Ugrás a tartalomhoz

Agro-ökológia

Dr. Godó Zoltán (2011)

2.5 A talaj edafon élohelye

2.5 A talaj edafon élohelye

Az egysejtu baktériumoktól az emlosökig és a magasabb rendu növényekig mintegy 4000 faj él a talajokban, az élolények mellett pedig megtalálhatóak a maradványaik is. Az élo anyag tömege hektáronként –25 cm-es talajréteget tekintve– mintegy 10 tonna! A talaj szerves anyagának az átlagos összetétele a következo: humusz 85%, gyökerek 10%, a benne élo növény és állatvilág (gombák, algák, baktériumok, földigiliszták és egyéb állatok) 5%. A sokféle faj közül talán a mikroorganizmusok a legfontosabbak. A mikrobiológia tudománya foglalkozik velük. A mikroorganizmusok közé tartoznak a baktériumok, gombák, archaeák és protisták. A talajban élo mikrobák és a makroszkópikus fauna összességét nevezzük edafonnak.

Az edafon képezi a lebontókat és ok az anyagforgalom kulcsszereploi. Mikroszkopikus mérettartományúak, szabad szemmel nem láthatóak. Életképességükhöz elengedhetetlen a víz jelenléte. Mennyiségüket tekintve a baktériumok a leg jelentosebbek. Egy gramm talajban számuk 1 millió körül van. Kedvezo körülmények között testtömegük 100-1000 szeresének megfelelo anyagmennyiséget tudnak egy nap alatt lebontani. A baktériumok jórészt negatív kontextusban, valamilyen betegséggel kapcsolatban emlegetjük, pedig a kellemetlenségek mellett köszönettel is tartozunk nekik, például a jól muködo emésztésért. A probiotikus, éloflórás élelmiszerek ma már talán senki számára nem ismeretlenek: ezek a termékek pontosan ilyen "jó" baktériumokat, vagyis probiotikumokat tartalmaznak, melyek a szervezet muködését segítik.

A magasabb rendu talajlakó állatok képviselik a zooedafont, ilyenek például a vakond és giliszta. Munkájuk során nagy földmennyiséget forgatnak és mozgatnak meg, ennek eredményeként a talajt lazábbá és porhanyóssá teszik. Járataikkal javítják a szellozést és a vízgazdálkodást, ezenkívül pedig sok növényi maradványt dolgoznak a talaj mélyebb rétegeibe. Zooedafonok közül a giliszta említésre érdemes. Már Darwin felismerte a giliszta fontosságát a talajok termékenységének alakulásában. A giliszták mindenféle szerves anyagot elfogyasztanak, de legfoként a fák lehullott leveleinek lebontásában játszanak kulcsszerepet. A növényi maradványok enzimek hatására bomlani kezdenek az emésztocsatornáikban, a talaj ásványi alkotórészeivel szorosan összekeverednek és összetapadnak. A giliszta testébol kis golyócskák vagy kolbászok alakjában távozó ürülék már homogén (egynemu) anyag. Ezek a kis rögöcskék késobb sem esnek szét, felhalmozódnak, és a talajszerkezetet morzsalékossá teszik.