Ugrás a tartalomhoz

Agro-ökológia

Dr. Godó Zoltán (2011)

Chapter 12. Élohelyek biodiverzitása

Chapter 12. Élohelyek biodiverzitása

A Biodiverzitás jelentése sokféleség. ”Sokféleség az élo szervezetek között, amely élolények különbözo - szárazföldi, tengeri, vagy más vízi - ökoszisztémákban élnek. A biodiverzitás magába foglalja a fajokon belüli, a fajok közötti, valamint az ökoszisztémák sokféleségét is”. (Convention of Biological Diversity of EU)

A biológiai diverzitás jelentosége, megorzése világszerte fontossá vált. Talán ez lehet az emberiség fennmaradásának kulcsa. A 90-es évek elején került a figyelem középpontjába, hogy a diverzitás talán segítséget nyújthat újabb fajok és gének megismerésében, fenntartásában, amikre eddig nem volt de a jövoben talán szükség lehet. Ha hagyjuk, hogy ezek a meg nem ismert fajok elvesszenek, talán az ismert gyógyíthatatlan betegségek gyógyszereit veszítjük egyben el. Az ember szerepe jelentos a biodiverzitás csökkenésében.

Élohelyek pusztulása. A nagyobb biomokat (pl. esoerdoket, szavannákat, fenyoerdoket) már 20-50%-ban mezogazdasági és lakóterületté alakítottuk át, illetve ipari célra formáltuk. Szukebb környezetben pedig gondoljunk városaink folyamatos lakópark-inváziójára, ezzel pusztítva az így is kevés megmaradt zöld részeket.

Szennyezés. Folyók, tengerek, a levego, a talaj szennyezése. Gondoljunk a tiszai ciánszennyezés, hogy folyamatos híreket kapunk a különbözo tartályhajók, és olajfúrótornyok katasztrófáiról, mely az egész partmenti növény -és állatvilágot károsítja, a talajok szennyezésére mezogazdasági kemikáliákkal, az iszapkatasztrófára. Az ipari szennyezésre.

Kizsákmányolás. Az oserdok kipusztítása mezogazdasági területszerzés érdekében. A luxusételek és a kaviár miatt veszélybe került sok tokfaj, Japánban pedig elterjedt a bálnavadászat. A túlhalászat felborítja az ökológiai egyensúlyt az óceánokban. A mezogazdaság a globális piacgazdaság szorítása miatt csúcsra van járatva, évmilliárdos evolúciós szabályokat felrúgva.

Hobbi: Számos fajt túlvadásztak, foleg a vadászati kultúrával nem rendelkezo népek kapzsiságból vagy éhezo országok táplálékszerzés céljából. A magas kultúrájú természeti népek tradicionálisan ismerték mennyit vehetnek el a természetbol, többet nem. Hazánkban a német vadászati kultúrára épülo tervszeru és gondos vadgazdálkodás jellemzo.

Egyes tájidegen fajok agresszívan szorítják ki az oshonos fajokat például: akác, parlagfu. Óriási károkat okoznak az elvadult domesztikált fajok a természetben, mint a kutya vagy a macska, amelyet az állatvédok nyomására immár gyéríteni sem lehet. Új-Zélandon vagy Ausztráliában a macskák és a patkányok okoznak mérhetetlen károkat az erszényesekben.

Globális felmelegedés és klímaváltozás. 4 oC-os átlag évi homérsékletváltozás is lehet, ami miatt jelentosen eltolódnának az éghajlati övek. Emiatt az állatok élohelyeiket megváltoztatják. Hazánkban jó példa a 2010. június 8.-ai Királyhegyes és Mezohegyes térségében kialakult jégvihar, mely hurrikánként pusztította el a kék vércse élohelyének 70%-át.

Figure 12.1. Jégvihar Királyhegyes és Mezohegyes térségében 2010 Fotó: Engi László, www.falconprojekt.hu

12-1. ábra. Jégvihar Királyhegyes és Mezohegyes térségében 2010 Fotó: Engi László, www.falconprojekt.hu


Következmények

Energia elvesztése. Az energia 50%-át a fejlodo országokban még fából nyerik, kiirtják az esoerdoket, így a nélkülözo országok még rosszabb helyzetbe kerülnek Afrikában vagy Ázsiában. A szegényebb és nomádabb népek még jobban ki vannak szolgáltatva a természetnek, ezzel együtt a környezetük diverzitáscsökkenésének is, azáltal, hogy kultúrájuk, életvitelük és megélhetésük is szorosabban kötodik a természethez. Pl.: növénytermesztés-állattenyésztés, piac, export.

Élelemkészletek. Körülbelül 7000 növényt és 100 állatfajt használunk a mindennapokban étkezési célokra és a gyógyszerek fele is növényi eredetu.

Biogeokémiai folyamatok. Víz-, oxigén-, szénkörforgás és talajfolyamatok. A növényeknek, állatoknak fontos szerepe van a víz, a levego és a talaj termékenységében, tisztításában, megújulásában.

Klímaszabályozás. Az éghajlatváltozáshoz erosen hozzájárul az erdok pusztulása. A szén-dioxid megkötésével és oxigén termelésével fékezik a folyamatot.

Kultúra és szabadido. Szabadidos programokban rengetegen megyünk ki a természetbe a családunkkal, a környezetünk sokfélesége teszi lehetové, hogy minden táj, élohely, erdo stb. más és más legyen, változatos növények és állatok lakják a közvetlen környezetünket és a világot mindenfelé.

Talajszennyezés

A talajszennyezés elsosorban a környezetvédelmi eloírások be nem tartásából fakad, gondolhatunk itt az illegális szemét- és hulladéklerakókra, melyek egyre több és egyre jelentosebb problémákat okoznak. Ennek következtében különbözo vegyi és szervetlen anyagok kerülnek a talajba. A szennyezés ökológiai körforgásba kerül, majd az emberbe mint csúcsfogyasztóba jut és az ökológia szabályszerusége szerint felhalmozódik.

Az életminoség javulásával és a luxus- és felesleg cikkek megjelenésével egyre több és több hulladék keletkezik, melyek raktározása egyre nagyobb gondot okoz, foleg a nagyobb városokban. Az esetleges leadás is pénzbe kerül, ha olyan szemétrol van szó, ezért törekednek egyre többen hasznot húzni az illegálisan tárolt hulladékokból. Ám az így tárolt felesleget feltételezhetjük, hogy az eloírtaknak nem megfeleloen tartják, és tárolják. Aki szeretné is elszállítani és megfelelo körülmények közé elhelyezni a speciális (veszélyes) hulladékot, sokszor nincs rá lehetosége, mivel az ilyen hulladék feldolgozó elég ritka és nagyon kevesek számára elérheto. A szabványos szemétlerakó azonban nem rossz beruházás, mivel munkahelyek születnek, valamint jelentos adóbevételt is jelenthet azoknak a kis településeknek, akik anyagi gondokkal küzdenek.

E probléma felismerésével együtt jött létre a talajtisztítás és a kármentesítés, ám a probléma duzzadásával egyre nehezebb ezeket a feladatokat teljesíteni, egyrészt a ráfordítható összeg és a szennyezés mérete ellentétes arányban van. Sajnos az elobbi csökken, az utóbbi pedig növekszik. Néhol a szakmai tudás hiánya szüli a problémát, ugyanis a felismert és javításra váró talajproblémák megoldására megteremtett költség nem jó helyre koncentrálódik, ezért nem hasznosul hatékonyan.

12.1 Talaj biodiverzitás

A talaj biodiverzitását a benne lévo összes élo szervezetek alkotják, ezzel ellátva a természetes körforgását és megújulását a talajnak, mely az egyik legfontosabb eleme Földünknek. A talaj fejlodése többféle módon jöhet létre.

- közvetlen hatás (talajlazítás, elhalt szerves anyag lebontás)
- közvetett hatás (táplálkozási lánc révén)

A biodiverzitásnak több összetevoje van, tartalmazza az eloforduló fajok számát és gazdagságát, a fajokon belüli genetikai változatosságot, az ökoszisztémák sokféleségét és az egyedek más fajok közötti elofordulását.

A talajban élo állatok méretük szerint tartozhatnak a mikro-, mezo-, makro-és megafaunához. Léteznek úgynevezett állandó talajlakó, idolegesen eloforduló és periódikusan megjeleno szervezetek. Tekintsük át az alábbiakban a talajlakó fauna néhány jelentos elemét a biodiverzitás szemszögébol is.

12.1.1 A protozoák

Jellemzoen kistermetu lények, valódi sejtfallal nem rendelkeznek. Rendkívül jól alkalmazkodnak a talaj minoségéhez és állapotához. Némelyik faj a talaj kiszáradásakor betokozódik, vagy külso burkát megszilárdítja és így vészeli túl a szárazságot. Nagy hatással van rá továbbá a talaj pH-értéke is. Általában a talaj legfelso 5 cm-es rétegében élnek kizárólag nedves talajban, viszont némelyik akár 1m-es mélységig is „leáshat”. A talaj termékenységében is fontos szerepet játszanak, mivel gyakorlatilag ennek egész szén-és nitrogén körforgalma rajtuk keresztül megy át. Baktériumokkal és gombákkal is táplálkoznak, ezzel gondosan karbantartva a talajban élosködo mikroszervezeteket számát. Egy talajban minél több protozoát találunk, annál jobb a talaj minosége, állapota.

Osztályozásuk

- Egyféle magvúak törzse: spórások, gyökérlábúak, ostorosok, galléros ostorosok
- Kétféle magvúak törzse: csillósok

Fajtái

- baktériumfalók
- ragadozók
- kannibalisták
- szaprofágok

Ezek az egysejtuek a bonyolultabb szerves anyagokat egyszeruvé alakítják, ezzel kiszolgálva a talaj felszínén élo magasabb rendu növényeket.

12.1.2 A nematodák

Közel 20 ezer ismert fajuk van, melyek foként a talajban élnek. Alkalmazkodóképességük talán a legnagyobb a faunák közt. Sós tengerekben, édesvizekben, fél sós vizekben, szikes talajokban sot sivatagokban is megtalálhatók. A nagyobb pórusokban és vízhártyákban élnek, leginkább a nedves talajban.

Osztályozásuk táplálkozás szerint:

- Mindenevok: ezek a legáltalánosabbak, bomló szerves anyagokon élnek
- Ragadozók: más fonálférgekkel táplálkoznak
- Paraziták: megfertozik a növényi gyökereket, cisztákat képeznek rajtuk. Ha bejutnak a növénybe, akkor utat nyitnak más kórokozók számára is.
- Növényevok
- Gombákat fogyasztók
- Baktériumokkal táplálkozók

A fonálférgek táplálékul szolgálnak az atkák, ugróvillások, hangyák és különbözo gombák számára. Ha a körülmények kedvezotlenek, akkor összezsugorodik, teste víztartalmának akár a felét is képes kipréselni magából, majd akár egy évig szünetelteti az életmuködéseit, amíg a körülmények megfelelové nem válnak.

12.1.3 Gyurus férgek

Testük féregszeru, látszólag azonos szelvényekbol épül fel, azonban mikroszkópos nagyításban ez nem mindre igaz. Ide tartoznak a talán legismertebb talajlakó állatok, a giliszták. Végtag nélküli borizomtömloik segítségével mély járatokat ásnak a földbe.

Táplálékaik foleg mikroorganizmusok, de bélcsatornájukat kb. azonos arányban töltik ki a növényi maradványok, gombafonalak és az ásványi talajkeverék. Az avarszintben élo állatok elsosorban az ugróvillásokat, atkák ürülékét és a különbözo gombákat fogyasztják.

A giliszták nagyon érzékenyek a szárazságra. Elole egész mélyre ásnak, majd kis csomókba összegömbölyödnek és így élik túl a kedvezotlen idoszakot. Átlagos testhomérsékletük 10 oC körül mozog hazánkban, viszont országonként és földrészenként változhat. A nedves talajt kedvelik, viszont a homérsékletre rendkívül érzékenyek és 25 oC-os meleget nem viselik el semmilyen körülmények között, azonban 0 oC vagy alá megy a homérséklet, akkor teljesen inaktívvá válnak.

12.1.4 Atkák

Csáprágós ízeltlábú, melynek több mint 15ezer faját ismertük meg napjainkig. 90%-uk az erdok talajában él. Testméretük 0,2-2 mm közötti, egyedtol függoen. Szemük nincs, mégis bebizonyított tény, hogy érzékelik a fényt, így tájékozódnak.

Fejlodésük négy stádiumon keresztül megy végbe, amiket vedlések választanak el egymástól. A négy szakaszt egy lárva és három úgynevezett „nympha” alak alkotja. Az utóbbinál 4-4 pár láb alakul ki, a lárva szakasszal ellentétben, ahol csak 3-3 pár láb található. A talajfauna számára az atkák családjai közül a jelentosebbek a páncélos atkák és a ragadozó atkák. A páncélos atkáknak nagy a talajbiológiai jelentoségük. Külseje sötétbarna, szinte páncélos, nevüket eros lemezeirol kapták. Fontos tulajdonságuk, hogy végtagjaikat szorosan be tudják húzni testük mellé, ezzel egy „tömböt” alakítva ki mely megvédi oket a ragadozóktól és a kiszáradástól. Ez teszi lehetové a páncélos atkák számára, hogy a talaj különbözo szintjeiben egyaránt megtelepedhessenek. A lebontásban is nagy szerepet kapnak, mivel mindenevok.

12.1.5 Baktériumok és gombák

A baktériumok (Bacteriophyta) klorofill nélküli prokarióták. Egyenként és laza telepeket alkotva is megtalálhatjuk oket a talajba. A gombafonalszeru telepeket sugárgombáknak hívjuk.

A baktériumok és gombák ezredmilliméternyi sejtmag nélküli kis szervezetek, hétköznapibb nevén mikroorganizmusok. Sejtfaluk hermicellulózból vagy pektinszeru anyagból áll. Vannak mozdulatlan formák és emellett több fajnak finom plazmafonalakból álló ostora is van.

Osztályozásuk

• ostorok száma és eloszlása szerint lehetnek: mototrich, politrich
• festodésük alapján: Gramm-pozitív, Gramm-negatív
• DNS vizsgálattal tovább csoportosíthatóak

A baktériumok közül a legtöbb faj heterotróf táplálkozású. Sok szaprofita is van köztük, melyek a szerves anyagokat az enzimjeikkel lebontják vagy megerjesztik. Ivartalanul szaporodnak, emiatt az utódaiknak genetikai állománya megegyezik. Így a baktériumok evolúciója a genetikai változásokban létrejövo mutáció révén valósul meg. A kórokozó baktériumok csak károsítják a gazdatestet, így ezek okozzák a legtöbb állat, növény és ember számára a betegségeket.

Tudományos adatok mutatják, hogy a mélységgel csökken a mikroorganizmusok száma, kivétel a száraz homoktalajokban, ahol a gyorsan kiszáradó felso rétegben kevesebb mikroszervezet van, mint a kissé nedvesebb, mélyebb szinteken. A baktériumok biológiai aktivitása a talajlégzéssel mérheto, tehát a szén-dioxid felszabadításával és az oxigén fogyasztásával járó folyamattal. A talaj élovilágának körülbelül a felét a baktériumok teszik ki a sugárgombákkal együtt. A másik fele gombák és állati szervezetekbol tevodik össze.

Gombák

Eukarióta, telepes testfelépítésu, klorofillt nem tartalmazó csoport. Az algáktól és a moháktól elkülöníti oket, hogy nincs zöld színtestük, a baktériumoktól pedig a valódi sejtmagjuk megléte. Heterotróf táplálkozásúak, azaz szénszükségletüket szerves anyagokból, energiaszükségletüket pedig kémiai anyagokból állítják elo. Többségük foleg szaprofita és parazita. A valódi gombák szaporodása lehet ivaros és ivartalan, sejtfaluk leginkább kitint, de ritkán tartalmazhat cellulózt is. Nagy részük aerob, tehát az anyagcseréjükhöz szükségük van az oxigénre, viszont hiányát nem sok gombafaj bírja, és ha bírja is, leáll a sejtek szaporodása. A gombák legfontosabb és leghatékonyabban felhasználható tápanyaga kis molekulasúlyú cukrokból és más, vízben oldható, széntartalmú vegyületekbol áll, azonban legtöbbjük rendelkezik a poliszaharidok lebontására is alkalmas enzimapparátussal.

Nagy szerepük a lebontásban van, amiket a szaprofita gombák végeznek. Elsosorban szerves növényi anyagokat bontanak, de nem mindet. A teljes lebontást csak baktériumok végzik, a gombák úgymond „besegítenek”, felgyorsítva ezzel a folyamatot.