Ugrás a tartalomhoz

Agro-ökológia

Dr. Godó Zoltán (2011)

2.3 A szántóföldi ökoszisztéma

2.3 A szántóföldi ökoszisztéma

Korunk egyik súlyos ellentmondása, hogy a mezogazdaság, amelynek tevékenysége az összes termelési ág közül a legközvetlenebbül kapcsolódik a természethez, a természeti elemek (talaj, víz, levego) egyik legjelentosebb szennyezojévé vált. A mezogazdasági termelés legfobb környezet károsító faktorai a talajok pusztulását okozó oktalan földhasználat, a kemizálás azaz a vegyszeres növényvédelem, a peszticidek, inszekticidek, herbicidek elterjedt használata, a nem szakszeru mutrágyázás, illetve a nagyüzemi állattenyésztés hasznosítatlan melléktermékei, az állati tetemek és trágyák. További problémát jelent a kiterjedt mezogazdasági monokultúrák (egy területen csak egyféle növény termesztése) elterjedése. Ez egy kisebb ökoszisztémában csökkenti a biodiverzitást (biológiai sokféleség), mivel az adott monokultúra csak adott fajösszetétel számára biztosít optimális feltétételeket. Egy mezogazdasági monokultúrán jellemzoen annak a néhány fajnak a túlszaporodását figyelhetjük meg, amelynek az megfelelo táplálékot nyújt. Így kialakul egy fajszegény, de egyedszámban dús, nem természetes ökoszisztéma. A kémiai védekezéssel azután pedig nem csak az elsodleges fogyasztókat gyéríti az antropogén beavatkozás, hanem a tápláléklánc összes tagját.

Ezzel szemben a mezogazdálkodás összességében a biológiai sokféleséget növelo hatással bír. Ez arra vezetheto vissza, hogy az általa létrehozott antropogén agrárökoszisztémák új élohelyeket és lehetoségeket nyitottak olyan fajok részére, amelyek az erdovel borított természeti tájakon nem találták volna meg létfeltételeiket. A föld használatba vételével összefüggo biodiverzitás növekedésre és annak mértékére mutat rá a közép-európai flóra diverzitásának változási tendenciáit szemlélteto ábra.

Figure 2.3.  Közép-európai flóra diverzitásának változási tendenciái (Hüppe, 1990 nyomán; Harrach, 1994)

2-3. ábra. Közép-európai flóra diverzitásának változási tendenciái (Hüppe, 1990 nyomán; Harrach, 1994)


Megállapítható, hogy a flóra diverzitása az ipari forradalom idoszakára érte el Közép-Európában a maximumát. Kr.e. 4500 körül a diverzitás ennek még 50%-a sem volt. Az ipari forradalmat követo eroteljes intenzifikáció a környezet túlhasználat, terhelhetoségét aránytalanul meghaladó mesterséges energiaráfordítás, ipari inputnövelés drasztikus diverzitáscsökkenést okozott, s amit a környezet kíméletes és fokozatos használatba vétele e tekintetben 2500 év alatt felépített, azt a túlhasználat 250 éve tökéletesen lerombolta. A tendencia folytatásának beláthatatlanok a következményei. A mezogazdasági muvelés Magyarország összterületének több mint 65%-át érinti, így az igen jelentos hatással van a biológiai sokféleségre nem csupán a közel 6 millió ha muvelt területen, hanem az érintkezo egyéb területeken is. Amint láttuk ez a hatás alapvetoen kétirányú lehet. A mezogazdálkodás növelheti vagy csökkentheti a biológiai sokféleséget.

A szántóföldek ökoszisztémája egy hosszú ido alatt kialakult másodlagos élohely , ahol a különbözo vadon élo növény és állatfajok alkalmazkodtak a természet rendjétol eltéro feltételekhez. A adottságait figyelembe vevo gazdálkodási formák jelentos mértékben hozzájárulnak a szántóföldi területek természeti értékeinek megorzéséhez. A természeti eroforrások fenntartható használatára és a földmuvelok évszázadok alatt összegyujtött tapasztalatára épülo ökológiai hasznosítás során a természetvédelmi és a gazdasági szempontok kerülnek összehangolásra. Ideálisnak hangzik…