Ugrás a tartalomhoz

Agro-ökológia

Dr. Godó Zoltán (2011)

Chapter 6. Makro –és megafauna

Chapter 6. Makro –és megafauna

A talajfauna a szerves anyagokat szervetlen anyagokká alakítja, szerepe van a humuszképzodésben, az energia termelésben, valamint biztosítják a bioszféra anyagkörforgalmát és a mineralizációt. A talaj szerkezetét javítják, a giliszták például a járataikkal, így a talaj jól szellozött lesz. A vízmozgás feltételeit az ízeltlábúak valamint a talajlakó csigák optimalizálják. Pusztulásukkal pedig bontható szerves anyagokkal járulnak hozzá a talaj összetételéhez. A csigák mészvázukkal is gazdagítják a talaj összetételét.

A megafauna képviseloi, a vakondok, a rágcsálók, és a hüllok legfontosabb szerepe, hogy összekeverik a talajt, és járataikkal a vízvezetést alakítják. A rágcsálók, bár keverik a talajt, nagyobb mértéku elszaporodásuk a mezoségi talajokon kárt okoz. A növények termését nagy mértékben pusztítják.

6.1 Földigiliszták - lumbricidae

Törzs:gyurusférgek/Annelida

Rend:kevéssertéjuek/Oligochaeta

A gyurusférgek/annelida törzsébe tartoznak, mely a férgek között a legfejlettebb. Nevük testük szelvényezettségére utal. A fotengely mentén barázdákkal jól láthatóan tagolódik, szelvényekre osztja a gyurusférgek testét. Egyaránt beszélünk külso és belso/homonóm szelvényezettségrol. A külso szelvényezettség változhat az izmok alakulásával. Kültakarójukat kutikula réteg fedi. A hámsejtek közötti mirigysejtek nyálkát termelnek, ez védi az állatot a kiszárdástól. Jól fejlett borizomtömlojük a mozgásszervük, ami nem más, mint a hámréteg szoros összenövése a belso hosszirányú izomrostokkal.

A földigiliszták perisztaltikus mozgást (féregmozgást) végeznek, amelyet szelvényenként két pár serte segíti. Ez a féregmozgás a hosszanti- és a körkörös sima izomzat mozgásával történik. Körkörös izom összehúzódásánál a giliszta megnyúlik, és elvékonyodik a hosszanti izom összehúzódásánál pedig rövidebb és vastagabb lesz.

Az egész testfelületükkel lélegeznek, a légzési gázok diffúzióval cserélodnek. Fejlett, zárt véredényrendszerrel rendelkeznek, és piros vérük miatt rózsaszínes a testszínük. Szelvényenként ismétlodnek a kiválasztó szervek (vesécskék), és a páros idegdúcok, amelyek hasdúclánc-idegrendszert alkotnak. Mivel hímnosek (hermafroditák) minden egyedben megtalálhatók a hím- és a noi ivarszervek is. Elofordulhat önmegtermékenyítés (parthenogenézis), bár nem egyszerre érnek be a hímivarsejtek és a peték. Általában a megtermékenyítés kölcsönös, de ivartalan szaporodás is elofordulhat (állatláncok, fragmentáció). A közhiedelemmel ellentétben a gilisztából nem lesz két darab, amikor ketté vágjuk. Ha ez a farkánál történik, egyszeruen újra növeszti, ha a fej és a nyereg között, akkor elpusztul.

Fontos szerepük van a talaj minoségének javításában, mivel gyakorlatilag megforgatják a talajt, összekeverik a szerves anyagokat az ásványi anyagokkal. A földben szabályosan átrágják magukat, ezzel lazítják a talajt, amivel hozzájárulnak a föld levegoztetéséhez, javítják a termoképességét. A bélcsatornájukon áthaladó föld finomra orlodik, miközben emésztoszerveik felszívják a szerves anyagokat. Humuszos talajjal, korhadt szerves anyagokkal táplálkoznak (szaprofágok), amelyek hiányában járataikba húznak leveleket, elpusztult rovarokat. Ilyen formán mondhatni magokat is ültetnek. A közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris) például a friss növényi részeket is elfogyasztja, amelyekért este merészkedik a felszínre. Ürülékük gumó szeru, nitrogént és foszfort tartalmaz, ami remek táplálékul szolgál a növények számára. Évente akár testtömegük 30 szorosának megfelelo gilisztahumuszt képeznek, ami egy hektárra számítva 1,5 tonna biomassza.