Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok diagnosztikai boncolása

dr. Vetési Ferenc, dr. Mészáros M. János

Mezőgazda Kiadó

Egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok kiválasztása és beküldésének a módja

Egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok kiválasztása és beküldésének a módja

A hullák boncolásakor talált lelet önmagában a legtöbbször nem elég a kórisme megállapításához, a boncolást kiegészítő diagnosztikai vizsgálatrais szükség lehet. Különösen áll ez olyan esetekre, amikor – elsősorban bizonyos fertőző betegségek kapcsán – a hullában nem is várható szabad szemmel észlelhető, jellegzetes elváltozás (pl. veszettség, fertőző sertésbénulás stb.). Természetesen ezek a kiegészítő (laboratóriumi) vizsgálatok meghaladják a gyakorló állatorvos feladatkörét. Elvégzésük ezért speciálisan képzett szakemberek feladata. Szükségszerű ezért, hogy a gyakorló állatorvos az állat-egészségügyi intézményektől kiegészítő vizsgálatokat kérjen. Szabály írja elő, hogy vizsgálati anyagot laboratóriumba csak állatorvos küldhet. Vizsgálati célból mintát állatorvoson kívül csak állat-egészségügyi képzettséggel rendelkező szakember (állat-egészségügyi üzemmérnök, állat-egészségügyi technikus, állategészségőr, felcser) vehet.

A leggyakrabban kért vizsgálatok:

  • fénymikroszkópos szövettani vizsgálat;

  • elektronmikroszkópos vizsgálat;

  • mikrobiológiai (virológiai, bakteriológiai, mikológiai és immundiagnosztikai) vizsgálat;

  • parazitológiai vizsgálat;

  • toxikológiai vizsgálat;

  • növénytani vizsgálat;

  • biokémiai vizsgálat.

A kiegészítő diagnosztikai vizsgálatokhoz is megfelelő kísérőirattal ellátott, szakszerűen kiválasztott, a rendelkezéseknek megfelelően csomagolt, vizsgálatra alkalmas állapotban lévő anyagot kell az állatorvos által személyesen vinni, vagy postán, illetve küldönc (futár) útján a vizsgálóintézetbe eljuttatni. Ezek a kiegészítő vizsgálatok természetesen nem helyettesítik, hanem kiegészítik a gyakorló állatorvos által a helyszínen végzett klinikai vizsgálatokat, illetve az észlelt boncolási leletet.

Fénymikroszkópos szövettani vizsgálat

A szövettani vizsgálatra küldött anyag elsősorban a boncolási anyagból származik, bár adódhat a gyakorló állatorvos által végzett kiegészítő diagnosztikai eljárások és biopszia kapcsán nyert anyagból is. Így a kísérleti állatoltáshoz felhasznált kísérleti állatokból (pl. baromfihimlőre irányuló vizsgálatkor a kísérleti állat bőréből, az oltás helyéről kimetszett darab; vagy takarmányetetési kísérletek folyamán a kísérleti állatok szerveiből félretett anyag). A gyakorló állatorvos végezhet próbakimetszést (pl.nyirokcsomóból, bőrből) vagy különféle egyéb módon vehet biopsziás anyagot (tűbiopsziás, harpunás anyag, méhkaparék stb.). Ugyancsak szövettani vizsgálatra kerülhetnek a húsvizsgálatkor a különféle szervekben észlelt kóros elváltozások is. Műtétekkel eltávolított szervrészletek, szervek (pl.: here és mellékhere, ovariotestis, hysterectomia folyamán eltávolított méh, különféle daganatok, tonsillák, szemgolyó, resecált béldarab stb.) ugyancsak szövettani vizsgálatokat igényelnek.

A szövettani vizsgálat céljára szánt anyagot annak kivétele után a lehető legrövidebb időn belül rögzítő- (fixáló-) folyadékba kell tenni. Késlekedés esetén a halál után azonnal meginduló autolysis, autodigestio és rothadás rontja a szövettani vizsgálat értékét. Így pl. ha az epehólyag az állat elhullása után kb. 10 perc múlva kerül rögzítőoldatba, a szövettani vizsgálat folyamán a nyálkahártya hámsejtjeiben magfestődést már nem lehet látni. Más szervekben, pl. a bendőben, az autolysis jelentkezése mellett a hám még fel is ázik (macerálódik). A bél lumenében lévő kocsonyaszerű nyálka is hamar elfolyósodik.

Ha későn tesszük a vizsgálati anyagot a rögzítőoldatba, akkor nemcsak a szervek szerkezete bomlik fel, hanem az esetleg bennük lévő és szövettani kimutatásra váró kórokozók (pl. leptospirák, borreliák) is szétesnek, feloldódnak.

A szövettani vizsgálatra kerülő anyag kiválasztásával és rögzítésével kapcsolatos lényegesebb tudnivalók még:

  • A szövettani feldolgozásra szánt anyag ne legyen roncsolt, tehát kivágáskor lehetőséghez képest ne zúzzuk. A kivágásra váró szervdarabka roncsolódását elkerülhetjük, ha erre a célra külön jól élesített kést (szikét, borotvapengét) használunk. A biopsziás anyagunk akkor jó, ha a kimetszett szervdarab jól összeálló, hengeres, a kaparék pedig jó darabos.

  • A vizsgálatra szánt anyag ne legyen túl nagy és vastag (leghelyesebb 0,5–1 cm széles, kb. kockacukor nagyságú darabokat kivágni), mert egyébként a rögzítő anyag a mélyebb rétegeket nem járja át, a fixálás nem lesz tökéletes, és a szervdarabban autolysises folyamatok lépnek fel. Bizonyos esetekben a szerveket egészben vagy szomszédságukkal összefüggésben kell rögzíteni, esetleg nagyobb szervrészek rögzítése válik szükségessé. Ilyenkor az anatómiai viszonyokra vagy a kóros elváltozásokra ügyelve a szervekben bemetszéseket kell végezni pl.: az agy- és a gerincvelőt 1–2 cm-enként 3/4 részéig harántul be kell metszenünk, a bélrészlet üregét pedig vízzel óvatosan átmossuk, majd lazán vattával béleljük, vagy a kórosan elváltozott területeket környezetükkel együtt fixáljuk (pl.: szarvasmarha recésgyomrának átfúródásakor).

  • A szervdarabkák kimetszésekor ügyeljünk arra, hogy

  • a kisebb terjedelmű elhalás a kimetszett rész középtájékára essék (ezt közölni kell a kísérőiratban);

  • teljesen elhalt, elsajtosodott anyagot ne küldjünk szövettani vizsgálatra (nagyobb elhalás esetén a széli részből úgy metsszünk ki, hogy ép és elhalt terület is kerüljön a kimetszett anyagba);

  • üreges szervekből (a méhből, a kisállatok beléből, a nyelőcsőből) teljes keresztmetszetet készítsünk. A nagyobb béldarabot felvágás után kartonlapra varrhatjuk úgy, hogy a lap és a szerv savóshártyája közé vékony rétegben vattát, papírvattát helyezünk;

  • a daganatból több helyről vágjunk mintát;

  • tályogfalat, idült kötőszövetes megvastagodásokat merőlegesen metsszünk ki (a reális méretfelvétel miatt)

  • A rögzítőfolyadék a rögzítendő anyaghoz képest bőséges, 10–15-szörös mennyiségű legyen. Arögzítőfolyadékot tartalmazó, jól záró edény aljára gézt rétegezzünk, hogy a szerv letapadását megakadályozzuk, és hogy a fixálófolyadék egyenletesen hatoljon be az anyagba. Ha több szervdarabkát rögzítünk egy edényben, azokat az összetapadás megakadályozása végett darabonként külön-külön gézbe csomagoljuk. Ha az edényben többféle anyagot rögzítünk, a gézbe kötött anyag mellé tegyünk grafit ceruzával megfelelően jelölt kartonlapocskát.

  • Nem helyes a már fixált anyagot a rögzítőfolyadékból kiemelni, s így (rögzítőfolyadék nélkül) csomagolva küldeni, mert az rendszerint beszárad és szövettani vizsgálatra alkalmatlanná válik.

  • A rögzítőszerünk lehetőleg formaldehidoldat legyen. Aformaldehidoldat (a formaldehydum solutum, formol, formalin) olcsó, a mindennapi szövettani diagnosztikában általánosan használt, jól diffundáló, a fehérjéket hamar kicsapó, kitűnő fixálószer.

Aszövettani feldolgozásra kerülő szervek rögzítésére a kereskedelemben kapható formaldehydum solutum („tömény formalin”) 4, 8, vagy 10%-os vizes oldatát használjuk, (ennek megfelelően a formaldehidoldatot 1:9, 1:7 vagy 1:3 arányban kútvízzel hígítjuk). Megfelelő töménységű formalinoldatban anyagunk évekig is eltartható. Ehhez azonban célszerű a rögzítés alatt álló anyagról a 8 vagy 10%-os formalint 1–2 nap után leönteni, az edényt 4%-os formalinnal újból felönteni és az anyagot ebben megőrizni, tárolni.

Tudományos vizsgálat, vagy bizonyos anyagok kimutatása céljából egyéb rögzítőszert is használunk, amelyeket szövettani technikai kézikönyvek adnak meg.

Gyakorlati körülmények között a formaldehidoldat mellett etil-alkoholt használunk még rögzítőszerül, amelyet 70-80%-os oldat- vagy abszolút (közel 100%-os) koncentrációban alkalmazhatunk (az utóbbi koncentrációjút pl. glikogén vagy húgysavas sók kimutatása stb. céljából való rögzítéshez). Azalkohol hígításának mértékét egyszerű képlet alapján számolhatjuk ki:

x = a b c ,

ahol:

a = a készítendő oldat mennyisége;

b = a kívánt koncentráció (%-ban);

c = a rendelkezésre álló, magasabb koncentrációjú, tehát hígítandó alkohol, %;

x = a rendelkezésre álló alkoholból szükséges mennyiség

Pl. ha 100 ml (a) 70%-os alkoholra (b) van szükség; rendelkezésre áll 96%-os

alkohol (c), akkor

x = 100 70 96 = 72,9 73 m l ,

vagyis 100 ml 70%-os töménységű alkohol készítéséhez 73 ml 96%-os alkoholt kell 100 ml-re (27 ml vízzel) kiegészíteni.

Sokszor jó szolgálatot tehet, ha a fixált szervdarabokon kívül egyúttal fixálatlan állapotban is küldünk be friss anyagot, mert így a szövettani vizsgálatokhoz esetleg speciális rögzítőszerek is alkalmazhatók, és a laboratóriumoknak módjában áll esetleg olyan más kiegészítő vizsgálatokat is elvégezni, amelyek a rögzített anyaggal már nem lehetségesek (pl. kísérleti állatoltás, mikrobiológiai vizsgálat).

Elektronmikroszkópos vizsgálat

A diagnosztikai vizsgálat céljából elektronmikroszkópos vizsgálatra szánt anyag ki választásakor okvetlenül ügyeljünk arra, hogy azt lehetőleg diagnosztikai célból leölt, vagy egészen frissen elhullott állat szerveiből vegyük. Legjobb a biopszia útján nyert anyag, vagy frissen vett váladék (bélsár) vagy curettage-zsalnyert kaparék. Diagnosztikai munkánkat meggyorsíthatja az elektronmikroszkópos vizsgálat:

  • a bélsárból történő kórokozó (elsősorban vírusok) direkt kimutatásakor (immunelektronmikroszkópos vizsgálatok); baktériumok, véglények kimutatásakor;

  • különféle szervekből (a bél enterocytáiból, bőrbeli elváltozásokból, parenchymás szervekből, nyirokcsomókból, tüdőből, húgyhólyaghámból, idegrendszerből, a vér lymphocytáiból stb.) a vírusnak és egyéb kórokozóknak direkt módon való lefényképezésekor (pl.: herpes-, pox-, parapox-, myxo-, reo-, adeno-, esetleg corona-vírusok; Bacillus piliformis, toxoplasmák stb.).

  • az egyes sejtek, sejtorganellumok stb. vizsgálatakor:

    • az immunkomplex-betegségek tanulmányozásakor (pl. vese-glomerulopathia vizsgálatakor);

    • a kóros anyagoknak a szervekben való lerakódásakor és képződésekor (pl. amyloid, fibrin, collagenrost stb.);

    • a cytopathologiai vizsgálatok stb. folyamán.

Gyakorlati körülmények között a diagnosztikai célból végzett elektromikroszkópos vizsgálathoz a vizsgálatra szánt szervből éles borotvapengével kimetszett, 1–2 mm3 nagyságú mintát 4%-os neutrális formaldehidoldatban rögzíthetjük. Laboratóriumi körülmények között 2%-os glutáraldehidoldatban két órán át való rögzítést alkalmazunk.

Az elektronmikroszkópos vizsgálat céljára – elsősorban kistestű állatok esetén – élő, beteg állatot célszerű a laboratóriumba eljuttatni.

Kísérőlevél-minták szövettani vizsgálat kéréséhez

Dr. Z. L.

körzeti állatorvos

Zalagyarmat

Tel.: 2

Ikt. sz.: 28/1992.

Állatorvostudományi Egyetem

Kórbonctani tanszéke

Budapest

István u. 2.

1078

Kérem szíveskedjék a mellékelten, 10%-os formaldehidoldatban beküldött anyag szövettani vizsgálatát elvégezni.

A vizsgálati anyag Tóth János (Zalagyarmat, Kossuth L. u. 126. sz. alatti lakos) tulajdonát képező, 8 éves magyar tarka tehén jobb oldali szemhéjáról f. hó 29-én műtéttel eltávolított, kb. férfiököl nagyságú, kifekélyesedett, daganatszerű képletből származik. Az állat általános állapota jó, a jobb oldali fültő alatti nyirokcsomó a normálisnak kb. kétszeresére megnagyobbodott, sima felületű. A tehén előrehaladottan vemhes. A 2 hete elvégzett intracutan tuberkulinpróba eredménye negatív volt.

Zalagyarmat, 1992. március 30.

(P. H.)

Dr. Z. L.

körzeti állatorvos

P…… Állami Gazdaság

Pusztaszerdahely

Tel.: P-26

Telex: PL 209618

Ikt. sz.: 146/1992./dr. Tóth János

Országos Állat-egészségügyi

Intézet

Budapest

Tábornok u. 2.

1149

Kérem szíveskedjék a P……i Állami Gazdaság borsósi üzemegységéből származó vetélt sertésmagzatok és placentáik kórbonctani diagnosztikai vizsgálatát elvégezni.

A szóban forgó üzemegységben 80 előrehaladottan vemhes előhasi koca van. A kocákat f. hó 10-én szállították a telepre. A mai napon 3 koca elvetélt. Egy-egy koca vetélt magzatai különböző korban elhaltak voltak, közülük némelyik már macerálódott.

Egyúttal szerológiai vizsgálatra azonos jelzéssel az elvetélt kocákból vért, szövettani vizsgálatra pedig az általam a telephelyen felboncolt frissebb magzathullákból vese-, máj-, valamint placenta-részleteket küldök. Ez utóbbiakat 10%-os formaldehidoldatban rögzítettem.

A gazdaság szarvasmarha- és sertésállománya brucellosistól mentes. A kocák takarmánya jó minőségű kocatáp. Ivóvizet a telepen lévő ásott kút szolgáltat. Pusztaszerdahely, 1992. április 25.

(P. H.)

Dr. T. J.

vezető állatorvos

Mikrobiológiai vizsgálat

Mikrobiológiai (virológiai, bakteriológiai, mikológiai) vizsgálatra kisállatokból egész hullát, illetve élő, beteg állatokat küldjünk. Nagyobb állatok közül a szopós malacok, bárányok hulláit ugyancsak egészben, felbontatlanul küldjük be. (Szopós malacokból és bárányokból – tömeges megbetegedés esetén – virológiai vizsgálatra ugyancsak küldjünk egyúttal élő, beteg állatot is!) Egyes fertőző állatbetegségek megállapítása céljára szolgáló vizsgálati anyag beküldését az Állat-egészségügyi Szabályzat írja elő, ezért itt a mikrobiológiai vizsgálatra való anyag küldésének csak az általános szempontjait ismertetjük.

Vírus okozta heveny vérfertőzést, tüdőgyulladást, nyálkahártya-elváltozást, esetleg bőrkiütést okozó megbetegedés esetén: lépet, májdarabot, légcső- és tüdőrészletet, bélrészletet, hörgők körüli és bélfodri nyirokcsomót, egy bőr alatt helyeződő nyirokcsomót, kötőhártya-részletet, szívizomrészletet, vesét, elváltozott nyálkahártya- vagy bőr- (hólyag, duzzanat) részletet (8–20 cm2-t), vért, vizeletet, tejet küldjünk vizsgálatra. Tárgylemez-lenyomaton: kötőhártya-, légcsőnyálkahártya-, húgyhólyag-nyálkahártya-, Ammon-szarv-lenyomatot, több vérkenetet küldhetünk.

A vírusdiagnosztikai vizsgálat csak úgy lehet eredményes, ha a mintákat (szervmintákat, bélsármintát) friss hullából (esetleg biopsziával nyert szervdarabot élő, beteg állatból) veszünk, és azt igen hamar (pár órán belül), hűtve juttatjuk el a laboratóriumba. Larski (1971) azt ajánlja, hogy kétszer desztillált vízzel készített 2,1%-os citromsavoldatból 9,15 ml-t, 2,84%-os Na2HPO4-oldatból 90,85 ml-t keverjünk össze és így olyan pufferoldatot nyerünk, amelynek pH-ja 7,4. Ezt a 100 ml oldatot keverjük azonos mennyiségű glicerinnel, majd – szétosztva kisebb mennyiségekre – sterilizáljuk 30 percig, 98066,5 Pa (= 1 atm.) túlnyomáson.

Baktérium okozta heveny vérfertőzéses megbetegedés gyanúja esetén lépet, májdarabot, tüdőrészletet, esetleg bélrészletet, vesét, elváltozást mutató vagy az illető szervhez tartozó nyirokcsomót, a lábvég egyik csövescsontját, esetleg fülkagylórészletet küldünk vizsgálatra.

A különféle fertőző természetű betegségek idült alakjának gyanújakor azelváltozott szervet (szervrészletet) és a hozzá tartozó nyirokcsomók közül a legrégibb és a legfrissebb keletű elváltozást mutatót küldjük vizsgálatra. Így pl. idült sertésorbánc gyanújakor szívet, vesét, megnyitatlan ízületet; gümőkór, paratuberculosis gyanúja esetén az elváltozott szervet és a hozzá tartozó nyirokcsomókat küldjük el.

Clostridium perfringens okozta enterotoxaemia gyanújakor lekötött vékonybélszakaszt vagy vékonybéltartalmat, bélfodri nyirokcsomókat, s ha lehetséges vizeletet, egyúttal szövettani vizsgálatra formaldehidoldatban vese-, és májdarabkát, valamint agyvelőt küldjünk.

Vetélések esetén magzatokat egészben és velük együtt okvetlenül (!) magzatburkot is, vagy a magzatburokból az elváltozott chorionrészletet (sertés- és szarvasmarhamagzatból egyúttal szövettani vizsgálatra 10%-os formaldehidoldatban magzatok veséiből, májából részleteket). A vetélt anyaállatból vérminta beküldése is előírás.

A központi idegrendszer bántalmazottságára utaló tünet esetén agyvelőt vagy ha az agyvelő kivételének technikai akadálya van, vagy veszettségre gyanakszunk, az egész fejet, fertőző sertésbénulás gyanúja esetén az egész központi idegrendszert felnyitatlan állapotban küldjük vizsgálatra. Előbbi esetben a nyúltagyvelő mögött a gerincvelőt átvágjuk, a fejet egészben 0,5%-os karbolsavval (fenollal) átitatott ruhadarabba csavarjuk, lehűlése után műanyagzacskóba (zsákba) tesszük, majd még 5%-os formalinnal átitatott ruhába göngyölve nedvszívó anyaggal kibélelt ládában szállítjuk.

Ha az agyvelőt kiboncoltuk, az lehűlés után „patent” üvegben, műanyag zacskóban (kívülről lehetőleg jégpakolással) megfelelő csomagolás esetén szállítható. Célszerűbb azonban a helyszínen boncolt agyvelőnek egy részét szövettani vizsgálat céljára 10%-os formaldehidoldatban, (az Ammon-szarvból egy szeletkét 70–96%-os etilalkoholban is), virológiai vizsgálat céljára pedig a többi részt mielőtt vizsgálóintézetbe eljuttatni. Küldjünk egyúttal áll alatti nyálmirigydarabkát is.

Mikrobiológiai vizsgálatra való küldés esetén ajánlatos mindig élő, beteg állatokból (az állomány több egyedéből) vért és vizeletet is küldeni. Tej minta vagy orr-gége-végbéltampon, tartósítószert nem tartalmazó steril csőbe vett vérminta küldése is okvetlen szükséges.

Parazitológiai vizsgálat

A minta lehet bélsár, vér, vérsavó, vizelet, nyál, bőrkaparék, váladékok (orr-, kötőhártyatasak-, hüvely-, méhváladék), izom és elváltozást mutató egyéb szerv, illetve kistestű állat egész hullája.

A hullákból a végbélből (a madarak kloákaüregéből) vett bélsarat küldjünk parazitológiai vizsgálatra. Ha több hulla áll rendelkezésre, a vizsgálati anyagot a frissebb hullákból vegyük. A bélsárminta legalább nagydiónyi (kb. 20–30 g) legyen. Általános parazitológiai vizsgálat elvégzéséhez azonban ennek a mennyiségnek többszöröse szükséges. A bélsármintát széles szájú (opodeldok) üvegbe tegyük és jól tömöszöljük (a levegő kipréselése!) és zárjuk le. Szükségből fém- vagy műanyag dobozokba, gyógyszertári faháncstégelybe, gyufaskatulyába, műanyag zacskóba stb. is csomagolhatjuk a koprológiai vizsgálatra szánt anyagot. A peték embrionálódását az anaerob körülmények megteremtésén kívül (erős letömöszölés) megakadályozhatjuk úgy is, hogy a bélsárhoz kevés 8–10%-os formaldehidoldatot adunk és azzal jól elkeverjük. A bél üregében vagy más szervekben talált fiatal vagy kifejlett parazitákat (fonálférgeket, galandférgeket stb.) a hulla boncolásakor, illetve a béltartalom és az oltógyomortartalom dekantálása alkalmával összegyűjthetjük és pontos meghatározásuk céljából intézetbe küldhetjük. Ebből a célból a dekantálás folyamán nyert férgeket élettani konyhasóoldatban fürdetjük (letisztítjuk), majd konzerváló (rögzítő-) oldatba helyezzük. A különféle fonálférgek, mételyek, ízeltlábúak konzerválására 3–4%-os formaldehidoldatot, 70%-os etil-alkoholt, 3–5% glicerint tartalmazó 70% etil-alkoholt vagy konyhasót tartalmazó formaldehidoldatot: 30 g tömény formaldehydum solutum, 7,5 g natrium-chloratum, ad 1000 g aqua destillata (Barbagallo-oldatot)használhatunk. Jól tárolhatók a gyomor vagy a bélcső férgei még a következő összetételű folyadékban is: 20 ml 96%-os etil-alkohol, 6 ml tömény (36–40%-os) formaldehidoldat, 1 ml tömény ecetsav, 40 ml desztillált víz.

Vért illetve vérkenetet vérsejt- és vérélősködők kimutatására, illetve minőségi vérkép elemzése céljából küldünk. Vérmintát csak egészen friss hullából, esetleg diagnosztikai célból való leöléskor (elvéreztetéssel kiirtáskor) vegyünk. A vért vér- (kém-) csőbe tegyük és gátoljuk az alvadását (pl. 3,5 %-os nátrium-citrát-oldattal vagy heparinnal). A vérkenetet levegőn szárítjuk és így küldjük vagy metil-alkohollal (metanollal) fixáljuk is.

Vizeletet kémcsőben küldjünk, amelyet lehetőleg gumidugóval zárjunk le. Esetleg centrifugált üledéket tárgylemezre cseppentve, rászárítva mellékeljünk.

Ha izom – vagy egyéb szervrészletet küldünk parazitológiai vizsgálatra, a natív vizsgálati anyagunk mellé szövettani vizsgálat céljából okvetlenül mellékeljük a boncoláskor általunk kimetszett és formaldehidoldatba tett anyagot is.

Váladékokat (kötőhártya-, hüvely-, méh-, torok-, orr-, garatváladék) megfelelő összetételű öblítőfolyadékban küldjünk (lásd a járványtani, parazitológiai és szülészeti könyvekben).

Egész hullát a boncolásra szánt anyagok szabályai szerint csomagolva küldjünk, a lehető leggyorsabban intézetbe. A parazitológiai vizsgálatokhoz is részletes kísérőiratot kell mellékelnünk (a nyáj, a legelő, illetve a környezet vizsgálata!).

Toxikológiai vizsgálat

Toxikológiai vizsgálatra többnyire hullát (hullarészt) vagy takarmánymintát szoktunk beküldeni. Akkor küldünk toxikológiai vizsgálatra anyagot, ha a kórelőzményi adatok szerint az állatok mérgező természetű anyaghoz jutottak, vagy ha boncolással nem látjuk igazoltnak az olyan fertőző vagy egyéb természetű betegségeket, amelyek hirtelen (tömeges) megbetegedést vagy elhullást okozhattak volna.

Tekintettel arra, hogy a legtöbb halálra vezető mérgezés hatására nem alakul ki jellegzetes kórbonctani lelet, sőt olykor a boncolási lelet negatív is, ezért a kórelőzményi adatoknak és a klinikai tüneteknek a mérgezés megállapításakor nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk. A toxikológiai vizsgálatra küldött anyagok (hullák, hullarészek és takarmányminták) kísérő iratában a szokásos kórelőzményi adatok mellett közölni kell a gazdaságban használatos csávázó- és növényvédő szereket, ki kell térni az istállók fertőtlenítésére, illetve az állatok kémiai szerekkel (pl. külső élősködők ellen) való kezelésének módozatára, valamint minden olyan tényezőre, amely a vizsgálóintézet munkáját helyes irányba tereli, megkönnyítheti. Közöljük, hogy milyen méregre gyanakszunk, vagy történt-e a környéken dúvad- vagy rágcsálóirtás.

Mérgezésre irányuló vizsgálatokhoz a következők küldendők be:

  • Kisebb állatot leghelyesebb felbontatlanul, egészben beküldeni;

  • nagyobb állatból lekötött gyomor és bélcső (gyomor- és bélrészlet, gyomor- és béltartalomnak egy része, kb. 1/2 – 1 kg vagy liter), májdarab, lép, vese, tüdő- és szívizomdarab. Idegrendszeri tünetek jelentkezése esetén az agyvelőt is be kell küldeni (konyhasó, alkaloidák, barbiturátok kimutatása céljából);

  • sokszor megkönnyíti a vizsgálatot, ha hányadékot, a gyanús eleségből maradékot, a néhány nappal visszamenőleg adott takarmányból mintát is küldünk;

  • a hulla véréből és vizeletéből, esetleg a tejéből is mellékeljünk külön-külön jól zárt üveg edényben (kémcsőben) csomagolva mintát;

  • ha az anya és az újszülött (szopós) állatok is elhullanak, ne csupán az anyából küldjünk anyagot, hanem küldjük be a szopós állat hulláját is egészben.

Olykor élő állatból kell vizsgálati anyagot beküldeni pl. lóversenyek alkalmával az esetleges doppingolás megállapításra, illetve kizárása céljából váladékot, leggyakrabban nyálat.

A vizsgálatra küldött anyaghoz ne adjunk konzerváló, fertőtlenítő oldatot, és azt előzőleg jól kiáztatott és bő vízzel elmosott, tiszta, jól záró, száraz edénybe helyezzük el. Az edényt gondosan lezárva, lekötve és lepecsételve, felirattal ellátva személyesen, megbízható küldönccel, vagy postán juttassuk el a vizsgálóintézetbe (az Országos Állat-egészségügyi Intézetbe, Budapest, XIV. Tábornok u. 2. vagy a területileg illetékes intézetbe: Békéscsabára, Debrecenbe, Kaposvárra, Miskolcra, Szombathelyre). Igazságügyi esetekben mintát tanúk, esetleg hatósági közeg jelenlétében vegyünk.

Oltási baleset vagy oltással kapcsolatos megbetegedés és elhullás esetén a vizsgálati anyagot (hullát, szervet, szervrészletet, az oltás helyét, váladékokat stb.) egységesen az Országos Állategészségügyi Intézetbe (Budapestre); az oltóanyagból mintát pedig az Állatgyógyászati Oltóanyag, Gyógyszer- és Takarmányellenőrző Intézetbe (Budapest, X. Szállás u. 8.) kell beküldeni. Mindkét intézetet tájékoztatni kell a másik intézetbe történt mintaküldésről és természetesen a kórelőzményről. Fontos, hogy a használt oltóanyag termelési számát is közöljük.

Kísérőlevél-minta toxikológiai vizsgálat kéréséhez

Dr. P. B.

körzeti állatorvos

Baja

Tóth Árpád u. 26.

Ikt. sz.: D/31/1987.

Országos Állategészségügyi Intézet

Kémiai Főosztály

Budapest

Tábornok u. 2.

1149

Kérem, szíveskedjék a bajai „Új Élet” Mg. tsz. (Baja, Vörösmarty u. 17.) tulajdonát képező, f. hó 8-án elhullott öt sertésből a boncoláskor félretett anyag (gyomor- és béltartalom, máj-, vese-, szívizomrészlet és fej), valamint a sertések takarmányozására használt árpából vett minta toxikológiai vizsgálatát elvégezni.

A termelőszövetkezet sertéstelepén az egyik, 150 egyedből álló süldőfalkában f. hó 4-én az állatok többségén hasmenés jelentkezett. F. hó 5-én kb. 25 egyed hasmenése fokozódott, az állatok általános állapota rosszabbodott, f. hó 6-án az utóbbi állatoknál már a központi idegrendszer bántalmazottságára utaló klinikai tünetek is jelentkeztek (körmozgás, úszómozgás stb.) és f. hó 8-án reggelre közülük öt állat elhullott. A sertéshullák boncolásakor heveny gyomorgyulladást, elhalásos vastagbélgyulladást, vese- és májelfajulást, ezenkívül heveny szívtágulatot és heveny tüdővizenyőt állapítottam meg. A termelőszövetkezetben jelenleg vetik az őszi búzát és árpát. A vetőmag csávázására a Higosan-nevű csávázószert használták. A csávázott vetőmagot átmenetileg közös magtárban tartották az állatok etetésére használt búzával és árpával.

A körzetemben fertőző sertésbetegség jelenleg nincs.

Baja, 1987. október 9.

(P. H.)

Dr. P. B.

körzeti állatorvos

Növénytani vizsgálat

Növénytani vizsgálatra akkor küldünk anyagot, amikor arra van gyanúnk, hogy az állatok előzőleg olyan növényekből ettek, amelyek megbetegítő, illetve mérgező hatásúak, és elhullásukat okozhatják. Ilyen irányú vizsgálatokhoz előgyomor-, és gyomortartalmat, (illetve madarakból begy-, mirigyesgyomor-, és zúzógyomor-tartalmat) küldünk.

A bendőtartalomból több helyről vegyünk, főként ép, illetve felismerhető növényi részeket (szárat, levelet, magtermést). A hulla száj- és garatüregében, nyelőcsövében, esetleg a szája környékén a bőrre tapadva is találhatunk növényi részeket, amelyeket ugyancsak küldjünk be. Ha a bendő- (a gyomor- és a begy-) tartalomban lévő növényi részeket szabad szemmel (lupéval) nem lehet azonosítani, a vizsgálóintézet a növényi részek szövettani vizsgálatához folyamodik.

A vizsgálati anyagot jól záródó üveg edénybe (patent üvegbe) helyezve küldjük be. Növényszövettani vizsgálatra a szárat, a levelet és a magtermést szárított állapotban, vagy 50–70%-os etil-alkoholba téve küldhetjük. Egyidejűleg az állatok etetésére használt szálastakarmányból legalább 1 kg-ot, az állati eredetű vagy szemes, illetve a darált takarmányból legalább 250 g-ot küldjünk vizsgálatra. A legelő több területéről vegyünk növénymintát (kb. 2 kg-ot). Részletes kísérőlevél ugyancsak mellékelendő.

Biokémiai (és fizikai) laboratóriumi vizsgálat

A kórbonctani diagnosztikai munka során ma már mindenütt nélkülözhetetlen olyan egyszerűen kivitelezhető laboratóriumi vizsgálat elvégzése, amelyhez vagy könnyen beszerezhető vegyszerek (szulfoszalicilsav, Lugol-oldat, kénsav, NaOH-oldat) vagy többféle anyag meghatározásához felhasználható, kereskedésben kapható tesztpapírcsíkok állnak rendelkezésre (lásd: 36. kép; 28. ábra).

36. kép. Adenovirus okozta betegségben elhullott négy juh hullájának boncolásakor azok húgyhólyagjából vett vizelet. A piros jelzésűek sulfo-salicilsav próba után (különböző mértékű proteinuria jelei)

A következőkben a boncolás helyszínén a boncoláskor elvégezhető és a diagnosztikai munkát lényegesen segítő vizsgálatokat ismertetjük.

Vizeletből:

  • fehérje (szulfoszalicilsavval, teszttel); patológiás fehérje: Bence Jones-fehérje (hőkezeléssel: kicsapódik ←60 °C→ oldódik);

  • genny;

  • glükóz (teszttel);

  • ketonanyag (teszttel);

  • vér, illetve hemoglobin (teszttel);

  • pH (papír pH mérővel, teszttel);

  • vanilmandulasav (VMA) meghatározás (katekolaminok bomlástermékei)

Bendőfolyadékban: pH;

Bélsárból: vér (teszttel);

Hasüregi kóros folyadékban:

  • fehérje;

  • glükóz;

  • vér;

  • pH;

Tejből: ketonanyag (teszttel);

Liquor cerebrospinalisból:

  • fehérje;

  • glükóz;

Szemcsarnok vizéből: K, Na, Mg, ketonanyag stb.)

Vannak olyan módszerek is, amelyekhez a vizsgálati anyagot laboratóriumba kell megfelelő feltételek (pl. hűtőtáskában oxigéntől, illetve levegőtől elzárva, itatóspapírra való rászárítással stb.) mellett szállítani: pl.

  • véranalízishez;

  • bendőfolyadék-elemzéshez;

  • immunglobulinok meghatározásához (vérplazmát, hasüregi folyadékot);

  • maradéknitrogén meghatározásához (vért, szem-csarnokvizet);

  • sav-bázis egyensúly vizsgálatához (kérődzők vizeletét hűtve, timollal tartósítva);

  • hemoglobin (oxi-, karboxi-, methemoglobin) vizsgálatához (vért, vizeletet, más váladékot);

  • porfirin kimutatásához (vizeletet, csontot);

  • húgysav meghatározásához (vérplazmát vagy vérszérumot);

  • vércukor meghatározásához (alvadásában gátolt teljes vért hűtve, 4 órán belül; különben triklór-ecetsavval fehérjementesítve);

  • lipidek (karotinoidok, szteroidok, foszfatidák stb.) meghatározásához;

  • hormonok meghatározásához (belső elválasztású mirigyek betegségei, gonádok betegségei stb.) vért, vizeletet;

  • enzimmeghatározáshoz (izomzatból, májból felszabaduló enzimek) vérplazmát, vérszérumot.