Ugrás a tartalomhoz

Egészségügyi informatika

Ködmön József (2011)

Debreceni Egyetem

4. Szabványok

4. Szabványok

A szabványosítás olyan tevékenység, amely általános és ismételten alkalmazható megoldásokat ad fennálló vagy várható problémákra, azzal a céllal, hogy a rendező hatás adott feltételek között a legkedvezőbb legyen. Szabvány a szabványosítási folyamat eredményeképpen jön létre.

Az élet szinte bármely területén meghatározó jelentőségűek a szabványok, amelyek központi szerepet játszanak a fejlődésben, ez teszi a rendszereket nyíltakká, egységeit cserélhetővé, helyettesíthetővé.

Nagyon fontos kérdés, hogy az innovációs láncban hol van a helye a szabvány megalkotásának.

Ha a szabványosítás a kutatási szakaszban történik, előfordulhat, hogy további kutatási eredményeket már nem lehet megfelelően beilleszteni, kedvező megoldásokat kénytelen a szabvány mellőzni.

Ha túl későn következik be a szabványosítás, akkor a gyakorlatban már számos egymástól eltérő megoldás kerül megvalósításra, ami az ellenérdekek miatt nehézzé teszi az egységességet igénylő szabványosítást.

Így a gyakorlatban a szabványok két családja létezik: a de jure szabványok, amelyeket bizottságok deklarálnak, és hivatalos dokumentumokban rögzítenek, valamint a de facto szabványok, amelyek elterjedését már egy-egy konkrét megoldás széleskörű használata biztosítja.

Az internet közösségek hatalmas méretekben bevezetett, jól működő megoldását általában egy úgynevezett RFC (Request for Comments – kéretik megkritizálni) írja le. Ezek a leírások eleinte csupán megkritizálandó feljegyzések voltak, ma már az IETF (Internet Engineering Task Force, honlapja: http://www.ietf.org ) foglakozik a szabványosításukkal. Az internet böngészésére használt http protokoll működését például az RFC2068 írja le.

Számos esetben a de facto szabványok utólagosan de jure szabványokká alakulnak.

Főként az informatika és elektronika területén jellemző, hogy néhány vezető cég termékeivel de facto szabványokat teremt, és a későbbi - ezeket figyelembe vevő – de jure szabványosítási folyamat alkotja meg a szabvány végleges formáját.

A szabvány definícióját megtalálhatjuk a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvényben: A szabvány elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb.

A szabványosítás alapelvei:

  • Önkéntesség: a szabványok alkalmazása és a kidolgozásban való részvétel önkéntes.

  • Nyilvánosság és nyitottság: a szabványkidolgozás már a kezdeti fázisban is nyilvános, minden érdekelt félnek joga van részt venni abban.

  • Közmegegyezés: a szabványosítási folyamatban olyan megegyezés jön létre, ahol az érdekeltek egyik csoportjának sincs a lényeges kérdésekben ellenvéleménye (de a közmegegyezés nem jelent feltétlenül egyhangú véleményt); a szabványok érvényesülését éppen az garantálja, hogy tartalmukról az érdekeltek megegyeztek.

  • Tárgyszerűség: a szabvány jól körülhatárolt területen legyen lényegre törő és egyértelmű.

  • Ellentmondás-mentesség és összefüggőség: az ellentmondás-mentességet biztosítani kell az adott szabványon belül, az aktuális szabvány és más szabványok között, a szabvány és a jogszabályok között; egy meghatározott témát csak egyszer kell szabványosítani, kerülni kell az ismétléseket; a szabványok alkossanak összefüggő rendszert, megfelelően illeszkedjenek egymáshoz, ne legyenek sem átfedések, sem hiányok.

  • Alkalmazkodás a tudomány és a műszaki gyakorlat elismert eredményeihez: a szabványoknak a tudomány és technika olyan elismert eredményeit kell tükrözniük, amelyek már átmentek a gyakorlatba és általánosan megkövetelhetők, figyelemmel a gazdasági adottságokra is.   

A nemzeti szabványosításról szóló törvény alapján létrehozott Magyar Szabványügyi Testület (MSZT, honlapja: http://www.mszt.hu ) önkormányzattal és nyilvántartott, önkéntes tagsággal rendelkező köztestület, amely önállóan gazdálkodó non-profit szervezet. Ezért az MSZT költségvetési támogatást csak a különböző nemzetközi kötelezettségeinek teljesítéséhez kap, egyébként magának kell gondoskodnia működési költségeinek fedezetéről. Ezért az MSZT a szabványok kidolgozását megbízási szerződés keretében, díjazás ellenében végzi, szolgáltatásai nem ingyenesek, azokért fizetni kell. A szabványok szerzői-jog védelem alatt állnak, ezért a vonatkozó jogszabályok szerint kell azokat kezelni. Az MSZT web-áruházban megvásárolhatók, az árak – terjedelemtől függően – 3-10 ezer Ft körül alakulnak.

A szabványosítással az Európai Unió tagországaiban is önkéntes szervezetek foglalkoznak, amelyeket azonban az egyes országok kormányai a nemzeti szabványok kizárólagos kibocsátójaként ismernek el. Hazánkban az MSZT joga a magyar nemzeti szabványok megalkotása vagy elfogadása, továbbá közzététele és forgalmazása.

A törvény kimondja, hogy a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, kivéve, ha jogszabály kötelezően alkalmazandónak nyilvánítja. A jogszabállyal kötelezővé tett szabvány nyelve azonban csak magyar lehet. Fontos továbbá, hogy a nemzeti szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes.

A szabvány a minőségi követelmények egyik meghatározója is. A termékek nagy mennyiségben történő előállítását, a szolgáltatások megvalósítását  megkönnyíti, ha az egyes termékekre, szolgáltatásokra, eljárásokra, azok eredményére egységes, mindenki által elfogadott előírásokat alkalmazunk. Így megvalósulhatnak az alábbiak:

·        Rendeltetésszerű használatra való alkalmasság: elsősorban termékszabványok, amelyek a használatra való alkalmasság főbb kritériumait tartalmazzák.

  • Kompatibilitás: az összetartozó, egymáshoz csatlakozó termékek méreteinek, egyéb jellemzőinek, valamint a szolgáltatások paramétereinek összehangolása.

  • Csereszabatosság: különböző gyártók termékei, szolgáltatásai egymással helyettesíthetők.

  • Termékvédelem: a termékek állagmegóvása megfelelő csomagolási, tárolási, szállítási, kezelési és karbantartási feltételek biztosításával.

  • Kölcsönös megértés: egységes kifejezések, jelölési rendszerek alkalmazása és azok azonos értelmezése.

  • Azonosíthatóság: a szabvány alapján végzett tevékenységek ellenőrizhetők és egymással összemérhetők.

  •   Választékrendezés: gazdaságos termék és szolgáltatás paraméterek kialakítása oly módon, hogy azokkal széleskörű igényeket lehessen kielégíteni.

  • Biztonság: a termék, szolgáltatás ne veszélyeztesse a fogyasztó személyi biztonságát, egészségét és vagyonát.

  • Környezetvédelem: a termékek, szolgáltatások ne károsítsák a természetet.    

Napjainkban a szabványosítási folyamatokat általában nemzetközi testületek irányítják. Nemzetközi szabványok kerülnek át az egyes államok nemzeti szabványosítási folyamatába, és ezek alapján kerülnek kiadásra a nemzeti szabványok.

Az európai szabványosítás legfontosabb szervezetei a következők:

  • CEN (Comité Européen de Normalisation, honlapja: http://www.cen.eu ) az unión belül érvényes szabványokat bocsátja ki a tagországok egyetértésével. A kibocsátott dokumentumok jelzései:

    • EN - európai szabvány,

    • prEN (korábban ENV) - európai előszabvány,

    • TS – műszaki leírás,

    • TR – műszaki jelentés,

    • CR –  CEN ajánlás,

    • CWA – CEN előzetes megállapodás.

  • CENELEC (Comité Européen de Normalisation Électrotechnique, honlapja: http://www.cenelec.eu ) az EN jelzésű villamos ipari szabványokat adja ki.

  • ETSI (Eurpean Telecommunications Standards Institute, honlapja: http://www.etsi.org  ) Az ES jelzésű saját, valamint EN jelzésű európai IKT és telekommunikációs szabványokat bocsátja ki.  

A szabványosítás világ méretű szervezetei:

  • ISO (International Organization for Standardization, honlapja: http://www.iso.org ) A legnagyobb nemzetközi szabványokat készítő és kiadó szabványügyi szervezet, az ISO jelzésű szabványokat bocsátja ki.

  • IEC (International Electrotechnical Commission, honlapja: http://www.iec.ch  ) A legjelentősebb szabványügyi szervezet, amely az elektronikai és a hozzá kapcsolódó technológiák IEC jelzésű nemzetközi szabványait adja ki.

  • IEEE-SA (Institute of Electrical and Electronics Engineers - Standards Association, honlapja: http://standards.ieee.org ) A legjelentősebb szabványokat készítő és kiadó szervezet, amely informatikai, elektronikai és a hozzá kapcsolódó megoldások IEEE jelzésű nemzetközi szabványait adja ki.

  •   HL7 (Health Level Seven International, honlapja: http://www.hl7.org ) Ez a szervezet – együttműködve az ISO-val - kizárólag egészségügyi szabványok, megoldások kifejlesztésével és forgalmazásával foglalkozik. 1987-óta az Egyesült Államok nemzeti szabványügyi szervezete, az ANSI (American National Standards Institute) akkreditálja. Célja a legjobb és legszélesebb körben alkalmazott egészségügyi szabványrendszer kialakítása.     

A szabványok rendkívül összetett világában létrehoztak egy nemzetközi osztályozási rendszert, melynek neve ICS (International Classification for Standards – Szabványok Nemzetközi Osztályozása).

A rendszert az ISO dolgozta ki abból a célból, hogy segítse a kommunikációt és az információcserét a szabványosítás területén. Az ICS megkönnyíti az információs és rendezőeszközök összehangolását, ily módon elősegíti a nemzetközi, a regionális és a nemzeti szabványok, valamint más hasonló dokumentumok terjesztését.

Az ICS háromszintű, hierarchikus osztályozás.

Az 1. szint a szabványosítási tevékenység 40 szakterületét öleli fel, amelyek kihagyásokkal 1-től 99-ig vannak számozva. Mindegyik szakterületnek kétszámjegyű szakjelzete van. Például: 11: EGÉSZSÉGÜGY, 31: ELEKTRONIKA, 35: INFORMÁCIÓTECHNOLÓGIA, IRODAGÉPEK

A 2. szintet a szakterületek csoportjai alkotják. Egy-egy csoport szakjelzete a szakterület szakjelzetéből és a csoport három számjegyű csoportszámából áll. Ezeket pont választja el egymástól.

Például: 11.020: Orvostudomány, egészségügyi felszerelések általában, 35.240: Információtechnológia alkalmazásai.

A csoportok többsége alcsoportokra van felosztva, ez a 3. szint. Egy-egy alcsoport szakjelzete a szakterület szakjelzetéből, a csoport szakjelzetéből és az alcsoport kétjegyű számából áll. Ezeket pont választja el egymástól.

Például: 35.240.80: IT alkalmazása az egészségügyi technikában.

Azok a szabványok, amelyek tárgyuk szerint két vagy több csoportba vagy alcsoportba is tartozhatnak, az ICS-osztályozásban minden olyan csoportban vagy alcsoportban szerepelnek, amelybe besorolhatók. Ez megkönnyíti a szabványok témakörök szerinti keresését.  

Az e-Egészségügy szabályozását megvalósító szabványok és előszabványok főcíme általában Egészségügyi informatika vagy Orvosi informatika vagy Gyógyászati informatika, ezt követi magának a szabványnak a címe. Mindegyik megtalálható az MSZT adatbázisában a 35.240.80 vagy a 11.020 ICS szám alatt. A szabványok és előszabványok túlnyomó részt angol nyelvűek. A címek magyar nyelvűek, de az angol cím is mindig megtalálható.

Az MSZT által kiadott szabvány mindig az MSZ jelzéssel kezdődik, ezt követhetik nemzetközi szervezetek jelei (pl. EN, ISO, stb.), majd a szabvány száma következik, kettőspont után a kiadás éve szerepel, végül a szabvány címe. Ha a szabvány több részből áll, a száma után kötőjellel elválasztva vannak sorszámozva az egyes részek, amire a címben is történik utalás.

A magyar nemzeti előszabvány jelölése MSZE.

4.1.  Az e-Egészségügyben érvényes legfontosabb MSZT által is kiadott nemzetközi szabványok, előszabványok és CEN ajánlások

A következő felsorolásban az egyes elemek tematikus sorrendben szerepelnek, és nem tartalmazzák az összes érvényes szabványt, előszabványt és ajánlást.

MSZ CEN/TS 14796:2005  Egészségügyi informatika. Adattípusok

MSZ EN 13606-1:2007  Egészségügyi informatika. Elektronikus egészségügyi adatlap-kommunikáció. 1. rész: Referenciamodell 

MSZ ENV 13606-2:2000  Egészségügyi informatika. Elektronikus egészségügyi adatlap-kommunikáció. 2. rész: Doménhez tartozó szakkifejezések jegyzéke

MSZ EN 13606-2:2008   Egészségügyi informatika. Elektronikus egészségügyi dokumentum továbbítása. 2. rész: Archetípusok átadásának specifikációja

MSZ EN 13606-3:2008  Egészségügyi informatika. Elektronikus egészségügyi adatlap-kommunikáció. 3. rész: Referencia-archetípusok és szakkifejezések listán 

MSZ EN 13606-4:2007  Egészségügyi informatika. Elektronikus egészségügyi adatlap-kommunikáció. 4. rész: Biztonság

MSZ EN ISO 13606-5:2010  Egészségügyi informatika. Elektronikus egészségügyi adatlap-kommunikáció. 5. rész: Interfész-előírások (ISO 13606-5:2010)

MSZ EN 12967-1:2008  Egészségügyi informatika. A szolgáltatás architektúrája. 1. rész: Szervezeti nézőpont

MSZ EN 12967-2:2008  Egészségügyi informatika. A szolgáltatás architektúrája. 2. rész: Információ-nézőpont  

MSZ EN 12967-3:2008  Egészségügyi informatika. A szolgáltatás architektúrája. 3. rész: Számítástechnikai nézőpont 

MSZ EN 13940-1:2007  Egészségügyi informatika. Az ellátás folyamatosságát támogató fogalomrendszer. 1. rész: Alapfogalmak

MSZ EN ISO 21549-1:2004  Egészségügyi informatika. A páciens-egészségügyi kártya adatai. 1. rész: Általános kialakítás (ISO 21549-1:2004)

MSZ EN ISO 21549-2:2004  Egészségügyi informatika. A páciens-egészségügyi kártya adatai. 2. rész: Közös adatok (ISO 21549-2:2004)

MSZ EN ISO 21549-3:2004  Egészségügyi informatika. A páciens-egészségügyi kártya adatai. 3. rész: Korlátozott klinikai adatok (ISO 21549-3:2004) 

MSZ EN ISO 21549-4:2007  Egészségügyi informatika. A páciens-egészségügyi kártya adatai. 4. rész: Bővített klinikai adatok (ISO 21549-4:2006)

MSZ EN ISO 21549-5:2008  Egészségügyi informatika. Az egészségügyi pácienskártya adatai. 5. rész: Azonosító adatok (ISO 21549-5:2008)

MSZ EN ISO 21549-6:2008  Egészségügyi informatika. Az egészségügyi pácienskártya adatai. 6. rész: Adminisztratív adatok (ISO 21549-6:2008) 

MSZ EN ISO 21549-7:2007  Egészségügyi informatika. Az egészségügyi pácienskártya adatai. 7. rész: Gyógyszerezési adatok (ISO 21549-7:2007) 

MSZ EN ISO 21549-8:2010  Egészségügyi informatika. Az egészségügyi pácienskártya adatai. 8. rész: Linkek (ISO 21549-8:2010)

MSZ ENV 13729:2001  Egészségügyi informatika. Biztonsági felhasználóazonosítás. Szigorú hitelesítést használó mikroprocesszoros kártyák

MSZ EN 14484:2004  Egészségügyi informatika. Az EU adatvédelmi irányelv hatálya alá tartozó személyes egészségügyi adatok nemzetközi adatátvitele. Magas szintű Biztonságpolitika

MSZ EN 14485:2004  Egészségügyi informatika. Útmutató az EU adatvédelmi irányelvvel kapcsolatban a személyes egészségi adatok nemzetközi felhasználásokban való kezeléséhez

MSZ EN 12251:2005  Gyógyászati informatika. Biztonságos felhasználóazonosítás az egészségügyben. A jelszavas feljogosítás kezelése és biztonsága

MSZ ENV 13608-1:2000  Egészségügyi informatika. Az egészségügyi kommunikáció biztonsága. 1. rész: Fogalommeghatározások

MSZ ENV 13608-2:2000  Egészségügyi informatika. Az egészségügyi kommunikáció biztonsága. 2. rész: Biztonságos adatobjektumok

MSZ ENV 13608-3:2000  Egészségügyi informatika. Az egészségügyi kommunikáció biztonsága. 3. rész: Biztonságos adatátviteli csatornák

MSZ EN ISO 27799:2009  Egészségügyi informatika. Az információbiztonság irányítása az egészségügyben az ISO/IEC 27002 alkalmazásával (ISO 27799:2008)

MSZ EN ISO 15225:2010  Orvostechnikai eszközök. Minőségirányítás. Az orvostechnikai eszközök adatszerkezetének nómenklatúrája (ISO 15225:2010)

MSZ EN 13609-1:2005  Egészségügyi informatika. Egészségügyi rendszerek segédinformációinak karbantartására való üzenetek. 1. rész: Kódrendszerek frissítése

MSZ ENV 13609-2:2000  Egészségügyi informatika. Egészségügyi rendszerek segédinformációinak karbantartására való üzenetek. 2. rész: Orvosi laboratóriummal kapcsolatos információk frissítése

MSZ EN 14822-1:2006 Egészségügyi informatika. Általános célú információkomponensek. 1. rész: Áttekintés  

MSZ EN 14822-2:2006  Egészségügyi informatika. Általános célú információkomponensek. 2. rész: Nem klinikai információ  

MSZ EN 14822-3:2006  Egészségügyi informatika. Általános célú információkomponensek. 3. rész: Klinikai információk  

MSZ EN ISO 10781:2010  Az elektronikus egészségügyi adatrendszer funkcionális modellje, 1.1. kiadás (ISO 10781:2009)

MSZ CR 12587:2000  Orvosi informatika. Egészségügyi üzenetek kidolgozásának módszertana

MSZ CR 13694:2001  Gyógyászati informatika. Biztonság és adatbiztonság vonatkozású szoftverminőségi standardok az egészségügy számára (SSQS)  

MSZ ENV 13734:2001  Gyógyászati informatika. Életjeladatok ábrázolása

MSZ ENV 13735:2001  Gyógyászati informatika. A pácienshez kapcsolt orvostechnikai eszközök együttműködő képessége  

Az e-Egészségügy működésének középpontjában az elektronikus egészségügyi adatlap (EHR - Electronic Health Record) áll. Az EHR megfelelő struktúráján és a hozzá kapcsolódó további rendszerek tulajdonságain múlik az egészségügy folyamatainak hatékony működése.

Az EHR működését szabályozó szabványok:

ISO/TS 18308:2004 – az EHR architektúra leírása,

EN 13606: az EHR kommunikációjának leírása,

EN 12967: egészségügyi informatikai szolgáltatások architektúrája (Health Informatics Service Architecture - HISA)

EN 13940: az ellátás folyamatosságát támogató alapfogalmak leírása.

Az adatrendszerekkel és az adatok kapcsolatával foglakozó szabványok leírásánál szinte mindig az UML (Unified Modeling Language) rendszert alkalmazzák. Ez a nyelv egy szabványos általános célú modellező nyelv, amelynek segítségével szöveges és grafikus modelleket készíthetünk. Az UML az objektum orientált programozás szabványos specifikációs nyelve, így egy modell alapján nagyon könnyen elkészíthető a modellnek megfelelő számítógépes program.

A modellezéshez és az objektum orientált szoftverfejlesztéshez gyakran használják az Enterprise Architect rendszert (honlapja: http://www.sparxsystems.com.au ).

Az UML modellek kétféle szabványos jelölést használó diagrammból állnak.

A strukturális diagrammok a modellezett rendszer elemeire, objektumaira vonatkoznak. A viselkedési diagrammok pedig azt írják le, hogy minek és hogyan kell történnie a modellezett rendszerben. Az UML-ről további részletek találhatók a http://uml.lap.hu honlapon

4. 2 Health Level Seven International (HL7) szabványrendszer

Az 1987-ben alapított HL7 egy önkéntes alapon működő non-profit szervezet, amelyet nemzetközi egészségügyi szabványok fejlesztésére, és terjesztésére hoztak létre. A HL7 szervezet tagjaival együtt biztosítja a keretet és a szükséges szabványokat az elektronikus egészségügyi adatok cseréjéhez, integrációjához és megosztásához. Támogatja a napi klinikai gyakorlatot, az egészségügyi menedzsment tevékenységét, valamint segíti az egészségügyi szolgáltatások működését, finanszírozását és minőségi kiértékelését.

A HL7 szervezetnek több mint 55 ország tagja. Az európai országok közül többek között tag Ausztria, Csehország, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Románia, Spanyolország és Svájc. Magyarország nem tag.

A HL7 elnevezés utal arra, hogy a szervezet az ISO OSI (Open Systems Interconnection) modell hetedik, applikációs rétegére koncentrálja fejlesztéseit, ami függetlenséget tesz lehetővé az OSI modell alsóbb (megjelenítési, viszony, szállítási, hálózati, adatkapcsolati, fizikai) rétegeitől.

A HL7 V3 fő részei az alábbiak:

·        Referencia információs modell (Reference Information Model – ISO/HL7 21731) Ez a modell adja az egész szabványrendszer fogalmi és működési alapját. Nélkülözhetetlen a folyamatok működésének szabályozásában.

  • Fejlesztési keretrendszer (HL7 Development Framework – ISO/HL7 27931) Ez egy olyan szabványos fejlesztési környezet, amelynek segítségével az összes HL7 szabvány fejlesztése történik.

  • Üzenet szabvány (V3 Messaging) Az ebben meghatározott XML-alapú elektronikus üzenetek definiálják az egészségügyi folyamatok interakcióit.

  • Dokumentációs szabvány (V3 Clinical Document Architecture – ISO 10781) XML-alapú szabvány, amely meghatározza az egészségügyi dokumentáció kódolását, struktúráját és szemantikáját. Alkalmazza a SNOMED (Systematized Nomenclature of Medicine) osztályozási és klasszifikációs rendszert.  

A HL7 szabványrendszer is az UML modellezést és leírást használja az egészségügyi adatok architektúrájának és szerteágazó kapcsolatainak megadásához, továbbá az egészségügyi folyamatok leírására.

4.3 Az e-Egészségügyben jelenleg érvényes, MSZT által kiadott magyar nemzeti szabványok és előszabványok

Az eEgészség Program keretei között 2003-ban megkezdődött a hazai egészségügyi informatikai szabványok kiadása. Ennek eredményeként 2004-ben kiadásra került az MSZE 22800-as előszabvány család, aminek alapját az ENV 13606-1 adatmodell adta, de erős hatást gyakorolt rá a HL7 szabványrendszer Referencia információs modellje is.

2007-ben megjelent az adatmodellt meghatározó EN 13606-1:2007 európai szabvány, így a 22800-as szabványcsalád revíziójára volt szükség. Ennek eredménye az európai szabvánnyal megegyező logikai adatmodellt és egy implementációs modellt tartalmazó MSZ 22800:2008 szabvány lett. A szabványcsalád 2004-ben kiadott további elemei változatlan formában maradtak.

A szabványcsalád jelenleg érvényes részei az alábbiak:

MSZ 22800:2008  Egészségügyi informatika. Közös adatmodell

MSZE 22800-2:2004  Egészségügyi informatika. e-Kórlap  

MSZE 22800-3:2004  Egészségügyi informatika. e-Konzílium  

MSZE 22800-4:2004  Egészségügyi informatika. e-Lelet  

MSZE 22800-5:2004  Egészségügyi informatika. e-Recept

MSZE 22800-6:2004  Egészségügyi informatika. e-Finanszírozás  

Látható, hogy a szabványcsalád két részből áll:

·        Referencia információs modell szabvány (MSZ 22800:2008, korábban MSZE 22800-1:2004)

·        Üzenetszabványok (e-Kórlap, e-Konzílium, e-Lelet, e-Recept és e-Finanszírozás)  

A két fő rész jellegében és felépítésében is jelentősen eltér egymástól.

Az adatmodell szabvány célja az egészségügyi kommunikáció informatikai modelljének és elemkészletének megadása. Ennek formája egy UML-ben elkészített referencia modell, ami logikai adatmodell leírását és egy konkrét implementálható adatmodell specifikációját jelenti. Ez a szabvány a többihez képest lényegesen nagyobb terjedelmű, mivel jelentős teret kap az adatmodell egyes elemeinek részletes leírása. A konkrét, implementálható adatmodell megadása szabványos UML strukturális és viselkedési diagrammok megadásával történik, ezért sok ábrát tartalmaz.

Az üzenetszabványok célja sokkal általánosabb: az egyes területek alapvető kommunikációs mintáinak megadása, a szereplők, üzenettípusok és protokollok meghatározása.

Az egyes üzenetszabványok szerkezete nagyon hasonló:

·        az alkalmazási terület általános és specifikus bemutatása,

·        üzenetek, szerepek és protokollok általános bemutatása,

·        konkrét üzenettípussal szemben támasztott követelmények.

Az egyes üzenetek konkrét tartalmi leírásához EHR kivonatok felépítéséről kell megállapodni a kommunikáló feleknek, amit archetípusok létrehozásával lehet megoldani.

A 22800-as szabványcsalád részei  

Ez a rész idézeteket is tartalmaz az MSZE 22800-as előszabvány család egyes részeinek szövegéből.

Közös adatmodell

Itt kerültek definiálásra azok az osztályok és attribútumok, amelyek segítségével az egészségügyi folyamatok, tevékenységek és szerepek leírhatók.

A Közös adatmodell a betegrekordban szereplő adatok olyan általános tulajdonságait definiálja, amelyek időben viszonylagosan változatlanok, ezáltal a modell stabil vázát biztosítják.

A szabvány használata és szintaktikájának következetes betartása lehetővé teszi, hogy a különféle egészségügyi feljegyzések és azok adatai az eredeti helyüktől távol is felismerhetők és értelmezhetők maradjanak.

A szabványnak nem célja:

  • egy informatikai alkalmazáson belüli adattárolás szabályozása,

  • az egészségügyi intézményen (és különösen egy informatikai alkalmazáson) belüli kommunikáció szabályozása,

  • az egészségügyi intézmények és a nem-egészségügyi partnerek közötti kapcsolat (pl. ellátási lánc szervezésének) támogatása,

  • az elektronikus egészségügyi betegrekordhoz (EHR) nem kapcsolódó információk továbbításának támogatása,

  • származtatott adatok (pl. statisztikai táblázatok) kommunikációjának támogatása.

A Közös adatmodellt alkotó csomagok az alábbiak:

  • A DataTypes csomag, amely a modell egyszerűbb adattípusait definiálja.

  • Az Extract csomag, amely az ellátottal kapcsolatos adatok szervezését biztosítja.

  • A Message csomag, amely az üzenetek formálásához szükséges osztályokat definiálja.

  • A Repository csomag, amely lehetővé teszi, hogy az üzenetekben ne kelljen redundáns módon szerepeltetni információkat.    

Az üzenetek típusai:

  1. Egy ellátottra vonatkozó üzenetek:

    • Kórlap-üzenetek: egy ellátott egészségi állapotáról, ellátásáról szóló információkat tartalmaz (MSZE 22800-2 e-Kórlap)

    • Szolgáltatási üzenetek: egy ellátott számára történő vizsgálat-, beavatkozás, illetve ellátáskérésre vonatkozó üzenetek, illetve az ezen üzenetekre vonatkozó, a vizsgálat, beavatkozás eredményét tartalmazó válaszüzenetek (MSZE 22800-3 és -4  e-Konzílium és e-Lelet)

    • Recept-üzenetek: az egy ellátott számára felírt és kiadott gyógyszerek, gyógyhatású készítmények felírását, kiszolgálását támogató üzenetek (MSZE 22800-5 e-Recept)  

  2. Több ellátottra vonatkozó üzenetek:

    • Adatszolgáltatási és finanszírozási üzenetek (MSZE 22800-6 e-Finanszírozás)

  3. Ellátotthoz nem kapcsolódó üzenetek:

Bár az adatmodell lehetővé teszi ilyen üzenetek létrehozását, illetve ezek segítségével tetszőleges protokollok kialakítását, ezen üzenetek kívül vannak a szabvány-csoport hatókörén.

Az alábbi ábrán látható egy üzenet UML-ben megadott általános szerkezete.

1.17. ábra - Egy üzenet UML-ben megadott általános szerkezete

Egy üzenet UML-ben megadott általános szerkezete

e-Kórlap (EHR)

Az e-Kórlap (EHR) elektronikus szabvány olyan adat-együttes, mely széles értelemben vett bármilyen egészségügyi ellátott és ellátó szervezet közötti esemény (pl. kórházi kezelés kórlapja, ambuláns rendelési ellátás naplója, vagy háziorvosi ellátási esemény rögzítése) kapcsán lehetővé teszi az ellátott, a szolgáltató, a közöttük fennálló ellátási viszony adminisztratív azonosítását, az eseménnyel kapcsolatos orvosi egészségügyi adatok rögzítését a közös adatmodell szerint. Az e-Kórlap (EHR) használatával lehetővé válik a kommunikáló közösségek egyedi ellátó rendszerein belül rögzített adatok közös adatmodellben meghatározott hierarchia szerinti továbbítása kivonat (extract) formájában.

e-Konzílium

Az e-Konzílium szabvány olyan adat-együttes, mely lehetővé teszi (széles értelemben véve) az egyik ellátó (pl. a beteg orvosa) által a másik ellátótól kért vizsgálathoz, beavatkozáshoz, véleményadáshoz szükséges adminisztratív azonosítást, a szükséges orvosi, egészségügyi adatok kezelését a páciens ellátása vagy a páciensből vett minta feldolgozása során.

A hagyományos diagnosztikai vagy terápiás konzílium mellett ide tartozik a laboratóriumi vizsgálatkérés, a képalkotó diagnosztikai vizsgálatok, szövettani vizsgálatkérés, de a gyógytornász, dietetikus felé feltett kérdés, kérés kezelése is.

e-Lelet

Az e-Lelet szabvány olyan adat-együttes, mely lehetővé teszi az egyik ellátó (pl. a páciens orvosa) által a másik ellátótól kért vizsgálatra, beavatkozásra, véleményadáshoz adott válasz adatainak adminisztratív azonosítását, a szükséges orvosi, egészségügyi adatok kezelését.

A hagyományos leletezés, diagnosztikai vagy terápiás konzílium mellett ide tartozik a laboratóriumi vizsgálatkérés, a képalkotó diagnosztikai vizsgálatok, szövettani vizsgálatkérés, de a gyógytornász, dietetikus felé feltett kérdés, kérés kezelése is.

e-Recept

Az e-Recept szabvány olyan adat-együttes, mely lehetővé teszi az ellátó (pl. a páciens orvosa) által a páciens számára felírt gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, illetve más speciális szabály szerint beszerezhető, az egészség fenntartásához vagy visszaállításához szükséges termék megvételét, az ahhoz való hozzájutást.

Az e-Recept tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyek szükségesek az adminisztratív azonosításhoz, továbbá a szükséges orvosi, egészségügyi adatokat, illetve a megfelelő jogi szabályozás által követelt speciális bizonylatolás adatait.

e-Finanszírozás

Az e-Finanszírozás szabvány olyan adat-együttes, mely lehetővé teszi az ellátó (pl. a páciens orvosa) által a páciens számára nyújtott bármely típusú egészségügyi ellátás költségének térítéséhez szükséges adatok továbbítását.

Az e-Finanszírozás szabvány tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyek szükségesek az adminisztratív azonosításhoz, az ellátás orvosi, egészségügyi adatait, illetve a megfelelő jogi szabályozás által követelt speciális bizonylatolás adatait.