Ugrás a tartalomhoz

Agro-ökológia

Dr. Godó Zoltán (2011)

Gombák

Gombák

Olyan többsejtu eukarióta szervezetek, amelyek színtesttel nem rendelkeznek és kész, szerves anyagokból táplálkoznak. Az ilyen szerkezeteket heterotróf típusúaknak nevezzük. Valószínuleg még az evolúció korai szakaszában különülhettek el más többsejtu eukariótáktól és párhuzamosan fejlodtek a növényekkel és az állatokkal. A gombákat ma testfelépítésük és életmódi sajátosságuk alapján elkülönítik a növényektol és az állatoktól egyaránt. Rendszerezésükre még nem alakult ki egységes felfogás. A fejlodéstörténeti összefüggések megismerését megnehezíti az a tény, hogy a gombáknak csak nagyon kevés osmaradványa maradt fenn, mivel az elpusztult szervek rosszul fosszilizálódnak. Feltételezhetjük, hogy a gombavilág mai csoportjai egymással párhuzamosan fejlodtek ki.

A gombák évelo, szabad szemmel nem látható, kizárólag mikroszkóp alatt megfigyelheto, az erdokben, korhadt, illetve élo fákon, szerves hulladékokon megtelepedo szövedékek. Csak a termotest a gomba, mely a föld felett található. Ennek annyi a feladata, hogy spórákat hozzon létre és terjesszen. A gombák saját világot alkotnak. Nem növények, mivel más a sejtfaluk felépítése, és nem tudnak fotoszintetizálni, de nem is állatok, mert nem tudnak mozogni, képtelenek a helyváltoztatásra. Persze kivételek vannak, például a nyálkagomba, amely képes a mozgásra, sot aktív táplálékkereso is. Ot azonban már az állatokhoz soroljuk. A gombák energiaigényüket a szimbiózisban élo növényekkel elégítik ki.

A gombák a szerves anyagokat alkotóelemeikre bontják és újra felhasználják. Lebontják a faleveleket, tuleveleket, ürülékeket, halott rovarokat, madárköpetet, faszenet, papírt, füvet, szarut, stb.

Gomba törzsek

  1. Nyálkagombák: Fajai a többi gombától eltéro módon fejlodtek ki. Egysejtuek, sejtfallal nem rendelkeznek. Mozgásuk amobaszeru és egysejtueket kebeleznek be. Életük bizonyos szakaszában összeolvadnak és nyálkás plazmacsomókat hoznak létre. Életterük: korhadó fakéreg vagy avar. Spóráikat apró termotesteikben termelik.

  2. Ostoros gombák: Fajai egyostoros rajzóspórákkal (rajzóspóra: önálló mozgásra képes, ostorral vagy csillókkal ellátott spóra) rendelkeznek. Telepük mikroszkopikus nagyságú. Sejtfaluk kitint tartalmaz.

  3. Moszatgombák: A moszatgombákban a rajzóspórák kétostorosak. A sejtfaluk cellulózt tartalmaz. Élosködo életmódot folytatnak. Legismertebb képviseloi: peronoszpórák, ami a szolo egyik gyakori kártevoje.

  4. Valódi gombák: Ostoros fejlodési alakjuk nincs. Szaporodásukhoz nem szükséges víz. Leginkább szárazföldi szervezetek.

    1. Tömlosgombák osztálya: Tömloszeru képzodményben alakulnak ki a spórái. A boréleszto sejtjei például bimbózással jönnek létre. Az élesztogombák eroteljes erjesztoképességét manapság sokoldalúan hasznosítjuk.

    2. Járomspórás gombák: Ebbe az osztályba tartozik például a fejespenész. Fehér színu hifái kenyéren néhány nap alatt megjelennek.

    3. Bazídiumos gombák: Ebbe az osztályba tartozó gombák gombafonalainak végén megvastagodott képzodmény, ún. bazídium figyelheto meg. A bazídium végén található kis nyúlványokon fejlodnek a spórák. A fonalak szövedéke szembetuno.

Mikroszkopikus gombák

A mikroszkopikus gombák növényi vagy állati szövetekben élnek. Jelentoségük, hogy lebontják a talajban a cellulózt és a lignint. Ezen kívül táplálékkal segítik a fát, a fa pedig növényi hormonokkal látja el a gombát, tehát szimbiózisban élnek egymással.

Négy morfotípust különböztethetünk meg a mikroszkopikus gombáknál:

  1. Fonalas gombák: egy vagy több sejt alkotja, rövidebb illetve hosszabb fonalakat képeznek, melyeket hifáknak nevezünk. Felépítésük lehet osztatlan vagy válaszfalas (pl. Asco és Basidiomycetes)

  2. Sarjadzó gombák: Egysejtuek, alakjuk lehet gömb, ovális illetve kihegyezett. Pszeudomicéliumot képeznek, ami a sarjadzás után az anyasejttel együtt maradt leánysejtek képlete.

  3. Dimorf gombák: Alakjuk a homérséklet függvényében változik. 26 fokon fonalas formájúak, míg 37 fokon sarjadzó formájúak vagy parazita alakúak.

  4. Vannak bizonyos gombák, melyek amobaszeruen mozognak és táplálkoznak. Ezeknek plazmáik sejtmagban gazdagok.

Életmód

A gombák általában korhadéklakók, azaz szaprofiták. Ez azt jelenti, hogy elhalt, szerves anyagokon telepszenek meg és ezeket bontják. Vannak azonban parazita gombák is, amelyek élo organizmusok.(pl. gyökérrontó tapló). Ezek általában a növényeket támadják. A szilvatapló minden idos szilvafát megtámad, ám a fa termését egyáltalán nem befolyásolja.

A mikorizás gombák fákkal és más növényekkel élnek szimbiózisban. Behálózzák a partnernövényt a gombafonalaikkal és tápanyagcserét tesznek lehetové. A mikorizás gombákkal együtt élo fák bizonyítottan erosebbek és egészségesebbek, mint a többi fa. Ezek a gombák azonban nagyon könnyen elpusztulnak, mivel rendkívül érzékenyek környezetükre.

Szaporodás

A gombák a talajban élo organizmusok termotestei. A gombaszövedék megnyúlt sejtekbol, azaz hifákból áll. Ezek spórákból hajtanak ki, majd egyesülnek egy ellentétes ivarú spóra hifájával. A keletkezo szövedék a micélium. A micélium nagyon hosszú és sokáig él. Jó körülmények között a gombaszövedék termotestet nevel. A gombafonalak suru gomolyagokká, elsodleges hifákká alakulnak. Ez a termotest, a gomba alapja. Ezek a fejlodés folyamán differenciálódnak és kialakul belolük a kalap, lemezek, tönk. A lemezek külso részét, a csöves termorétegu gombák csöveinek belso felét, a csészegombák fénylo rétegét és az áltriflák belsejét összetett sejtek, azaz termoréteg veszi körül. Ezen belül fejlodnek ki a spórák. Miután beértek, leválnak és a széllel terjednek. Kicsíráznak és új micéliumot képeznek.

Táplálkozás

Szaprotróf: Ezek holt szerves anyaggal táplálkoznak, a lignint kizárólag ok tudják lebontani. Nagy jelentoséggel bírnak, az emberre gyakran kedvezotlen hatást gyakorolnak. Az ételeket ehetetlenné teszik vagy megfertozik. Az ilyen gombák jelenlétére utalhatnak a penészes ételek, rothadó gyümölcsök. Vannak azonban kifejezetten hasznos szaprotróf gombák is, mint például a nemes penész, illetve vannak olyan élelmiszerek, amelyeket mi, emberek nem tudnánk elkészíteni a gombák nélkül (pl. kefír, sör).

Paraziták: Olyan élosködo gombák, melyek élo szervezeten, illetve szervezetben élnek. Általában növényeket károsítanak. Ilyen például a lisztharmatgomba is.

Mutualizmus: A szó maga mindkét populáció számára elonyös kölcsönhatást jelent. Kölcsönösségnek is fordíthatjuk. Ide kapcsolódó egyedi szimbiózis a mikorrhiza. Ez szoros élettani kapcsolatot jelent a gombafonalak szövedéke, a micélium és a növények gyökérzete között. A gyökérsejtek közé benövo gombafonalak magukra vállalják a vízfelvétel feladatát, mivel a micélium jóval nagyobb vízfelvevo felületet jelent. Ezért cserébe a növény kész tápanyagokat ad a gombának. Két formáját ismerjük, az ektotróf és az endotróf. Az ektrotróf a fenyofélékre, a lombos fákra jellemzo, míg az endotrófnál a növényi gyökér sejtjeibe épülnek be a gombafonalak és hólyagszeruen kiszélesednek, a fonál és a növényi sejtek között pedig nagy felületek keletkeznek. A mutualizmusnak evolúcióbeli jelentoségét eloször Konsztatyin Merezskovszkij (1855-1921) orosz kutató vizsgálta. Szerinte néhány sejtalkotó megjelenése és létezése a szimbiogenezis útján történo fejlodés eredménye. Az elmélet vizsgálatát Ivan Wallin (1883-1969) amerikai kutató folytatta. Az elméletet legpontosabban Lynn Margulis (1938 –) fejtette ki 1967-ben.

A hifák csöves szerkezetuek, kemény kitines fallal rendelkeznek.

Több csoportjuk ismert:

  1. Alaphifa: Eredeti alakját megtartja, fala nincs megvastagodva.

  2. Rosthifa: Az alaphifából jön létre, fala vastag.

  3. Edényhifa: Csoszeru fonal tágas üreggel

  4. Tapadó vagy kapaszkodóhifa: Parazita és szaprofita fajok tenyésztestét rögzíti a táplálóközegben, illetve a gazdanövényen. Fakultatív parazitáknál behatol az epidermisz sejtjeibe és rögzíti a micéliumot. (Micélium: a gombafonalak összessége, szövedéke)

Micélium

Cönotikus micélium: Sok sejtmagvú egysejtu, lehet elágazó vagy nem elágazó.

Táptalajmicélium vagy vegetatív micélium: Vegetatív szerepet játszik a táptalajba mélyedve. Nem szaporodik, csak no.

Légmicélium: A szaporítóképletek kifejlodésének helye.

Primer micélium: A spórából fejlodik, nem tagolt, lehet soksejtu is. A fo és oldalhifák vattaszeru szövedéket hoznak létre. Haploid és konídiumokat termel.

Szekunder micélium: Két primer micélium találkozáskor keletkezik. Termotestet fejleszt és erosen tagolt, dikariont tartalmaz.

Tercier micélium: a másodlagos micélium képlete.

Plectenhyma: A hifanyalábok által jön létre, amelyek több oldalra növekednek.

Szklerócium: Kitartó képlet, mely áll egy külso, kemény kéregbol és egy belso, laza állományú bélbol.

Micéliumnyaláb: Megnyúlt hifa, párhuzamosan fut és csúcsosan növekszik.