Ugrás a tartalomhoz

Agro-ökológia

Dr. Godó Zoltán (2011)

5.3 Ugróvillások-Collembola

5.3 Ugróvillások-Collembola

Az ugróvillások nagyon kis osrovarok, potrohuk hat szelvénybol áll. A potroh hasoldalán találjuk az ugróvillát (furca), amely nyeles nyúlvány és a végén két hosszú, villaága van. Ez csak kevés fajon csökevényes és még ritkábban hiányzik. Ha az ugróvilla erosen a talajhoz ütodik, az állat egész testével a magasba emelkedik így nagyokat tud ugrani, innen kapta a nevét. Ennek segítségével képesek vészhelyzet esetén támadóiktól elmenekülni rövid idon belül. Az ugrás irányát nem képesek befolyásolni, véletlenszeru irányba ugranak el. A harmadik lábpárnál találhatjuk a ventrális tubust, az elso potrohszelvényen levo két lábcsonk összeolvadásából keletkezett nagy, csapszeru nyúlvány. Csúcsán található két hólyag, melyben vér található, valamint két vékonyfalú, hosszú cso. Ezek segítségével lélegzik az állat nyirkos, párás levegoben. Ezek tapadószervekként is szolgálnak, képesek bármilyen felületen megtapadni, amivel energiát takarítanak meg, azáltal, hogy nem mozdítják lábukat.

Az entotroph szájrészek, amelyeknek alakulása a Diplurákra hasonlít, több funkciót is ellát. Rágásra és szívásra is használja. Táplálékuk foleg lágy anyagokból áll, különbözo korhadó anyagokból, olykor élo növényi részekbol is. Nincsenek Malphigi-edényeik. A légzésük kizárólag borön keresztül történik, diffúzióval, tehát legtöbbjüknél hiányzik a trachea-rendszer. Szemük van, ez pontszem több oldalon, valamint gyakran középso homlokszemei is vannak. Emellett vannak más érzékszervei, egy pár csáp, mely érzékszorökkel és szaglócsápokkal van tele. Néhány ugróvilláson van egy rendhagyó érzékszerv, amely a csápok mellett foglal helyet és egy csápmögötti, postantennális szervbol áll. Feltételezhetoen hallást szolgáló szervek lehetnek.

Ugróvillásokat a föld összes zónájából ismerünk. Villafarkúakat találtak az Arktis és Antarktis örökös hó- és jégmezoin is, rendkívüli módon elterjedtek. Mindenütt megtalálhatóak ahol egy minimális nedvesség is elofordul.

Vegyes táplálkozásúak. Elsosorban gombahifákat, növényi gyökereket, növényi részeket, avart, zuzmót, algát, baktériumokat, nematodát, más Collembolákat, vagy azok petéit fogyasztják.

Nagymértékben hozzájárulnak a humuszképzodéshez. A talajban megesznek minden rothadó- korhadó anyagot. Jól jelzik a talaj öregedését is. A melegre nagyon érzékenyek, viszont az alacsony homérsékletre nem, akár meg is fagyhatnak, azután ha felmelegszik a talaj, akkor aktívvá válnak ismét. Legfontosabb szerepük a gombafonalak elfogyasztásában rejlik, kevés biomasszát termelnek.