Ugrás a tartalomhoz

Agro-ökológia

Dr. Godó Zoltán (2011)

3.6 Talajélet

3.6 Talajélet

Mondhatni a leggazdagabb élettér a Földön. Egy marék földben több fajta élolényt találunk, mint ahány embert a Földön. Élo és élettelen komponensekbol tevodik össze. 50-60%-ban szilárd, 40-50%-a pedig gáznemu illetve folyékony halmazállapotú. Szerkezetének fo elemét az aggregátumok alkotják, amelyek az állatok beleiben, ürülékükben képzodnek.

A termotalaj támogatja a különbözo növények, állatok, mikroorganizmusok növekedését azáltal, hogy különbözo fizikai, kémiai, biológiai élohelyeket biztosít számukra. A talajnak azt a képességét, amivel felbecsülheto a növényi és állati élet, a következo mutatók mérésével lehet értékelni:

Biológiai aktivitási mutatók: aktív gombák, földigiliszták, mikrobiális biomassza, a mineralizált nitrogén, légzés, a talaj enzimek, stb.

Biológiai diverzitás mutatók: ami magába foglalja az élohelyek sokféleségét és különféle mutatókat, mint például a baktériumokat, fonálférgeket, és növényeket. A fajgazdagságot.

Mivel a talaj különbözo összetételu egyes területeken, más-más életkörülményeket biztosít a benne élo mikroorganizmusok számára, így azok másképp alkalmazkodnak a különbözo életviszonyokhoz, és így a talaj bioösszetétele sem lesz egyforma egyes területeken. A talaj viszonylag suru közeg, ezért jellemzo a benne élo állatokra a megnyúlás, hosszúkás testfelépítés, fényérzékelo szervek redukciója, miniatürizáció, végtagok átalakulása és alkalmazkodása a környezetükhöz. A kisebb állatok a talaj pórusaiban mozognak, a nagyobbak átrágják magukat a földön mozgás közben, és a gerinces, nagy testu állatok pedig átalakult végtagjaik segítségével alagutakat ásnak a talajban, amelyben mozognak. Vannak növényevo és húsevo talajlakók egyaránt.

A talaj edafonnak óriási szerepe van a lebontásban, valamint az energia áramlásában, és a tápanyag körforgásában. A légkörre is hatással vannak, mivel csökkentik a szén-dioxid képzodést, azzal hogy megkötik a szenet, így mérséklik az üvegházhatást. A növényi kártevoket és az állati kórokozókat visszaszorítják, szennyezett talaj bioremediációval szénhidrogénekbol vizet és szenet képeznek, valamint hozzájárulnak a kedvezobb víz-, illetve levegoháztartáshoz, továbbá szerves anyagok átalakításában is dönto szerepük van, elpusztulásuknál pedig a talaj szerves anyag tartalmát biztosítják.

A talajlakók különbözo méretuek lehetnek a mikroszkopikus élolényektol egészen a nagyobb tesu gerincesekig. Ilyen szempontból a következo képpen csoportosíthatjuk a talajfaunát:

ProkariótákGombákNövényekÁllatok
MikroMagasabb renduMikro < 0.2µmMezo 0.2µm-2mmMakro 2-20 mm
Baktériumok
Sugár-gombák
Ciano-baktériumok
Mikro-gombák
Nagy-gombák
Algák
Magvak
Rizómák
Gumók
Hagymák
Gyökerek
Egysejtuek
Fonálférgek
Ugróvillások
Atkák
Medve-állatkák
Pókok
Rovarok
Puhatestuek
Giliszták

A talajok biológiai összetevoi a növényi gyökerek és a talajlakók egyaránt. A talajlakók közvetlenül és közvetve is hatnak a talaj minoségére. Közvetlen hatásuk, hogy lazítják a talajt, amivel biztosítják a levegoztetést, oxigén ellátását, valamint a tápelemek körforgását a talajban, ami gyorsítja az elhalt szerves anyagok lebontást a talajban. Közvetlen hatása pedig a táplálkozási lánc és a különbözo szabályozási mechanizmus révén.

Talajlakók alatt értjük azokat az állatokat is, amelyek nem feltétlenül élnek egész életciklusuk alatt a talajban, hanem csak idoszakosan. Életciklusuk szerint tehát feloszthatjuk oket permanens (ilyen például a földigiliszta, ami egész élete során a talajban él), idoszakos (mint egyes rovarlárvák, amik életük egy részét töltik a talajban), periódusos talajlakókra (ezek elhagyják és vissza térnek a talajba, és ezt ismétlodik), valamint egyes darazsak több generáción át is a talajban élnek, majd ezeket a generációkat felváltva egyszeruen föld feletti biotópokba vonulva élnek az azutáni generációk, és ez így váltakozik a generációk között, illetve vannak fajok melyek inaktív formái vannak csak jelen a talajban (lárvák, peték, bábok).