Ugrás a tartalomhoz

Gyümölcstermesztési alapismeretek

Andor Domonkos, Bubán Tamás, Gonda István, G. Tóth Magdolna, Göndör Józsefné, Hrotkó Károly, Jenser Gábor, Ligetvári Ferenc, Nyéki József, Papp János, Sass Pál, Sipos Béla Zoltán, Soltész Miklós, Szalay László, Terpó András, Tőkei László, Z. Kiss László

Mezőgazda Kiadó

Fajon belüli kultúrtaxonok rangfokozatai a természetes (vad) és kultúrfaj névhasználatában

Fajon belüli kultúrtaxonok rangfokozatai a természetes (vad) és kultúrfaj névhasználatában

Gyümölcstermő növényeink megnevezésében, kétféle típusú, de azonos rangfokozat értékű, faji nevet használunk:

  1. A faj vadon élő populációira is érvényes kettős elnevezést, pl. Corylus avellana, Castanea sativa.

  2. Csak a kultúrtaxonok besorolására használt faji nevet: pl. Malus domestica.

a) A fajta neve az előzőkben bemutatott természetes faj fajon belüli egységei közül bármelyikhez kapcsolódhat. Közvetlenül közölhetjük a faji név (epitheton) után: pl. Juglans regia cv. Milotai. Amennyiben biztosak vagyunk abban, hogy ez a kultivár a délkelet-európai alfajból (amely egyébként ennek a fajnak a típusa) származott, akkor besorolása a következő: Juglans regia subsp. regia cv. Milotai. A fajta tartozhat a közép-ázsiai alfajhoz, akkor azt a következő módon fejezzük ki: Juglans regia subsp. fallax cv. Milotai.

b) A kultúrfaj neve is a kettős nevezéktan, a binominális nomenklatúra szabályai szerint képződik. A nemzetség nevéből és a faji jelzőből áll, nem mindig azonos a szülőfaj nevével.

A fajtával együtt már három, a fajtacsoporttal, pedig négy, különböző szintű, egymás alá rendelt rangfokozatot tüntetünk fel (2.2. táblázat).

2.2. táblázat. Fajon belüli kultúrtaxonok rangfokozatai

A kultúrnövények bonyolult összetétele és származása miatt, a kategóriák részletesebb, hierarchikus felsorolása is szükséges. A többi infraspecifikus kategória (convarietas, provarietas, conculta) a faji epitheton után tüntetendő fel: pl. Cerasus avium (L.) Mönch. convar. duracina (L.) Janch. cv. Germersdorfi.

A fajta fő jellemvonásai

A fajtát az ember hozta létre, növénytermesztő munkájával, a társadalmi igényeknek megfelelően. Ezért olyan társadalmi termék, amely az ember számára hasznos tulajdonságai alapján keletkezett. Az igények változásával vagy új, nagyobb hozamú, jobb minőséget termő fajták előállításával és a termelési eljárások fejlődésével a régebbi fajták kiszorulnak a termesztésből, vagy kizárják őket. Az eljárást fajtaváltásnak nevezzük. A régi fajták felhasználhatók a nemesítés számára, vagy génalaptartalékként élőgyűjteményekben, génbankokban helyezik el őket. Az elmúlt századok során nagyon sok, a termesztésből kivont fajta, elpusztult. Mindez a fajtaösszetétel modernizálódását jelenti és szorosan összefügg a napjainkban felgyorsuló globalizálódással.

A fajta – kultivar (cultivar, cv.) a termesztésben leggyakoribb taxonómiai egység, amelyet mindig az ember számára hasznos tulajdonságai alapján különítenek el.

A fajtára, mivel a termesztett növények legfontosabb taxonómiai egysége és a nemzetközi kereskedelemben is nagyon jelentős a szerepe, nemzetközi előírások az irányadók (KK 1995).

A fajtára vonatkozó meghatározásokat és előírásokat a következőkben közöljük.

1. A fajta (kultúr) fajon belüli rendszertani egység, a termesztett egyedek olyan összessége, amelyek különféle tulajdonságaik alapján határozottan elkülöníthetők. Tulajdonságaikat ivaros vagy ivartalan szaporítással megtartják. Más esetben, keresztezéssel – két, vagy több tenyésztörzsből mindig előállíthatók (beltenyésztett fajták).

2. Egy fajtába tartoznak azok az egyedek, amelyek valamennyi tulajdonságukban teljesen megegyeznek (lényegében egy biotípust képviselnek). Morfológiai fenoökológiai, szaporodásbiológiai jellegeik, rezisztenciájuk, illetőleg fitotechnikai igényeik alapján, más fajta egyedeitől élesen elválaszthatók.

3. Mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a fajta valamennyi egyedén megtalálhatók és fajtarendszertanilag fontosak – fajtabélyegeknek nevezzük. Hangsúlyozni kell, hogy a fajta fajtabélyegeit csak azonos szaporítási (illetve előállítási) eljárással tartja meg.

4. A fajta gazdaságilag értékes tulajdonságai (termőképessége) csak meghatározott természeti (ökológiai, illetve termőhelyi) feltételek között valósul meg.

5. A fajták terméshozamának mennyisége és minősége jellemző.

6. A fajták eltérő származásúak, evolúciós állapotuk rendkívül különböző (helyi és tájfajták, klónok, vagy magról szaporítottak, hibrid eredetűek, mutánsok). A fajták a természetes fajok fajon belüli (infraspecifikus) egységeivel, az alfajjal (subspecies, subsp.), a változattal (varietas, var.), az alakkal (forma, f.), vagy a színbeli eltéréssel (lusus, l., vagy lus.) nem azonos értékűek, a nevezéktan szabályai szerint nem egyenlők, de bármelyik fajon belüli egységből előállíthatók a 2.3. táblázat szerint .

2.3. táblázat. Fajtakeletkezés vázlata a természetes (vad) faj infraspecifikus taxonjaiból (fcs = fajtacsoport = cultivar-group) (Terpó, 2000 – új adat)

A termesztésbe vett fajpopulációk – természetes változékonyságuk következtében – rendszerint több hasznos tulajdonsággal rendelkeznek. Ez a lehetőség, a termesztési cél, gyakran az ízlés miatt is – fajták egész sorának a kiválogatását, elszaporítását tette lehetővé. A termesztésbe vett valamely természetes faj populációjából – tehát az ember számára különleges értéket képviselő főbb tulajdonságai alapján – gyakran merőben eltérő fajtacsoportok jöttek létre (dísznövény- és gyümölcstermőfajták is).

A fajták gazdasági és biológiai tulajdonságai nagyon eltérőek lehetnek, lényegében a jelenkori gyümölcstermesztés, fajtaválaszték és nemesítő tevékenység színvonalának jellemzői. Gyümölcstermő növényeink fajtái klón értékűek, amelyek hasonló rangú kultivárok a rendszerben, mint egyes ivaros úton szaporított alanyfajták vagy más növényi taxonok fajtái. Egyébként minden olyan új fajtát, amely előállításakor a szülő-kultivárral szemben az előírt különbségeket mutatja, önálló kultivárnak ismerjük el. Hasonlóan helyes meghatározás esetén, kultivár rangúak a helyi – az ún. tájfajták is.

A termesztett növények rendszertani felosztásához az 2.4. táblázatban közölt hierarchikus elhelyezésben felsorolt rangfokozatokat használjuk. Természetesen az egyes fajok közti változékonyságban nagy különbségek vannak, ezért nem mindig és nem minden rangfokozatot használunk.

2.4. táblázat. A termesztett növények rendszertani egységei (Terpó A.)

A 2.5. táblázatban néhány olyan rangfokozatot is beillesztettünk, külföldi gyakorlat nyomán, amelyet a KK még nem ír elő.

2.5. táblázat. A természetes és kultúrfaj főbb ismérvei

A fajta nevezéktana

A cultivar-(fajta) nevet, ha közvetlenül kapcsolódik egy tudományos, vagy köznyelvű névhez, ettől úgy különítjük el, hogy vagy

  1. eléje cv. rövidítést teszünk

  2. tipográfiailag különböztetjük meg,

  3. egyszerű, egyvonalas idézőjelbe (’ ’) tesszük!

A fajta nevének első szavát (a magyar nyelvben) nagy kezdőbetűvel írjuk. A név állhat egy vagy két szóból, de háromnál több semmi esetre sem lehet (KK 1980). 1996. január 1-je után a kultivár neve összesen legfeljebb 10 szótag, vagy 30 betű lehet, beleértve a szabad betűhelyeket és az írásjeleket is.

A termesztésben nagyszámú kereszteződésből származó taxont használunk. A KK szerint az általános jellemzésekben, közlésekben a kereszteződésből való származás tényét, a nemzetség, faj és a taxon kifejezés esetében – a notho (röv.: n.-, gör. nothos = hibrid) előtag kitételével jelezzük, a következő módon: nothogenus, nothospecies, nothotaxon.

A fajtáknál, fajtacsoportoknál már nem tüntetjük fel ezt a jelzést. A megnevezésben másként járunk el.

A növények hibrid eredetét szorzójellel tüntetjük fel (×). Írásban a hibrid jelleget rendszerint közös hibrid névvel vagy formulával fejezzük ki. Így közös hibrid neve a cseresznye-meggy keveréknek a Cerasus × gondouini, ugyanennek a formulája: Cerasus avium × C. vulgaris. Az érintett fajta nevét mindkét esetben az előbbi nevek után írhatjuk.

Gyakorlati okokból a régi, vagy nehezen tisztázható hibrideknél, „gyűjtő”-neveket használunk és nem jelöljük a hibrid eredetet: pl. Pyrus communis, Malus domestica, Prunus domestica.

Az alanyok nomenklatúrájában bizonyos hagyományok érvényesülnek (számok, betűjelek használata a fajtanévvel vagy anélkül), amelyet nem ajánl a KK. A következőkben az alanyokra vonatkozó különböző nomenklatúrai megoldások rövid összefoglalását adjuk.

A) Magonc származású alanyok, amennyiben külön fajtanevet nem kaptak, követik a szülők neveit:

2. Cerasus (Prunus) mahaleb (L.) MILL. – eredeti sajmeggy vadalany

3. Pyrus communis L. ’Vilmos körte’ – nemeskörte alanyfajta

B) Szelektált alanyok

1. Cerasus (Prunus) mahaleb (L.) MILL. ’Korponay’ Magyarországon szelektált alanyfajta

2. Cerasus (Prunus) mahaleb (L.) MILL. cv. Heimann 10 Németországban szelektált alanyfajta

3. Eléggé elterjedt, különösen a vegetatív módon szaporított (klón cl.) alanyok elnevezésében, a betűjelek és számok használata. Egyes szerzők a nemesítő, vagy regisztráló állomások nevének rövidítéseit egy-egy számkombinációval együtt használják az alanyfajta neveként, rendszerint mellőzve a fajta tudományos nevét. Például Angliában az East Malling-i kísérleti állomás által előállított alanyfajták nevei a következők:

a) almaalanyok: korábban EM I-XXV-ig, jelenleg M I-XXV-ig, illetve M XXV-től M26, M27.

b) körtealanyok: EM A-H stb.

A most érvényben lévő KK megerősítette az 1980-as Kódex azon cikkelyét, miszerint 1959. január 1-től a fajta nevének fantázianévnek kell lennie.

Tudományos (latin) neveket csak a fajtacsoportok és az arra következő rangfokozatok kaphatnak.

A fajtacsoport (conculta, grex) – cultivar-group (grp.)

A termesztett növények rendszerében a fajta fölött álló rangfokozatok közül a gyakorlat számára is, a legfontosabb a fajtacsoport. Az 1995-ös, tehát a most érvényben lévő Kódexben kapott először hivatalos elismerést. A rokon, morfogenetikailag és gazdaságilag azonos értékű fajtákat soroljuk egy fajtacsoportba. A fajtatípus-fogalom is azonos tartalmú, de nem rangfokozat. A fajtacsoport használata:

Malus domestica Golden fajtacsoport

vagy Malus domestica (Golden fajtacsoport) ’Golden Spur’

Malus domestica (Golden Group) ’Golden Spur’

A fajtacsoport-fokozat helyébe más magasabb rangfokozatok is beléphetnek: Prunus domestica (Hungarica fcsop.) ’Besztercei’, Cerasus mahaleb subsp. simonkaii (Pannóniai fcsop.) ’Korponay’.

A convarietas – kultúrrassz

A konvarietász (röv.: convar.) fokozatot földrajzilag, genetikailag és ökológiailag is összetartozó fajtacsoportokra használjuk: pl. Pyrus convar. sinenses – kelet-ázsiai körték és fajtacsoportjaik.