Ugrás a tartalomhoz

Térinformatika 13., Térbeli döntések támogatása

Márkus Béla (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

13.4 Hagyományos megoldás

13.4 Hagyományos megoldás

Nézzük meg, hogyan oldhatjuk meg a feladatot manuálisan, papírtérképen, átlátszó fóliákon, körzővel, vonalzóval. Mindenekelőtt át kell rajzolnunk egy fóliára a szóba jöhető terület határvonalát, melyet az önkormányzat egy helyszínrajzon berajzolt. Ezután fessük zöldre a kijelölt területet. A pontos illesztést EOV kilométerhálózat (őrhálózat) segíti.

13.8. ábra. 1. fólia: A hulladéklerakó elhelyezésére kijelölt terület.

Ezután be kell szereznünk a szükséges adatokat a területről, illetve környezetéről.

13.4.1 Környezetbarát elhelyezés

Az első szabály vizsgálatához szükségünk van az élővizek ismeretére a védőövezet kialakításához. A vízrajz megtalálható az 1:10000 méretarányú, EOV rendszerű topográfiai térképeken. Rajzoljuk át egy újabb fóliára a vízrajzot. A területen az Örvényesi-Séd folyik keresztül, egyéb vízrajzi elem nincs. Ez látható a következő ábrán. Az őrhálózat és a határvonal az illesztést segíti.

13.9. ábra. 2. fólia: Élővizek

Határoljuk le azokat a területeket, amelyek az élővizekhez 125 m-nél közelebb esnek. Hát ezt bizony kimondani könnyebb, mint megrajzolni. Egy kicsit hosszadalmas megoldás, ha a vízfolyás pontjaira szabályos szakaszonként 125 m sugarú kört szerkesztünk, majd megrajzoljuk az ezt burkoló határvonalat. Egy másik megoldás, ha a körző egyik szárát a vízfolyáson, a másik (ceruzás) szárát a vízfolyásra merőlegesen tartva húzzuk meg a határvonalat. A határvonalon belüli területet fessük szürkére. Az eredmény egy tematikus fólia, amelyen a szürke poligon a hulladéklerakásra alkalmatlan területeket jelenti.

13.10. ábra. 3. fólia: A vízfolyáshoz közeli területek alkalmatlanok

A második szabály vizsgálata - hasonlóan az elmondottakhoz - egy újabb átlátszó fólián történik, bár ez jóval nehezebb és pontatlanabb szerkesztésekkel lehetséges. A topográfiai térkép az úthálózatra, a terepfelszínre és a növényzetre vonatkozóan is ad adatokat, de annak megállapítása, hogy egy pont látható a főúthálózatról vagy sem, nem olyan egyszerű szerkesztési feladat, mint az előző.

Az általam javasolt megoldás a következő:

  1. Bízzunk meg egy topográfiai tapasztalattal rendelkező térképészt azzal, hogy a térkép szintvonalrajzának és a növényzet magasságának együttes figyelembe vételével szerkesszen olyan foltokat, amelyek a főutakról takarásban vannak. Szinte lehetetlent kérünk a térképésztől, de elődeink már sok nehéz problémát megoldottak.

  2. Menjünk ki a terepre ezzel a vázlattal, járjuk végig a főútvonalakat, így ellenőrizzük le a szerkesztést, és javítsuk ki az elkerülhetetlen hibákat.

  3. Erről a vázlatról készül a második tematikus térkép, amely a láthatóságot ábrázolja. A zöld foltok a takarásban maradó területeket mutatják, vagyis ahová a tájkép zavarása nélkül a hulladéklerakó elhelyezhető.

13.11. ábra. 4. fólia: A terület északi határán futó főútról takarásban lévő foltok

A 4. és 3. tematikus fólia egymásra helyezése a koordinátahálózat (őrhálózat) segítségével elvégezhető. Ezután a zöld foltokat körülhatárolhatjuk. Az új tematikus fólia azokat a foltokat mutatja, amelyek kielégítik a környezetbarát elhelyezés feltételeit; élővizektől távol vannak, és nem láthatók főútvonalakról.

13.12. ábra. 5. fólia: A környezetbarát elhelyezésre alkalmas területek

13.4.2 A költségek kímélése

A vizsgálat második szakasza a megvalósítás költségeinek csökkentésére irányul.

Ha a telephely megközelítésére utat kell építeni, akkor ennek költsége első megközelítésben az építendő út hosszának függvénye. Rajzoljuk meg egy fólián a burkolt utakat (aszfalt és makadám – piros), a talaj utakat szürke színnel jeleztük, bár ezekre most nem lesz szükség, mert a talaj utak burkolása ugyancsak költséges, ezért ezeket kizárjuk a vizsgálatból. Szerkesszük meg a 3. szabály szerint azokat a területeket, amelyek közelebb esnek a burkolt utak hálózatához, mint 250 m. A zöld színű területeken a hulladéklerakóhoz építendő bekötőút a tűrtnél kisebb költségekkel megépíthető.

13.13. ábra. 6. fólia: A burkolt utakhoz 250 m-nél közelebb eső területek.

A lerakó altalaja legyen vízzáró, hogy lehetőleg ne szennyeződjék a talajvíz. Sajnos a terület hidrogeológiai viszonyait bemutató térkép méretaránya 1:50000, vetülete sztereografikus. Gondot jelent tehát egy olyan fólia szerkesztése, amely majd ráilleszthető lesz a korábbiakra. A térképet egy szabatos fénymásolóval felnagyíthatjuk, és az illesztést az azonosnak tekinthető vonalak (pl. úthálózat) alapján elvégezhetjük.

13.14. ábra. Az EOV-be transzformált talajtérképen forgács poligonok találhatók

A talajtérképre illesztve az 1. fóliát, a határvonalon ellentmondások (forgács poligonok) mutatkoznak, ami nagyrészt a két térkép eltérő méretarányából adódik. Ezeket tüntessük el úgy, hogy megőrizzük az 1. fólián berajzolt határvonalat. Az így előkészített papírtérképre helyezzünk egy fóliát, amelyen a vízáteresztőnek minősülő foltokat színezzük be szürkére (a talajtípus kódja = 1), a többi terület vízzáró, tehát legyen átlátszó (alkalmas).

13.15. ábra. 7. fólia: A kedvezőtlen talajok színe szürke (átlátszatlan)

13.16. ábra. A 6. és 7. fóliát egymásra helyezve ezt a képet kapjuk

A határvonalon túlnyúló úthoz közeli területeket levágva, a fennmaradó zöld foltok jelentik a kedvező területeket. Ez a 8. fólia. Hely hiányában ezt nem rajzoljuk ki.

A földmunka mennyisége függ a terület lejtésviszonyaitól. Az ötödik szabály úgy rendelkezik, hogy a telephely nem eshet 12 %-ot meghaladó lejtésű területre. Most újra szükségünk van egy térképészre, aki topográfiai tapasztalattal rendelkezik, akinek feladata az lesz, hogy a topográfiai térkép szintvonalrajza alapján megszerkessze a lejtésviszonyokat bemutató tematikus térképünket is. A szerkesztés alapjául az szolgál, hogy a kis lejtésű területeken a szintvonalak egymástól távol, a meredekebb területeken egymáshoz közelebb futnak. Ugye emlékszünk! Erről szó esett a 11. modulban. Hazánkban a lejtőket meredekségük szerint osztályozzák. Az első kategóriába az 5%-nál kisebb lejtésű területek tartoznak. A második kategória 5-12%. A harmadik 12-17% stb. A térképész meghatározza az 5%-nak, 12%-nak, 17%-nak megfelelő távolságot és elhatárolja azokat a területeket, ahol a szintvonalak távolsága ennél kisebb. Ezek a lejtőkategória foltok. Azok a foltok, ahol a lejtés 1. illetve 2. kategóriába esik alkalmas (átlátszó), e fölött alkalmatlan (szürke).

13.17. ábra. 9. fólia: Ahol a lejtés kisebb, mint 12% alkalmas (átlátszó), e fölött alkalmatlan (szürke).

Ezt a 8. fóliára helyezve, a fennmaradó zöld foltok jelentik a kedvező területeket. Ez rajzoljuk át a 10. fóliára. Hely hiányában ezt sem rajzoljuk ki.

A kisajátítás költsége - többek között - függ a művelési ágtól. Ne kelljen erdőt vagy gyümölcsöst irtani! A hatodik szabály azt mondja, hogy a telephely művelési ága legyen rét vagy legelő. Ezeket a területeket a topográfiai térképen lehatárolhatjuk.

13.18. ábra. 11. fólia: A rét és legelő alkalmas (átlátszó), a többi alkalmatlan (szürke).

Ezt a 10. fóliára helyezve, a fennmaradó zöld foltok jelentik a kedvező területeket. Ez rajzoljuk át a 12. fóliára. Hely hiányában ezt sem rajzoljuk ki.

Helyezzük ezután egymásra a környezetbarát elhelyezésnek megfelelő területeket mutató 5. fóliát és a négy költségkímélő szabályt kielégítő foltokat mutató tematikus 12. fóliát!

A fóliák egymásra helyezése után igen nehezen olvasható képet kaptunk, zavaró a sok felesleges vonal.

13.19. ábra. 13. fólia: A potenciális telephelyek azok a foltok, amelyek minden feltételnek megfeleltek.

13.20. ábra. 14. fólia: Kitörölve a felesleges vonalakat, letisztázva a térképet, kapjuk a végeredményt.

Amint az ábrán látható, mindössze néhány alkalmasnak látszó folt maradt. Most már csak az a feladat, hogy mérjük meg a foltok területét; határozzuk meg melyek nagyobbak 0,4 hektárnál. Ezt egy planiméterrel[3], vagy pl. milliméterpapírral való méréssel tehetjük meg.



[3] A planiméter a térképen történő területmérés céljára kifejlesztett analóg eszköz. A mérés során az eszköz mérőcsúcsát a mérendő terület határvonalán kell végig vezetni.