Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

38. fejezet - Teke és bowling (Bowling)

38. fejezet - Teke és bowling (Bowling)

A teke golyókkal és bábukkal űzött sport, ill. játék. A 28,5 m hosszú, többsávos (sávonként 1,7 m széles) pálya első 6,5 m-e a játéktér, pályatest felőli végén az 5,5 m hosszú és 35 cm széles gurítódeszkával. Az általában fehér műanyagból készült kilenc bábu magassága egyenként 40 cm, tömege 1750–1800 gramm. A tekegolyó tetszőleges színű tömör műanyag, átmérője 16 cm, tömege 2,8–2,9 kg. A versenyzők összesen 120-at gurítanak (négy pályán 30–30-at), amelyek fele teligurítás (minden gurítás kilenc bábura történik), másik fele tarolás (addig gurítanak, amíg minden bábu le nem dől).

A tíz bábuval játszott teke a bowling. Itt a pálya hossza 18,3 m, egy sáv szélessége 107 cm. Az 1-től 10-ig számozott, műanyagból készült bábuk magassága 38,1 cm, tömegük 1530–1640 gramm. A golyó átmérője 21,6 cm, súlya maximum 7,25 kg. A golyón ujjtartó lyukak vannak a biztosabb golyófogáshoz.

Nemzetközi múlt

A sportszerűen űzött tekejáték kezdési időpontját nehéz megjelölni. Tény, hogy Guths-Muts a német torna sportolója 1796-ban már sportszerű játékok között emlegeti a tekét, s írja: „az ifjúság és az ifjúság barátai testi és szellemi üdülését szolgálja”. Hozzáteszi, hogy a tekézés sok tekintetben nemesebb, mint a kártyajáték.

„A tekejáték a tekepályán kedvtelésből, szórakozásból vagy sportszerűen is űzött játék, amelyben a tekegolyókkal a pálya végében felállított bábuk feldöntése a cél: kuglizás.” (A magyar nyelv értelmező szótárából.) Az idézett értelmező mondatban szerepel egy „is” szócska: sportszerűen „is” űzött játék... Hogyan jutott el a tekézés az is-ig? Kezdjük itt.

Igaz-e, hogy már az ókorban is tekéztek? Különböző feltevések vannak a tekézés múltjáról. Akadnak olyanok, akik szerint a tekézés az ókori görögök korából származik. Tudományosan azonban ezt ez idáig senki sem tudta bizonyítani, írásos emlék a mai napig nem került elő.

Írásos forrás a tekézés eredetéről van, de ez nem nyúlik vissza az ókorba. A tekézés múltjáról szóló első emlék Hugó von Trinberg, thauerstadti iskolaigazgató (1260–1309) „Der Renner” című 2700 strófás költeménye. Ebből megállapítható, hogy a tekejátékot a XIII. században már nemcsak ismerték, hanem szerfelett kedvelték is. A legtöbb utalás arra mutat, hogy a tekézés kedvelői a nép soraiból kerültek ki. A tekézés kizárólag ünnepélyeken jelentkezett: búcsúkon, vásárokon, lövészeti ünnepségeken tekéztek – mindig szabadban.

A dobással és a gurítással űzött tekézés lényegében eltért egymástól, így a játék berendezése is más volt. „Egy négyszögletes vagy kerek térség volt középen a céllal, afelé dobták a golyókat.” – olvashatjuk a fennmaradt iratokban.

A XV. században a vendéglősök rájöttek, hogy a tekejáték népszerű üzleti vonzerő, s a kocsmák mellé mind többen építettek kezdetleges kuglipályákat.

A XVII. századból egy pompás német fametszet tanúskodik a tekézésről. Eleinte kemény földön gurították a fagolyókat. Később agyagréteget kentek a pályára, melyet marhavérrel is kevertek. A pálya így is elég göröngyös maradt. Később tölgyfapallókat raktak a pályatestre, majd a nap ellen lugasokkal védték a dobóteret.

A sok különböző tekeegyesület közös szabályokban egyezett meg, s ez a tömörülés elkerülhetetlenül szövetség alakításához vezetett. Az elsőt 1885. június 7-én, Drezdában alakították meg a Német Tekeegyesületek Központi Szövetsége elnevezéssel. A szövetséghez 227 egyesület csatlakozott, s célul tűzték ki, hogy a szórakoztató játékból testnevelő sportág legyen. Két évvel később Németországban megalakult az országos szövetség. A németek úttörőmunkát végeztek e játék sportággá alakításában.

Az első országos szövetség megalakulása után elég későn, 1926-ban Stockholmban alakították meg az Internationale Bowling Associationt (IBA). Annak idején még csak az amerikai, illetőleg ahogyan ma hívják Bowling (parkett) pálya volt ismert. A II. világháború alatt az IBA szétesett. A háború után Ausztria tette meg az első lépést. Nem volt semmiféle nemzetközi szövetség, mégis meghirdette 1949-ben az Európai Bajnokságot.

1952. január 27-én a sportág nemzetközi kongresszusán megalakították a nemzetközi szövetséget. Így jött létre a Federation Internationale das Quilleurs (FIQ), amely szárnyai alá vette mind a négyfajta tekézést (bowling, aszfalt, pallós, ollós).

Magyarország 1953-ban került be a nemzetközi szövetség sorába. E hosszú menetelés után számos tagszövetséggel került a nagy nemzetközi szövetségek sorába.

Hazai múlt

Honnan ered a teke szó?

Hazánk történetében már a középkorban szerepelt a teke szó. Tekének nevezték azt a kőgolyót, amelyet harci eszközként az ostromló vár faláról a támadó ellenségre gurítottak. Későbbi költeményekből láthatunk példát arra vonatkozóan, hogy az ostromlóknak is volt tekefegyverük, nemcsak a védőknek:

Százezrek fogják kapudat döngetni tekéddel.” – Vörösmarty Mihály

Ádáz Ali tábor durrog alatt s rombolja tekékkel a sziklafalat.” – Czuczor Gergely

Mivel a háborúban használták a tekét, szerepelt a harci gyakorlatok között is: lovagok, harcosok, haditengerészek népszerű sportja lett a középkorban. Nehéz játék volt, mert rátermettséget, erős testi munkát, nagy figyelmet kívánt.

Nálunk Mátyás király idejében a nép közkedvelt játéka lett, amely lényegesen eltért a mai tekézéstől, de hasonló elemek akadtak benne. A haditechnika fejlődésével nem igényeltek nagy fizikai kifejtést a harci gyakorlatok, így a harci játékok közül lassan eltűnt. Helyébe nálunk is a kuglizás jött.

A tiltó rendelkezések ellenére mégis újjászületett a tekézés, megszűnt az ellenszenv. A fürdők bérlőinek megengedték, hogy a söntésben a sakkon kívül a tekejátékot is bevezessék. A kocsmárosok is egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak a tekézés iránt, s hogy a törzsvendégeket megtartsák, befedték a tekepályákat. Így a pályák télen is használhatók lettek. Ezek a pályák még mindig házon kívül álltak.

A tekejáték népszerűségére a városi lakosság is felfigyelt, köztük olyanok, akik nem jártak kocsmába. A lelemény az építőipari vállalkozókat sem hagyta közömbösen, akik tekepályákat kezdtek építeni házakba, termekbe, pincékbe. Vasból, gipszből, cementből, márványból (!), aszfaltból építettek pályákat, parkettel, linóleummal, aszfalttal, deszkával borították a pályákat. Tökéletesítették a golyófogó verseket, a golyóknak visszafutót szereltek fel, a bábuk és a golyók egyre pontosabb szerkezetben, jobb anyagból készültek. Nem sokkal később eredményjelző berendezések születtek, s az utóbbi évtizedekben megszülettek a több folyosós automata tekepályák is. Itt már nem emberi kézzel történt a bábuk felállítása, a golyók visszagurítása. Ez lényeges áttörés volt a tekesportban. A felszerelések technikai fejlődésével megszülettek a szabályok is. Így jutottunk el a kuglizástól a sportszerűen űzött játékokig.

A Magyar Tekeszövetség 1934. június 17-én alakult meg. Egyesületek, szakosztályok jelentkeztek a tekeszövetségbe, de rajtuk kívül nagyobb építő cégek is, akik sportszeretetből felajánlották készségüket tekepályák építésére, azok technikai felszerelésének kivitelezésére. Korábban Németországban és Csehszlovákiában kellő tapasztalatokat szereztek a területen. Így megoldódhatott a legnehezebb akadály, a versenypálya építésének kérdése.

Vidéken, különösen a szegedi tekézőknél nyilvánult meg nagyobb aktivitás, akik a MTSZ megalakulása után nem sokkal kitűzték a Dél-magyarországi Alszövetség megalakulásának időpontját.

Ennek a sportnak is vannak nyílt és titkos ellenzői, ellenségei. Jelentkeztek gúnyolódók és a humorizálók éppen úgy, mint a magyar vízipóló sportnak és asztalitenisznek a megindulásánál. Az ország mind a 19 megyéjében van Megyei Tekeszövetség, amely a teke szakosztályokat fogja össze.

A teke nemcsak a férfiak körében hódított, hanem a nők körében is talált hódolókat.

Az igazi fejlődés 1945 utánra tehető. Például 1943-ban 908 igazolt versenyzője volt a sportágnak, míg 1967-ben már 22 000; 1943-ban 38 tagegyesülete volt a MTSZ-nek, 1967-ben ez a szám 340-re növekedett; a tekepályák száma 1943-ban 27, 1967-ben már 190.

A tekesport legjelentősebb magyar alakjai a kilencszeres világbajnok Csányi Béla és a nyolcszoros világbajnok Kovácsné Grampsch Ágota.

A tekézés fajtái

A tekézésnek két fajtája terjedt el, amelyekben hivatalos versenyeket rendeznek:

  • aszfaltteke (9 bábus);

  • bowling teke (10 bábus).

A tekézésnek e két fajtája a legelterjedtebb a világon, de ezen kívül még létezik például a kanadai ötbábus bowling és a lapos zöld teke is.

Meg kell említeni, hogy az 1960-as évektől ismert volt a lengőteke, amelyet elsősorban üdülőkben, strandfürdők területén, vállalati sporttelepeken a dolgozók szabadidős sportjaként űztek. Hivatalos versenyeket azonban nem rendeztek e területen. Ma már ritkán találkozhatunk a tekézés e módjával.

Aszfaltteke

Az aszfalttekézés elsősorban Európában terjedt el, annak is a keleti országaiban. Elnevezését a pálya talajának anyagával lehet magyarázni. Bár az aszfaltborítás mellett ma már műanyag borítású pályákkal találkozunk, az aszfalt elnevezést továbbra is használják.

A versenyek jellege

A teke versenysport, amelyben a versenyzők minél több bábu ledöntésére törekszenek azért, hogy ellenfelükkel szemben a győzelmet megszerezzék.

A tekeversenyek lehetnek

  • egyéni versenyek: a versenyzők eredményeit külön-külön számítják;

  • csapatversenyek: a versenyzők által elért eredményeket együttesen, mint az egész csapat eredményét számítják;

  • páros versenyek (férfi páros, női páros és vegyes páros) alkalmával a párok eredményeit külön-külön számítják;

  • páros csapatversenyek: a versenyzők elért eredményeit páronként is beszámítják.

A versenyek neme

A tekeversenyek rendezhetők:

  • felnőtt nők;

  • felnőtt férfiak;

  • ifjúsági lányok;

  • ifjúsági fiúk;

  • serdülő lányok;

  • serdülő fiúk számára.

A női és a férfi versenyeket külön csoportokban kell megrendezni. Nők és férfiak egymás ellen nem mérkőzhetnek. Kivételes esetekben – külön engedéllyel – női versenyző szerepelhet 100 gurításos, férfi csapatversenyben is.

A versenyzők száma

Az ország területén rendezett felnőtt és ifjúsági (női és férfi) csapatbajnoki mérkőzések különböző létszámú – 6, 4, 2 fős – csapatokkal rendezhetők, amelyek létszámát a mindenkori versenykiírás tartalmazza.

Nemzetek közötti versenyeken (világ- és Európa-bajnokságokon) az előírt csapatlétszám 6 fő + 1 tartalék.

A tekézés eszközei

A tekézés eszközein általában a következőket értjük:

  • pálya és felszerelései;

  • bábuk;

  • golyó;

  • sportöltözék.

A pályatest méretei

A pálya alapozása a legfontosabb meghatározója a pálya időtálló minőségének, ezért különös gonddal kell azt elvégezni. Célszerű a pálya alapját 10–20 cm vastag vasbetonból csinálni.

A gurítófelület burkolata aszfalt, vagy műanyag lehet. Az aszfaltréteg vastagsága 40 mm, felülete sima és tompa fényű (tükrözésmentes). A műanyag réteg vastagsága 3,5 mm, felülete nem vakíthat. A műanyag borításnak számos előnye van, elsősorban az, hogy a pályatest nem kopik, nem csatornásodik. A technológiából adódóan vízszintesen teríthető, a pálya nem „húz”.

A tekegolyó

Ma már általában homogén műanyagból préselt golyókat gyártanak. A verseny csak olyan golyókkal rendezhető, amelynek 16 cm az átmérője és 2,8–2,9 kg súlyhatárok közé esik. Felülete sima, jól fogható, csúszásmentes, színe egyszerű kék, barna, zöld vagy piros.

A bábuk

A tekebábu homogén anyagból, ma már általában csak műanyagból készül.

Egy bábukészlet 8 rendes bábuból és 1 királybábuból áll. Formáját és méretét pontosan meghatározzák a szabályok.

A bábuk elhelyezése az alapnégyzeten

A sportöltözék:

  • gumitalpú sportcipő, fehér zokni;

  • rövid vagy hosszú sportnadrág;

  • mez;

  • melegítőruha.

A tekézés alapelemei

A golyó fogása

A golyót a tenyérben kell elhelyezni, a biztonságos tartás és fogás érdekében az ujjakat szét kell nyitni. A stabilitást biztosítja, ha a másik kéz oldalról támasztja a golyót, miközben a golyót tartó kar könyökben hajlítva van.

A versenyző a fogással a tekegolyót maga előtt tartva zárt állásban a dobódeszka elejére áll.

Lendületvétel, nekifutás

A lendületvétel célja a tekegolyó felgyorsításának növelése. A lendületvétel fokozatosan gyorsuló legyen. A lendületvétel (a roham) végrehajtásának kétféle módját ismerjük:

  • háromlépéses nekifutás;

  • négylépéses nekifutás.

A háromlépéses nekifutás

Ez azt jelenti, hogy a versenyző a rohamot a dobó kézzel ellentétes lábbal kezdi meg; második lépése már gyorsabb és a tekegolyó a karnyújtással lefelé-hátrafelé megkezdi a csípő mögé történő lekészítést. A harmadik lépésnél a golyó már a csípő mögött van, miközben ez a lépés hosszabb, nyújtottabb, a kitámasztás támadóállásban történik, törzsdöntéssel előre. A kitámasztást az első lépést végrehajtó láb végzi.

A négylépéses nekifutás

Lényege: a golyó felgyorsítására egy lépéssel több út áll rendelkezésre. Ebben az esetben a golyót tartó kézzel azonos oldalú láb indul elsőnek, amelyet egy második, gyorsabb lépés követ. A harmadik–negyedik lépés azonos az előző indulási móddal. Az eltérés abban mutatkozik, hogy a negyedik lépésnél a kitámasztó láb a dobó karral azonos oldalú. A kidobás előtt fontos, hogy a golyót minél közelebb „tegye” le a dobódeszkára, mégpedig úgy, hogy az ne pattogjon.

A golyó kigurítása

A tekézés legfontosabb technikai részlete. Itt kapja meg a golyó a kidobás sebességét és irányát. A kigurítás után a találat eredményességét a versenyző már nem tudja befolyásolni, a többi már a golyó dolga. Newton második alapvető fizikai törvénye érvényesül. E törvényszerűség figyelembevételével fontos, hogy a játékos milyen irányra áll fel – különösen tarolásnál.

A dobásról általában

Tekesportban a dobások két fajtáját alkalmazzák a versenyeken:

  • teli dobás;

  • tarolás.

A teli dobásnál a versenyzők minden dobásnál 9 bábura dobnak, s minden egyes dobás után a 9 bábut felállítják.

Tarolásnál, ha a versenyző egy golyóval nem dönti le mind a 9 bábut, úgy a bontás után kénytelen a megmaradt állást (bábut vagy bábukat) ledönteni. Ekkor a versenyző tarol. Tiszta tarolás az a játékforma, amikor a bábut csak akkor állítják fel ismét teljes számban, ha a versenyző már mind leütötte.

Versenyen meghatározott számú teli dobás és tarolás van. A verseny mindig teli dobással kezdődik, melyet ugyanannyi számú tarolás követ. Pl.: 25–25 vagy 50–50 teli, illetve tarolás.

A gurítás végrehajtása

  • A gurítást (nekifutást) játéktéren kell végrehajtani, amelyet határvonalakkal jelölnek.

  • A versenyzés ideje alatt a játékos csak a játéktéren tartózkodhat, azt csak kivételes esetben, a versenybíró engedélyével hagyhatja el.

  • A golyó kigurítását a versenyzőnek több lépéses nekifutással, egymást bevárva (felváltva) szabályszerűen kell végrehajtani. Előnyt mindig a páratlan számú pályán lévő versenyző élvez.

  • A golyónak először a gurítódeszkát kell érintenie.

  • Gurítás közben nem lehet a pályát és tartozékait kézzel, térddel vagy lábbal érinteni, kapaszkodnia, továbbá gurítás után tilos támaszkodnia, illetve bárminek nekidőlnie a versenyzőnek.

  • A golyó elgurítása után tilos a golyó haladását és becsapódását sportszerűtlennek ható kéz-, láb- vagy egyéb testmozdulattal kísérni.

  • Nem szabad a versenyzőnek addig visszafordulnia, amíg a golyó a bábállásba be nem csapódik.

  • A golyó biztos kézbentartására – spray kivételével – bedörzsölő szer alkalmazható.

Szabálytalanságok és azok elbírálása

  • Szabálytalannak minősítendő, ha a versenyző a visszaérkező golyóra vár, a mozgásban lévő golyót elkapja. Saját tekegolyó használata nem megengedhető.

  • Sportszerűtlen a versenyző magatartása, ha szándékosan zavarja, vagy akadályozza ellenfelét a versenyzésben (pl. egyszerre történő nekifutás és gurítás, hangos beszéd az edzőhöz, nézőkhöz, káromkodás), ha nem ismeri el a bírói döntést.

  • A gurítás szabálytalan végrehajtását, valamint a versenyző szabályellenes és sportszerűtlen magatartását a versenybírónak büntetni kell. Ezek az esetek a következők:

    • határvonalak túllépése (belépés, átlépés);

    • a golyó kigurításkor először a gurítódeszka előtt vagy mellette ér talajt

    • (hosszú gurítás);

    • a pálya tartozékainak érintése kézzel, vagy lábbal;

    • kapaszkodás;

    • támaszkodás;

    • a játéktér engedély nélküli elhagyása (ez nem vonatkozik a golyó kivétele céljából történő kilépésre, ezt a versenybíró állapítja meg).

  • Ha a fenti esetek közül bármelyiket elköveti a versenyző, a versenybíró egyszeri figyelmeztetéssel büntet a gurítás egyidejű értékelése mellett. A versenybírónak, hogy a figyelmeztetés egyértelmű legyen, sárga lapot kell felmutatnia. Ezzel egyidőben a versenyzővel közölni kell, hogy milyen szabálytalanságot követett el. A figyelmeztetést a versenybírói jegyzetre rá kell vezetni.

  • Ha az egyszeri figyelmeztetés után ugyanaz a versenyző újabb szabálysértést követ el, vagy ismételten sportszerűtlen magatartást tanúsít, a versenybírónak sárga és piros lapot kell felmutatnia, és egyidejűleg azzal kell büntetni a versenyzőt, hogy a végrehajtott gurítást nullával értékeli. A versenybíró ilyenkor beírja a jegyzőkönyvbe az ütött bábuk számát és azt X-szel áthúzza. Tarolásnál a nullával értékelt gurítás után, az állva maradt bábukra folytatandó a versenyzés. Ha a versenyző a szabálytalanságot, illetve a sportszerűtlenséget a golyó kigurítása előtt követte el, csak a következő gurítást kell értékelni, a gurítás helyére X-et kell írni és a gurítás számát eggyel növelni.

  • Figyelmeztetés után sárga lapot kell a versenyzőnek felmutatni, ha a golyót ismételten elhamarkodottan gurította ki, az automata állítóberendezésnél nem várja meg a zöld jelzést. A gurítást akkor kell ismételni, ha a dőlt bábuk száma nem állapítható meg (ha az automata megkezdte a bábuk felhúzását).

  • A piros lap felmutatásával azonnal ki kell zárni a versenyzésből azt, aki feltűnően durva szabálytalanságot követ el, vagy fegyelmezetlen magatartást (tettlegességet, súlyos sértést) tanúsít. A kizárt versenyző helyén a tartalék versenyző – ha még nem történt csere a mérkőzés folyamán – azonnal beállva folytathatja a versenyzést.

A találatok és gurítások értékelése

  • Érvényes találatnak számít minden olyan döntött bábu, amelyet akár a golyó közvetlenül, akár az eldőlő bábu döntött el. Kézi állítás esetében érvényes találatnak számít az a bábu, amely a golyó becsapódása után – a versenybíró megítélése szerint – kerethelyéről kimozdult és nem dőlt el. Az ilyen bábut a versenybírónak meg kell tekinteni.

  • Nem számít érvényes találatnak az olyan bábu, amelyet a golyófogó árokból visszapattanó golyó dönt el. Sikertelen gurításnak számít és nullával értékelendő, ha a golyó először az oldalfalat érinti, és nem talál el bábut (üres gurítás).

  • Érvényes gurításnak számít, ha a versenyző alapállásba helyezkedéskor elejti a golyót és az a játékteret a bábuállás felé elhagyja.

  • Nem számít érvényes gurításnak, ha a versenyző gurításhoz készülődés közben elejti a golyót, de az nem hagyja el a játékteret a bábuállás felé. Ez azt is jelenti, hogy a versenyző gurítás előtt többször is érintkezhet a golyóval, illetve a gurítódeszkával.

  • Nem számít érvényes gurításnak, ha a golyó kigurítása után, de még a bábura történő becsapódás előtt valamelyik bábu eldől. Ilyen esetben a gurítást meg kell ismételni.

  • Megismétlendő az a gurítás is, ha a versenyzőt gurítás közben, bármely rajta kívül álló ok, vagy körülmény zavarta, illetve gátolta a gurítás végrehajtását.

Az eredmények megállapítása, vezetése és értékelése

  • Minden érvényesen ütött bábu akár teligurításnál, akár tarolásnál egy pontot (fát) jelent. Az elért pontok összességükben adják az eredményt.

  • Az eredményt a versenybíró állapítja meg és rögzíti.

  • Automata berendezéssel ellátott pályán elsősorban azt az eredményt kell figyelni, amit a berendezés mutat, de a feltűnően hibás, eltérő eredményeket a versenybíró köteles módosítani.

  • Kézi állítású pályán a kézi kezelésű eredményjelzőn a tízes sorok utolsó, vagyis a 10. gurításnak az eredményét is jelezni kell.

  • A versenybírónak minden gurítás eredményét jegyeznie kell, még az automata berendezéssel ellátott pályán (áramkimaradás, műszaki hiba stb.) is.

  • A versenyek eredményét versenyjegyzőkönyvbe kell rögzíteni, amelyet a MTSZ rendszeresített. A jegyzőkönyvet a versenyt rendező szervnek kell kiállítania pontosan, hibátlanul és olvasható aláírásokkal kell ellátni.

  • Csapatbajnoki mérkőzések versenyjegyzőkönyveibe elegendő versenyzőként 100, vagy 200 vegyes gurítás végeredményét feltüntetni. Ezeket az eredményeket, valamint a megszerzett egyéni jutalompontokat a mérkőzés végén, mert a versenybíróság ezt fogadja el hivatalosnak, ellenőrizni kell. A reklamációkat a helyszínen kell megtenni és tisztázni.

  • Egyéni és páros versenyen a versenyzők által elért pontok (fák) nagyságrendje (eredménye) határozza meg a sorrendet. Az győz, aki a legtöbb pontot érte el. Csapatbajnoki mérkőzésen a versenyzők által összesen elért legjobb 6 egyéni eredmény tulajdonoscsapata 1–1 jutalompontot kap. Egyenlő egyéni eredménynél az 1 jutalompont a vendégcsapat részére jár. A csapat által elért összeredmény alapján még további (2 vagy 1) jutalompont is jár; egyenlő csapat eredménynél a csapatok a jutalompontot megfelezik (1–1, illetve 1/2–1/2).

  • A mérkőzés végeredményét a megszerzett jutalompontok csapatok közötti szétosztása adja. A pontok aránya 8 : 0, 7 : 1, 6 : 2, 5 : 3 vagy 4 : 4, illetve 7 : 0, 6 : 1, 5 : 2, 4 : 3, 3,5 : 3,5 lehet.

  • Az ilyen arányú eredmény után a bajnoki táblázaton a csapatok győzelem esetén 2, döntetlen esetén 1–1 bajnoki pontot kapnak a jutalompontok arányának feltüntetése mellett. A győzelmet a bajnoki pontok nagyságrendje határozza meg.

  • A csapatoknál – amikor minden alkalommal az összes csapat versenyez – az egyes bajnoki találkozókon a csapatok az elért pont (fa) eredményeik alapján alkotnak sorrendet és az indulási létszámnak megfelelő fordított nagyságrendben kapnak bajnoki pontokat (pl. 7, 5, 4, 3, 2, 1), amelyeket pont (fa) eredményükkel együtt visznek a bajnoki táblázatra.

  • Azonos eredmény vagy pontszám esetén a sorrendet el kell dönteni:

    • Egyéni versenyben az egyenlő eredményt elért versenyzők között a jobb tarolás dönt. Ha az is egyenlő, akkor a kevesebb üres gurítást teljesített versenyzőt illeti meg a jobb helyezés.

    • Csapatbajnokságban a bajnoki táblázaton a jutalompontok aránya jelenti az előnyösebb helyet. Ha a jutalompontok is azonosak, akkor a helyezési sorrendet a csapatok által csak idegenben elért jobb össz-faeredmény határozza meg.

    • Csapattorna bajnoki táblázatán a jobb össz-faeredmény a döntő.

    • Kupaversenyben az a csapat van előnyben, amelynek összesített tarolási eredménye jobb, ha az is egyenlő, akkor az összesített kevesebb üres gurítás dönt.

    • Végső azonosság esetén egyéni versenyben két azonos helyezettet kell kihirdetni és díjazni, csapatbajnokságban pedig a továbbiakban egymás ellen elért eredmények a döntők.

    • Ha egyéni versenyen két versenyzőnek adnak azonos érmet (díjat), a következő érmet nem kell kiadni, vagyis két aranyérem esetén nem adnak át ezüstérmet, két ezüstérem esetén pedig bronzérmet.

  • Az eredményhirdetést közvetlenül a mérkőzés befejezése után kell elvégezni, ahol az érmeket és tiszteletdíjakat átadják a győztesnek és a helyezetteknek.