Ugrás a tartalomhoz

Agro-ökológia

Dr. Godó Zoltán (2011)

9.5 Biológiai aktivitás fokozásának módjai

9.5 Biológiai aktivitás fokozásának módjai

A talajok biológiai aktivitását számos mikrobiológiai talajjellemzo együttesen határozza meg, illetve több mikrobiológiai talajvizsgálat alapján tudunk rá következtetni. A talajban élo mikroorganizmusok számát, összetételét, élettevékenységét, vagyis a talajok aktivitását, termékenységét nagymértékben befolyásolja az emberi beavatkozás, így a különbözo gazdálkodási módok, az eltéro agrotechnikai faktorok, mint például a monokultúrás növénytermesztés vagy a vetésforgó, a talaj megmuvelése, a mutrágyázás, a kemikáliák használata vagy a talajjavítás.

Fliessbach egy kísérletében összehasonlította az organikus és a hagyományos gazdálkodás mikrobiológiai talajjellemzokre gyakorolt hatását. Az organikus gazdálkodás során a mikrobák aktivitása nagyobb volt, ezáltal a tápanyag-átalakulási folyamatok is gyorsabbak voltak. Ez pozitívan befolyásolta a talajszerkezetét, és csökkentette az erózió veszélyét.

A talajmuvelési módok hatását egy 20 évig tartó kísérlet alapján állapították meg. Eszerint a sekély szántás (10-12 cm-es) és lazítás megfelelobb a talaj szerkezetének nedvességi állapotának megorzése szempontjából, valamint nagyobb mértékben fokozták a mikroorganizmusok számát és a hidrolitikus enzimek aktivitását, mint a hagyományos (22-25 cm-es) szántás. A mélyszántás (30-35 cm-es) pedig a talaj pH értékének csökkenését okozta, ami negatívan befolyásolta a talajban élo mikroorganizmusok összetételét. A mikroszkopikus gombák száma megnott a baktériumok és az aktinomycetesek számához képest, ez pedig lassabb C és N transzformációhoz vezetett

A kultúrnövényeket vetésforgóval vagy monokultúrában termesztik. Az intenzív növénytermesztés idoszakában a monokultúrás módszer vált népszeruvé a vetésforgóval szemben. A monokultúrás termesztés azonban különféle eredetu mikrobiológiailag aktív, ún. fitotoxikus anyagok akkumulációját eredményezte. Ennek következménye a talajuntság, amely a mikrobák mennyiségében, összetételében és aktivitásában bekövetkezett negatív hatásokkal és a talaj termékenységének csökkenésével jelentkezhet együtt. Számos kutató szerint a vetésforgó elonyösebb a talaj aktivitására. Vizsgálatok alapján az évelo füvek vetésváltásba bevonása kedvezett a szerves anyag felhalmozódásának, valamint növelte a mikroorganizmusok számát és fokozta az enzimaktivitásokat.

Az irányított tápanyag visszapótlás módosíthatja a talajok aktivitását. A talajban élo mikrobák számát és a talajban lejátszódó mikrobiális folyamatokat a szerves és mutrágya együttes kijuttatása stimulálja leginkább, míg önmagában való mutrágyázással alacsonyabb értékek mutathatók ki. Kis és közepes mértéku mutrágya talajba juttatása rendszerint fokozza a talaj mikroflórájának mennyiségi növekedését és aktivitását. Nagyobb dózisok viszont már gátló hatást is eredményezhetnek. A szerves és a zöldtrágyázás két-háromszorosára növeli a talajban élo nitrogénköto baktériumok számát, valamint jelentosen serkenti számos enzim muködését. Szervestrágyaként használt növényi maradványok, istállótrágya, komposzt és szennyvíziszap pozitívan hat leromlott lösztalajokban a cellulózbontó baktériumok számára, a talaj biológiai aktivitására, és a terméseredményre. A mutrágyázás, elsosorban az egyoldalú N-mutrágyák alkalmazása káros hatással van talajokra, azok savanyodását eredményezi. Ez negatívan befolyásolja a talajok biológiai aktivitását, termékenységét és a várható termés mennyiségét.

Az európai talajokat fenyegeto nyolc legjelentosebb talajdegradációs folyamat: az erózió, a talaj szerves anyag csökkenése, (pontszeru és diffúz) talajszennyezés, szikesedés, talajtömörödés és szerkezet leromlás, a biodiverzitás csökkenése, talaj-fedés, valamint a különbözo hidrológiai kockázatok (árvíz, belvíz, csuszamlás). Ezek feltérképezésével, kontrollálásával megelozheto a talaj veszélyeztetettsége.

Biológiai aktivitás fokozásának módjai még a talajbiológiai paramétereket is bevonó környezeti monitorig, a talajvízkészlet szennyezodésének csökkentése valamint az országos kutatóhálózat eredményeinek figyelembevétele.