Ugrás a tartalomhoz

Egészségügyi informatika

Ködmön József (2011)

Debreceni Egyetem

5. Klasszifikációs rendszerek az egészségügyben

5. Klasszifikációs rendszerek az egészségügyben

Az egészségügyi informatika fontos területe a klasszifikáció. Ahhoz, hogy a fogalomrendszerek számítógép által is feldolgozhatóvá váljanak, a fogalmakat egységesíteni és/vagy kódolni kell.

Az egészségügyi informatika három területen kapcsolódik a klasszifikációhoz. Alapvetően informatikai feladat, vagy legalábbis informatikai eszközök és szemlélet nélkül nem végezhető a klasszifikációs rendszerek, kódrendszerek, kódrendszerek megalkotása, de a karbantartásuk és alkalmazásuk is az informatika tárgykörébe tartozik.

A klasszifikáció folyamata

A klasszifikációs munka (csoportba sorolás) általában két, elkülöníthető lépésből áll:

  1. A meghatározandó fogalmat a rendelkezésre álló információkomplexumot azonosítjuk, majd a tünetegyüttest besoroljuk egy osztályozási rendszer valamely kategóriájába.

    Ezt a folyamatot nevezzük indexelésnek.

  2. Az azonosított - indexelt- fogalmat megfeleltetjük egy másik, a számítógép számára kezelhetőbb karaktersorozatnak.

    A folyamatnak ezt a fázisát nevezzük kódolásnak.

    Alapelvként kell kimondani, hogy a kódrendszereknek egységeseknek kell lenniük, és alkalmazkodniuk kell a már elfogadott általánosan (nemzetközileg) használt kódrendszerekhez.

    A kódok – miután központilag kerülnek meghatározásra – az élet számos területén meghaladják, és nem elégítik ki a felhasználók igényeit. A probléma két módon hidalható át:

    • Aláosztással: ha helyi, eseti igényről van szó, akkor a kódokat plusz karakterek hozzáadásával helyi konvenció alapján bárki aláoszthatja. Ez azt jelenti, hogy a meglevő kódrendszerek megadott karakterhosszúságát megnövelve alcsoportok is specifikálhatók.

    • Kódrevízióval: ha az új kód meghatározása általános szakmai igényt elégít ki, akkor az illetékes szakmai kollégium(ok) kezdeményezésére az országos kódgazda, a GYÓGYINFOK, az egészségügyi informatika országos intézete a kódrevíziót elvégezheti, és a kódlisták cseréjéről gondoskodik.

Az egészségügyi kódrendszerek általában fastruktúraszerű, egy- vagy többdimenziós rendszerek:

  • Az egydimenziós kódrendszerek célkitűzése az, hogy minden, a klasszifikáció alapszempontjai szerint megkülönböztethető fogalmat külön, egységes kódtételként kezeljen. Az általánosan használt kódrendszerek közül ilyen az irányítószám, a BNO és a WHO tevékenységi listája.

  • A többdimenziós klasszifikációs rendszerek elve az, hogy a halmaz alaptulajdonságaiból eltérő alapszempontok (attribútumok) szerint képezzünk csoportokat, így ugyanazt a fogalmat több tulajdonság együttes leírásával azonosítjuk.

    Legismertebb többdimenziós rendszerek: SNOMED, ICPC-kódrendszer, Reed-kódrendszer. 

Elterjedt kódrendszerek: betegségek nemzetközi osztályozása, kódrendszere

A BNO a legrégebben és legáltalánosabban használt kódrendszer. Alapjai a XIX. század végére nyúlnak vissza. Eredetileg a halálokok meghatározására, a haláloki statisztikákhoz szükséges adatgyűjtésre használták. Az eredeti szerkezetét napjainkig megtartotta, és ez magyarázza a BNO rugalmatlanságát. Az orvostudomány fejlődésének megfelelően folyamatosan karbantartják és a változásokat új kiadásokban (revíziókban) teszik közzé.

A betegségek és az egészséggel kapcsolatos problémák nemzetközi statisztikai osztályozásának tizedik revíziója a legújabb változat abban a sorozatban, amely eredetileg 1883-ban Bertillon-féle osztályozás vagy Nemzetközi Haláloki Lista néven jelent meg.

A felújított osztályozási rendszerben az általános epidemiológiai felhasználás, illetve az egészségügyi ellátás értékeléséhez legmegfelelőbb módon csoportosították a kóros állapotokat. A tizedik revízió megőrizte a BNO hagyományos szerkezetét, azonban az eddigi numerikus kódrendszert alfanumerikus kódrendszer váltotta fel. Ez utóbbi tágabb kódolási kereteket nyújt anélkül, hogy a számozási rendszert szét kellene tördelni, amint az a korábbi revíziók során gyakran megtörtént.

A legfőbb újítása az új revíziónak az előzőekhez képest az, hogy a kódoláshoz egy betűt és három számjegyet használnak négykarakteres szinten. Ezzel elérték, hogy a IX. verzióhoz képest több mint kétszeres mennyiségű információ tárolható. A legtöbb fejezet saját betűjelet kapott, ami lényegesen áttekinthetőbbé teszi a rendszert.

A X. Revízió alapvető változásokat jelent a IX.-hez képest, így nem valósulhat meg a felülről kompatibilitás elve. Ennek megfelelően a régi adatok értékelhetősége, felhasználhatósága érdekében konvertáló programok, táblák lesznek forgalomban.

A WHO Betegségek Osztályozása Kollaboráló Központjai

Kilenc WHO kollaboráló központot hoztak létre azzal a céllal, hogy támogassák az országokat az egészségüggyel kapcsolatos osztályozások fejlesztése, használata során felmerülő problémák megoldásában, és különösen a BNO alkalmazásában.

Fontos, hogy az országok a megfelelő központ tudomására hozzák azt, ha bármilyen lényeges kérdés merül fel a BNO használatával kapcsolatban. Különösen akkor, ha egy olyan új betegség válik gyakorivá, amelyhez a BNO nem biztosít megfelelő osztályozási lehetőséget.

Eddig a BNO-t nem frissítették fel a revíziók közötti időszakokban, most azonban javaslat született arra, hogy a központok segítségével aktualizációs mechanizmust vezessenek be, amely szükség esetén megfelelő kódokat biztosítana az új kórképek számára