Ugrás a tartalomhoz

Agro-ökológia

Dr. Godó Zoltán (2011)

5.4 Atkák- Acari vagy Acarina

5.4 Atkák- Acari vagy Acarina

Az atkák a pókszabásúak fajokban leggazdagabb rendjét képviselik. Több, mint 10.000 fajuk ismert, de ez a szám folyamatosan növekszik. Vannak közöttük ragadozók, növényevok, hulladékfogyasztók, valamint élosködok is. Az atkák gyakran színtelenek, fehéresek, de akad közöttük élénk színu, tarka is, mely a kitinnek és borfestéknek köszönheto, a kutikulában lejátszódó interferencia jelenségek határozzák meg döntoen. Földünk valamennyi területén megtalálhatóak rendkívül nagy számban, sok ezer méter magasban is élnek különbözo fajaik. Mintegy 2800 fajuk él a vizekben, egészen 400 m mélységben is. Kis mennyiségu táplálék elég számukra, így ahol sok az élelem, ott nagy számban elszaporodnak. Szeretik a párás közeget. Átlagosan 0,5- 2 mm között van a testméretük, kicsi ízeltlábúak. Viszont néhány nostény kullancs hatalmas, a 30 mm méretet is elérhetik. Testük szelvényezettsége testméretükbol adódóan szinte elmosódott, szerveik is rendszertelenül helyezkednek el. Két pár lábuk van testük elülso részén, valamint hátul is, ezek megrövidültek. Elofordul egyes esetekben, hogy a lábaik a megszokott módon helyezkednek el, de azok megrövidültek, foként a gubacsatkákon figyelheto meg ez a módosulás. Életmódjukhoz alkalmazkodik a testük formája is. Mivel gyakran szuk résekben helyezkednek el, utótestük megnyúlt, és gyurus, a férgekéhez hasonlóan. De ez az alak nem általánosítható, mert vannak például gömb alakú atkák is(rühatka).

Lárváikon csak három lábpár található. Lábaik a sajátos életmódjuknak megfeleloen változatos. Néhány hímnek fogólába van, melyet párosodáskor használ, ezzel kapaszkodik meg a nostényen. Karmok, tapadó lebenyek egészítik ki lábaikat. Minden atka mászással, járással változtatja meg a helyét. Táplálkozása igen változatos, mely sajátos szájrészeinek érdeme. Elotestük (proterosoma) két részbol áll. Hátulsó szakasza a két elülso járólábat tartó szelvénybol áll, a többi járólábat viselo szelvény a potrohhal olvadt egybe. A két páros szájrész a csápfogók és a tapogatólábak szelvényeibol áll, ezért gnathoszómának nevezik. Ez egy csoszeru, összenott és a végén nyitott száj elotti tér, melynek alját és oldalait a tapogatólábak ízei, testét pedig a homlokperem kettozete alkotja. A felso ajak alatt található a szájnyílás. A felso ajak feletti ízületi hártya köti össze a csáprágókat. Foként a Parasitiformes és a Trombidiformes rendek között vannak húsevok, ragadozók. Legtöbbjük rovarlárvákra vadászik. A növényevok csáprágóikkal szívják ki a növények nedvét, ilyenek pl. a takácsatkák és a gubacsatkák. Kommenzalistákként élnek más állatokon a hulladékevo atkák. Gazdáik testének nem létfontosságú anyagait fogyasztják. Akadnak közöttük parazita fajok, melyek nyirokkal és borszövetekkel táplálkoznak vagy kifejezetten vért szívnak, mint a kullancs. A kullancs nyálának véralvadásgátló hatása is van, tehát elosegíti a vérzést. Hámszöveteket pusztít például a rühatka.

Lábaikkal ingereket érzékelnek. A homérsékletet érzékelo receptoraik a hátulsó lábaikon vannak. A vegyi anyagokat is érzékelik az elülso lábaik lábfejízének hegyén. Emellett még a tapintás játszik az érzékelésükben nagy szerepet. Egész testükön és végtagjukon érzoszoröket találunk, valamit elülso lábukat használják tapogatóként. Oldalt elhelyezkedo szemeik csekély látást biztosítanak csupán. Szaporodásuk is változatos. Egyesek szuznemzéssel szaporodnak, akadnak közöttük elevenszülok. De legtöbbjük tojásból kel ki, ezekbol születnek a nyolclábú nimfák. Megközelítoleg 300 órát élnek és 50 utódot hoznak a világra. A petéket egyesével vagy kis halmokban rakják le. Hatlábú lárvák kelnek ki a petékbol, melyek négy vedlésen mennek keresztül, míg kifejlett egyedekké válnak. Az atkák mintegy 10.000 faja 180 családra és 6 rendre tagolódik.

5.4.1 Parasitiformes vagy Gamasiformes alrendje

Erre a csoportra jellemzo, hogy csak két légzonyílásuk van, melyek a test két oldalán, esetleg hasi-, háti oldalon helyezkednek el.

5.4.2 Nyugatkák osztaga- Mesostigmata

A hátpáncél alatt helyezkednek el a légzonyílásai. 39 család tartozik ebbe az osztagba. Rendszeresen szállítják magukat más rovarokkal. Érdekesség, hogy a Parasitus fucorum faj dongók fészkében él, és azok ürülékével táplálkozik. A Laelaptidae családban sok élosködo van. A külso élosködok közé tartoznak a Laelaps fajok,melyek foként kisemlosök fészkeiben élnek. A lárváik szabadon élnek, eleven kicsinyeket hoznak a világra. A hazai Liponnyssus fajok csak a denevérek testén élosködnek máshol nem. Hazánkban a leggyakoribb madáratka a tyúkatka (Dermanyssus gallinae), mely leginkább tyúkok vérét szívja, de más madarakra is átterjedhetnek, ugyanakkor az ember számára nem jelent veszélyt,de kellemetlen viszketést okozhatnak. A nostények minden peterakás elott vért szívnak, ez rendszerint négy nyolc alkalommal játszódik le. Belso élosködok a Laelaptidae családba tartozók, melyek a gerincesek légzoszerveiben találhatóak meg. Elofordulhat, hogy kis mértékben károsítják a hajszálereket. Az Antennophoridae fajok rovarok között élnek és elszedik azok táplálékát.

5.4.3 Kullancsszabásúak osztaga- Ixodoidea

Jellemzojük, hogy járólábuk hozzánott a hasoldalhoz. Haller-féle szerv található az elülso lábaikon. A tapogatólábaik töveiknél összeolvadtak. Ez a csoport három családból áll. Az Ixodidae nostények elérik a 3 cm-es nagyságot is ha tele szívják magukat, ezek a legnagyobb méretu egyedek. A hímeket kitinpajzs fedi, viszont a nostények testét csak részben borítja kitin, ezért potrohuk tágulékony maradt. A kullancsok táplálkozásuk során a saját testsúlyuk kétszázszorosát képviselo vérmennyiséget is képesek felszívni, miközben csüngnek a gazdaálla testén. A melegebb éghajlatú övezetekben rengeteg betegség terjesztéséért ok a felelosek. Nemcsak az emberre veszélyesek, hanem az állatokra is foként a szarvasmarhát és a juhot támadja meg. A világszerte ismert 720 kullancsfajból körülbelül 20 él Magyarországon, amibol 2-3 faj veszélyes az emberre. Egyikük a közönséges kullancs, amely a magas páratartalmú helyeket kedveli. Ez hordozza a legtöbb kórokozót és ez fordul elo nálunk leggyakrabban. Az ember, szárazföldi emlosök, madarak, hüllok, esetleg kétéltuek borén rögzülve, azok vérével táplálkoznak. A vérszívás során kórokozókat juttathatnak be a gazda vérkeringésébe. A kullancsok által terjesztett leggyakoribb betegségek az agyvelogyulladás és a Lyme-kór. Az elobbi vírusát körülbelül minden ezredik kullancs hordozza, az utóbbi azonban akár az 50 százalékukban is megtalálható. Azok a kullancsok melyek vért szívnak kizárólag a nostény egyedek. Fejlodésükhöz sok ido szükséges, egy-másfél év kell a teljes fejlettség eléréséhez.

5.4.4 Trombidiformes alrendje

Mintegy 75 családot foglal magába ez az alrend. Életmódjuk és alakjuk sokféleséget mutat. Járólábaik nem mozgathatóak. Légzonyílásaik a gnathoszóma területén helyezkedik el. Középbelük vakon végzodik, és rendkívül vékony. Végbelük és végbélnyílásuk hiányzik.

5.4.5 Tarsoneminik osztaga- Tarsonemini

Légzoszerveik csak a nostényeknek vannak, a hímeknek legfeljebb a stigmák maradványai láthatóak. Csáprágóik szuronyszeruek, és a tövüknél összenottek. Négy család sorolható ide. A Pyemotidae család hasznos képviseloje a Pyemotes herfsi. Hasznos állat, mert a ruhamolyok hernyóit fogyasztják. Táplálkozása során a nostény egyed a kétszeresére dagad, valamint gömb alakúvá változik. Ezek az élolények elevenszülok, tehát a fejlodés az anya testében megy végbe, amikor világra jön az utód máris szaporodásra kész. Közismert tagja még a családnak a Siteroptes graminum. A 0,2 mm-es nostények felmetszik a növények felso rétegét a szuronyszeru csáprágóikkal, és kiszívják a nedvességüket. Ennek következtében a növény elfonnyad. Nagy kárt okozhat a 0,1-1,2 mm nagyságú méhatka (Acarapis woodi). A fiatal méhek utótestébe a fo trachea törzsekbe fúrják be magukat, akkor okoznak nagy kárt a gazdaállatban miután hosszan tartózkodnak ott, és az ürülékükkel eltömítik a tracheát.

5.4.6 Prostigmaták osztaga- Prostigmata

Ezeknek az atkáknak légzoszerveik vannak a csáprágóik tövénél. 68 család sorolható ide. Kizárólag növényeken élnek a 0,25- 0,8 mm nagyságú zöldes, narancs vagy vöröses színu takácsatkák. Kiszívják a növények nedvét, ennek eredménye, hogy levelükön barnás foltok jönnek létre, végül elszáradnak. A levélerek találkozásánál szövedéket feszítenek ki. Ez védi oket az esotol, széltol. A levelekre rakják a petéiket, melyeket szintén szövedékükkel erosítenek oda. 0,3- 0,5 mm nagyságú a közismert közönséges takácsatka. Károkat okoz a kertekben, babon, uborkán, burgonyán tanyázik. Évszakoknak megfeleloen változatos a színük, nyáron piszkos zöld, télen vörös színu, ez a változatosság az elfogyasztott klorofill függvényében változik. A legnagyobb takácsatkák egyike a 0,8 mm hosszú Bryobia praetiosa. Foleg a ribizlifélékben okoz kárt. Jellemzo rá, hogy hullámos a kutikulája. Osszel elpusztulnak.

Különbözo élelmiszerekben található a Cheyletus eruditus, a készletatkákat pusztítja. Mérgével megbénítja áldozatát. Legtöbbjük a száraz helyeket kedvelik, de akadnak közöttük olyanok is, melyek a nedves, nyirkos helyeket szeretik, pl.: Johnstoniana. A család hazai képviseloje a Trombidium holosericeum, azaz bíboratka. Szorzete élénk skarlátvörös, innen származik a neve. Általában rovarok petéivel táplálkozik, azért a talaj felso rétegeiben lelheto fel. 40 család sorolható a víziatkák közé, melyek édesvizekben élnek, de talajvizekben is megtalálhatóak. 2400 fajuk ismert. Hasonló a testalkatuk a szárazföldi társaikhoz, azonban testükrol hiányzik a szor és a tüskék. A lárváik teljes testfelületükön veszik fel az oxigént, vöröses vagy narancs színuek.

5.4.7 Rühatkaszabásúak alrendje- Sarcoptiformes

Eros páncél borítja testüket, némelyiküknél hiányzik a légzonyílás is. Ollószeru csáprágóik vannak. Középbelük nagyobb mint más atkának.

5.4.8 Acaridia osztaga

Könnyen meg lehet különböztetni a hím és a nostény egyedeket, jellemzo rájuk az ivari kétalakúság. 20 családjuk ismeretes. Zömök testalkat, fehéres, sárgás szín jellemzi a lisztatkákat. Tömegesen jelennek meg. Ha bekerülnek a lakásokba akkor a bútorokat, élelmiszereket támadják meg. Komoly betegségeket okozhatnak, viszketés, bélgyulladás, kötohártya gyulladás és aszmatikus tünetek keletkezhetnek. A házi atka többnyire állatok körül az istállókban telepszik meg, de a lakásokban is elszaporodhatnak. Ismert fajuk a sajtatka, egy négyzetcentiméternyi sajton átlagosan akár 100 állat is elofordulhat. Kizárólag gömb alakúak a rühatkák (Sarcoptidae). Ezek az állatok élosködok, az állandó testhomérsékletu állatok és az ember borén tanyáznak. A bor szöveteit károsítják csáprágóikkal, nem szívnak vért. Az emberi rühatka befúrja magát a bor vékonyabb részeibe, ahol járatokat készít. Kellemetlen viszketo érzést okoz a fiatal egyedek rágása. Posztembrionális fejlodésen mennek keresztül, mely 17 nap alatt játszódik le. Az állatokon élosködok (nyulak, lovak, sertés), súlyosabb károkat okoznak. Súlyos gyulladások lépnek fel, valamint az állat szore is kihullik. Az áldozatuk nagyon lefogy, és el is pusztulhat. A Knemidocoptes mutans nevu faj okozza a tyúkok meszeslábúságát. Említést érdemel még az Otodectes cynotis rühatka faj, mely a hallójáratokban él, kutyákat és macskákat támad meg.

5.4.9 Páncélosatkák osztaga- Oribatei

Általában lágyboruek, vagy a hátoldalukon található legfeljebb kitin. Nagy szerepet játszanak a humuszképzodésben. Az elhalt, rothadó növényekkel táplálkoznak, de elofordul, hogy elpusztult kisállatok testét fogyasztják. Lassú mozgás jellemzo rájuk.

5.4.10 Gubacsatkák alrendje- Tetrapodili

Testük surun gyuruzött, megnyúlt. Kis méretuek, a legnagyobb egyedük is csupán 3mm. Nincsenek kiválasztó-, keringési-, és légzoszerveik sem. Növényeken élosködnek. Nagy károkat nem okoznak a növényekben. Posztembrionális fejlodésen mennek keresztül, és két hét elég ahhoz, hogy új nemzedék jöjjön létre. Csak a nostények maradnak életben, csak ok telelnek át, fák törzsének repedéseiben.