokban sem. Ez vonatkozik a fentiek emésztési együtthatóira is. Így nem véletlen, hogy nincs eltérés a MJ/kg szárazanyag értékek között sem.

Csak darálva szabad etetni, mert különben az apró, sima felületű magvak emésztetlenül távoznak a bélcsatornából. Nagy a rosttartalma, összetétele miatt azonban a kukorica csak egy része helyettesíthető vele. Étrendi hatása előnyös. A zsírt, a vajat lágyítja.

13.7. Vetőmagtermesztése

Főnövényként a kölest és a japánkölest májusban kell vetni, gabona-sortávolságra, olyan táblába, ahol a megelőző 2 évben nem vetettek azonos vagy rokon fajú növényt. Az elválasztósávhoz 2 m-es idegenelőutak szükségesek, mert a mintaterek átlagában gyomokból, Elit előállításban legfeljebb 10, I–II. fokú előállításban 20 db-ot enged meg a hazai szabvány, de a termeltető kikötheti a teljes gyommentességet kakaslábfűből, moharfajokból, esetleg repcefélékből és varjúmákból is. A vetésben veszélyes és nehezen tisztítható gyomnövények nem lehetnek. A vetőmag minőségi előírásait a 61. táblázat tartalmazza.

61. táblázat - A köles vetőmagjával szembeni fő követelmények

Szaporítási fok

Csírázóképesség,

legalább,

%

Tisztaság,

legalább,

%

Idegenmag-tartalom,

db/minta

Nedvességtartalom, legfeljebb %

Vizsgálati

minta, g

más növényfaj összesen

Nehezen tisztítható gyommag*

SE–E

80

98,5

8

3

14,5

150

I-II. fok

40

15

* Kakaslábfű, repcefélék, mustárfajok, moharfajok, varjúmák.


Kölesbugaüszögöt az SE és E vetőmag nem tartalmazhat, az I–II. fokúban legfeljebb 4 db/minta a megengedett. A kölesbugaüszög vizsgálatakor egy darabnak kell tekinteni a kölesmag méretűvé összerakott üszögtöredékeket.

Eltérő toklászú mag az SE–E vetőmagban nem lehet, az I–II. fokú vetőmagban legfeljebb 0,5 tömeg%.