Ugrás a tartalomhoz

Agro-ökológia

Dr. Godó Zoltán (2011)

6.5 Hangyák

6.5 Hangyák

Törzs: Ízeltlábúak/Arthropoda

Osztály: Rovarok/Insecta

Rend: Hártyásszárnyúak/Hymenoptera

Család: Hangyák/Formicidae

A hangyák mintegy 12.000 fajukkal csaknem a világ minden részén megtalálhatóak. Óriási egyedszámukkal a biomassza 15-25% -át teszik ki. A hártyásszárnyúak rendjébe tartozó méhek és darazsak rokonai. Apró termetuek, egyes fajok egyedeinek testhossza csupán néhány milliméter. A trópusokon élnek fémfényu, kitinpáncéllal (Polyrhachis) rendelkezo hangyák, de megjelenésükre nem jellemzo a feltunés, többnyire színtelenek, ezt azonban rendkívül változatos alakjukkal kompenzálják.

Ezek a rovarok szervezett társadalomban élnek, ahol minden egyednek megvan a saját funkciója, feladata a közösségben, és e funkciók elvégzéséhez egész testük morfológiai felépítésével is specializálódtak. Funkciójuk szerint egy államon belül vannak tökéletlen ivarszervu, ivarképtelen nostények (dolgozók), ivarképes hímek és ivarképes nostények (királyno). Életmódjuk figyelemre méltó, gyakran akár párhuzamot is lehetne vonni a hangyák és az emberek viselkedése illetve életmódja között. Jól szervezett közösség, a hierarchia élén a királynovel. Hangyabolyokban élnek. Ezek rendezett telepek, ahol akár több millió egyed él úgy, hogy minden egyed pontosan tudja, mi a feladata a közösségben, és ezért ezek az államok irigylésre méltóan harmonikusan muködnek.

Fejük aránya a testükhöz képest nagyobb, mint általában más állatoknál. A száj feletti rész a homlokpajzs. Szájszervek a fej elülso részén, az összetett szemeik —amelyek általában fejletlenek— pedig oldalt helyezkednek el, a három pontszem —ami gyakran hiányzik— pedig a homloki részen található. Egyik legfontosabb érzékszervük a csáp, ami a fej felso részéhez kapcsolódik. Ez a páros szerv két részbol, egy hosszabb nyélbol és rövidebb ostorból áll. Két felso állkapcsuk rendszerint fogazott. Ennek segítségével hurcol, épít, ezzel tépi szét zsákmányát, ezzel támad illetve védekezik.

A tor alapján könnyen meglehet különböztetni a szárnyas katonákat a dolgozóktól, mivel a dolgozók tora jóval gyengébb, és kevésbé összetett a szárnyas társaikéhoz képest. A torhoz három pár láb kapcsolódik. A két elülso lábuk tisztító, úgynevezett kefével és fésuvel vannak felszerelve.

A potroh elso egy-két íze elvékonyodott nyélként kapcsolódik a torhoz. Potrohuk végében található legfontosabb védekezési eszközük, a fullánk, ami néhány fajnál elkorcsosult, és a méregmirigyek, melyek hangyasavat termelnek. Hazánk fullánkos hangyái közül legnagyobb fájdalmat a Myrmica rubida okoz.

Azonos fajon belül is nagy mértékben eltérnek az egyedek morfológiai jegyekben, mivel a kolóniában más-más szerepet töltenek be. Így a katonai szerepet betölto szárnyas hímek karcsú testuek, csápostoruk jóval hosszabb, és összetett szemük is láthatóan nagyobb, mint más szerepet betölto társuké. A többiekhez viszonyítva rövid életuek, és kevésbé tehetségesek. Hatalmasan kifejlett toráról meg lehet ismerni a szárnyas nostény hangyákat, a királynoket is, habár a megtermékenyítésük után szárnyaikat elvesztik. Ezek a nostények több évig is elélnek, egyes fajaik 10-15 évet is. Rendszerint egy államnak egy ilyen királynoje van.

O hozza létre az utódokat, amelyekbol késobb a jól szervezett kolónia alakul ki. Akadnak azonban olyan államok is, ahol három-négy királyno is megfér egymás mellett. A munkások szintén nostények azonban nem termékenyek, kevésbé fejlett és kicsi a toruk, pontszemeik szintén sokkal kisebbek vagy nincsenek. A szárnyas nostényekéhez képest azonban szellemileg magasabb színvonalat képviselnek, képesek sokrétu munkát végezni.

A vándorló, fosztogató hangyafajok ültetvényeket szabadítanak meg férgektol és rovaroktól, ami mezogazdasági szempontból elonyös, és pótolhatatlan. Mikor egy-egy ilyen helyen elfogy az élelem a hangyakolónia tovább vándorol egy újabb területre. Ezek a portyázók nagy körültekintéssel végzik a költözést. Megkeresik az új helyet, majd általában a föld alatt alagutat rágnak az új helyszínig, és ebben a járatban vándorolnak. A föld felszínén költözok katonaosztagot állítanak fel, ami védi a vonuló hangyákat és lárvákat, amiket magukkal cipelnek. Egy ilyen költözés napokig eltart, és ha a csapat az új fészek helyszínére ér, a katona osztag követi a többieket.

Az ivarképes nostények és a hímek rendelkeznek szárnyakkal, amelyeket vándorútjuk végén levedlenek. Felfedezo utakat leginkább tavasszal folytatnak, ezért gyakran ez a nászrepülés is egyben. A királynok útját katonák kísérik, melyek feladata a királynok védelme a ragadozókkal szemben. A megtermékenyítés már az úton megtörténik. Az út végén a királyno levedli szárnyait és megfelelo helyet keres az új állam alapításához.

A gombatenyészto- vagy levélvágó hangyák termete és alakja fajon belül is nagyon különbözik (pl.: Atta cepalothes). Ezek a hangyák megfosztják a fákat leveleiktol, ami jelentosen károsítja a növényeket. A nagyobb termetu egyedek vonulnak és rágják le a leveleket intenzíven, kárt okozva ezzel a narancs-, citrom-, mangófáknak, kávécserjéknek. Paraguayban a szolotulajdonosok is joggal tartanak tolük, mert egy éjszaka alatt lerághatják az összes toke minden levelét. Észak-Amerika egyes területein ezek a hangyák a tuleveleket gyujtik össze hasonlóképpen. A gombatenyésztok egyedüli tápláléka Rhozites gongylophora nevu gomba, mely fonalait abba a pépszeru anyagba oltják, amit a levelekbol rágással alakítanak ki. Ezekre a telepekre gondosan ügyelnek, és saját ürülékükkel figyelmesen trágyázzák azt. A kis feju, és termetu dolgozók gyomlálnak, a közepes méretuek fiasítanak.

Hazánkban négy nembe tartozó négy faj képviseli a Dolichoderinae-alcsaládot. A Dolichoderus quadrimaculatus dió-, gesztenyefa gallyaiban tanyázik, Tapinoma erraticum pedig kövek alatt vagy a talajban fészkel. A három-négy milliméter testhosszú Dolichoderus quadrimaculatus potrohán négy fehér pöttyöt visel, amirol könnyen fel lehet ismerni. A tapinoma melegkedvelo, kisebb, 2,5-3,5 milliméter nagyságú, fekete színu, és Magyarországon a meleg hegyoldalakon gyakori. Ezek a fürge állatok foként elpusztult rovarokkal táplálkoznak, gyakran a nagyobb hangyák háborújában sebesült és elpusztult hangyákat könnyu zsákmányként elhurcolják. Potrohukból jellegzetes szagú váladékot engednek ki, ha megbolygatják oket, és eszeveszettül rohangálnak. Nem vetik meg a döglött madár húsát sem.

A Camponotinae alcsaládot hazánkban hét nembe tartozó harminchat faj képviseli. Ezekre a fajokra jellemzo, hogy hiányzik a fullánkjuk és kloákanyílásuk. Ilyen például az erdei vörös hangya (Formica rufa).

Járatokat vájnak a talajba, amivel megkeverik a fel- és az altalajt, valamint fellazítják azt, ezzel javítják a levego és a vízátereszto képességét. Járataikban táplálékot halmoznak fel, mivel nitrogéntartalmú anyagokat kevernek össze a talajjal.

Pusztítják a különféle kártevo rovarokat, azonban az elvetett búzaszemeket kiszedik a termoföldbol, amivel kárt tesznek a mezogazdaságban. A gyümölcsfákon mászkáló hangyák jelzik, hogy a fákat ellepték a levéltetvek. A tetvek ingerlésükkor mészharmatot választanak ki, ami a hangyák kedvelt tápláléka. Ilyenkor a tetu több nedvet szív el a fától, viszont a hangyák gyakran megtámadják, és elpusztítják oket.