Ugrás a tartalomhoz

Környezetstratégia

Dr. Fekete Jenő György (2011)

5.3. Környezeti elemzések típusai és csoportosításuk

5.3. Környezeti elemzések típusai és csoportosításuk

A környezeti vizsgálatokat, elemzéseket négy csoportba oszthatjuk:

a hagyományos környezeti hatásvizsgálatokkal (KHV) projekteket vizsgálunk azok várható közvetlen, közvetett és kumulatív hatásával együtt,
a stratégiai környezeti vizsgálatokkal (SKV) a KHV készítéséhez képest korábbi időszakokban , korábbi tervezési fázisokban a politikák, tervek és programok szintjén vizsgálják a környezetre gyakorolt hatásokat,
a harmadik csoportba azokaz elemzések tartoznak, melyek szélesebb körű hatások vizsgálatát teszik lehetővé azáltal, hogy a társadalmi, környezeti és gazdasági elemzéseket, hatásvizsgálatokat, becsléseket folyamatosan és módszeresen végzik figyelembe véve a permanens változásokat is. Ilyenek pl. a fenntarthatósági hatásvizsgálatok.
A negyedik csoportba a környezetvédelmi felülvizsgálatok tartoznak, mint pl. a környezetközpontú irányítási rendszerek (KIR) kialakítását, vagy a környezettudatos vállalatirányítási rendszerek feladatrendszerének megtervezését megelőző elemzések, auditok.

Goodland, R. (1993) szerint a környezeti vizsgálatok két csoportra oszthatók:

a hagyományos reaktív környezeti vizsgálatokra (projektek környezeti hatásvizsgálata, regionális környezeti hatásvizsgálat és a kumulatív környezeti hatások vizsgálata), és
a stratégiák proaktív környezeti vizsgálatai (ágazati és ágazatok közötti tervek és programok környezeti vizsgálatai, átfogó, ill. egy adott földrajzi egységre koncentráló tervek és programok környezeti vizsgálata, politikák, koncepciók környezeti vizsgálata, fenntarthatósági környezeti vizsgálatok és a globális programok környezeti vizsgálata).

A stratégiai környezeti vizsgálatok (SKV) célja a környezeti szempontok integrálása a döntéshozatali folyamatokba. Mivel a döntéshozatalt a stratégiai elemzés előzi meg, így a környezetvédelmi szempontokat mind a makrokörnyezet, mind a mikrokörnyezet elemzésébe integrálni kell.

Az Európai Unióban többféle vizsgálati módszert és elemzést alkalmaznak különféle megjelölésekkel és elnevezéssel. Például:

  • stratégiai környezeti vizsgálatok (SKV),

  • stratégiai környezeti elemzés (strategic environmental analysis, SEAN),

  • környezeti értékelés (environmental appraisal, EA),

  • E-test,

  • fenntarthatósági értékelések/vizsgálatok (sustainability analysis, SA),

  • integrált környezeti vizsgálatok,

  • zöld számvitel (green accounting),

  • környezetgazdálkodási rendszerek (Environmental Management Systems), stb.

A hatásvizsgálatokhoz, ill. környezetvédelmi felülvizsgálatokhoz tartozó elemzések a korábbi fejezetekben foglaltak szerint történnek. A stratégiai környezeti elemzés és a fenntarthatósági vizsgálatok azonban némi külön figyelmet érdemelnek.

Szilvácsku Zs. (2003) szerint egy eljárást akkor nevezünk stratégiai környezeti vizsgálatnak, ha egy időben megvalósul

  • a vizsgálat tartalmának, kiterjedésének és részletezettségének meghatározása,

  • a feltáró és elemző tanulmányok, jelentések készítése,

  • egyeztetések a hatóság, a társadalom részvételével a teljes folyamatban,

  • a vizsgálat eredményeinek figyelembevétele a döntéshozatalban,

  • a társadalom számára készült közérthető összefoglalók készítése, és

  • a megvalósulás nyomon követése, monitorozása.

A stratégiai környezeti elemzés az SKV részlegesen megvalósított formája. Az elemzés célja, hogy már a tervezés korai stádiumában elősegítse a környezetvédelem szempontjából előnyös megoldások kialakítását. Az elemzés iteratív és rugalmas, azaz a tervezés teljes folyamatában lehetővé teszi a társadalmi részvételt, a vélemények alapján a szükséges módosítások átvitelét, ill. a monitoring eredményeihez igazodó változtatásokat. A környezeti elemzés módszertana általában követi a stratégiai elemzések módszertanát, ebben az esetben igazodhat az érintettek igényeihez, illetve változhat a használók igényei szerint. Az elemzéseknél figyelembe veendő társadalmi szempontok itt a környezetvédelem területén dominálnak.

Ugyanakkor ez szélsőséges esetben tekinthető negatívumnak is, hiszen egyes érdekelt szervezetek politikai befolyása dominálhat a döntések meghozatalában.

A környezeti tesztet, vagy E-tesztet elsősorban a nemzeti politikai gyakorlatban alkalmazzák a fenntartható fejlődés integrációjának és környezeti szempontjainak a megjelenítésére. Nagy szerepe van abban, hogy a környezet és gazdaság egyes kérdéseit egymásra gyakorolt hatásukban vizsgálják, mielőtt azokat jogi, vagy műszaki paraméterek segítségével szabályoznák, és a jogi szabályozásnak köszönhetően kötelezővé válnának.

Az E-teszt folyamatában a környezeti információk használatának három lehetséges módja van:

-          az első esetben az illetékes miniszter használja a környezeti információkat, és azokat felhasználja a jogszabályok, törvények tervezetének korrigálására,
-          második esetben az illetékes miniszter, leginkább a környezetvédelmi miniszter használja a környezeti információkat arra, hogy a kormány elé jóváhagyásra bekerülő jogszabálytervezetek módosítását elérhesse,
-          a harmadik esetben a környezetvédelmi információkat az Országgyűlés, vagy annak illetékes bizottsága használja, hogy a jogszabálytervezeteknél a szükséges módosításokat megtegyék.

A környezeti értékelés ugyancsak egy részleges SKV, melyet elsősorban a területrendezési tervek hatásainak vizsgálatára alkalmaznak. Az értékelési eljárás szervesen illeszkedik a területrendezési tervezés folyamatába, ideális esetben már a kezdeti fázishoz kapcsolódik. Az értékelés iteratív módon történik. Az eljárás elemei:

  • a környezet jellemzése,

  • a terv tartalmának mélységi és részletezett alapján való vizsgálata,

  • az irányelvek, célok és a megvalósítási módok vizsgálata a fenntarthatóság kritériumainak megfelelően.

A brit kormányzat Szilvácsku Zs. (2003) szerint például 15 kritérium alkalmazását javasolja három szempont szerint. Ezek:

  1. Globális fenntarthatóság:

    - szállítási energia hatékonyság: kibocsátás,

    - szállítási energia hatékonyság: mód,

    - épített környezet: energiahatékonyság,

    - megújuló energiapotenciál,

    - CO2 kibocsátás,

    - élőhelyek.

  2. Természeti erőforrások:

    - levegőminőség,

    - a vizek megőrzése és védelme,

    - talajszerkezet és talajminőség,

    - ásványok megőrzése.

  3. Helyi környezetminőség:

    - tájegységek, tájszerkezet és nyílt területek

    - városi környezetminőség,

    - a társadalom hozzáférése a nyílt térségekhez,

    - épületminőség.

A környezeti értékelés egy viszonylag egyszerű mátrix alapján történik, amely lehetővé teszi az irányelvek, célok és megvalósítási módok értékelését az adott kritériumok szerint (pl. pontozásos rendszerrel). Az ilyen mátrix alapú értékelések egyik fajtája a Leopold-féle hatásmátrix, melyet a KHV folyamán alkalmazhatunk. Itt a szempontok mások, de a mátrix alapú elemzés módszertana ugyanaz.

A fenntarthatósági vizsgálatok (értékelések) kísérletet tesznek a környezeti, társadalmi, gazdasági és műszaki dimenziók együttes érvényesítésére egy közös értékelési folyamat keretében. A vizsgálat középpontjában a célok és irányelvek meghatározása áll, azaz helyesek-e a kitűzött célok, teljesíthetők-e az adott irányelvek. A vizsgálat folyamata következő lépésekből áll:

  • a fenntartható fejlődés nemzeti és nemzetközi elvárásai szerint a célok és irányelvek kialakítása,

  • a nemzeti fenntartható fejlődés stratégiájának beépítése az adott stratégiába,

  • a kitűzött célok alapján a stratégiai változatok, lehetőségek értékelése,

  • az irányelvek és megvalósítható változatok (akciók) értékelése,

  • az eredmények rögzítése,

  • monitoring kialakítása és értékelése indikátorok alkalmazásával.

A fenntarthatósági vizsgálatokat leginkább a regionális gazdasági tervek, regionális gazdasági stratégiák készítéséhez alkalmazzák. Nemzetközi tapasztalat, hogy a fenntarthatósági vizsgálatoknak nem eleme a társadalmi részvétel. Rossz tapasztalat, hogy a civil szervezetek bevonása gyakorlatilag félreviszi a stratégiai tervezést. Ennek leginkább az az oka, hogy a fenntarthatóság, mint fogalom olyan széleskörű értelmezést kapott, mely lehetetlenné teszi a stratégiai szempontok érvényesítését. Másik probléma, hogy a fenntarthatóság széleskörű értelmezése részekre bontja a feladatot, egy-egy szakterület saját fenntarthatósági feltételeket követel, s így a Rio de Janeirói ENSZ Konferencia szempontjai sem érvényesülnek.

Ahhoz, hogy a társadalom életminősége, szociális helyzete javuljon – anélkül, hogy a környezet eltartó képessége veszélybe kerülne – elengedhetetlen a fenntarthatóság céljainak és tartalmának megfogalmazása. Ehhez néhány alapelv rögzítése szükséges a teljesség igénye nélkül:

- a fenntartható fejlődés alapvetően társadalmi kategória. A jelenben úgy kell élnünk, hogy azzal ne veszélyeztessük a jövő generációk bővülő lehetőségeit. Úgy kell termelni és fogyasztani, hogy életünk eredménye a szociális jobblét feltételeit teremtse meg;
- a fenntartható fejlődés célja a folyamatos szociális jobblét. Ennek létrejöttéhez a gazdaság eszköz, a környezet pedig feltétel;
- a környezet abban az értelemben feltétel, hogy nem léphetjük túl környezetünk eltartó képességét;
- a gazdaság olyan értelemben eszköz, hogy nélkülözhetetlen a célok eléréséhez, de nem a gazdasági eredmények szolgálnak egyedüli célokként;
- a fenntartható fejlődés azt is jelenti, hogy a környezet és a fejlődés minden kérdése összefügg.

A stratégia kialakításának fontos tényezője a megvalósítás érdekében benyújtott pályázatok eredményessége. A pályázatokhoz végzett stratégiai vizsgálatok összefüggéseit leginkább a Strukturális Alapokhoz kapcsolódó regionális fejlesztési pályázatok esetében célszerű elemezni. A várható környezeti hatásokat minél korábbi fázisban kell azonosítani a tervezési folyamat kezdetétől a befejezésig. A fenntartható fejlődés értékrendjén, és stratégiai meggondolásain alapuló stratégiai környezeti vizsgálatok eredményeinek figyelembe vétele jelentősen csökkentheti a tervezés további szakaszaiban, illetve a megvalósítás során esedékes konfliktusokat. A nemzeti, vagy regionális fejlesztési tervek készítésével párhuzamosan el kell végezni a stratégiai környezeti vizsgálatot (SKV), és minden lépésének eredményét integrálni kell a fejlesztési tervekbe. A Nemzeti Fejlesztési Tervek operatív programjainak véglegesítése az EU Bizottság által csak a környezeti vizsgálat és integráció figyelembevételével történhet meg.

Az Európai Unió Strukturális Alap Programjának Kézikönyvéből (1998) átvéve az 5.3. ábra a regionális fejlesztési tervek tervezési folyamatát és a stratégiai környezeti vizsgálat összefüggéseinek vázlatát, az 5.4. ábra az operatív programok tervezésének és a stratégiai környezeti vizsgálatok folyamatának a vázlatát mutatja be.

5.3. ábra. A regionális terv és az SKV összefüggései

5.3. ábra. A regionális terv és az SKV összefüggései

5.4. ábra Az operatív programok és az SKV folyamatának vázlata

5.4. ábra Az operatív programok és az SKV folyamatának vázlata