Ugrás a tartalomhoz

Agro-ökológia

Dr. Godó Zoltán (2011)

Chapter 2. Agrár-ökoszisztéma

Chapter 2. Agrár-ökoszisztéma

A természetes ökoszisztémák rendszerére az egyik legnagyobb hatást gyakorló és leg hosszabb ideje tartó mesterséges emberi beavatkozás a mezogazdasági muvelés. Kihat éppúgy a növény és állatvilágra mint a talajéletre, ezért kiemelten célszeru foglalkozni vele. Az ökoszisztéma szót a hétköznapokban egyszeruen egy terület megjelölésére használják akkor, amikor annak a biológiai egységét kívánják hangsúlyozni. Ilyen módon beszélnek erdei, tavi, mezei stb. ökoszisztémákról. Hasonló módon értheto az agrár-ökoszisztéma kifejezés is. Minden esetben egy mezogazdasági muvelésbe vont területrol van szó. Ilyen módon a mezogazdasági szakirodalomban egy halastavat, egy gyümölcsöst, egy erdot, egy legelot, egy növényekkel bevetett táblát, sot esetenként egy állattenyészto telepet is agrár-ökoszisztémának neveznek. Ezekben az ökoszisztémák törvényszeruségei tagadhatatlanul mindenütt és mindenkor érvényesülnek. Az alapveto eltérésük a természetes társulásoktól abban nyilvánul meg, hogy az ember tekintélyes biológiai , kémiai és fizikai energiát fektet beléjük azzal a céllal, hogy ezáltal a természetest meghaladó biológiai produkciót betakarítsa, tehát elvonva az ökoszisztémától hasznosítsa.

2.1 Az agrár ökoszisztémák sajátosságai

A természet és az ember által létrehozott ökoszisztémákban lezajló anyag és energiaforgalom alapveton különböznek egymástól. A természetes ökorendszerek önszabályzóknak, normál körülmények között évtizedeken, évszázadokon át fennmaradó nagy stabilitású rendszereknek tekinthetok.

Ezzel szemben az ember által fenntartott növénykultúrák stabilitása kicsi. Legtöbbjük beavatkozás nélkül még egyetlen ciklust sem fejezne be. Az ember irányítószerepének a legfontosabb feladata az állományok folyamatos karbantartása.

Az egynyári kultúrák esetében a növénytermesztési ciklus a talaj elokészítésével és a vetésével kezdodik, amit a vegetációs idoszak követ, szinte folyamatos emberi beavatkozással vegyítve. Azaz gyommentesítés, növényvédelem stb. A növénytermesztési ciklust elvileg a betakarítás zárja. Ha ez megtörtént, a termohelyen csupán a melléktermék egy része marad, a hasznosítható terméket elszállítják. Az ökoszisztémából ilyesformán anyag és energia kerül ki, amit az ember közremuködésével vissza kell pótolni.

Rendszerelmélet szempontjából megállapítható tehát, hogy a mezogazdasági kultúrák- mivel a rendszeren kívülrol származó, anyag- és energiaforrásokat is felhasználnak – a nyílt anyagforgalmi rendszerek kategóriájába tartoznak.

A természetes ökoszisztémák , amelyek rendszeren belüli anyag- és energia körforgásra épülnek, zárt anyagforgalmi rendszernek nevezzük.