Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok diagnosztikai boncolása

dr. Vetési Ferenc, dr. Mészáros M. János

Mezőgazda Kiadó

Boncolási jegyzőkönyvminták

Boncolási jegyzőkönyvminták

Boncolási jegyzőkönyv

Felvétetett Derecskén, 1986. augusztus hó 31-én, H. G. (Derecske, Krúdy Gy. u. 6. sz. alatti lakos) tulajdonát képező sertés hullájának boncolása alkalmával.

A boncolást végzi: dr. J. F.

A boncolásnál jelen van: L. J., és K. H. S.

Kórelőzmény: a tulajdonos elmondása szerint a boncolásra kerülő sertés, egy napig tartó étvágytalanság után, ma reggelre elhullott. A tulajdonos átmeneti étvágytalanságra gondolt, ezért állatorvost nem hívott.

A hulla leírása: kb. 9 hónapos (kb. 110 kg-os), magyar nagy fehér hússertés fajtájú, ártány sertés.

Külső vizsgálat: korához és fajtájához viszonyítva közepesen fejlett, jó tápláltsági állapotban lévő állat hullája. A hullamerevség mind a fej, mind a végtagok izmain fennáll. A hastájékon, a combok belső felületén és a füleken a hulla bőre diffúzan kékesvörös, egyéb területeken szürkésfehér, ép. A lábvégeken és a túrókarimán kóros elváltozás nem észlelhető. A látható nyálkahártyák szürkés rózsaszínűek, épek. Mindkét szem kötőhártyája kissé duzzadt, kipirult, erezetesen belövellt, nedvesen fénylő. Mindkét szemgolyó ép, a szaruhártya átlátszó.

Belső vizsgálat: a bőr alatti kötőszövet zsírszövettel bőségesen átszőtt. A vér sötétvörös, közepesen alvadt. Az áll alatti, a haskorci és a felületes lágyéki nyirokcsomók mérsékelten megnagyobbodtak, szürkésvörös színűek, rugalmasan tömött tapintatúak, környezetükben elmozdíthatók. Metszéslapjuk bőnedvű, szürkésvörös, szerkezetük kissé elmosódott. A csontvázizomzat metszéslapja barnavörös, közepes nedvtartalmú, szerkezete jól látható, állománya középkönnyen szakítható.

A hasfal közepesen feszes. A hasüregben kb. 150 ml, hígan folyó, szalmasárga színű, átlátszó folyadék van. A hashártya mindkét lemeze sima, fényes, átlátszó. A vékonybélkacsok között nagyszámú, pókhálószerű, könnyen leválasztható és szakítható fibrinfonál található. A lép kb. négyszeresére megnagyobbodott, nehéz, felülete sima, burka feszes, sötét kékesvörös színű, szélei tompán lekerekedtek, tapintásakor enyhe nyomásra ropogás (a pulpaállomány surranása) érezhető. Metszéslapja barnavörös, a pulpája a metszéslapra elődomborodik, könnyen kikaparható. A gyomorban kb. egy kg árpadarából álló tartalom van. A gyomortartalom közepesen összeállt, felületén bőséges nyálka található. A gyomor nyálkahártyája általában szürkésfehér, 1 mm vastag. Az alapi részen azonban kb. két tenyérnyi területen duzzadt, haragosvörös színű, erezetesen belövellt, vastagsága 2,5 mm. Felületét ezen a területen bőséges, tapadós, zavaros nyálka borítja. A gyomor nyirokcsomói mérsékelten duzzadtak, metszéslapjuk szürkésrózsaszínű. A vékonybél nyálkahártyája szürkésfehér, vastagsága kb. 0,5 mm. A vékonybélfodri nyirokcsomók normális alakúak és nagyságúak, szürkés színűek, rugalmasan tömött tapintatúak, metszéslapjuk szürkésfehér, egynemű, közepes nedvtartalmú. A vastagbélben megszokott mennyiségű, a közepesnél tömöttebb összeállású a tartalom. A vastagbél nyálkahártyája zöldesszürke, tenyérnyi nagyságú foltokban duzzadt, kipirult és erezetesen belövellt. A vastagbélfodri nyirokcsomókban kóros elváltozás nincs. A máj normális alakú, mérsékelten megnagyobbodott, élénk barnavörös színű. Felülete szemecskézett. Tapintata merev (a megszokottnál tömörebb), metszéslapja barnavörös, sima, bővérű (bőnedvű), állománya könnyen szakítható (törékeny). A vesék normális alakúak és nagyságúak, világos barnavörös színűek. Metszéslapjukon a három állomány jól elkülönül, a kéregállomány világos barnavörös, középkönnyen szakítható, a vese burka középkönnyen levonható. A vesemedence nyálkahártyája porcelánfehér, ép. A húgyhólyag üres, nyálkahártyája mérsékelten duzzadt, málnavörös színű, erezetesen belövellt.

A mellüregben kóros szabad tartalom nincs. A mellhártya mindkét lemeze sima, fényes, átlátszó. Mindkét tüdőszárny normális alakú és nagyságú, a megszokottnál nehezebb, halvány téglavörös színű, kevésbé lágyan rugalmas tapintatú. A tüdő bemetszéskor kevéssé serceg. A metszéslap sima, bő nedvtartalmú, a metszéslapról levont folyadék kevés légbuborékot tartalmaz. A szívburokban kb. 10 ml, szalmasárga, áttetsző savószerű folyadék van. A szív normális alakú, szélességi átmérője kissé megnagyobbodott, jobb kamrája enyhén kitágult, külső hártyája sima, fényes, átlátszó. A koszorúsbarázdák mentén a szív külső hártyája alatt néhány gombostűfejnyi vérzés látható. A szív belső hártyája sima, fényes, átlátszó. A szív két- és háromhegyű, valamint a félhold alakú billentyűi hártyásak, ép szélűek; az ínhúrok feszesek, épek, a szemölcsizmokon jól tapadnak. A szívizomzat metszéslapja barnavörös, közepes nedvtartalmú, szerkezete megtartott, állománya középkönnyen szakítható. A jobb kamra fala a megszokottnál keskenyebb, izomgerendái kissé ellapultak. A végtagízületek üregében a tartalom a megszokottnál hígabb, kissé megszaporodott és enyhén zavaros. A synovialis hártya élénkvörös, kissé savósan beivódott. A száj- és a nyaki, valamint az egyéb szerveken kóros elváltozás nem található.

Bakteriológiai vizsgálat: A hulla lépéből, veséjéből és csontvelejéből a m.-i Állategészségügyi Intézet – 1986. szeptember 1-jén kelt 896/1986. sz. értesítése szerint – sertésorbánc baktériumokat tenyésztett ki.

Kórisme: heveny septicus (hyperaemiás) lépgyulladás; fibrinszálak a vékonybélkacsok között; heveny gyomorhurut; heveny savós májgyulladás; vérzések a szív külső hártyája alatt; a jobb szívkamra heveny tágulata; heveny savós ízületgyulladás; a bőr alatti kötőszövetben helyeződő nyirokcsomók heveny duzzanata. Heveny vérfertőzéses sertésorbánc (rhusiopathia suis acuta).

Derecske, 1986. szeptember hó 3.

Dr. J. F. körzeti állatorvos

Boncolási jegyzőkönyv

Felvétetett az Állatorvostudományi Egyetem Kórbonctani tanszékén, 1970. szeptember 18-án, Sz. K. (F…… K. L. utca 10.) tulajdonát képező ló hullájának boncolása alkalmával.

Kórelőzmény: a tulajdonos szóbeli közlése szerint a lovat 1970. szeptember 13-án vásárolta. Szeptember 18-án a ló fuvarozás közben hirtelen elvágódott és elpusztult.

A hulla leírása: fogazata alapján kb. 9 éves, sodrott, pej kanca. Hátulsó bal lába csüdben kesely. A homlok közepén, a belső szemzugokat összekötő egyenes fölött 3 cm-re szőrforgó, amelyből fölfelé 4 cm hosszú és kb. 1,5 cm széles, nagyjából téglalap alakú, környezetében gyéren tűzött fehér folt húzódik. Az orrhát alsó harmadában, az orrnyílások felső szélét összekötő egyenes fölött 9 cm-re kezdődő, az orrhát középvonalától 1–1 cm-re jobbra és balra eső, 2 cm hosszan és 1,5 cm szélesen fölfelé húzódó egy-egy tűzött fehér folt látható. A paták palaszürkék, a hátulsó bal lábon a szaru viaszsárgán sávozott.

Külső vizsgálat: közepesen fejlett, közepes tápláltsági állapotban lévő állat hullája. A hullamerevség mind a fej, mind a végtagok izmain fennáll. A bőrön és a szőrzeten kóros elváltozás nem látható. A száj, az orr, a végbél és a hüvely nyálkahártyája halvány szürkésvörös. A kötőhártya halvány rózsavörös, könnytől fénylő. A paták épek, régebben patkoltak.

Belső vizsgálat: a bőr alatti kötőszövet zsírral közepesen átszőtt. A vér sötétvörös, rosszul alvadt. Az áll alatti nyirokcsomó borsónyi-babnyi, közepesen tömött tapintatú lebenyekből áll. Atöbbi testtájéki nyirokcsomó is normális alakú és nagyságú, tömötten rugalmas tapintatú. A testtájéki nyirokcsomók metszéslapja szürkésfehér és közepes nedvtartalmú. A vázizomzat metszéslapja világos barnavörös, közepes nedvtartalmú, szerkezete jól látható, állománya középkönnyen szakítható.

A hasfal mérsékelten feszes tapintatú. A hasüregben kb. 300 ml, szagtalan, átlátszó, híg folyadék található. A hashártya fali és zsigeri lemeze sima, fényes, átlátszó. A hasüregi szervek helyeződése normális. A lép rendes alakú, kissé megnagyobbodott, szélei lekerekedtek, színe kékesszürke, tapintata kevésbé petyhüdt. Metszéslapja sötétvörös, bővérű pulpája a metszéslapra kissé elődomborodik és középkönnyen kikaparható.

A gyomorban kevés gáz és egy vödörnyi jól rágott, savanykás szagú szálas- és szemestakarmányból álló tartalom van. A gyomor nyálkahártyája az alapi részen halvány szürkésvörös, könnyen elsimítható ráncokat vet, vastagsága kb. 1 mm. A nyelőcsői rész nyálkahártyája szürkésfehér, a pylorusé enyhén sárgásszürke árnyalatú, ép. A vékonybélben közepes mennyiségű sárgásszürke, hígan pépes tartalom van. A vastagbélben megszokott mennyiségű, és összeállású, jól rágott tartalom található. A vékony- és a vastagbelek nyálkahártyája forintosnyi-tízforintosnyi területeken foltokban kissé duzzadt, kipirult, erezetesen belövellt. A nyálkahártya vastagsága általában kb. 0,5 mm, az erezetesen belövellt területeken kb. 1 mm vastag. A bélfodri vérerek kitágultak, vérrel teltek. A bélfodri nyirokcsomók: normális alakúak és nagyságúak, szürkésvörösek, tömötten rugalmas tapintatúak, metszéslapjuk szürkésfehér, egynemű, közepes nedvtartalmú. A máj normális alakú, kissé megnagyobbodott, sötét barnavörös, közepesen tömött tapintatú. Metszéslapja sötét barnavörös, bővérű, állománya középkönnyen szakítható. A vesék normális alakúak, kissé duzzadtak, sötét barnavörös színűek, metszéslapjukon a kéregállomány sötét barnavörös, bővérű, szerkezete kissé elmosódott, a vesék kéregállománya középkönnyen szakítható, burkuk középkönnyen levonható. A vesemedence üregében közepes mennyiségű, szürkésfehér, zavaros nyálkás, megszaporodott tartalom van, nyálkahártyája szürkésfehér, ép. A húgyhólyag közepesen feszes, vizelettel közepesen telt. A méh normális alakú és nagyságú, petyhüdt, nyálkahártyája szürkésfehér, ép. A normális alakú és nagyságú petefészkekben régi keletű sárgatestek figyelhetők meg.

A mellüregben kb. 200 ml, szalmasárga, áttetsző folyadék található. A mellhártya fali és zsigeri lemeze sima, fényes, átlátszó. A tüdő normális alakú, kissé megnagyobbodott, kékesvörös színű, tapintata a megszokottnál kevésbé lágyan rugalmas, bemetszéskor kevésbé serceg, metszéslapja sima, sötétvörös, bővérű, a metszéslapra sok habos folyadék ömlik. A hörgők és a légcső nyálkahártyája sötétvörös színű. A légcsőben vörhenyes, szappanhabra emlékeztető tartalom található.

A szívburokban kb. 100 ml, kissé vörhenyes, áttetsző savó található. A szív, különösen szélességi átmérőjében erősen megnagyobbodott. Mindkét kamra ürege kitágult és véralvadékot tartalmaz. A bal kamrában a fali szívbelhártya a félhold alakú billentyűk alatt, nagyjából ovális alakú, mintegy 12 cm hosszú és 9 cm széles területen egyenetlen felületű és kb. 2–2,5 mm-nyire megvastagodott, szívós, átlátszatlan. Az aorta félhold alakú, billentyűi mintegy 2–3 mm-nyire megvastagodtak, átlátszatlanok, szívósak, megrövidültek, deformálódtak, szélük és felszínük erősen egyenetlen. A szív többi üregében a szív belső hártyája sima, fényes, átlátszó. A tüdőartéria félhold alakú billentyűi hártyásak, ép szélűek. A pitvarkamrai billentyűk hártyásak, ép szélűek, az ínhúrok feszesek, épek. A bal kamra falának izomzata, a koszorúsbarázda alatt 4 cm-rel mérve, 4,8 cm, a jobb kamráé 1 cm vastag. A szívizomzat metszéslapja világos barnavörös, közepes nedvtartalmú, állománya középkönnyen szakítható. A jobb kamra üregében az izomgerendák a megszokottnál kevésbé emelkednek be. A száj- és a nyaki szerveken, valamint egyéb szerveken kóros elváltozás nem észlelhető.

Szövettani vizsgálat: az aorta félhold alakú billentyűi egyenetlen felületűek, állományukat szabálytalanul elrendeződött, hol tömöttebben, hol ritkábban helyeződő, collagen rostokat tartalmazó kötőszövet szövi át. A szív belső hártyájában, a bal kamra elváltozott területein, a collagenrostos kötőszövet szintén megszaporodott. Az aorta félhold alakú billentyűiben és a bal kamra fali endocardiumában képződött kötőszövet többnyire sejtekben szegény, helyenként azonban még sejtdús granulatiós szövet is megfigyelhető. A képződött kötőszövetben újonnan képzett rugalmas rostok is kimutathatók.

Az aorta félhold alakú billentyűinek vastagsága (gyorsított eljárással paraffinba ágyazott szövetekből készült metszetben mikrométerrel mérve) 1,3–1,9 mm.

A csontvázizom különböző helyéről (így többek között a tömeges farizmokból) vett minták, valamint a vese szövettani vizsgálata kóros elváltozást nem derített ki.

Bakteriológiai vizsgálat: a hulla lépéből és májából végzett bakteriológiai vizsgálat negatív.

Kórisme: heveny általános szívtágulat; a szívben a bal kamra izomzatának túltengése; az aorta félhold alakú billentyűire és a bal kamra belső hártyájára kiterjedő idült szívbelhártya-gyulladás; heveny pangásos bővérűség a lépben, a májban, a tüdőben és a bélcsatornában; heveny tüdővizenyő.

Vélemény: A boncolási lelet és a szövettani vizsgálat eredménye alapján megállapítható, hogy az állat közvetlen elhullása a vérkeringés heveny összeomlására vezethető vissza. Erre utalnak a különféle szervekben (a májban, a lépben, a bélcsatornában, a tüdőben) a heveny vérpangás jelei, valamint a nagyfokú heveny szívtágulat és a heveny tüdővizenyő. A heveny vérkeringési elégtelenség létrejöttében, az esetleges alkalmi segítő tényezők (nehéz munka végzése stb.) mellett, döntő szerepe volt a bal szívfélben talált elváltozásnak, az idült szívbelhártya-gyulladásnak. Az idült, illetve a reparatio előrehaladott stádiumában lévő szívbelhártya-gyulladás következményeként az aorta félhold alakú billentyűi oly súlyos elváltozást (megvastagodást, alakváltozást, megrövidülést) szenvedtek, amelyből billentyűelégtelenségre (billentyű-insufficientiára) kell következtetni. Az aorta félhold alakú billentyűinek hiányos záródására utal elsősorban az, hogy a szív bal kamrájának fala, a billentyűelégtelenség ellensúlyozása miatt, jelentős mértékben túltengett. A bal kamra falának vastagságára vonatkozó méretek megítélésében azt is figyelembe kell venni, hogy hevenyen kitágult és így elvékonyodott falú szívről van szó, amely a túltengő szívre utaló méreteket csökkentette. A bal kamra falának a hullában mért vastagsága (4,8 cm) azonban így is meghaladja a normális, kb. 4,5 cm-es méretet. A szív működését egyébként a szív belső hártyájának fali részén lezajlott idült gyulladás is nagymértékben nehezítette. Figyelembe véve azt, hogy az aorta félhold alakú billentyűin és a bal szívkamra belső hártyáján lezajlott gyulladás a reparatio előrehaladott stádiumában volt, sőt az újonnan képződött kötőszövetben már rugalmas rostok is kimutathatók voltak, és már jelentős mértékű szívizomtúltengés is mutatkozott, kétségtelenül igazolható, hogy a szívbillentyűk és a szív belső hártyájának elváltozása már legalább négy héttel az állat elhullása előtt, tehát az állatnak 1970. szeptember 13-án történt átvétele előtt indult fejlődésnek.

Az eset megítélése szempontjából nem hanyagolható el, hogy ún. bénulásos myoglobinaemiára utaló elváltozásokat (pl. a csontvázizomzatban Zenker-féleelhalást, myoglobinuriát) sem a boncolás, sem pedig a szervek szövettani vizsgálata folyamán nem lehetett észlelni, amelyek a ló szakszerűtlen, megerőltető igénybevételére és az állatnak ebből kialakuló heveny megbetegedésére utaltak volna.

dr. N. S. s. k.

egyetemi tanársegéd

Záradék: Ezen jegyzőkönyv szó szerint megegyezik az Állatorvostudományi Egyetem Kórbonctani Tanszékén felvett 1679/1970./IX. 18. számú jegyzőkönyvvel.

Budapest, 1970. december 3.

dr. H. A.

egyetemi tanár, tanszékvezető