Ugrás a tartalomhoz

Agro-ökológia

Dr. Godó Zoltán (2011)

Chapter 9. A növényi gyökér és a mikrobák kapcsolata

Chapter 9. A növényi gyökér és a mikrobák kapcsolata

A növényi gyökér úgy fejlodik ki, hogy a gyököcske kilép a magból, behatol a talajba, majd átalakul gyökérré. A gyökérre jellemzo a gravitropizmus, azaz igyekszik a föld gravitációs központja felé noni, illetve hiányoznak róla a szárcsomók és nincsenek rajta levelek. Ezt nevezzük a növény valódi gyökerének. A nem valódi gyökereknek általában támasztó szerepük van. Ilyenek a léggyökerek, támasztógyökerek. Ezek azonban a hajtásból fejlodnek ki és nem a csírából.

A gyökér felépítése:

Hosszmetszetben:

­ gyökérsüveg (a tenyészocsúcs védelmét látja el)
­ tenyészocsúcs (osztódó sejtekbol épül fel)
­ megnyúlási zóna (itt a legeroteljesebb a sejtek hosszirányú növekedése)
­ felszívódási zóna (gyökérszorök megjelenése)
­ szállítási zóna (a felszívott anyagok innen jutnak a szár szállítónyalábjaiba)
­ elágazási zóna

Keresztmetszetben:

­ borszövet
­ alapszövet
­ központi henger

Szerepe:

­ rögzítés
­ víz - és tápanyagfelvétel
­ víz - és tápanyag raktározás
­ vegetatív szaporodás (gyökérsarjak)
­ levegoztetés
­ rizoszféra életközösségének szabályozása

9.1 A rhizoszféra

A rizoszféra a növényi gyökerekhez közel található talaj, melyet a gyökérzet befolyásol. Ezt a részt tekinthetjük a talaj legaktívabb részének mikrobiológiai szempontból. A gyökér környezetében a mikrobák felszaporodnak, aktivitásuk növekszik. A gyökérexudátumok befolyásolják a mikroorganizmusok számát, aktivitását valamint összetételét, ugyanakkor a mikrobák is visszahatnak a gyökérre, az összetételét befolyásolva. Számuk a gyökércsúcs alatti részen, a hajszálgyökereknél, és a gyökérelágazásoknál számottevo.

A rhizoplán a gyökér közvetlen felületén kialakult nyálkaréteg. A nyálkaréteg 1-10 mikrométer vastag, a megnyúlási zónában a legvastagabb. Feladata a kapcsolatteremtés a tápanyagáramlás számára, illetve védelem a szárazság és a mikroorganizmusok ellen. A nyálkaréteg foként szénhidrátokból, aminosavakból, szerves savakból áll. Ezek a vegyületek tápanyagforrást jelentenek számos mikroorganizmus számára, melyek ezért a nyálkaréteget kolonizálják, de lebonthatják az élo vagy elhalt gyökérsejteket is. Azokat a mikroorganizmusokat, amelyek kolonizálják a gyökér belso terét endofitáknak nevezzük.

Emiatt a gyökér környékén a csíraszám mindig magasabb, mint a talaj más részein. Ezt nevezzük pozitív rhizoszféra-effektusnak. Egyes mikrobák számára azonban a gyökér kémiai környezetként negatív hatású, a csíraszám kevesebb, ez a negatív rhizoszféra-effektus. Ezek a kapcsolatok nem csak károsak vagy közömbösek lehetnek, hanem hasznosak is. Számos mikrobafaj él a növényi gyökérrel kölcsönösen elonyös szimbiózisban. Ezen belül megkülönböztetünk obligát szimbionta mikrobákat, (pl endomikorrhiza gombák), „segíto” baktériumokat, melyeknek szaporodási helyet nyújtanak a gyökerek egyes részei, illetve vannak olyan mikrobaközösségek, amelyek lazábban kapcsolódnak a gyökerekhez.