Ugrás a tartalomhoz

Természeti erőforrás és környezetgazdálkodás 5., Környezetgazdálkodás Alapjai

Dr. Tenk Antal (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

5.8 Környezetbarát technológiák, környezetbarát termékek

5.8 Környezetbarát technológiák, környezetbarát termékek

A gazdaság szereplői – a vállalatok – olyan nyitott rendszerek, amelyek egy adott környezetben működnek, sok szállal kötődnek a piaci, természeti és társadalmi-politikai környezetükhöz. Termelő tevékenységük során sokféle terméket és szolgáltatást állítanak elő, nagyon sokféle technológiával. Minden vállalat racionális gazdasági szereplő, bizonyos célok elérésére törekszik. Ez a cél végső soron a maximális profit elérése.

A vállalatok szükségképpen természeti környezetben működnek, s gyakran nagyon erős befolyást gyakorolnak a környezetre. Különösen így van ez az alapanyag-termelést végző mezőgazdasági vállalatoknál. A természeti környezet megóvása alapvető társadalmi érdek. Ez azonban gyakran éles ellentétben van a vállalatok jövedelmezőségi céljaival, emiatt még erős külső kényszer vagy pénzbüntetés mellett sem válik a vállalatok ügyévé. A vállalatok esetében tehát a környezetkímélő (környezetbarát) magatartás nem automatizmus, igen gyakran csak külső kényszer hatására valósul meg.

A környezet állapotának megóvásához a társadalom részéről egyre erősebb érdek fűződik az ún. környezetbarát termékek termeléséhez és fogyasztásához. Ennek megvalósítása jelentené a társadalom tagjainak környezettudatos magatartását.

Környezetbarátnak akkor nevezhetnénk egy terméket, ha maga a termék, előállításának folyamata (az alkalmazott technológia) és a fogyasztása során keletkező hulladékai sem környezetszennyező hatásúak.

Sokak szerint a valóságban ilyen termék és ilyen technológia nem létezik. Ennek ellenére minden olyan terméket és technológiát környezetbarátnak tekinthetünk, amelyek – a hasonló célra szolgáló termékek és technológiák közül – azzal tűnnek ki, hogy kedvezőtlen környezeti hatásuk jelentősen kisebb a megszokottnál, ezáltal esetükben nagyrészt megoldott az ökológiai érdekek védelme. Ennek eléréséhez olyan – környezetorientált – vállalatpolitika szükséges, amely a vállalati tevékenység egész ciklusát igyekszik optimalizálni az erőforrásoktól (inputoktól) a termékekig (outputokig), s érinti a vállalat valamennyi szervezeti egységét és minden munkatársát. Az ilyen vállalatpolitika egyidejűleg hozzájárul a környezet és a vállalat jövőjének biztonságához azáltal, hogy

  • javul a vállalat imázsa;

  • nő a konkurenciával szembeni versenyelőnye;

  • piaci lehetőségei bővülnek;

  • hosszú távon nő a vállalat stabilitása;

  • javul a gazdálkodás eredménye (jövedelmezősége).

Az ilyen vállalat nem elkülönítetten kezeli a környezetvédelmet, hanem a környezetpolitika szerves része a vállalatpolitikának. Bár a környezetorientált vállalatpolitikában minden dolgozó érintett, magának a környezetvédelmi politikának a kidolgozása és menedzselése a vállalatvezetés feladata. Eredménye a növekvő környezettudatosság, ami azökoszociális piacgazdaságban a vállalati önfelelősségnek szerves része.

A környezetgazdálkodással kapcsolatban a vállalati menedzsmentnek speciális feladatai vannak:

  • elkészíti és folyamatosan aktualizálja a vállalat környezetpolitikáját és programjait;

  • erősíti a vállalat dolgozóinak környezettudatát;

  • vizsgálja a környezetre gyakorolt hatásokat (technológia, termék);

  • folyamatosan ellenőrzi a környezetre gyakorolt hatásokat;

  • igyekszik a környezetre gyakorolt hatásokat minimalizálni (erőforrás-takarékosság; hulladékminimalizálás);

  • maximális környezetbiztonságra törekszik;

  • kiépíti és működteti a környezeti információs rendszert;

  • folyamatosan ellenőrzi a környezetpolitikai célkitűzések megvalósulását;

  • jó együttműködést épít ki a helyi hatóságokkal;

  • gondoskodik a partnerek (bedolgozók, vásárlók) megfelelő tájékoztatásáról (termék- életciklus; hulladékfázis stb.).[4]

A környezetbarát mezőgazdasági termelés technológiai folyamatai külön-külön (és együtt is) maximálisan szolgálják a környezet állapotának fenntartását, a biodiverzitás stabilitását, a természeti (környezeti) erőforrások megőrzését, illetve takarékos, hatékony használatát. Bár ez a szemlélet a mezőgazdaság minden területére (növénytermelés, állattenyésztés, erdőgazdálkodás) egyaránt érvényes, itt most elsősorban a növénytermeléssel kapcsolatos kérdésekről lesz szó.

A talajhoz, mint alapvető természeti tényezőhöz szorosan (elválaszthatatlanul) kapcsolódó növénytermelésnek környezettel fennálló, folyamatos kölcsönhatásokban megnyilvánuló dinamikus rendszerét úgy kell működtetni, hogy az ökológiai egyensúly fennmaradása által hosszú távon biztosítható legyen az ún. fenntartható környezeti állapot. A növénytermelési tevékenység esetében ehhez az alábbi tényezők (viszonyok) szükségesek:

  • okszerű földhasználat;

  • termelési szerkezet és termékstruktúra;

  • talajművelési rendszer, vezetésforgó, trágyázási rendszer összehangolása;

  • műtrágya-felhasználás okszerű szinten tartása;

  • szervestrágyák szakszerű kezelése és rendszeres talajba juttatása;

  • okszerű (környezetbarát) növényvédelem megvalósítása;

  • alternatív gazdálkodási rendszerek elterjesztése;

  • integrált földművelési-növénytermesztési rendszerek kidolgozása;

  • a növénytermelési szerkezet szükséges arányváltásának végrehajtása;

  • biológiai alapok fenntartása, fejlesztése, kapcsolata a minőséggel.

A környezet szempontjából szakszerűnek (okszerűnek) az olyan növénytermesztést tekintjük, amelyik nem okoz kritikus (visszafordíthatatlan) változásokat a természeti erőforrások állapotában. Negatív (káros) irányú változást okozhat többek között:

- túlméretezett termelés;

- helytelen talajhasználat;

- korszerűtlen technológia;

- nem megfelelő tápanyagellátás;

- túlöntözés;

- szakszerűtlen növényvédelem.

A szakszerűség a növénytermelés minden fázisában alapkövetelmény, a környezetre gyakorolt hatása miatt azonban a növényvédelem – mint kritikus technológiai elem – megkülönböztetett figyelmet érdemel. Szakszerűnek az a növényvédelem tekinthető, amelyik

  • eredményes (hatékony) védelmet nyújt a kártevők és kórokozók ellen;

  • nem károsítja a hasznos szervezeteket;

  • nem okoz környezetszennyezést;

  • minimális szinten tartja a környezetterhelést;

  • meggátolja a rezisztencia kialakulását;

  • minimális költség mellett maximális eredményt ad.

A környezetvédelem szempontjából is hatásos (eredményes) növényvédelemhez számos feltétel együttes megléte szükséges:

  • megalapozott ökológiai ismeretek;

  • környezetkímélő technológiák általánossá tétele;

  • környezetbarát anyagok (növényvédő szerek) alkalmazása;

  • szakismeretek széleskörű elsajátítása;

  • környezetbarát magatartásforma társadalmi szintre emelése;

  • EU környezetvédelmi normáinak betartása, amihez a

    • megelőzés elve;

    • károkozó felelősségének elve;

    • szubszidiaritás elve;

    • együttműködés és összehangolás elve;

    • kompatibilitás elve;

    • globális felelősség elve tartozik.

A környezetkímélő növényvédelmi technológiák egyik központi eleme a felhasznált anyagok (növényvédő szerek) minősége (korszerűsége). Ezzel kapcsolatban gazdasági oldalról alapvető kívánalom a növényvédelem hatékonysága, a másik a termék (növényvédő szer) teljes útjának a nyomon követhetősége. Ezek figyelembe vételével a korszerű növényvédő szerekkel szemben támasztott igényeket az 5-1. táblázat tartalmazza.

5-1: Korszerű növényvédő szerrel szemben támasztandó igények. táblázat -

Hatékonyság

A termék teljes életútjának

nyomonkövetése

(ProductStewardship)

  • termelékenység növelése

  • szelektív, célzott kezelés

  • csökkenő vegyszerterhelés

  • fokozottabb környezetkímélés

  • magasabb nyereség

  • növényvédő szerek és csomagolásuk minőségének javítása

  • korszerű technológiák kifejlesztése

  • célzott kezelések bevezetése

  • a felhasználó védelme

  • álló- és folyóvizek védelme

  • vadak védelme

  • rezisztencia elkerülése

  • a betakarított termékek növényvédőszer maradékainak csökkentése


A leírtakból érzékelhető, hogy a növényvédelem tervezése, szervezése és végrehajtása komplex szemléletet igényel. Ehhez mindenek előtt az szükséges, hogy a növényvédelmet a vállalat (vállalkozás) gazdálkodási politikájának integráns részeként kezelje. Ez azt jelenti, hogy a növényvédelmi program csak a gazdasági, szociális és környezetvédelmi programokkal együttesen, azok kölcsönhatásainak figyelembe vételével alakítható ki. Az ilyen program elősegíti a növényvédelemben a tervszerűség és fokozatosság (arányosság) elvének az érvényre juttatását. A program végrehajtása során magas szintű szervezettségnek, folyamatos, minden területre kiterjedő ellenőrzésnek kell megvalósulnia. Esetleges környezetszennyezés (környezetkárosítás) esetén pontos és gyors állapotfelmérést, értékelést, valamint fokozatos kárelhárítást (kiküszöbölést) biztosít. A környezetvédelmi program segíti a vállalkozást a lehetséges környezetvédelmi támogatások megszerzésében, illetve a szankcionálási feltételekhez való alkalmazkodásban. A szakszerűen elkészített növényvédelmi program az előzőekben leírtakon túl előírásokat tartalmaz a környezeti károkozás személyes felelősségének megállapítására és megfelelő szankcionálására is.



[4] /18/ Valkó, L.: Környezetgazdaságtan, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest, 2006.