Ugrás a tartalomhoz

Agro-ökológia

Dr. Godó Zoltán (2011)

12.4 Vadászat, vadgazdálkodás és a biodiverzitás

12.4 Vadászat, vadgazdálkodás és a biodiverzitás

A nagy tradíciókkal rendelkezo hazai vadgazdálkodás nemhogy csökkentené, hanem aktívan hozzájárul a biodiverzitás fenntartásához. Azokon a természetes területeken, ahol intenzív vadgazdálkodás folyik fontos fenntartani a természetes ökoszisztémát. A vadnak ugyanis szüksége van a természetes élohelyre, táplálkozási, búvó -és szaporodási helyre. Ezért csak ott lehet eredményes a vadgazdálkodás ahol ezeket a feltételeket biztosítják a vadállomány számára. Ez azt jelenti, hogy ehhez nagy kiterjedésu erdoségeket, változatos élohelyet biztosító természetes, háborgatástól minél inkább mentes, vízzel és búvóhellyel rendelkezo területeket kell fenntartani erre a célra, ahol a szabadon mozgó vadállományt helyben tudják tartani. Nagy energiatartalmú növénykultúrákkal fedett, mezogazdasági vegyszerektol mentes vadföldeket tartanak fenn a vadgazdálkodók, amely boséges táplálékforrást nyújt az állatok számára. Ezeken a területeken természetesen nem csak a hasznosítandó vadállomány tud optimálisabb életfeltételeket találni, hanem miden, az ökoszisztémát alkotó élolény. Az ilyen, gondosan kezelt vadászterületeken jóval nagyobb a biodiverzitás. Megno a fajok száma és az egyedszám. Ezzel párhuzamosan gazdagodik a talajélet is ami dúsabb vegetációt eredményez. Ez pedig újabb élohelyet teremt az egész ökoszisztéma számára.

A magyar vadgazdálkodók szakértelmét és gondosságát dicséri az a tény, hogy a jelenlegi (2010) világranglistán az elso 50 gímtrófea 32%-át teszik ki a hazánkban elejtett gímszarvas agancsok. Az elso 30 helyen pedig 13 gímszarvasaganccsal büszkélkedhetünk. Ez egy jelentos nemzeti kincs, amelynek megorzését mintegy 400 ezer hektárnyi génmegorzési, elsodleges rendeltetésu vadászterület is segíti.

A vadászterületek fenntartásának anyagi költségeit azok a természetszereto és a vadállomány fenntartásáért elhivatott, idot és energiát feláldozó elkötelezett magánszemélyek hordozzák, akik a vadásztársaságok tagjaiként vadásznak. Így hibás az a társadalmi negatív attitud ami manapság a vadászatot és a vadászokat körülveszi.

Annál is inkább, mert a vadászható fajok köre gondosan meg van határozva. A hanyatló egyedszámú, védett vagy védendo fajok semmiképpen sem kerülhetnek bele. Csak a boséges létszámú, biztos megújulási potenciállal rendelkezo fajok vadászhatók. Azoknak a hasznosítása (kilövése) is idoszakhoz (utódnevelési idoszakon kívül) és gondos létszámbecslés utáni egyedszám korlátozáshoz van kötve. Így nemhogy túlvadászással, de sokkal inkább egyes fajok túlszaporodásával kell megküzdeni (vaddisznó, oz, muflon).

A laikus társadalom negatív megítélésének inkább azokat a túlbuzgó állatvédoket kellene sújtania, akik például jogszabályokkal és a közhangulat befolyásolásával sikeresen tiltatták be a kóbor macskák és kutyák gyérítését a természetben. Ezek a teljesen tájidegen, sot domesztikált (háziasított) fajoknak semmi keresnivalójuk sincs a hazai ökoszisztémákban. Mérhetetlen kárt okoznak a természetes populációkban. Az éhes kóbormacskák válogatás nélkül fosztogatják a védett madarak fészkeit, a kóbor kutyák pedig falkákba verodve gyakran nagyvadakat is szétmarcangolnak, de a természetjáró emberekre is veszélyesek. Betegségeket hordozhatnak. A domesztifikációval elvesztett osi etológiájuk (viselkedésük) miatt pedig utólag sem tudnának beilleszkedni, a visszanyert szabadság mámorában féktelenül pusztítanak minden fajt amihez hozzáférnek. Nos, jelenleg minden józan érvelés ellenére sokan ezeket védik a biodiverzitás fenntartásáért küzdo vadászokkal szemben.

Üdvös lenne a biodiverzitás fenntarthatósága érdekében, ha a külföldiek földvásárlásának lehetoségével szemben inkább a hazai vadásztársaságoknak biztosítanák a saját földtulajdon megszerzésének jogi lehetoségét. Ezek a területek akkor már biztosan természetes vagy természet közeli állapotban, intenzív mezogazdasági muvelés vagy beépítés mentesek maradnának! Nemzeti érdek lenne minél több ilyen terület. Továbbá hasznos lenne olyan jogi szabályozás, amely a vadásztársaságok jelenlegi, nehéz anyagi helyzetbe hozását szüntetné meg. Például a vadgazdálkodással kapcsolatos adók mérséklése, a sokszor túl szigorú - betarthatatlan szabályozások egyszerusítése és ésszerusítése, a vadkárok társaságra terhelésének megszüntetése, stb. Így több forrás maradna a vadásztársaságoknak az élohelyek megorzésére és fejlesztésére, amely mindannyiunk érdeke.