Ugrás a tartalomhoz

Agro-ökológia

Dr. Godó Zoltán (2011)

1.4 A Környezeti hatások felosztása, jellemzése

1.4 A Környezeti hatások felosztása, jellemzése

1.4.1 Élolényekre ható környezeti tényezok (ökológiai faktorok)

Az élolények populációi egy adott földrajzi térben, az élohelyen élnek. Ebben a térben az illeto közösségeket számos hatás éri, mint pl. homérséklet-ingadozás, talaj- és fényviszonyok változása, vagy a környezo élovilág összetételének változása

Az abiotikus tényezok vagy élettelen tényezok a biológiában az ökológiai értelemben vett környezet élettelen, de az élethez szükséges fizikai és kémiai elemeinek, jelenségeit jelölo kifejezés. Általában komplexen, minden élolényre hasonló mechanizmussal ható feltételek, mint a fény, a homérséklet, a levego, az atmoszféra, a víz, a szél, illetve adott fajokra és ökoszisztémákra ható környezeti feltételek, mint a talaj, a szalinitás, a domborzati viszonyok és a természeti katasztrófák. A biotikus tényezokkel (evolúció, szimbiózis, kompetíció stb.) együtt alkotják a természeti környezetet.

Az abiotikus környezet két irányból hat egy ökoszisztéma stabilitására (vagy instabilitására): egyrészrol biztosítja az élet fennmaradásához szükséges feltételeket (például homérséklet, víz), másrészrol a populációnak alkalmazkodnia kell az általa biztosított feltételekhez (például szélsoséges homérséklet, vízhiány). Az abiotikus tényezok legcsekélyebb állandósuló (például talajerózió) vagy idoszakos (például árvíz) változása is instabillá teheti és adaptációra, akklimatizációra készteti az adott ökoszisztéma egyedeit.

Az ökoszisztéma abiotikus elemei közé tartoznak a különbözo fizikai és kémiai tényezok.

A fizikai tényezok, amelyek a legnagyobb hatással vannak az ökoszisztémára a következok:

  1. napfény és árnyék

  2. átlaghomérséklet

  3. az átlagos csapadék és forgalmazás

  4. szél

  5. szélesség és magasság

  6. talaj (a földi ökoszisztémák)

  7. tuz (a szárazföldi ökoszisztémák)

  8. vízáramlás (vízi ökoszisztémák)

  9. szilárd anyagok

A kémiai tényezok a következok:

  1. a víz és a levego a talajban

  2. a növényi tápanyagok oldott talajnedvesség (földi), és a víz (vízi)

  3. természetes vagy mesterséges toxikus anyagok oldott talajnedvesség és a vízben

  4. sótartalma víz vízi ökoszisztémák

  5. szintje az oldott oxigén vízi ökoszisztémák

1.4.1.1 A fény mint környezeti tényezo

A bioszféra számára az egyedüli energiaforrás a Nap sugárzása, ez az energia különbözo hullámhosszúságú sugarak formájában éri a Földet. Az energia több mint fele fénysugárzás, kisebb része hosugárzás és csak néhány százaléka ultraibolya sugárzás. A földfelszínre jutó fény közvetlen és visszavert, un. szórt fénybol áll.

A Földre érkezo fénysugárzás nem oszlik el egyenletesen a bioszférában. Változik a földrajzi szélesség szerint, a földfelszínen függoleges irányban, befolyásolják a domborzati viszonyok és a terület fölötti meteorológiai viszonyok is.

1.4.1.2 Légkör – Atmoszféra

Földünk gázburkát a légkör képezi. A föld felszínétol felfelé haladva rétegeket különböztetünk meg. Troposzféra, sztratoszféra, ionoszféra, exoszféra. Az élo szervezetek a troposzférában élnek, de az élet számára a légkör többi rétegének is van jelentosége. A légkör összetételében az élo szervezetek számára fontos az egyes összetevok aránya. Jelenleg a légkör 78%-a nitrogén, 21%-a oxigén, 0,3%-a szén-dioxid. A maradékban nemesgázokat és szennyezoanyagokat találunk. A levego fizikai tulajdonságai közül legfontosabbak a légkör éghajlati jellegét kialakító és befolyásoló sugárzás, a homérséklet, a páratartalom és csapadék, valamint az ezekkel összefüggo légnyomás és légmozgások. A levego áramlása, a szél több szempontból is befolyásolja az élolények fennmaradását. Segíti a növények beporzását, az állatok tájékozódását és vándorlását, de lehet negatív hatása is. A levegoszennyezodésnek 5 tartományát különböztetjük meg: lokális, regionális, ipari, kontinentális, globális. A légkörbe kerülo szennyezoanyagokat emissziónak nevezzük, ezek lehetnek szilárdak, folyékonyak vagy gáznemuek.

1.4.1.3 A víz, mint környezeti tényezo

A bioszférában a víz az egyik legfontosabb környezeti tényezo. Számos feladatot lát el: fontos oldószer, biztosítja az anyagszállítást, részt vesz a vegyi reakciókban, ho szabályozó szerepe van, és némely szervezet támaszát képezi. Földünkön a hidroszférát a tengerek és óceánok vize, valamint a felszíni és talajvíz képezi- a vizek nagy része sós, az édesvízkészlet mindössze 3%, ám ennek a kétharmada jég. A természetben a víz állandó körforgásban van. Ez a körforgás a hidrológiai ciklus, mely lehet rövid és hosszú. A rövid ciklus alatt a víz ugyanott csapódik le, ahol elpárolgott. A hosszú ciklus alatt a vízpárák keletkezésének helyétol a légmozgások a szárazföld felé sodorják a felhoket, a víz ott lecsapódik, a folyókkal visszajut a tengerbe. A szervezetek és a környezetük között is állandóan cserélodik a víz. A különbözo szervezetek különbözoképpen érzékenyek a vízhiányra. A növények vízellátás szempontjából lehetnek: vízi növények (pl. hínár), közepes vízellátottságú növények és szárazságturo növények. A víz az állatok szempontjából is fontos környezeti tényezo. A különbözo állatfajok turoképessége a vízveszteség szempontjából egymástól jelentosen eltérhet. Az emlosfajok már akkor is súlyos zavarokkal küzdenek, ha szervezetük víztartalmának, 15-20%-át veszítik el. A gerinctelen állatok számos faja ettol sokkal nagyobb vízveszteséget is képes elviselni (pl. csiga 60 %).

1.4.1.4 A talaj

A litoszférát kozetek és ásványok képezik. A fiz. és kém. folyamatok eredményeként a kozettörmelék akkor válik talajjá, ha a biológiai mállás hatására végbemegy a humuszképzodés. A talaj tulajdonságai közül fontos a szemcsézettség, a víz és oxigén háztartása, valamint a talaj pH értéke. Egyes növény és állatfajok képesek arra, hogy magán a kozeten megtelepedjenek, vagy abban járatokat vájjanak (fúrókagyló). A zuzmók a csupasz sziklákon élnek, ezért tekintik oket az élet „pionírjainak”. Az élo szervezetek számára fontos a talaj vegyi összetétele. A növények a talajban oldott ásványi tápanyagokat gyökereik segítségével veszik fel és építik be testükbe. Egyes elemek bizonyos élolények számára kulcsfontosságúak, pl. embernél a jód. Az élolények élettevékenységük folytatásához meghatározott kémhatású környezetet igényelnek. A talaj kémhatása és az élolények elofordulása között egyértelmu összefüggés van. A lúgos és semleges kémhatású talajokban foleg a baktériumok száma magas, míg a savas kémhatású talajok a gombáknak kedveznek. Sok esetben maguk a növények teremtenek adott kémhatású talajt (pl. fenyok lehulló tuleveleibol).

1.4.2 Ökológiai tényezo fogalma és felosztása

Az élolényeket valamilyen módon befolyásoló tényezoket ökológiai tényezoknek nevezzük. Mivel a külso környezet állandó mozgásban van, így a környezo világ tényezoi hatnak egymásra ( pl: víz a talajra ) és ezek együttesen az élo szervezetre, másrészt az élo szervezetek is hatnak a környezetre ( pl: növény a talajra).

  • Edafikus tényezok: A talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait ölelik fel, és magukban foglalják a kozeteknek azokat a tulajdonságait is, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy termotalaj képzodjön.

  • Helyrajzi tényezok: Ezek a tényezok a domborzat tulajdonságaiból tevodnek össze (domborzati tényezo). Ide tartoznak a tengerszint feletti magasság, a talaj lejtése, a függoleges tagoltság fokozatai stb.

  • Éghajlati tényezok: Az éghajlat jelentos hatással van a szervezetekre és az életközösségekre, és meghatározza egy terület élovilágának általános jellegét. Az éghajlati tényezok közé sorolják: a fényt, a homérsékletet, a nedvességet és a levegot.

Biotikus tényezok:

  • A szervezetek kölcsönhatása: A biotikus tényezok sorában megkülönböztetjük az egyes növényi, illetve állati populációk és egyedek közötti hatásokat, valamint a növények és az állatok közötti kölcsönhatást. A különbözo fajok kölcsönös kapcsolata lehet egymás számára közömbös, kölcsönösen hasznos, sot elengedhetetlen vagy káros és ezek számos fokozata és változata.

  • Antropogén tényezo: Az ember kétféleképpen hat az élo világra: közvetve azáltal, hogy a környezet fizikai, kémiai és biológiai feltételeit megváltozatja és közvetlenül, az élolényekre gyakorolt hatásával(pl.: erdoirtás, és az erdok helyén muvelheto erdoirtás, és az erdok helyén muvelheto területek létesítése stb.) azt is szem elott kell tartanunk, hogy az ökológiai tényezok nemcsak térben, hanem idoben is hatnak az élolényekre, ezért az ökológiai jelenségek magyarázatánál tekintetbe kell vennünk a történelmi tényezoket is. Annál is inkább, mert az idok folyamán a szervezetek átalakultak és meghatározott módon fejlodtek.