Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok diagnosztikai boncolása

dr. Vetési Ferenc, dr. Mészáros M. János

Mezőgazda Kiadó

A boncoláskor felvett okirat (jegyzőkönyv) szerkezete

A boncoláskor felvett okirat (jegyzőkönyv) szerkezete

A boncolási jegyzőkönyv elkészítéséhez figyelembe veendő szempontokat az 1. táblázatban foglaltuk össze.

A kórelőzmény ne legyen terjedelmes, és a tulajdonos (a gondozó, a szemtanú stb.) által elmondott tényeknek csupán az általunk mérlegelt adatait tartalmazza. A kórelőzménybe okvetlenül vegyük be, hogy mikor (melyik órában) és milyen körülmények között hullott el, illetve mikor ölték le az állatot. A leölést ki (melyik szerv) milyen célból rendelte el. Ha az állatot hatósági rendeletre ölték le, okvetlenül írjuk be a kórelőzménybe az állat leölését elrendelő határozat iktatási számát is, nevezzük meg, hogy milyen célból ölették le az állatot pl.: hatósági rendelkezésre, kórmegállapítás céljából; hatósági rendelkezésre, takonykór gyanúja miatt stb.

Tartalmaznia kell a kórelőzménynek természetesen azt is, hogy az állat elhullása előtt mennyi ideig volt beteg, milyen klinikai tüneteket mutatott, milyen betegségben szenvedett (klinikai diagnózis), milyen gyógy- (preventív-) kezelésben, vakcinázásban részesült. A vele együtt tartott állatok egészségi állapotára vonatkozó adatokat, és minden olyan adatot, amelyet az állat elhullása szempontjából lényegesnek tartunk (pl. korábbi immunbiológiai vizsgálatok eredménye stb.), ugyancsak jegyezzük fel. Ajánlatos még arról is megemlékezni, hogy az állat hulláját a boncolás bekövetkeztéig hol és hogyan tárolták. (Pl. állásból kihúzva tűző napon, vagy árnyas helyen vízzel meglocsolt szalmával, zöld gallyal letakarva stb.) Ne felejtsük el azt se feljegyezni, ha erre megítélésünk szerint szükség van, hogy mikor és hol vásárolták az állatot, milyen körülmények (út, hőmérsékleti, illetve időjárási viszonyok) között, hogyan szállították, és mennyi ideig tartott a vásárlás után a szállítás (a lábon hajtás, vonaton vagy gépjárművön való szállítás stb.).

1. táblázat - A boncolási jegyzőkönyv összeállításának szempontjai

Tartalmi rész

Jegyzőkönyvi szempontok

Bevezetés

A boncolás helye:

A boncolás ideje:

Az állat tulajdonosának neve lakhelye

(helység, utca, házszám):

A boncolást végzi:

A boncolásnál jelen van:

Kórelőzményi adatok (anamnesis):

A hulla leírása (nationale):

A boncolási lelet leírása

Külső vizsgálat:

Belső vizsgálat:

A boncolást kiegészítő diagnosztikai vizsgálat

Szövettani vizsgálat:

Mikrobiológiai vizsgálat:

Parazitológiai vizsgálat:

Toxikológiai vizsgálat:

Biokémiai vizsgálat:

Kísérleti állatoltás:

Kórismeret: a betegség, a kóros elváltozás megnevezése

Kórjelzés (diagnosis):

Szakvélemény

Vélemény:

Záradék

Lezárva:

 

(P. H.) A boncoló állatorvos aláírása beosztásának megjelölése


A hulla leírása (a nationale felvétele). A boncolás előtt a hullát azonosítani (agnoszkálni) kell, vagyis le kell írni az állatot. A leírásban szerepelni kell az állat: fajának, fajtájának, életkorának (esetleg a testtömegének), nemének (ivarának), színének, jegyeinek, bélyegeinek, az esetleges testi hibáinak, különleges esetekben az orrtükör vagy a szutyak lenyomatának és a kemény szájpadlás lenyomatának.

Az állatok életkorának meghatározásakor lehetőleg a fogazat vizsgálatára támaszkodjunk, mert az állatkísérő lap (1874–1976. december 31-ig a „Marhalevél” volt helyette)*[7] adatai sokszor hibásak lehetnek vagy szándékos megtévesztésről van szó. A különféle jegyek és bélyegek felkutatása, pontos leírása sokszor nehéz, de mindenképpen elvégzendő munka. Jegyek: pl. lámpás, hóka, piszra, szárcsa, csillag, gyűrűs csillag, kesely, hermelinkesely, szőrforgók, -lécek és -fésűk, szarugesztenyék stb. Bélyegek: pataszám, szarvszám, fülszám, fülkrotália szám (Magyarországon 1972 óta kötelezően meg kell jelölni műanyag krotáliával a jobb fülén minden kéthetesnél idősebb szarvasmarhát), a fül bőrének vagy a száj nyálkahártyájának tetoválása, a bőrbe történő betűk, számok vagy minták beégetése, fülcsipkék stb. adatainak feltüntetése). A jegyeket (pl. hóka, piszra, szárcsa, csillag) nem elég megemlíteni, hanem azokat helyeződésüknek és kiterjedésüknek megfelelően le is kell írni. A testi hibák lehetnek: csonkított farok, hímvessző és fül, enucleált szem stb.

A boncolási lelet leírása két részre tagozódik: a külső és a belső vizsgálatra. Ezek a részek a boncolás sorrendjében tartalmazzák az egyes szervekre vonatkozó adatokat, amelyeket az állatorvosi kórbonctan szemszögéből megkívánunk. Nem lehet célunk itt valamennyi szervre vonatkoztatva megadni az összes normális és kóros alaki és fizikai sajátosságokat, ezeket ugyanis az anatómiai, illetve a kórbonctani tankönyv tárgyalja. Itt a szervek leírásának csupán néhány, lényeges szempontjára hívjuk fel a figyelmet.

A parenchymás és egyes más szervek (lép, máj, vese, szív, nyelv, izomzat, nyirokcsomó, here, petefészek stb.) leírásakor a következő sorrendet kövessük:

  • alak;

  • nagyság (esetenként a tömeg);

  • szín;

  • felület;

  • tapintat;

  • metszéslap:

    • színe;

    • felülete;

    • szerkezete;

    • nedvtartalma;

  • állománya:

    • szakíthatósága (egyes szerveknél),

    • az állomány (pl. a léppulpa-állományának) kikaparhatósága;

Azelőzőeken kívül a különböző szervek vizsgálatakor – értelemszerűen – a következőkre legyünk még figyelemmel:

  • a bőr vastagságára, szőrrel (tollal) való fedettségére, épségére;

  • a lábvégek épségére, patkoltságára, paták állapotára;

  • a kötőhártya ráncoltságára, vérereinek állapotára;

  • a szemgolyó vizsgálatakor a szaruhártya átlátszóságára, épségére, feszességére;

  • a természetes testnyílások (és a köldök) állapotára;

  • a vér alvadtsági fokára, fedőképességére;

  • a nyirokcsomóknak akörnyezetükben való elmozdíthatóságára;

  • a savóshártyák simaságára, átlátszóságára;

  • a lép metszéslapján a pulpaállomány kikaparhatóságára;

  • a vesében a burok levonhatóságára, a kéregállomány(!) szakíthatóságára, a metszéslapon a három állomány elkülönültségére;

  • a nyálkahártyával rendelkező szervek, üregek leírásakor (a gyomor, a bél, a méh, az epehólyag, az orr melléküregei, az orrüreg, a légzsákok, a húgyhólyag stb. leírásakor) tekintettel vagyunk:

    • a normális vagy rendellenes tartalom (bennék) esetén a mennyiség (tömeg- vagy térfogatméréssel), a szín, az összeállás, a minőség (konzisztencia), a szag stb. leírására;

    • a nyálkahártya állapotára, színére, erezetes belövelltségére, ráncoltságára, a ráncok nagyságára, elsimíthatóságára (könnyen, nehezen), vastagságára;

    • a szerv falának (izmos és csontos falának) állapotára;

  • a tüdő vizsgálatakor figyeljük, hogy a bemetszéskor serceg-e, a metszéslapról levont, a kés lapjára jutó folyadék milyen, légbuborékot tartalmaz-e;

  • a csontok szilárdságára, a kéreg és a szivacsos állomány egymáshoz viszonyított arányára, vastagságára, az ízületi-, és az epiphysisporc épségére, vastagságára, az epiphysisporc alatt lévő meszesedési (csontosodási) vonal állapotára stb. figyeljünk.



[7] * 1993. évi XVI törvény jelent meg a marhalevél kiváltásáról és kezeléséről