Ugrás a tartalomhoz

Agro-ökológia

Dr. Godó Zoltán (2011)

1.6 Szukcesszió

1.6 Szukcesszió

A fogalom, ökológiai folyamatot jelent, mely a növénytársulások idobeli egymás után következését mutatja. Idováltozások sorozata, mely a biocönózisban megy végbe. Részbeni kicserélodése a társulást alkotó populációknak. Élohely változásként is értelmezhetjük.

A szukcesszió jelenségének megfigyelése csak a századfordulótól szerepel a tudomány említésében, bár nagyon hosszú múltra tekint vissza. Az elmélet megalkotásában úttöro szerepük volt az észak-amerikai ökológusoknak. Közülük is kiemelendo Clements munkássága. A „szuperorganizmus” társulás koncepció megalkotója a szukcesszióra is évtizedekig uralkodó elméletet alkotott (Clements, 1916).

A szekuláris szukcessziót geológiai idoléptékkel mérjük. Ez együtt jár evolúciós és makroklimatikus változásokkal (fajok kihalnak, keletkeznek). A biotikus szukcesszió kisebb, néhány 10-1000 év léptékben zajlik, lényeges evolúciós változások nélkül.

Fajtái:

Kiindulási állapot szerint:

  • A primer szukcesszió ( felszínen zajló, friss vegetáció fejlodés)

  • Szekunder szukcessziónak (katasztrófa után induló szukcesszió) - külso környezet változás

A primer szukcesszió indulása a kívülrol odajutó fajok megtelepedésével kezdodik és a talajképzodés is párhuzamosan zajló, hosszú folyamat. Például a gleccser visszahúzódása utáni legyalult felszín, vagy humusz képzodés.

A szekunder szukcesszió megindulásakor van talaj, s a talajban sok faj magva már jelen van, Példa: tarvágás, tuzvész vagy folyóhordalék feltöltés.

Idolépték szerinti csoportosítás:

– szekuláris (földtörténeti idoskálán)
– biotikus (lokális)

Változás eredete szerint:

– autogén (talajképzodés)
– allogén (külso hatás)