Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok diagnosztikai boncolása

dr. Vetési Ferenc, dr. Mészáros M. János

Mezőgazda Kiadó

A madarak boncolása

A madarak boncolása

A madárhullák diagnosztikai boncolása szintén három részből, a hulla leírásából, a külső és a belső vizsgálatból, valamint ezen kívül a kiegészítő diagnosztikai vizsgálatokból tevődik össze.

A madárhulla leírása

Különleges egyedi ismertetőjegyekre rendszerint nem tudunk támaszkodni. A faj, a fajta (szín), a kor, az ivar leírása mellett okvetlenül mérjük meg a hulla testtömegét és ezt is rögzítsük a lelet leírásakor, különösen a naposcsibékét (kelésgyengeség!). Természetszerűleg az esetleges egyedi megjelölést (szárnyjelzők adatait, lábgyűrűk jelzéseit, a karmok levágásával való jelölést stb.) is fel kell jegyeznünk.

Külső vizsgálat

A külső vizsgálat a fejlettség és a tápláltsági állapot megítéléséből, a hullamerevség, a bőr, a tollazat, a csőr, az egyéb bőrképletek, a lábvégek, a természetes testnyílások, a szemgolyó, valamint a fiatal (nemrég kelt) állatokban a köldöknek és a környékének a vizsgálatából áll.

A baromfinak a korához, fajtájához stb. viszonyított fejlettségét nem könnyű megállapítani. Erre vonatkozólag csak az illető vérvonal biológiai adatainak ismerete (életkor- és súlyadatok ismerete) alapján nyilatkozzunk. A fejlettség jelölésére a jól, közepesen, gyengén (rosszul) fejlett megjelölést használjuk.

Tekintettel arra, hogy a tyúkfélék bőr alatti kötőszövete zsírban még jóltápláltság esetén is szegényes, és csak bizonyos területeken található (így a nyak két oldalán, a mellkas bejáratánál, a váll- és térdízületnél, a hastájékon), a tápláltsági állapot megítélésekor elsősorban a szegycsont, a comb, a lábszár és a vállöv izmoltsága az irányadó, míg víziszárnyasok tápláltsági állapotának megítélésében a bőr alatti zsírszövet mennyisége a döntő. A tápláltsági állapot az állat izomzatának fejlettségétől és a zsírszövet mennyiségétől függően: túltáplált, jó, közepes vagy rossz (senyvesség) lehet.

A hullamerevséget úgy vizsgáljuk, hogy a térd- és a csípőízületet vagy a szárny ízületeit megkíséreljük behajlítani, esetleg a nyakcsigolyák ízületét valamelyik irányba elhajlítani.

A bőrben és a bőrfüggelékekben (a tarajon, a toroklebenyen, a füllebenyen és a pulykák homlokszarván, orrnyúlványán) folytonossági hiányok, elszíneződések, vérzések, kiütések és pörkök (baromfihimlő), duzzanatok (ún. lebenybetegség, exsudatív diathesis, sertésorbánc baktérium okozta vérfertőzés esetén), tömörebb szövetszaporulat (Marek-félebetegség, vakcinák vivőanyagai okozta granulomák esetén) stb. jelenlétét vizsgáljuk. Leírjuk a bőr és a taraj színét is (vérfogyottság). A tollruha illetve a tollak állapotára és a vedlésre is figyeljünk. A tollasodás zavarát (D-hypovitaminosis, biotinhiány) a tollpigment-képződés hiányát (achromatosis: B6-avitaminosis, folsav- és lizinhiány), illetve a testfelületnek a kornak megfelelő tollakkal való fedettségét vizsgáljuk. A tollak között a bőrön és a külső hallójáratban külső élősködő után kutatunk (tetvek, atkák, kullancsfélék).

A lábvégek (a lábközép, az ujjak, az utóbbihoz tartozó karmok és az úszó- és feszítőhártyák, valamint a szarusarkantyúk) bőre, pikkelyei és szaruja normális esetben szárazak (a baromfi bőre sem veríték-, sem faggyúmirigyeket nem tartalmaz), a pikkelyek lelapultak, simák. Vizsgáljuk a lábvégek állását, alakját (normális, eltorzult, elcsavarodott), a vastagságát (perosis, osteopetrosis, angolkór), a pikkelyek simaságát, színét (a tyúk Knemidokoptes-lábrühösségesetén fellazult, szürkésfehér színű). Győződjünk meg a karmok és az ún. úszóhártyák épségéről is. A talp bőrét tapintsuk át, metsszünk rá („talpfekély”, biotinhiány esetén hyperkeratosis). A bőr és a bőrképletek leírását (csőrkurtítás, angolkór), a szarucsőr (alak, nagyság, szín, tapintat, a viaszhártya állapota) leírásával fejezzük be. A glandula uropygii (a faroktőmirigy) vizsgálatával külön foglalkozunk.

Ezután az orrnyílás, a szemrés, illetve a kötőhártya és a szemgolyó, a külső hallójárat, valamint a kloáka tájékának állapotát vizsgáljuk meg. Az orrnyílás vizsgálatakor a csőr felső kávájára (a porcos orrkagyló tájékán) enyhe nyomást gyakorolunk, és azt figyeljük, hogy az orrnyílásokban megjelenik-e kóros tartalom (zavaros nyúlós nyálka: hurutos orrgyulladás jele). A szemrés alakját a szemhéjak vastagságát, a kötőhártya színét, nedvtartalmát, erezettségét, vérzéseket (baromfipestis, fertőző gége- és légcsőgyulladás), nyálkás váladékkal való fedettségét (kacsák paratyphusa, napos baromfi aspergillosisa, galambok és kacsák chlamydiosisa s.ornithosisa, galambok herpesvírus okozta betegsége [4. kép] stb.), vagy a szemrés, a sinus infraorbitalis és az orbitaüreg fibrindugóval való kitöltődését (A-avitaminosis, baromfihimlő, madárinfluenza, pulykák sinusitise), kacsában és libában a homloköböl állapotát, esetleg a szemhéjak és a kötőhártya idült gyulladását, illetve a szemrés eltorzulását (mandula alakú szem: a tyúkok fertőző gége- és légcsőgyulladása esetén) vizsgáljuk. A szemgolyó vizsgálatakor figyelemmel vagyunk a szaruhártya átlátszóságára (elhomályosodott: A-avitaminosis, magas NH3-tartalmú helyiségben való huzamosabb tartózkodás esetén stb.) a pupillarés alakjára (normális esetben kerek, éles szélű; Marek-félebetegség, valamint a csirkék fertőző agy- és gerincvelő-gyulladásának egyes eseteiben az iritis miatt eltorzult), a szivárványhártya színére. Baromfiban egyes fertőző betegségek (baromfihimlő, salmonellosis, colibacillosis) következményeként megfigyelhető a szemgolyó elhalásos gyulladása is.

4. kép. Galambherpesvírus okozta elváltozás: álhártyás szájgyulladás, súlyos mértékű kötőhártya-gyulladás

A kloákanyílás környékén a tollak bélsárral való szennyezettségét, a nyílás zártságát, épségét vizsgáljuk. Kannibalizmus súlyos eseteiben a kloáka tájékán kicsípésből eredő sérülések, esetleg kizsigerelés is gyakran megfigyelhető, olykor pedig a gunarak vagy gácsérok „penise” előeshet. Napos madarak köldöknyílás zártságát, gyulladástól való mentességét is megvizsgáljuk (kelésgyengeség). A köldök normális körülmények között a kelési nap után már jól zárt, beszáradt.

Belső vizsgálat

A hullát elő kell készíteni, ami abból áll, hogy a hátára fektetett hulla has- és mellkastájékáról, valamint a begy és a nyak alsó felületéről a bőrt tollal együtt eltávolítjuk (nem megkopasztjuk!) (273. ábra) a következőképpen.

273. ábra - Madárhulla előkészítése boncolásra (tyúk)

kepek/273.png


A combok belső felületére térő bőrredőt kétoldalt éles késsel átvágjuk, s mindkét combot kifelé hajlítva a csípőízületet kiízesítjük és ezáltal a hullának megfelelő támasztást adunk. Ezután közvetlenül a mellcsont mögött a bőrt redőbe emeljük, majd éles késsel (napos madárhullákon és kis testű madarakon hegyes ollóval) haránt irányban átmetsszük, majd előre és hátrafelé a test ventralis felületéről a tollas bőrt lefejtjük, vigyázva arra, hogy a begy falát ne sértsük meg. Kis testű madárhullák (papagájok és egyéb kis testű madarak) és naposmadarak hulláit háti fekvésben a lábaknál és a szárnyaknál fogva, gombostűvel, rajzszöggel falapra rögzíthetjük. Az így előkészített kis testű madárhullák hasfalán és a fején a tollakat a külső vizsgálat megejtése után laboratóriumban ajánlatos Bunsen-gázégővel leégetni.

A belső vizsgálat folyamán a bőr alatti kötőszövet zsírral való átszőttségét, színét vizsgáljuk, és leírjuk esetleges kóros elváltozásait, vizenyős beszűrődését vagy elhalását (E-vitamin- és szelénhiány, clostridiumok okozta fertőződés esetén stb.), a vérzéseket (vérzéses betegség, kacsapestis stb.), emphysemát a bőr alatti kötőszövetben élősködő atkákat (Laminosioptes cysticola házityúkban és galambban), a sternalis nyálkatömlő esetleges kóros elváltozásait.

A nyak két oldalán a bőr alatti kötőszövetben füzérszerűen helyeződő, lebenykékből álló magzatmirigy (thymus) alakját, nagyságát, színét és metszéslapjának minőségét (274. ábra), esetleges kóros elváltozásait (gümőkór, leukosis, atrophia, involutio) szintén írjuk le.

274. ábra - A nyak alsó harmadának területe. 1. thymus, 2. pajzsmirigy, 3. légcső

kepek/274.png


A vér állapotát a torkolati vénák vagy combvénák felmetszésével tanulmányozzuk (szín, alvadtsági fok, fedőképesség). Anaemia esetén (pl. csirkeanaemia vírus fertőzöttség, egyes mycotoxicosisok) lakkszerű a vér.

A vázizomzatot a mellizmok, a comb és a lábszár izmainak vizsgálata alapján írjuk le. Az izomzatba késsel bemetszünk és esetleges kóros elváltozásait vizsgáljuk (izomelhalás: E-avitaminosis, szállítási ártalmak; izomzatban vérzések: haemorrhagiás syndroma, gumboroi betegség, csonttörések, zúzódások; daganatszerű gócok: Marek-féle betegség esetén).

A belső vizsgálatot ezek után a hasüreg (a testüreg) megnyitásával folytatjuk: a hasfalon Y-alakú metszést ejtünk úgy, hogy a mellcsonti taraj folytatásában a hasfalat a szokásos módon a kloákáig, a linea alba mentén vezetett metszéssel (késsel vagy ollóval) megnyitjuk, majd a metszést a hasfal két oldalán a bordák mentén a gerincoszlopig folytatjuk. A mellizmot a mellkas mindkét oldalán a középső és a felső harmadának határán mély, a test hossztengelyével párhuzamosan futó metszéssel (késsel) átvágjuk (275. ábra), majd e metszési vonal mentén bordavágó ollóval, hátulról kezdve, a bordákat, a hollócsőrcsontokat és a kulcscsont (villacsont) ágait metsszük át (276. ábra). A sternumot bal kezünkkel megemeljük és hátulról kiindulva ujjal (vagy csukott ollóval) lefejtjük a szívburoknak a szegycsont belső felületéhez térő lemezét, közben a mellkasi és a kulcscsonti légzsákok falát is megnyitjuk.

275. ábra - Ahasüreg megnyitása után a mellizmon késsel metszést ejtünk

kepek/275.png


276. ábra - Aszegycsont leemelésének a módja

kepek/276.png


A sternumot leválasztva a savóshártyáját vizsgáljuk, majd a későbbi vizsgálathoz félretesszük. A sternum belső felületén, a savóshártya alatt vérzéseket (baromfipestis) és daganatszerű képleteket (myeloid leukosis) észlelhetünk. [Kis testű vagy napos korban elhullott madarakon e megnyitási műveleteket hegyes végű, esetleg lapjára hajlított (Cooper-féle) ollóval és horgas csipesszel végezhetjük.] Az így szabaddá tett testüregben a nyolc savóshártyazsákot (asavós üregeket): a szívburok üregét, a máj két lebenyének két-két (a dorsalis és a ventralis) hashártyazsákját, a zsigeri vagy fő hashártyazsákot, a tüdő két savós zsákját (cavum pulmonale dextra et sinistra); valamint a nyálkahártyával bélelt, vékony, hártyás falú légzsákokat (a hasi, a két-két mellkasi, a kulcscsonti és a nyaki légzsákokat) (277. ábra); továbbá a hasüregi szervek helyeződését és a fiatal madarakban a sziktömlőt vizsgáljuk.

277. ábra - A légzsákok vizsgálata

kepek/277.png


A mellkas- és a hasüregben (a savós üregekben és a légzsákokban) lévő kóros szabad tartalom gyakran folyékony, pangásos savó vagy gyulladásos savós, fibrines, eves izzadmány. A savóshártyát boríthatja húgysavas sókat tartalmazó fibrinlemez (köszvény esetén), a légzsákok nyálkahártyáját pedig penészbevonat is.

Madarakban gyakran találkozhatunk hasüregbe jutott tojással vagy tojás-álkonkrementummal. A tyúkfélék légzsákjaiban ritkán fellelhetők a szabad szemmel is látható légzsákatka (a Cytodites nudus) egyedei is. A légzsákból vett kaparékban mikroszkóp alatt a kifejlett atkák mellett a petéik is megtalálhatók. Mivel a baromfiban a bonyolult, savóshártyával bélelt üregrendszer egymástól jól elkülönülő zsákokból áll, előfordulhat, hogy a kóros szabad tartalom (véralvadék, fibrin) csupán egyes zsákok üregében található, míg másokéban nem.

A hashártya állapotának megítéléséhez az emlősállatok hulláinak boncolására vonatkozóan ajánlottak az irányadók. (A baromfinak nincs cseplesze.)

A sziktömlő alakját, nagyságát, színét, tapintatát, hártyájának vastagságát, erezettségét és üregének tartalmát írjuk le.

A továbbiakban a boncolást a hasüregi szervek kiemelésével folytatjuk. Először a lépet vesszük ki úgy, hogy a zúzógyomrot kézzel felemeljük és a hasüreg bal oldalán a máj, a mirigyes gyomor és a zúzógyomor alkotta háromszögben, a gyomrok jobb oldalán helyeződő lép szalagjait ollóval átvágjuk és kiemeljük a hasüregből. A lép alakján, nagyságán és színén kívül leírjuk pulpájának kikaparhatóságát is: középkönnyen, könnyen, kásaszerűen, nehezen kikaparható lehet. A lépben előfordulhatnak gyulladásos-elhalásos gócok (baromficholera, campylobacter-hepatitis, histomonosis, gümőkór, rodentiosis esetén). Egyes heveny vérfertőzéses betegségek; baromfityphus, -paratyphus, listeriosis, borreliosis, ornithosis következtében septicus (hyperaemiás, hyperplasiás) lépgyulladás alakul ki. Diffúzan megnagyobbodik a lép leukosis és fácánban márványlépbetegség esetén. Daganatos gócokat találunk a lépben reticuloendotheliosis esetén (fácán, liba, pulyka, kacsa).

A májat rögzítőszalagjainak és a vérereinek átvágása után – a hasüregből kiemeljük és a szokásos módon vizsgáljuk. A máj naposcsibékben, naposkacsában (kb. 8 napos korig) normálisan okkersárga és fokozatosan válik jellemző színűvé: tyúkban és pulykában barnásvörössé, lúdban sárgásbarnává, kacsában világosbarnává. A madarak májában aránylag gyakori az amyloidos elfajulás és a zsíros infiltratió, ennek következtében a májrepedés, valamint a belső elvérzés. Ugyancsak gyakran találhatók gyulladásos-elhalásos gócok, granulomák a különféle fertőző betegségek (baromficholera, baromfityphus, -paratyphus, listeriosis, campylobacter-hepatitis, gümőkór, rodentiosis, borreliosis, histomonosis, trichomonosis, ornithosis stb.) következményeként. A máj felületén gyakran megfigyelhető plazmaalvadék vagy fibrinhártya enzootiás szívhalál, histomonosis és idült baromficholera, illetve húgysavas sókat tartalmazó fibrinbevonat köszvény esetén.

Ezután egyszerre kiemeljük a hasüregből a gyomrokat és a bélcsövet (278., 279. ábra): a zúzógyomrot megfogva azt hátrafelé és kissé a hulla jobb oldala felé húzzuk, ezután a megfeszült nyelőcsövet közvetlenül a mirigyes gyomorba való beszájadzása előtt átvágjuk, majd a gyomrok szalagjait, az ágyéktájékhoz kötő dorsalis fodrát és a bal oldalát a dorsolateralis hasfalhoz fűző kötőszövetet és a bélfodor lemezét lefejtve a gyomorbélcsatornát a boncasztalra helyezzük. A kloakát vagy kifejtjük, vagy a végbelet átvágjuk és a kloakát és a Fabricius-féletömlőt a hullában hagyjuk.

278. ábra - A nyelőcső és a mirigyesgyomor találkozási helyének az átvágása. 1. nyelőcső, 2. mirigyesgyomor, 3. zúzógyomor, 4. lép, 5. máj (a szív kiemelve)

kepek/278.png


279. ábra - Az emésztőkészülék kiemelése. 1. máj, 2. lép, 3. mirigyesgyomor, 4. pancreas, 5. vékonybél, 6. vakbél, 7. csípőbél, 8. végbél, 9. here, 10. mellékvese, 11. tüdő, 12. pajzsmirigy, 13. thymus (a szív kiemelve)

kepek/279.png


Az epésbél U alakú kacsot alkotó szárai között lévő hasnyálmirigy lebenyeinek vizsgálata után a duodenum U alakú kacsát a mesoduodenum eltépésével szétválasztjuk. Megnyitjuk a zúzó- és a mirigyesgyomrot: először késsel a zúzógyomor oldalsó izmának dorsalis részét metsszük át a görbülete mentén az elülső és a hátulsó vakzsákig (a saccus cranialis- és caudalisig, 280. ábra). A metszést lehetőleg olyan mélyen vezessük csak, hogy a nyálkahártyát borító keratinoid-kutikulát ne vágjuk át, mert így a zúzógyomor tartalmát a keratinoid-réteggel együtt ki tudjuk emelni, és a keratinoidkutikulát könnyebben lehet levonni a zúzógyomor nyálkahártyájáról. Ennek megtörténte után ollóval felvágjuk az elülső vakzsákot és egyúttal a mirigyes gyomrot is. A gyomrok feltárása után megvizsgáljuk a mirigyes gyomor tartalmát, nyálkahártyájának színét, a felületes és a mély propriamirigyek kivezető járatait. Tyúkban, a mirigyes gyomor nyálkahártyájára enyhe nyomást gyakorolva, a mély propriamirigyek váladéka sárgásfehér cseppecskék alakjában jelenik meg a kis nyálkahártya-kiemelkedések közepén lévő nyílásban. A mirigyes gyomorban elsősorban vérzéseket [a mély propriamirigyek kivezetőnyílásai körül a baromfipestis; más területeken is mérgezések (As), vérzéses betegség következményeként], kimaródásokat (elsősorban konyhasó- és KMnO4-mérgezés, takarmányozási ártalmak, Mucor-mycosis esetén), falában parazitákat (acuariákat) találhatunk. A zúzógyomor alakjának, nagyságának (kavicshiány esetén: izomatrophia) vizsgálata után a kiürített tartalmát szétterítve vizsgáljuk kavics, mérgező növények (pl. leander) levelei, kristályos vegyi anyagok jelenléte szempontjából. A keratinoid-kutikula levonása után előtűnő tulajdonképpeni nyálkahártya szürkésfehér, enyhén ráncolt. Kóros esetekben vérzések (baromfipestis, mérgezések, vérzéses betegségek esetén), gyulladásos folyamatok, féregjáratok (pl. gyomorférgesség, libákban amidostomosis stb. esetén) figyelhetők meg benne. Gyakori a zúzógyomor idegentest okozta átfúródása. Izomzatában elhalás (E-avitaminosis vagy kéntartalmú aminosavak hiánya esetén), illetve terjedelmes gyulladásos-elhalásos gócok (csibék typhusa esetén) mutatkozhatnak.

280. ábra - A mirigyes- és a zúzógyomor felvágása

kepek/280.png


A beleket, a bélfodor tapadási helyén, a duodenum felől madárbélollóval vágjuk fel. A vakbeleket a vékonybélről felfejtjük, majd szájadékába a végbél irányából behatolva felvágjuk. A béltartalmat mennyiségének, színének, összeállásának, szagának, a benne lévő parazitáknak a leírása után a nyálkahártya felületéről óvatosan eltávolítjuk (esetleges további mikroszkópos vizsgálatra félretesszük), majd leírjuk a nyálkahártyát. A tyúkfélékben és a lúdban az ovális alakú és a bél hossztengelyében helyeződő Peyer-plakkok közül kettő a duodenumban, egy a Meckel-félediverticulum tájékán, egy a csípőbélben helyeződik, valamint egy-egy csoportos nyiroktüsző található még a vakbelek beszájadzásánál.

Kacsafélékben a Peyer-plakkok alakja eltér a tyúkfélékétől és a ludakétól. Közülük négy a bél falában abroncsszerűen körülfutó. E négy közül kettő az éhbélben helyeződik, és zárt gyűrűt alkot (elülső és hátulsó éhbéli gyűrűszerű csoportos nyirokképlet). További kettő pedig a csípőbélben található: elülső és hátulsó csípőbélbeli csoportos nyirokképlet. Az utóbbi a bél falában annak csak kb. 3/4részén fut körül, tehát nyitott abroncs alakú. A Peyer-plakk tyúkban 0,5–1,5 cm, lúdban 0,5–1,5 cm nagyságú és hosszant ovális. Kacsafélékben közel l cm széles. Végül a kloakát vizsgáljuk és azon belül a lúdban és kacsában a penis, illetve az azt helyettesítő közösülőszerv, a phallus állapotát (ludak elhalásos phallusgyulladása) (lásd a 297., 298. ábrát), valamint a Fabricius-féle tömlőt. Megfigyeljük a Fabricius-féle tömlő alakját és nagyságát (magas redőiben vérzések, elhalások, gyulladásos izzadmány lehetnek), megnagyobbodását: leukosis, gumboroi betegség; megkisebbedését: lymphocyták depletiója, atrophia, involutio következtében. Tyúkban a fajtától függően 4,5–12 hetes kor után – amikor a legnagyobb – kezd fokozatosan visszaalakulni (involutio).

Ezután a nemi szervek vizsgálata következik. A petefészek, amely bal oldali fejlődésű, kifejlett állatban a tojásrakás idején is különböző nagyságú tüszőket tartalmaz. Köztük az eltávozott érett pete helyét jelző cafatolt szélű kehely (tüszőhártya és -nyél) is megfigyelhető. A gerincoszlopnál átvágjuk a petefészek függesztőszalagját (mesovariumát), majd a hasüregből kiemelve vizsgáljuk. Leírjuk alakját, nagyságát; külön a tüszők alakját, nagyságát, színét, tapintatát. Az ép, érett tüsző gömb alakú, a hasüregbe nyélen lógó, a hártyája finoman erezett, a nyéllel szemben azonban egy fehér, vérereket nem tartalmazó vonal, a stigma figyelhető meg. Az elfajult petetüsző eltorzult, burka megvastagodott és ráncolt, tartalma besűrűsödött, zöldessárga, barnásszürke színű. A bal oldali fejlődésű, kanyargós lefutású petevezetőt lefejtjük az ágyékizmokon tapadó fodráról, és a kloaka vagy a tölcsér alakú kürt felől ollóval vágjuk fel. Mind a hat szakaszának redőzött nyálkahártyáját és esetleges tartalmát vizsgáljuk. Nemritkán tojás vagy tojás-álkonkrementum található benne. Nem ritka tyúkban a jobb petevezető persistentiája, amely olykor nagy vékonyfalú cysta alakjában található a hasüreg jobb oldalán.

A hím állatokban a herék alakját, nagyságát, színét, tapintatát és a metszéslapját vizsgáljuk.

A baromfi húgyszervei egyszerűbb felépítésűek, mint az emlősöké. Húgyhólyag és húgycső nincs, és mind a hím, mind a nőnemű állatokban a vizelet a húgyvezetőn át a kloakába ömlik, ahol a bélsárral keveredik (fehér húgysavas sókat tartalmazó gipszszerű bevonat a bélsáron). Először a vesék medialis széle mentén futó húgyvezetőket vizsgáljuk (tágasság, tartalom), majd a veséket in situ, az állományukban futó idegfonat (a keresztfonat, plexus sacralis) megsértése nélkül helyben hagyva vizsgáljuk. A vesékkel együtt a gonádok szomszédságában helyeződő mellékveséket is megtekintjük.

A mellüregbeli szerveket atestüregből kiemelve vizsgáljuk. A szívet a tüdővel együtt emeljük ki a mellüregből úgy, hogy a szívet bal kezünkbe fogva és megemelve, késsel a tüdő éles széle alatt a mellhártyát átmetsszük (a két lebenyzetlen tüdőszárnynak csak a mellüregi felületét borítja savóshártya). Ezt követően a kés hegyével vagy csukott ollóval felfejtjük a két tüdőszárnyat a mély bordaközökből, ahová azokat laza kötőszövet köti (tehát pleurarés nincs), és caudalis irányból előrefelé felfejtve a légcső alsó harmadát harántul átmetszve a mellüregből kiemeljük, és a boncasztalra helyezzük.

A tüdő vizsgálatakor madárbélollóval felvágjuk a főhörgőket, a vestibulumokat (a főhörgők ampullaszerű tágulatát), a mesobronchusokat, és a légzsákokba vezető hörgőrendszert. A tüdő halvány téglavörös színű, lágyan rugalmas tapintatú szerv, metszéslapja a tüdősípok (a harmadlagos bronchusok, más néven parabronchusok) átmetszetei révén szivacsszerűen lyuggatott.

A szív boncolásakor a szívburok vizsgálata és megnyitása után, először kívülről gondosan megtekintjük a szívet (gócos szívizomgyulladás látható baromfityphus, szürkésfehér felrakódás uricosis esetén stb.), majd a szív üregeit vagy egy hosszanti, a szívkamrák közötti sövénynek megfelelően arra horizontálisan és hosszant futó metszéssel nyitjuk meg, vagy a sertés vizsgálatával kapcsolatban leírtak szerint járunk el. (Figyelembe véve természetesen az eltérő anatómiai sajátosságokat: pl. a baromfinak egy hátulsó és két elülső üresvénája van, a jobb pitvarkamrai nyílást izombillentyű szegélyezi stb.) A baromfi szívén lévő esetleges kóros elváltozásokat (endocarditis thrombo-ulcerosa, pericarditis fibrinosa, pericarditis uricosa, gócos szívizomgyulladás stb.) leírjuk.

Az orrüreg, a száj-garatüreg és a nyaki szervek boncolásakor elsőként a csőr felső káváját vágjuk le ollóval az orrnyílások mögött harántul, majd az arcorri részt ujjunkkal oldalról összenyomva meggyőződünk arról, hogy az orrüregben, a porcos orrkagylókban és a sinus infraorbitalisban van-e kóros váladék. Ezt követően ollónk gombos végét a jobb oldali szájzug irányába vezetve, a szájzug átmetszésével közvetlenül a nyelőcső üregébe jutunk. Ametszést tovább folytatva felvágjuk a nyak jobb oldalán futó nyelőcsövet, valamint a begyet is (281. ábra). A száj-garatüreg és a nyelv nyálkahártyájának a leírása után (álhártyás gyulladás, baromfihimlő) a nyelőcső tartalmát, tágasságát, a nyálkahártya színét, ráncoltságát, esetleges álhártyás gyulladás jeleit (trichomonosis, kacsapestis) és a nyálkamirigyeinek állapotát (A-avitaminosis) vizsgáljuk.

281. ábra - A nyelőcső felvágása a jobb oldali szájzugon át vezetett ollóval

kepek/281.png


A begynek (a lúdalkatúakban és a récefélékben az ún. álbegynek) az alakját és a nagyságát, a begytartalom minőségét (mérgező növényi részek), mennyiségét és szagát vizsgáljuk. A begy nyálkahártyájának fiziológiai (galambok begyében, mind a tojóban, mind a hímivarúéban a költés idején túrószerű begytej képződik) és kóros elváltozásait (diphtheroid felrakódások: trichomonosis, kacsapestis; a nyálkahártya elhalása: lúgmérgezés stb.) írjuk le.

Ezután hegyes ollóval a dorsalis részén hosszant felvágjuk a gégefőt és a gégecsövet (282. ábra). A gégefő és a gégecső felvágásakor óvatosan járjunk el, mert kóros szabad tartalmukat, így az esetleg ott lévő fibrindugót (baromfihimlő), vérhengereket (fertőző laryngo-tracheitis), parazitákat (Syngamus trachea) durva, figyelmetlen munkával elmozdíthatjuk, szétmasszálhatjuk.

282. ábra - A gégefő és a gégecső felvágása madárbélollóval

kepek/282.png


Az agyvelő, a gerincvelő és a fontosabb gerincvelői idegek boncolására meglehetősen gyakran kerül sor Marek-félebetegség, baromfipestis, csirkék fertőző agy- és gerincvelő-gyulladása, encephalomalacia, idegelfajulások stb. gyanújának esetén.

Az agyvelő boncolásakor a koponyaüreget úgy nyitjuk meg, hogy annak tetejét és részben elülső és oldalsó falát képező homlokcsontot, valamint a nyakszirt- és a falcsontot leemeljük a koponyatetőről úgy, hogy bordavágó ollóval a homlokcsontot az orbiták között átvágjuk, és a falcsonttal, valamint a nyakszirtcsonttal együtt porckéssel lefeszítjük vagy lefaragjuk az agyvelő felületéről (idős ludakban és pulykákban a koponyatető leemelésekor finom fogú rókafarkú fűrésszel is dolgozhatunk) (283., 284. ábra). Fiatal madarakon ezt a műveletet éles késsel, szikével végezhetjük. Az így szabaddá tett agyvelőt ezután a Cooper-féle olló segítségével vagy kiemeljük, vagy még célszerűbb, ha ezt megelőzően előfixálás céljából legalább fél napig kb. 8%-os formaldehidoldatba helyezve a koponyaüregben hagyjuk, és csak ezután (amikor kellően megkeményedett) fejtjük ki a koponyaüregből. (Virológiai, bakteriológiai vizsgálatra természetesen a formalinba helyezés előtt mintát veszünk.) Az agyvelő kivétele után az agyvelőféltekéket harántul, a kisagyvelőt és a nyúltagyvelőt hosszant szeleteljük, illetve vágjuk fel. (Szövettani vizsgálatra való beküldéskor elégséges, ha az agyvelőféltekéket csak kb. 3/4 részig harántul, a kisagyvelőt pedig hosszant bevágjuk és formaldehidoldatba helyezzük.)

283. ábra - A koponya boncolása. A csontok késsel való leemelése („lefaragása”). Külső hallójárat 

kepek/283.png


284. ábra - Az agyvelő kiemelése előtt esetleg formaldehidoldatban való rögzítés után a kisagyvelőt körülfogó és a fület magába záró csontokat is el kell távolítani

kepek/284.png


A gerincvelő boncolásához a gerinccsatornának a tarkóízülettől az ágyék-keresztcsontig terjedő szakaszát dorsalisan, míg az ágyék-keresztcsont alkotta szakaszát ventralisan nyitjuk meg. A már kizsigerelt állaton porckéssel vagy egyenes bordavágó ollóval levágjuk a gerincoszlop nyaki és háti csigolyáinak a dorsalis részét (a csigolyaívet és a tövisnyúlványt), illetve az egységes csonttá (os lumbosacrale-vá) összeolvadt ágyék- és keresztcsigolyák ventralis csontlemezét porckéssel lepattintjuk, és így tesszük szabaddá a gerinccsatornát. Jobb hozzáférhetőség céljából a fancsontot és az ülőcsontot, valamint a bordákat bordavágó ollóval lemetszhetjük, s ugyanakkor a gerincoszlopot az utolsó bordapár előtt harántul elmetszhetjük. A gerincvelőt is ajánlatos a gerincscsatornából való kiemelés előtt – az agyvelőhöz hasonlóan – a csontos ággyal együtt formaldehidoldatban előfixálni.

A környéki gerincvelőidegek közül többnyire az ágyékfonat (plexus lumbalis), a keresztfonat (plexus sacralis), a n. ischiadicus, valamint a karfonat (plexus brachialis) boncolása válhat szükségessé (285., 286., 287. ábra, lásd még a 320., 321. ábrát is). Óvatosan eltávolítjuk a veséket, így szabaddá tesszük az ágyék- és a keresztfonatokat. A n. ischiadicust csukott ollóval kifejtjük a comb belső felületén lévő izmok közül úgy, hogy kifejtés után az izmokat az eredési helyükön eltépjük, majd ollóval az acetabulum mögött helyeződő foramen ischiadicumot (amelyet a csípőcsont és az ülőcsont képez) szabadítjuk fel úgy, hogy a lyukat ventralisan határoló ülőcsont ágát (és az itt futó fancsontot is) átvágjuk, s abból három-négy mm széles csontkorongot kiemelve rést készítünk. Ezen a résen átemeljük az előzőleg a térdízület magasságában elmetszett n. ischiadicust, s a keresztfonat kilépő ágait az ágyékkeresztcsont mellett éles késsel lemetsszük (vagy a gerinccsatornával összefüggésben hagyva az előzőek szerint előfixáljuk). A karfonatot (az első bordapár előtt tér a gerincoszlophoz) csukott ollóval fejtjük ki, és minél hosszabb szakaszt metsszünk le belőle. Boncolással vizsgáljuk az idegek vastagságát (idült, a klasszikus Marek-félebetegség esetén megvastagodott), illetve az idegekben futó idegrostok, idegrostkötegek lefutását (normális esetben villámalakzat-rajzolatuk van). Az előfixált, vagyis a még csontos üregben lévő agy- és gerincvelőt kipreparálás előtt bő vízzel lemossuk, s porckéssel, lapjára hajlított ollóval és csipesszel emeljük ki a fa bonclapon.

285. ábra - Környéki gerincvelői idegek boncolása. A vese eltávolítása és a nervusischiadicus kifejtése után a foramen ischiadicum átvágása. A combcsont feje, caput fermoris (c)

kepek/285.png


286. ábra - Az átvágott (felszabadított) f. ischiadicumon át a testüregbe helyezzük a comb belső felületéről felpreparált n. ischiadicusokat. 1. n. ischiadicus, 2. plexus sacralis, 3. pl. lumbalis, 4. ágyéki idegek, 5. pl. brachialis; a combcsont feje (c), vérér (v)

kepek/286.png


287. ábra - A környéki gerincvelői idegek kiboncolt állapotban. 1. n. ischiadicus, 2. plexussacralis, 3. pl. lumbalis, 4. ágyéki idegek, 5. pl. brachialis; vérér (v), pajzsmirigy (p)

kepek/287.png


Az ízületek és a csontrendszer vizsgálata. Az ízületeketkívülről és feltárásuk után vizsgáljuk. Megfigyeljük alakjukat, a szomszédságukban futó inak helyeződését, az ízületi tok állapotát. Ezután megnyitjuk az ízületeket és az ízületi üregek tartalmát (amely megszaporodott, fibrinpelyhektől zavaros, vagy húgysavas sóktól gipszpépszerű stb. lehet), az ízületi felszínt és az ízületi porc állapotát vizsgáljuk. A csontok vizsgálatakor leírjuk alakjukat, terjedelmüket (esetleg méreteket veszünk fel), tapintatukat, bizonyos csontokat (pl. bordacsont, lábközépcsont) megpróbálhatunk hajlítani illetve eltörni (szilárdságra történő vizsgálat), és vizsgáljuk a csonthártya állapotát. A csövescsontokat hosszában késsel kettévágjuk vagy kettéfűrészeljük. Metszéslapjukon a kéregállományt (vastagság) és a szivacsos állományt, a csontgerendák tömörségét (osteoporosis, osteosclerosis), elmeszesedését, és a velőüreg nagyságát vizsgáljuk. Leírjuk a vörös csontvelő színét (mycotoxicosis esetén szürkés színű), konzisztenciáját. Az epiphysisek metszéslapján, elsősorban a sípcsont (os tibiotarsale, tibiotarsus) proximalis epiphysisén, az epiphysisporc szélességét, esetleg el nem meszesedett csontszövet (osteoid, csontmatrix) jelenlétét, valamint a meszesedési vonalat vizsgáljuk. Chondrodysplasia esetén a tibiotarsus és a tarso-metatarsus proximalis részén az epiphysisporc alatt terjedelmes és szabálytalan alakú porcsziget képződik, amely miatt a két csont elgörbül. Angolkór következményeként a láb hosszú (csöves) csontjainak epiphysisporca megszélesbedik és egyúttal közelében széles, el nem meszesedett, késsel könnyen metszhető csontszövet (osteoidszövet) képződik, a meszesedési vonal eltűnik. Ez különösen kifejezett a sípcsont proximalis epiphysisében. Az inak, ínhüvelyek, nyálkatömlők vizsgálata a lábvégek alakbeli eltérése esetén különösen fontos (tenosinovitis, C-vitamin-hiány, D-hypervitaminosis, perosis, uricosis; 288., 289. ábra).

288. ábra - Inak, az ínhüvely feltárása

kepek/288.png


289. ábra - A lábszárcsont proximalis epiphysisének hosszanti felvágása

kepek/289.png


A keltetéskor befulladt tojások vizsgálata. Az Állat-egészségügyi Szabályzat 69. §-a előírja, hogy a mezőgazdasági üzem keltetőállomásának egy termelési folyamat alatt törzsállományonként két-két alkalommal 100–100 db, kistermelőtől való vásárlás esetén pedig háromhavonta – az állomány nagyságától függően – 20, 50, illetve 100 befulladt tojást kell mikrobiológiai vizsgálat céljából a területileg illetékes Állat-egészségügyi Állomásra küldeni. Ajánlatos egyúttal a bakteriológiai, mycologiai vizsgálat elvégzése után az embriók egy részét is felboncolni és elsősorban a genetikai vagy keltetéstechnológiai hibára utaló fejlődési rendellenességeket és egyéb kóros elváltozásokat (pl. A-avitaminosis jeleként zsigeri köszvényt, C-vitamin-hiányra utaló ínelváltozásokat) felderíteni.

***

A madarak boncolásához példaként mellékelt kóros szervi elváltozásokat a boncolási eljárás sorrendjében a 290–322. ábra szemlélteti.

290. ábra - Bőr alatti kötőszövet emphysemája brojlercsirkében (magyarázat a 291. ábra aláírásában)

kepek/290.png


291. ábra - Bőr alatti kötőszövet emphysemája brojlercsirkében. Levegővel (gázzal) telt, szeldelt bőr alatti üregképződés. A levegő a hasi légzsák csípőízületi tájékán levő kitüremkedésének, a diverticulum femoralenak átszakadása révén jutott ki a légzsák üregéből a bőr alá

kepek/291.png


292. ábra - Galambhimlő fészeklakó fióka has- és mellkasfalának bőrében

kepek/292.png


293. ábra - Idegen anyagnak (olajos adjuváló és vivőszerű vakcinának) a nyaktájék bőre alá való befecskendezése után kialakuló granulomák (oleogranulomák) tyúk fejtájékán; a fej alakja eltorzult

kepek/293.png


294. ábra - Súlyos kötőhártya- és pislogóhártya-gyulladás lúdban. A harmadik szemhéj (a pislogóhártya) felületén fibrines-gennyes izzadmány látható (az alsó és a felső szemhéjből egy-egy részlet kimetszve). A gyulladást kémiai ártalom (úsztatómedencék vizének oltott mésszel nem megszokott módon való kezelése) okozta

kepek/294.png


295. ábra - Derzsy-féle betegség. Szívizom-elfajulás, heveny általános egyszerű szívtágulat. A savós testüregben nagy mennyiségű, kocsonyaszerű exsudátum

kepek/295.png


296. ábra - Vesefibrosis lúdban (ochratoxicosis következménye). Reparatióval való gyógyulás következménye

kepek/296.png


297. ábra - Lúd egészséges párzószerve (phallusa) erektált állapotban

kepek/297.png


298. ábra - Elhalásos phallusgyulladás (gúnárban)

kepek/298.png


299. ábra - Fertőző bronchitis. Tojókori fertőzöttség. Inaktív petefészek és tojócső

kepek/299.png


300. ábra - Adenovírus okozta egg drop syndrome EDS tyúkban. Tojásrakás intenzív szakában való fertőződés. A híg, vízszerű hasmenés (hurutos bélgyulladás) mellett a tojócsőben enyhe savós gyulladás. A savós testüregben tojásképződés zavara (mészhéjképződés zavara) és egyúttal antiperisztaltika miatt rendellenes tojások

kepek/300.png


301. ábra - Tojócsőgyulladás lúdban. A felvágott nemi szerv üregében halmokban, fibrinből és mirigyváladékból álló tartalom

kepek/301.png


302. ábra - Baromfipestis. Vérzések a mirigyesgyomor mély propriamirigyeinek kivezető nyílása körül ),a Peyer-plakkokban kialakult diphteroid pörkök és fekélyek a bél savóshártyáján barnásvörös színükkel feltűnnek és elődomborodnak (▲). Meckel-diverticulum ()

kepek/302.png


303. ábra - Lymphoid leukosis tyúkban (lép, máj); mellette normális nagyságú szervek

kepek/303.png


304. ábra - Marek-féle betegség tyúkban. Heveny v. visceriális v. daganatos forma. A májban multiplex daganatos gócok

kepek/304.png


305. ábra - Általános (zsigeri) köszvény (uricosis) tyúkban. A savóshártyában a bőr alatti és az izmok közötti kötőszövetben húgysavas sók (fehér színű bevonat) lerakódása (Sályi Gy. után)

kepek/305.png


306. ábra - Műanyagzsinór (igen vékony damil horgászzsinór) okozta nyelvgyökle fűződés lúdban. Az elhullás oka: fulladás

kepek/306.png


307. ábra - Pneumomycosis (penészgombák okozta gócos tüdőgyulladás) naposlibában (pajzsmirigy:() (Kardeván A. után)

kepek/307.png


308. ábra - Petefészek tüszőinek elfajulása és gyulladása tyúkban, baromfityphus esetén. A tüszőtok megvastagodott, ráncolt, az érett tüszők alakja eltorzult

kepek/308.png


Vaginitis lúdban

310. ábra - Gümőkóros gócok idős tyúk tibiotarsalis csontjának metszéslapján

kepek/310.png


311. ábra - Secundaer panmyelophthisis (panmyelopathia) tyúkban mycotoxicosis következménye. A sötét színű csontvelő egészséges tyúkból származik. A csontok architektúrája normális

kepek/311.png


312. ábra - Angolkór kacsában. A puha, gumiszerűen hajlítható csőr káváinak eltorzulása

kepek/312.png


313. ábra - Chondrodysplasia tibiotarsus proximalis epiphysisében brojlercsirkében (rendellenes porcszövetfelszívódás és -átépítődés miatti csontnövekedési zavar). Az epiphysisporc elégtelen vascularisatio miatt hiányosan olvad be, a spongiosába benyúló porcterületek kialakulásában a végtag túlterhelése mellett számításba veszik a fusariotoxicosist is. A kép szélén egészséges csont (c)

kepek/313.png


314. ábra - Osteopetrosis (polyostoticus ecchondromatosis). Az ujjak csontjának kivételével a csontok megvastagodtak

kepek/314.png


315. ábra - Súlyos mértékű köszvény tyúkban. Az ujjpercízületekben, az ínhüvelyekben, a tartószalagok (a retinaculum tendinis) körüli szövetben húgysavas só kicsapódása

kepek/315.png


316. ábra - Perosis növendék fácánban. A jobb oldali lábvég kifelé fordul, az inak (a m. gastrocnaemius és az ujjhajlító izmok inainak együttese) a tibiotarsus csont ínvályújából medialisan kicsúsztak (luxálódtak)

kepek/316.png


317. ábra - Aszkorbinsav- (C vitamin) hiány következtében kialakult ínbetegség libában C-vitamin-hiány esetén zavart a collagenrost-képződés. Az inak és a tartószalagok megnyúlnak, a végtag elemeit normális állásba hozva hullámos lefutásúak (A). A mozgászavarban szenvedő állat végtagja (A) mellett a kontrollé (B)

kepek/317.png


318. ábra - Marek-féle betegség tyúkban (klasszikus v. neurális v. idült forma; Marek, 1907). Klinikailag jellegzetes testtartás a n. ischiadicus a plexus sacralis elváltozásainak következtében

kepek/318.png


319. ábra - Marek-féle betegség tyúkban (klasszikus v. neurális v. idült forma). A bal oldali plexus brachialis és idegágainak (n. radialis, n. axillaris, nn. subscapulares) megvastagodása

kepek/319.png


320. ábra - Marek-féle betegség tyúkban (klasszikus v. neurális v. idült forma). A jobb oldali 2. ágyéki ideg (▲), a plexus lumbalis (▲), a plexus sacralis (plexus ischiadicus) (), a n. ischiadicus (trunci ischiadici) megvastagodása (lymphoblastok, valamint heteromorf, különféle érési stádiumban levő lymphocyták szöveti jelenléte miatt). C = combcsont feje

kepek/320.png


321. ábra - Súlyosbelső szemgyulladás (uveitis) kialakulása tyúkban többször alkalmazott Marek-féle betegség elleni vakcináció után. Az üvegtest helyén savós-fibrines izzadmány

kepek/321.png


322. ábra - Az agykoponya szivacsos szerkezetű, levegőt tartalmazó (pneumatikus) csontjainak (az ékcsontnak, a falcsontnak, a halántékcsontnak) fibrines gennyes gyulladása pulykában ( ). A dobüregben és a belső fülben (amelyet nagyobbrészt – mivel madarakban sziklacsont nincs – a halántékcsont foglal magába) ugyancsak heveny gyulladás jelei (▲)

kepek/322.png