Ugrás a tartalomhoz

Egészségügyi informatika

Ködmön József (2011)

Debreceni Egyetem

7. Hagyományos diagnosztikus kódrendszer - BNO 2

7. Hagyományos diagnosztikus kódrendszer - BNO 2

A BNO fejlődésének története

Korai történelem

Francois Bossier de Lacroix (1706-1777), ismertebb nevén Sauvage kísérelte meg elsőként a betegségek szisztematikus osztályba sorolását. Sauvage átfogó tanulmányát „Nosologia methodica” címen publikálták. Sauvage kortársa volt a nagy metológus Linnaeus (1707-1778). A XIX. század elején a legelterjedtebb betegségi osztályozás az edinburghi William Cullen-é (1710-1790) volt, amely Synopsis Nosologiae Methodicae címen 1785-ben jelent meg.

A betegségek statisztikai tanulmányozása azonban már egy évszázaddal korábban megkezdődött John Graunt munkájával, amelyet a londoni halálozási jegyzékről írt. A hat éves koruk elérése előtt meghalt évleszületett gyermekek részarányának becslésére tett kísérletet, így az összes halálokokat osztályozta aszerint, hogy szájfekély, rángógörcsök, angolkór, fogzás és férgesség, magzatelhajtás, chrysomák, csecsemők, májduzzanat és ráfekvéses megfojtások, majd ehhez hozzáadta a himlő, bárányhimlő, a kanyaró és a rángógörcsök nélküli férgesség miatt elhaltak számának a felét. A hat éves kor előtt bekövetkezett halálozásra adott 36 százalékos becslése a későbbiekben jó közelítésnek bizonyult.

A megelőző orvostudomány haladásának szerencséje, hogy Anglia és Wales Általános Nyilvántartási Hivatala működésének Kezdetén, 1837-ben William Farr (1807-1883) személyében olyan embert talált, aki nemcsak az abban az időben rendelkezésre álló hiányos betegségi osztályozást használta fel a lehető legjobban, hanem azon is fáradozott, hogy jobb osztályozást állítson össze és annak használatát nemzetközileg egyöntetűvé, tegye.

Farr a Cullen-féle osztályozást találta használatban kora közhivatalaiban. Ezt statisztikai célokra sem tartotta megfelelőnek. Ezért a Nyilvántartási Hivatal vezetőjének első éves jelentésében kifejtette azokat az elveket, amelyek szabályoznák a betegségek statisztikai osztályozását, és sürgette az egyöntetű osztályozás elfogadását.

Farr a „Levelekben” mind a nómenklatúrát, mind a statisztikai osztályozást állandó tanulmányozás és megfontolás tárgyává tette. A halálokok egyöntetű osztályozásának használhatóságának az 1853-ban, Brüsszelben tartott első nemzetközi statisztikai kongresszuson oly döntő módon elismerték, hogy felkérték William Farrt és a genfi Marc d’Espinét egy minden országban egyformán alkalmazható egységes haláloki nómenklatúra elkészítésére. A következő kongresszuson 1855-ben, Párizsban, Farr és d’Espine két különböző jegyzéket terjesztett elő, amelyek lényegében eltérő elvek alapján készültek. Farr osztályozása öt csoportra tagozódott: ragályos betegségek, alkati betegségek, anatómiai lokalizáció szerint csoportosított helyi betegségek, fejlődési betegségek és az erőszaktól közvetlenül származó betegségek. D’Espine a betegségeket természetük szerint osztályozta.

 A kongresszus egy 138 rovatból álló kompromisszumos jegyzéket fogadott el. Ezt az osztályozást 1864-ben, Párizsban felülvizsgálták Farr Osztályozása alapján, majd később még 1874-ben, 1880-ban és 1886-ban is felülvizsgálták. Bár ezt az osztályozást egyetemlegesen sohasem fogadták el.

A nemzetközi haláloki jegyzék elfogadása

A Nemzetközi Statisztikai Intézet Bécsben, 1891-ben tartott ülésén egy bizottságot választott Jacques Bertillon (1851-1922), a párizsi városi statisztikai hivatal vezetőjének elnökletével a haláloki osztályozás elkészítésére. 1853-ban előterjesztette azt a határozati javaslatot, amelyben felkérték Farrt és d’Espine-t az egyöntetű osztályozás elkészítésére. Bertillon a bizottság jelentését 1893-ban a Nemzetközi Statisztikai Intézet Chicagói ülésén nyújtotta be, amely azt el is fogadta.

A Bertillon készítette osztályozás a Párizs városi hatóság által használt haláloki osztályozáson alapult, amely az 1885-ben végrehajtott revíziója óta az angol, a német és a svájci osztályozások szintézisét képviselte. Az osztályozás alapelve, amelyet már Farr is elfogadott, az általános betegségek, valamint speciális szerv vagy anatómiai lokalizáció szerint keletkező betegségek közötti megkülönböztetés volt. A bécsi kongresszus utasításainak megfelelően Bertillon háromféle osztályozást készített: az első 44 tételből álló rövidített, a második 99, a harmadik pedig 164 tételes osztályozás volt.

A Bertillon-féle haláloki osztályozás, amint eleinte nevezték, általános megelégedést váltott ki, és számos ország, valamint több város is elfogadta. Az osztályozást először Észak-Amerikában, Mexikóban Jesús E. Monjarás használta San Luis de Potosi város Statisztikáiban. 1898-ban az Amerikai Közegészségügyi Szövetség a kanadai Ottawában tartott értekezletén a kanadai, mexikói és az egyesült államokbeli anyakönyvvezetőknek ajánlotta a Bertillon-féle osztályozás elfogadását.

A Szövetség továbbá azt is ajánlotta, hogy az osztályozást tízévenként vizsgálják felül.

A Nemzetközi Statisztikai Intézet 1899. évi krisztiánai ülésén Bertillon jelentést nyújtott be az osztályozás fejlődéséről, amely az Amerikai Közegészségügyi Szövetségnek a tízévenkénti revízióra vonatkozó javaslatát is tartalmazta.

A francia kormány 1900 augusztusában, Párizsba hívta össze az első Nemzetközi konferenciát a Bertillon-féle nemzetközi haláloki osztályozás revíziójára. 26 ország küldöttei vettek részt ezen a konferencián, amelyen 1900. augusztus 21-én elfogadtak egy 179 csoportból álló részletes, valamint 35 csoporttal egy rövidített haláloki osztályozást. Elismerték a tízévenkénti revízió kívánatos voltát, és felkérték a francia kormányt, hogy 1910-ben hívja össze a következő értekezletet. Valójában a következő konferenciát 1909-ben tartották meg, és a francia kormány hívta össze a soron következő konferenciákat 1920-ban, 1929-ben és 1938-ban is.

Bertillon továbbra is fő támogatója maradt a nemzetközi haláloki jegyzék ügyének, és 1900-ban, 1909-ben és 1920-ban is az ő irányításával hajtották végre a revíziókat.

1922-ben bekövetkezett halála után a nemzetközi konferencia irányító nélkül maradt.

A Nemzetközi Statisztikai Intézet 1923. évi ülésén M. Michel Huber felismerte a vezetés hiányát, és egy határozati javaslatot terjesztett a Nemzetközi Statisztikai Intézet elé, hogy újítsa fel az 1893. évi álláspontját a nemzetközi haláloki osztályozást illetően.

A Népszövetség Egészségügyi Szervezete statisztikai szakértő bizottságot jelölt ki a betegségek és halálokok osztályozásának, valamint az egészségügyi statisztika területén felmerülő egyéb problémák tanulmányozására. E. Roesle, a Német Egészségügyi Hivatal orvosstatisztikai osztályának vezetője, a statisztikusok szakértő bizottságának egyik tagja monográfiát készített, amelyben felsorolja az 1920-as évi nemzetközi haláloki jegyzék egyes tételeinél mindazon bővítéseket, amelyek szükségesek lennének, ha az osztályozást morbiditási statisztikák összeállítására is fel akarnák használni. Ezt az alapos tanulmányt a Népszövetség Egészségügyi Szervezete 1928-ban publikálta

A szervezet munkájának koordinálására nemzetközi bizottságot, un. „Vegyesbizottság”-ot szerveztek, amelyben egyenlő számban voltak a Nemzetközi Statisztikai Intézet és a Népszövetség Egészségügyi Szervezetének képviselői. Ez a bizottság készítette el a nemzetközi haláloki jegyzék negyedik (1929) és ötödik (1938. évi) revíziójára vonatkozó javaslatokat.

Az ötödik revíziós konferencia

A Halálokok Nemzetközi Listájának Revízióját célzó Ötödik Nemzetközi Konferenciát épp úgy, mint az előzőeket is a francia kormány hívta össze, és 1838 októberében tartották meg Párizsban. A konferencia három listát fogadott el: egy 200 címet tartalmazó részletes listát, egy 87 címet tartalmazó közbenső listát és egy 44 címes rövidtett listát. A lehető legkevesebbet változattak a tartalmon, a számokon és a tételek számozásán, amellett, hogy a tudomány haladásának megfelelően korszerűsítették a listákat, különösen a fertőző és parazitás betegségek főcsoportjait illetően, továbbá a puerperalin állapotokkal és balesetekkel kapcsolatos főcsoportokban. A halvaszületések okának listája is kiegészült, s azt a konferencia jóváhagyta.

A konferencia felismerte a betegségi listák és különböző szervezetek statisztikai igényeinek megfelelő összeegyeztethetőség növekvő igényét. Ennek érdekében elfogadták a Betegségek Nemzetközi Listáját. A konferencia ajánlotta még, hogy az Egyesült Államok kormánya folytassa a tanulmányokat a halál társult okainak statisztikai kezelését illetően.

A hatodik, hetedik és nyolcadik revíziók

New York városában, az 1946-ban megtartott nemzetközi egészségügyi konferencia az Egészségügyi Világszervezet ideiglenes bizottságára ruházta a nemzetközi haláloki jegyzék soron következő tízévenkénti revíziójára és nemzetközi morbiditási jegyzék létesítésére vonatkozó előkészítő munka végrehajtásának felelőségét. A hatodik nemzetközi revíziós konferenciát a francia kormány hívta össze 1948 áprilisában, Párizsban. A hatodik tízévenkénti revíziós konferencia új korszak kezdetét jelezte a nemzetközi népmozgalmi és egészségügyi statisztikában ez a konferencia a népmozgalom és egészségügyi statisztika terén széles körű program elfogadását is javasolta, e program keretében javasolta a népmozgalmi és egészségügyi statisztikai nemzeti bizottságok létrehozását. A betegségek és haláloki nemzetközi jegyzékeinek hetedik revíziós konferenciáját az Egészségügyi Világszervezet égisze alatt 1955. Februárjában, Párizsban tartották meg. Ez a revízió csak a legszükségesebb változtatásokra, a hibák és az ellentmondások helyreállítására korlátozódott.

A WHO által összehívott nyolcadik revíziós konferenciát Genfben tartották 1965. Július 6-12. között. Ez a revízió mélyrehatóbb jellegű volt, mint a hetedik, de változatlanul hagyta a BNO alapstruktúráját, és azt az általános elvet, mely szerint a betegségek osztályozását inkább etiológiai szempont szerint, mint sajátos tünetek alapján kell elvégezni.

A betegségek nemzetközi osztályozásának IX. revíziója

Az előkészületek 1969-ben kezdődtek egy tanulmánycsoport összehívásával. A munkát úgy tervezték és végezték, hogy a javaslatok sokkal jobban kidolgozott formában kerültek a konferencia elé. Az volt a szándék, hogy a felhasználók időben megkapják a kiegészített kézikönyvet a betűsoros mutatóval együtt, lehetővé téve számukra annak megfelelő áttekintését és megismerését a bevezetés előtt. A tanulmányi csoport első gyűlésén úgy találta, hogy ennek a revíziónak korlátozottnak kellene lennie. Hamarosan kiderült azonban, hogy az orvostan számos területén dolgozó specialisták egy erőteljesebb revíziót kívántak.

1974 júniusában tárgyalta a WHO Egészségügyi Statisztikai Szakértői Bizottsága a javaslatokra tett hozzászólásokat, és ajánlásának eredménye a konferencia elé terjesztett végső javaslat volt. Az öt ország (Dánia, Finnország Izland, Norvégia és Svédország) képviseletében Svédország előterjesztést készített arról, hogy a problémák és a költségek jelentősek lennének. Ezek az országok ugyanis egy ötjegyű változatot alakítottak ki, amely a BNO nyolcadik revízióján alapult, és amelyeket széleskörűen alkalmaztak a számítógépesített egészségügyi információs rendszerekben.

A IX. Nemzetközi Revíziós Konferencia jelentése

Az egészségügyi Világszervezet által összehívott, a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának IX. Nemzetközi Revíziós Konferenciája a WHO központjában, Genfben tartotta ülését 1975. szeptember 30. és a 6. között. A konferenciára 46 tagállamból érkeztek delegációk.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) és a Rákelleni Nemzetközi Unió küldte el képviselőit, hogy részt vegyenek a konferencián, valamint az Orvostudományok Nemzetközi Szervezete Tanácsa és további nemzetközi, nem kormányszintű szervezet. A konferenciát a főigazgató képviseletében dr. A. S. Pavlov főigazgatóhelyettes nyitotta meg. Dr.Pavlov áttekintést adott a betegségek nemzetközi osztályozása történetéről. A Halálokok Nemzetközi Felsorolását 1893-ban alakították ki, és azóta is fejlődik. A WHO a hatodik revízió alkalmából vállalta a kötelezettséget, a BNO-val való foglalkozás szerepel az alapszabályban. Amióta a WHO átvette, a betegségek nemzetközi osztályozása alkalmazása nagymértékben kiterjedt. Felújították az egészségügyi szolgáltatás tervezésére, megfigyelésére és értékelésére vonatkozó statisztikák tekintetében, a hagyományos alkalmazás mellett.

A konferencia elfogadta a napirendet, amely a BNO kilencedik revíziójával, osztályozásával, valamint rokon témákkal foglalkozott.

A kilencedik revízió közzététele

A konferencia arról értesült, hogy bár a BNO táblázatba foglalási listája 1976 végére rendelkezésre áll, az valószínűtlen, hogy a betűsoros tárgymutató 1977 közepe előtt publikálható lehetne. Az angol és francia kiadást az orosz és spanyol nyelvű követné röviddel utána. Azok a tagállamok, amelyek saját nyelvükön szándékozzák kiadni a BNO-t, megkapnák az osztályozás különböző részeinek előzetes kiadványait, úgy és akkor, amikor a titkárság kiegészítette azokat, lehetővé téve csatlakozásukat.

A konferencia javasolja, hogy a Betegségek Nemzetközi Osztályozása IX. Revíziója 1979. Január 1-jén lépjen életbe.

A tizedik revízió előkészítése

Még a Kilencedik Revíziós Konferencia előtt az ENSZ elkezdte a tizedik revízió előkészítését, világossá vált, hogy a revíziók közötti tíz éves intervallum túl kevés. A konferencia felismerte annak szükségét, hogy idejekorán el kell indítani az osztályozás következő revíziójának tervezését, és megvitatott számos olyan kérdést, melyeket még a részletes munka megkezdése előtt meg kellene oldani. A legalapvetőbb pont az volt, hogy a WHO programja a továbbiakban nem korlátozódik kizárólag a betegségek osztályozására. Sok egyéb okot az egészségügyi szolgáltatással való kapcsolatuk miatt most belefoglaltak a fő osztályozásba. Ezeket tovább kell fejleszteni, és az egészségügyi információ átfogó és koordinált osztályozásával kell egyesíteni.

A tizedik revízió szerkezete egy másik gyors döntésre váró kérdés volt, fenn kell-e tartani a jelenlegi egy szempontú rendszert, vagy el kell-e mozdulni a többdimenziójú megközelítés felé.

A konferencia véleménye az volt, hogy ezeket a kérdéseket a következő két vagy három éven belül el kellene dönteni, a különböző típusú modell-osztályozások konstrukcióján és kipróbálásán keresztül.

A Konferencia, megjegyezve, hogy a BNO a WHO egyik leginkább befolyásoló tevékenysége, javasolja, hogy:

  1. A WHO folytassa a BNO és a kapcsolódó osztályozások területén a revíziók kidolgozását.

  2. A BNO-programnak adjanak elegendő forrást annak érdekében, hogy képessé tegyék arra, hogy egyidejűleg kutathassa az egészségügyi osztályozás területén az új módszerek iránti igényeket.

A Konferencia kifejezte azt a reményét, hogy további erőfeszítéseket tesznek a szervezetben, a betegségek osztályozásának központjainak és az egész világon a különböző szervezetekben és egyének között kialakított szakértői terület további fenntartása érdekében.

A WHO főigazgatója levelet intézett a tagországokhoz, megszerezve egyetértésüket a tekintetben, hogy a Tizedik Revíziós konferenciát, amelyet eredetileg 1985-re terveztek, halasszák el 1989-ig, javasolva a Tizedik Revízió 1985-re tervezett bevezetésének elhalasztását

WHO központok a betegek osztályozására

Hat WHO központot hoztak létre, hogy támogassák azokat az országokat, amelyeknek problémájuk van a betegségek osztályozásával, különösen a BNO használatával. Ilyen intéztek vannak Párizsban Sao Paulóban, Moszkvában, Caracasban, Londonban és Washingtonban.

Felhasznált irodalom:

BNO-10. Tizedik revízió. II. Kötet

A BNO X. Revíziója

A betegségek és az ezekhez kapcsolódó egészségügyi problémák nemzetközi statisztikai osztályozása

A betegségek osztályozása olyan tételrendszerként határozható meg, amelyben az egyes tételekhez kóros állapotokat rendelünk meghatározott szempontok szerint. Az osztályozás sokféle szempont szerint lehetséges, és hogy közülük melyikre esik a választás, azt az összeállítandó statisztika felhasználási célja határozza meg. A betegségek statisztikai osztályozásnak a kóros állapotok teljes tartományát tartalmaznia kell, kezelhető számú tételbe sorolva.

A BNO a legrégebben és legáltalánosabban használt kódrendszer, melynek alapjai a XVIII. század végére nyúlnak vissza. Eredetileg a halál okainak meghatározására, valamint a haláloki statisztikához szükséges adatgyűjtésre használták. Az eredeti szerkezete nagyon sokáig alig változott, de a X. revízió jelentős változásokat mutat a korábbiakhoz képest.

A „revízió” elsősorban változtatást jelent, melyeket a korábbi revíziók gyakorlati felhasználása során felmerülő problémák kiküszöbölése miatt állandó jelleggel újított kiadásra kerül.

„A betegségek és az egészséggel kapcsolatos problémák nemzetközi statisztikai osztályozásának” X. revíziója a legújabb változat. Bár a cím módosult annak érdekében, hogy a tartalom és a szándék tükrözze az osztályozás által felölelt terület fokozatos bővülését, a már megszokottá vált BNO rövidítés azonban megmaradt. A felújított osztályozási rendszerben a kóros állapotok csoportosítása olyan módon történt, ahogy a legmegfelelőbbnek tűnt az általános epidemiológiai felhasználás, illetve az egészségügyi ellátás értékelése számára.

A BNO időről-időre történő módosítása a VI. revízió óta (1948) az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felügyelete alatt történik. Az osztályozás használatának terjedésével növekszik azon felhasználók száma, akik részt kívánnak venni a revíziós munkálatokban. Emiatt a X. revízió óriási nemzetközi erőfeszítés, együttműködés és kompromisszum eredményeként jött létre.

A Betegségek Nemzetközi Osztályozásának tizedik nemzetközi revíziós konferenciáját a WHO genfi központjában tartották, 43 tagállam küldötteinek részvételével 1989. Szeptember 26. és október 2. között.

A konferencián jelentős döntések születtek, többek között az új cím, mely a rendeltetést hangsúlyozza, emellett itt jelentették be az új alfanumerikus kódrendszer használatát, mely lehetőséget biztosít a későbbi bővítésnek, változtatásnak, illetőleg lehetővé teszi a háromkarakteres tételeket és egy Betűrendes tárgymutatót azokra az esetekre, amikor a bonyolultabb, részletesebb négykarakteres változat használata nem lenne megfelelő. 

Ahhoz, hogy a X. revízió újdonságait és a változtatások jelentőségét megértsük ismernünk kell a korábbi revíziók felépítését, tulajdonságait.

A legszemléletesebb talán a IX. revízóhoz való hasonlítás, hiszen ez a revízó időben közelebb áll és a gyakorlatban előforduló problémakörök aktualitása pedig jelentős.

A BNO felépítése

A IX. revízió 17 diagnózis szerinti főcsoportból áll, melyek az alábbiak:

I.          Fertőző és élősdiek okozta betegségek                                                                   (001-)

II.         Daganatok                                                                                                              (140-)

III.       Endokrin, táplálkozási és anyagcsere- betegségek és az immunrendszer

            zavarai                                                                                                                    (240-) 

IV.       A vér és a vérképző szervek betegségei                                                                  (280-)

V.        Elmezavarok                                                                                                           (290-)

VI.       Az idegrendszer és az érzékszervek betegségei                                                        (320-)

VII.      Keringési rendszer betegségei                                                                                 (390-)

VIII.     A légzőrendszer betegségei                                                                                     (460-)

IX.       Az emésztőrendszer betegségei                                                                               (520-)

X.        A húgy- ivarrendszer betegségei                                                                              (580-)

XI.       Terhesség, szülés és gyermekágy szövődményei                                                      (630-)

XII.      A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei                                                                 (680-)

XIII.     Csontváz-, izomrendszer és a kötőszövet betegségei                                                (710-)

XIV.    Veleszületett anomáliák                                                                                           (740-)

XV.      Tünetek és rosszul meghatározott állapotok                                                             (780-)

XVI     A perinatalis időszakkal összefüggő bizonyos állapotok                                            (760-)

XVII.   Sérülések és mérgezések                                                                                        (800-)

Miután a BNO IX. revíziója 17 főcsoportból áll, a számrendszer pedig 10 elemből, ebből következik, hogy nem lehet minden főcsoportot önálló számjeggyel megkülönböztetni, így a BNO fastruktúrája nehezen tekinthető át.

A X. revízió betűjelek berendezésével hidalja át a problémát.

A BNO háromkarakteres kódjai (lásd fent) határozzák meg a betegségcsoportokat, míg a hozzájuk tartozó betegségek alábontással vannak kódolva (+1 karakter).

Az előző oldalon látható háromkarakteres törzs tételjegyzéken túl a BNO úgynevezett kiegészítő és speciális jegyzéket is tartalmaz. Ilyen kiegészítő jegyzék a IX. verzióban szereplő E- és V- kódok:

  • E- kód: a sérülések és mérgezések külső okainak osztályozása,

  • V- kód: az egészségi állapotra ható és egészségügyi szolgálat igénybevételét befolyásoló tényezők kiegészítő osztályozása.       

Ezeken kívül még három speciális közlési jegyzék is szerepel:

·        A közlési alapjegyzék

·        Mortalitási jegyzék

·        Morbiditási jegyzék

Fontos még tudni, hogy a IX. revízió egyes esetekben ugyanannak a diagnózisnak a kódolására kétféle kódot is biztosít. Ezek a csillag (*) és a tőr (…) szimbólumokkal kerültek megkülönböztetésre. A tőr szimbólummal jelölt kód esetén a diagnózis leírása a BNO hagyományos elvein történik. A csillag jelzéssel ellátott kód az osztályozás abban a fejezetében helyezkedik el, amely arra a szervrendszerre vonatkozik, melyhez a manifesztáció vagy a komplikáció kapcsolódik. Ily módon a tőr az etiológia alapján, a csillag a lokalizáció alapján történik.

A BNO osztályozó alapelve az, hogy a tőr tétel az elsődleges, a csillag jelű kód pedig a másodlagos kód.

A X. revízió újításai

A tizedik revízió legfőbb újításai:

  • A legfontosabb az alfanumerikus kódrendszer bevezetése, amelynek értelmében a négykarakteres szinten egy betű és három szám szerepel. Ez a IX. revízióval összehasonlítva több, mint kétszeresére növelte a kódoláshoz rendelkezésre álló keretet. Ezen kívül lehetővé tette, hogy a főcsoportok legnagyobb részéhez külön betűt, vagy betűcsoportot rendeljenek, melyek mindegyike száz háromkarakteres tétel felállításához nyújt lehetőséget.

    A rendelkezésre álló 26 betűből 25-öt használtak fel, az U betűt fenntartva a későbbi kiegészítések, változtatások számára.

    Fontos továbbá, hogy az altételek önmagukban is megállják a helyüket és nem kell a főcsoportjuk kódjához hozzáolvasni, hogy az értelmes legyen.

  • A IX. revízió 17 főcsoportját átalakítva, kiegészítve a X. revízióban már 21 főcsoport található. A változások az alábbiak: 

    • Az E- és V- kódok az osztályozás szerves részévé váltak

    • A IX. revízió hármas főcsoportjában lévő immunrendszer zavarai új besorolásba  kerültek, így „A vér és a vérképző szervek betegségei és az immunrendszer bizonyos zavarai” című főcsoportba, melyet a „Daganatok” című főcsoport követ és azzal együtt a D betűjelet kapta.

    • „Az idegrendszer és az érzékszervek betegségeit” három különböző főcsoportra választották szét, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet egyetlen betűjelzéssel száz háromkarakteres tételbe beszorítani az összes szükséges részletet. Ezért három különálló főcsoportba kerültek. „Az idegrendszer betegségei” című főcsoport a G betűjelet kapta, míg a két másik főcsoport, „A szem és függelékeinek betegségei” és „A fül és csecsnyúlvány betegségei a H betűjelzést.

    • „A húgy- és ivarrendszer betegségei”, „A terhesség, szülés és gyermekágy”, „A perinatalis időszakkal összefüggő bizonyos állapotok”, valamint a „Veleszületett abnormalitások és chromosoma-rendellenességek, deformitások című főcsoportok ezentúl az egymás után következnek XIV-XVII-es sorszámmal.

      • Néhány főcsoport címe megváltozott, hogy ezáltal hívebben tükrözze a tartalmat.

      • A BNO egyes főcsoportjait felülvizsgálták, mivel a rájuk vonatkozó javaslatok radikálisak voltak:

        • V. Elmezavarok és magatartási rendellenességek

        • XIX. Sérülések, mérgezések és külső okok bizonyos egyéb következményei

        • Morbiditás és mortalitás

        • A II. főcsoport (Daganatok) esetében is sor került a felülvizsgálatra, igaz itt a tartalmi változtatások csak kismértékűek voltak.

    • Jelentős újításnak számít, hogy bizonyos főcsoportok végén az orvosi beavatkozások következtében létrejött rendellenességek számára tételeket alkottak. Ezekbe olyan fontosabb kóros állapotok tartoznak, amelyek önmagukban is egészségügyi ellátási problémát jelentenek, mint pl. a bizonyos szervek eltávolítása következtében kialakuló endokrin és metabolikus zavarok, vagy más speciális állapotok. Azokat az állapotokat, amelyek valamilyen beavatkozás következtében jönnek létre, de nem specifikusak egy bizonyos szervre, szervrendszerre- ide tartoznak az azonnali szövődmények pl. légembolia- továbbra is a „Sérülések, mérgezések és külső okok bizonyos egyéb következményei” főcsoportjába sorolták.

    • A IX. revízióban bevezetett tőr és csillag szimbólumok jelentése is változott. maga a probléma az volt, hogy az osztályozás a három- és négy számjegyű szinteken a felvilágosítás (manifesztációra vonatkozóan) gyakran egyéb információval keverve tartalmazza, sok esetben ugyanazzal a diagnosztikai címszóval mindkét osztályozási sémában. A problémák megszüntetése érdekében a csillaggal jelölt információ 82 homogén, fakultatív használatra szolgáló háromkarakteres tételbe került.

    • Annak érdekében, hogy az anyai halálozásra vonatkozó adatok minősége javuljon, és a terhesség alatt, vagy azzal összefüggésben bekövetkező halálozással kapcsolatos adatgyűjtésre alternatív módszerek álljanak rendelkezésre, továbbá hogy ösztönözzék a szülészeti okra visszavezethető, a terhesség végétől számított 42 napon túl bekövetkező halálozás nyilvántartását két újabb definíciót határoztak meg: „terhességgel összefüggő halálozás” és „késői anyai halálozás”.

    • Mortalitásra vonatkozókódolási és kiválasztási szabályok:·A halál alapjául szolgáló ok kódolásánál használatos kiegészítő magyarázatok, illetve a halálokok címszavai is újból értelmezésre kerültek.

    •   Morbiditásra vonatkozó kódolási és kiválasztási szabályok:  

      • Először a IX. revízió tartalmazott útmutatást a morbiditás nyilvántartásba vételére és kódolására vonatkozóan, különös tekintettel a statisztikák összeállításához szükséges „egyetlen állapot” kiválasztására. A gyakorlatban előforduló regisztrálási problémák miatt határozottabb iránymutatást dolgoztak ki.

      • A morbiditás és mortalitás közlési jegyzékei is pontosabbá váltak, egyes definíciókat újrafogalmaztak. Például a halálozási adatok táblázatba foglalásánál külön csecsemő-halálozási és külön az 5 éven aluli gyermekhalálozási statisztikát hoztak létre (számos országokban sokkal magasabb a száma az 5 éven aluliak halálozása, mint a csecsemőkori halálozás). 

A X. revízió gyakorlati alkalmazása

  • A WHO a X. revízió részletes, négykarakteres változatát három kötetben jelentette meg, mely az alábbiak szerint épül fel:

    • I. kötet: Közlési jegyzék.

    • II. kötet: Közlési jegyzékhez kapcsolódó összes definíció, szabvány és utasítás.

    • III. kötet: Betűrendes tárgymutató.

  • A X. revízió által bevezetett újításokat egyértelműen át kellett ültetni a számítógépes programokba is, új szoftvereket a kollaboráló központokon keresztül lehetet elérni.

  • A Konferencia javaslata alapján a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának X. revíziója 1993-ban elfogadásra került.