Ugrás a tartalomhoz

Egészségügyi informatika

Ködmön József (2011)

Debreceni Egyetem

1. fejezet - Az e-Egészségügy szabályozása

1. fejezet - Az e-Egészségügy szabályozása

Tartalom

1. Az e-Egészségügy kezdetei Magyarországon
1.1. Az egészségügy elektronizációja
1.2. A Magyar Információs Társadalom Stratégia egészségügyi és szociális ágazatra vonatkozó legfontosabb célkitűzései, a megvalósítás lehetőségei (idézet a MITS-ből)
1.3. A MITSESZ legfontosabb célkitűzései, a megvalósítás lehetőségei (idézet a MITSESZ-ből)
1.4. Intelligens kártyák alkalmazásának dilemmái, a kormányzat szerepe (idézet a MITS Intelligens kártya részstratégiából)
1.5. Az elektronikus aláírás bevezetésének problémái, a kormányzat szerepe (idézet a MITS Elektronikus aláírás részstratégiából)
1.6. Az e-Egészség Program megvalósítása, eredmények
2. Az e-Egészségügy működésének alapjai
2.1. Az e-Egészségügy megjelenési formái
2.2.  Az e-Egészségügy kapcsolatrendszere (Király Gyula közleménye alapján)
2.3. Elektronikus egészségügyi közhiteles nyilvántartások
2.4. Intelligens kártyák alkalmazása az egészségügyben
2. 5. Elektronikus információbiztonság az egészségügyben
2.6. Az e-Egészségügy fejlődése, jövője
3. Jogszabályok
3.1. Az egészségügyi törvény (1997. évi CLIV törvény az egészségügyről)
3.2. Az adatvédelmi törvény (1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról)
3.3. Az egészségügyi adatkezelési törvény (1997. évi XLVII. törvény az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről
3.4. Az elektronikus aláírás törvény (2001. évi XXXV. törvény az elektronikus aláírásról)
3.5. Az elektronikus kereskedelem törvény (2001. évi CVIII. törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről)
4. Szabványok
4.1.  Az e-Egészségügyben érvényes legfontosabb MSZT által is kiadott nemzetközi szabványok, előszabványok és CEN ajánlások
4. 2 Health Level Seven International (HL7) szabványrendszer
4.3 Az e-Egészségügyben jelenleg érvényes, MSZT által kiadott magyar nemzeti szabványok és előszabványok
5. Ajánlások
5.1 Szabványügyi szervezetek ajánlásai
5.2 Az Európai Unió ajánlásai
5.3. Hazai ajánlások

1. Az e-Egészségügy kezdetei Magyarországon

1.1. Az egészségügy elektronizációja

Az információs forradalom a kiemelkedően fejlett országokban az informatikai és kommunikációs technológiák (IKT) nagyarányú alkalmazását hozta a mindennapi tevékenységekbe. Például a telefonálási lehetőségek, az információhoz való médián keresztüli hozzájutás az utóbbi időben jelentősen átalakult, óriási mértékben fejlődött.

Az IKT alkalmazása lényeges változást eredményezett az olyan nagy rendszerek működésében is, mint a média, a közigazgatás, a bankrendszer és természetesen az egészségügy. Létrejött egy új fogalom: információs társadalom.

A hazai egészségügy területén az IKT alkalmazása elkerülhetetlenül sürgőssé vált az ezredforduló után, hiszen a halálozási és életminőségi mutatók a legtöbb területen romló tendenciát mutattak. A fejlett világtól való lemaradásunk tovább nőtt az egészségügyi informatika területén, miközben néhány európai országban kitűnő megoldások születtek. A rendszerváltozás óta a népesség egészségügyi állapota alig javul, és megoldatlan a népesség fogyásából és elöregedéséből eredő demográfiai csapda kezelése.

A lemaradás fokozódása és a problémák növekedése egész Európára jellemző. Az egészségügyi ágazatra még a legfejlettebb európai országokban is lényegesen kevesebb a GDP arányos ráfordítás, mint az Amerikai Egyesült Államokban (lásd az alábbi grafikont).

1.1. ábra - Egészségügyi kiadások a GDP %-ában

Egészségügyi kiadások a GDP %-ában

A helyzet javítására az Európai Unió akcióterveket hirdetett meg. Az „eEurópa 2005: Információs társadalom mindenkinek” című az e-Egészségügy területén három akciót javasol:

  • az elektronikus egészségkártyával kapcsolatos fejlesztések,

  • egészséginformációs hálózatok létrehozása,

  • az on-line egészségügyi szolgáltatások fejlesztése.

Az Európai Bizottság az „eEurope 2005” terv folytatásaként öt évre szóló újabb stratégiai cselekvési tervet indított útnak „i2010: európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért” néven. Az új terv reagálni igyekszik az információs technológiáknak az emberek életében játszott, egyre jelentősebb szerepére, illetve e technológiák karakterének változásaira. A projekt több kiemelt IKT-kezdeményezés megvalósítását tűzte ki célul az életminőség javítása területén.

Az európai trendek hatására Magyarországon is megindultak a fejlesztések, amiket felgyorsított a NATO-hoz való csatlakozás illetve az EU-követelményeknek való megfelelés kényszere.

2001-ben megalkotta a Magyar Országgyűlés az elektronikus aláírás alkalmazásához szükséges törvényt. A Kormány 1214/2002. (XII. 28.) számú határozata rendelkezik a Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) elkészítéséről, a további feladatok ütemezéséről és tárcaközi bizottság létrehozásáról. Az 1126/2003 (XII.12.) Kormány határozat pedig rendelkezik a MITS és részstratégiái kiadásáról és végrehajtásáról, továbbá ágazati stratégiák készítéséről. Az illetékes minisztérium (Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium) pedig elkészítette saját stratégiáját MITSESZ (MITS Egészségügyi és Szociális ágazat) néven. Létrejött az e-Egészség Program, és ennek működtetésére az e-Egészség Programiroda. 2004-ben megalakult az Egészségügyi Informatikai Szakmai Kollégium, aminek célja ágazati koncepciók, stratégiai tervek és elképzelések készítése, megvitatása és véleményezése.

Az Országos Egészségügyi Információs Intézet és Könyvtár (MEDINFO) 2004-től Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI) elnevezéssel folytatja tevékenységét. Ez az intézmény módszertani kutatóintézetként az ágazat egészségpolitikai stratégiájának kialakításához és a döntés-előkészítéshez kapcsolódóan egészségügyi informatika, információpolitika, egészségügyi közgazdaságtan, egészségügyi rendszertudományok, technológia-értékelés és támogatáspolitika területeken tevékenykedik. Munkája révén hozzájárul az ágazat egészségpolitikai stratégiájának kialakításához és a döntések előkészítéséhez. Honlapján és kiadványain, a lakosságnak szóló Dr.Info weboldain keresztül a szakmai és a közhasznú tájékoztatásban egyaránt fontos szerepet tölt be. További információk találhatók a http://www.eski.hu honlapon.

Látható, hogy hatékony kormányzati segítséggel indult el az egészségügy elektronizálásának folyamata, az e-Egészségügy információs társadalomba történő integrálása, ami jelentős szemléletváltást igényelt. Ezt mutatja a következő ábra.

1.2. ábra - Az egészségügy elektronizálásának folyamata

Az egészségügy elektronizálásának folyamata

Nyilvánvaló tehát, hogy az egészségügy elektronizálása, a hatékony IKT alkalmazása az ágazatban, szükségszerű folyamat, hiszen az európai trendek és világfolyamatok hatása alól a hazai egészségügy kivonása beláthatatlan következményekkel járna.

1.2. A Magyar Információs Társadalom Stratégia egészségügyi és szociális ágazatra vonatkozó legfontosabb célkitűzései, a megvalósítás lehetőségei (idézet a MITS-ből)

Kiemelt célok:

  • Hiteles és jó minőségű, közérdekű és szakmai információk, ismeretek előállítására alapozva elektronikus tartalomszolgáltatások fejlesztése, információszolgáltatás a lakosság számára internetes és telefonos ügyfélszolgálati csatornákon, valamint a szakmai célközönség számára;

  • Egészségügyi és szociális szolgáltatók integrált (interoperábilis) információs rendszereinek és azok feltételrendszerének fejlesztése;

  • Egészségi és szociális indikátorrendszer, jelentési rendszer (népegészségügyi jelentés, adattár) fejlesztése, a monitorozási rendszer korszerűsítése, harmonizációja az európai ajánlásokkal és nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségekkel; internet alapú egészségadattár működtetése;

  • Az ágazati kutatási-fejlesztési és oktatási tevékenység és az innovációs kultúra ösztönzése  

A kiemelt célok megvalósítását közvetlenül szolgálják az alábbi tartalmak:

  • az egészség és szociális portál létrehozása, lakossági internetes és telefonos tájékoztató és irányítórendszer létrehozása;

  • az indikátorrendszer fejlesztése, a monitorozási rendszer korszerűsítése;

  • az e-Egészség fogalomtárak, szabványok és alkalmazások bevezetése;

  • az (egészségügyi és szociális) szolgáltatók, a gyógyszerek, és gyógyászati segédeszközök, illetve az orvosok elektronikus közhiteles nyilvántartásának fejlesztése;

  • regionális integrált egészségügyi minta információrendszerek fejlesztése;

  • a digitális aláírás egészségügyi és szociális alkalmazási feltételeinek létrehozása.

Az egészségügyi ágazatra vonatkozó célok

  1. Egészségügyi, szociális információ és ismeretelőállítás, információ-szolgáltatás

    • Információs esélyegyenlőség az információhoz és tudáshoz való jutás kiegyensúlyozott hozzáférésének biztosításával.

    • Az egészséggel és az egészségügyi, illetve a szociális szolgáltatásokkal kapcsolatos közérdekű és szakmai információk, ismeretek előállítása.

    • Elektronikus tartalomszolgáltatások fejlesztése rendelkezésre bocsátása a szakmai célközönség számára.

    • Információszolgáltatás a lakosság számára internetes és telefonos ügyfélszolgálati csatornákon.

    • Egészségügyi virtuális piactér információtartalmának kialakítása.

    2. Feltételrendszer megteremtése

    1. Infokommunikációs környezet

      • Az e-Egészségügy infrastrukturális, szabványi és eszközös megalapozása:

      • Nyilvános kulcsú infrastruktúra (PKI) egészségügyi és szociális alkalmazásának megalapozása.

      • Az ágazatai fogalomtár és fogalomkezelési technológia, valamint szabványok kialakítása.

      • Alapnyilvántartások, közhiteles nyilvántartások körének bővítése, nyilvántartások elektronizálása.

      • Telemedicinális (távdiagnosztikai és távgyógyászati) alkalmazások rendszerbeállításához szükséges kapacitások fejlesztése.

      • Elektronikus dokumentumkezelő rendszerek ágazati alkalmazásának támogatása.

      • Az egészségügyi szolgáltatók információkezelésének fejlesztése, a gyógyító-megelőző ellátások biztonságosságát, minőségét, hatékonyságát növelő, rendszerbe integrált informatikai megoldások bevezetése.

    2. Társadalmi környezet

      • A különböző elektronikus szolgáltatásokkal kapcsolatos jogi szabályozási feltételek kidolgozása, különös tekintettel az adatvédelemre és hozzáférési jogosultságok szabályozására.

      • Ágazati humánerőforrás-fejlesztés és -gazdálkodás támogatása.

      • Az egészségügyi és szociális informatika oktatásának bővítése, a szakirányú képzési rendszerbe történő beillesztése.

      • Ágazati szakképzés korszerűsítése távoktatási rendszerek bevezetésével.

      • Az ágazaton belüli informatikai fejlesztések finanszírozási feltételeinek javítása, az Európai Uniós normáknak megfelelő finanszírozási feltételek kialakítása.

    3. Ágazati tudáshasznosítás

      • Egészségi- és szociálishelyzet-monitorozó rendszerek fejlesztése, harmonizációja a megvalósítás alatt levő népegészségügyi programmal, nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségekkel.

      • Az egészségügyi és szociális szolgáltatások minőségét, eredményességét, hatékonyságát monitorozó rendszerek fejlesztése, harmonizációja az európai ajánlásokkal.

      • A bizonyítékalapú ágazati szakmai tervezést segítő döntéstámogató rendszerek bevezetése.

      • Ágazati kutatási-fejlesztési tevékenységek és innovációs kultúra ösztönzése az e-Egészségügy témakörében megvalósított mintaprojektek által.  

Az OEP informatikai stratégia legfőbb célja három különböző feladat magas szintű megoldása:

  • támogassa és kiszolgálja az OEP egészségbiztosítási finanszírozáshoz kapcsolódó reformtörekvéseit,

  • tekintse alapfeladatának a megbízható és folyamatos működés biztosítását,

  • az egészségügy más szereplőivel együttműködve járuljon hozzá az egészségügyi rendszer informatikai infrastruktúrájának korszerűsítéséhez.

Az Európai Tanács 2002. március 20-i barcelonai ülésén döntés született egy európai egészségbiztosítási kártya kialakításáról. A tagállamoknak 2004. június 1.-étől képesnek kell lenniük az Európai Egészségbiztosítási Kártya bevezetésére, és törekedniük kell arra, hogy az új kártyát idővel a nemzeti kártya magában foglalja. Egy legfeljebb 2005. december 31.-ig átmeneti időszak biztosítható az újonnan csatlakozó tagállamoknak (így Magyarországnak is), illetőleg azon régebbi tagállamoknak, amelyek nem alkalmaznak egészségbiztosítási kártyát. Bár a kártya bevezetésének nehézségeire és a várható magas költségekre tekintettel Magyarország él a derogáció lehetőségével, a kártyakibocsátásnak legkésőbb 2006. január 1-én akkor is el kell kezdődnie.

Ugyanakkor az európai egészségbiztosítási kártyát az OEP-pel szerződött magyar szolgáltatóknak 2004. június 1.-től kezdődően az ellátásra való jogosultság igazolásaként mindenképpen el kell fogadniuk.

Az OEP stratégiai fontosságú projektjei:

  • Az adattárház továbbfejlesztésének általános célja, melynek során az OEP adatvagyona kiterjeszkedik az ágazat egységes adattárházává.

  • Információ-előállítás és információ-szolgáltatás, adatvagyonnal történő gazdálkodás a biztosítottak és az ellátórendszer felé egyaránt: adatvagyon fejlesztése, adatminőségének javítása új és meglévő adatbázisok kompatibilitásának és kommunikációjának biztosítása.

  • Távlati cél, hogy a belső és külső adatszolgáltatási igények, és a vezetői információs rendszerek középpontjában az adattárház legyen.

  • Ennek külső feltétele az egészségügyi szolgáltatók jelentéseinek és alapdokumentációinak egységesítése, egységes adattartalom, egységes adatszótár, kódok és adatábrázolás, formátum, közös infrastruktúra pl. PKI, egészségügyi VPN (virtuális magánhálózat).

Ezeket a feladatokat az OEP csak részben képes maga megoldani. Bizonyos projekteket az egészségügy más szereplőivel együtt kell megvalósítani, illetve a szükséges egységesítéseket új jelentési formák és az egészségügyi szoftver rendszerek akkreditációjának bevezetésével tud biztosítani. Az akkreditáció az egységes követelmények révén lehetőséget ad a MITS-ben megcélzott szállító- és platformfüggetlen megoldások terjedésének.

  • Az OEP alaptevékenységének támogatására kialakított informatikai rendszerek integrálása, a tranzakciós és az adatszolgáltató, elemző rendszerek logikai szétválasztása, az egyablakos ügyintézés támogatása és a finanszírozás reakcióidejének minimalizálása.

  • Az ágazati törzsadatok közhiteles adatbázisainak létrehozása: gyógyszer és gyógyászati segédeszköz, szolgáltatók, szerződések, nemzetközi ellátások.

  • Hosszú távú cél az Uniós elvárásoknak megfelelő Egységes Munkaügyi és Társadalombiztosítási nyilvántartás kialakítása és működtetése.

1.3. A MITSESZ legfontosabb célkitűzései, a megvalósítás lehetőségei (idézet a MITSESZ-ből)

Az ESZCSM által megvalósítandó középtávú feladatok 2006-ra hat jelentős fejlesztés megvalósítását célozzák:

  • A kor színvonalának és az információs igénynek megfelelő egészség és szociális monitorozó rendszer kialakítása.

  • Ágazati portál létrehozása tartalomszolgáltatással a lakosság, az egészségügyi és szociális szolgáltatók, a média, a gazdasági szereplők, a kutató intézmények, a döntéshozók számára.

  • Egészségügyi szolgáltatók regionális integrált információs mintarendszerei.

  • Egészségügyi és szociális telefonos/internetes tanácsadó szolgálat.

  • Az egészségügyi és szociális szolgáltatók, illetve országos hatáskörű egészségügyi intézmények információs rendszerének korszerűsítése.

  • Internetes egészségügyi e-Piac kialakítása.

Az egészségügyi és szociális ágazat kormányzati stratégiája által megjelölt kiemelten fontos területek

Egészségügyi ágazat

A kormány 2003 februárjában fogadta el az egészségügy átalakításáról szóló miniszteri tájékozatót és az arra épülő megvalósítási menetrendet. Ez adja meg a kormány programjának fő célkitűzéseit:

  • Az egészség által meghatározott életminőség javítása.

  • Az egészségügyi rendszer igazságosságának fokozása, a területi egyenlőtlenségek csökkentésével és az (ellátási, pénzügyi és szociális-mentális) hozzáférési korlátok lebontásával.

  • Az ellátás szakmai színvonalának egységesítése, javítása és elszámolhatóvá tétele a minőségmenedzsment támogatásával, a tudásalapú és a bizonyítékokon alapuló orvoslásra alapozott megoldások, eljárások terjesztése.

  • Az ellátórendszer és az egyes szolgáltatók hatékonyságának javítása (az allokációs és technikai hatékonyság párhuzamos javítása), mindezek érdekében a progresszivitás elvére épülő regionális ellátásszervezés és -tervezés kialakítása.

  • Az ellátórendszer „betegbarát” átalakítása: az ellátás körülményeinek javítása, a betegek választási szabadságának növelése, információs pozíciójának javítása.

A fenti célkitűzések megvalósításának fő eszközei:

  1. A Parlament által elfogadott népegészségügyi program végrehajtása.

  2. Az egészségügyi rendszer regionális átszervezéshez kötött konszolidációja és fejlesztési programja.

    Ez a programcsomag komplex módon, a regionális ellátástervezés és fejlesztéspolitika, valamint ennek intézményrendszerének kialakításával egy olyan fejlesztési környezetet épít ki, amely biztosítja az egészségügyi ellátás kiegyensúlyozott hozzáférését, az egységes műszaki-technikai színvonalat, beleértve az elavult (mentés, sürgősség, diagnosztika, onkoterápia területén használt) kulcsberendezések cseréjét és szükség szerinti telepítését. A program integrálja a különböző forrásokat: EU források, nemzeti fejlesztési források, tárcaszintű fejlesztési források, önkormányzati források és közcélú magánbefektetések (Public Private Partnership programok).

    Az ellátórendszer átszervezésében kiemelt feladat az egészségügyi és a szociális ellátórendszer integrálása, szervezeti és finanszírozási együttműködésének biztosítása.

  3. A humán erőforrás programcsoport részei: az ágazat dolgozóinak jobb megbecsülése (ezzel az elvándorlási kihívás csökkentése), a szakképzés egyszerűsítése, a folyamatos továbbképzésben az informatikai alapú távoktatás támogatása.

  4. A finanszírozási reform a jelenlegi közfinanszírozású rendszer megerősítését, hatékonyságának javítását célozza. A rendszer igazságosságának fokozása érdekében erősíteni kívánjuk a szervezett magánfinanszírozást. Ettől a kormányzat a paraszolvencia csökkentését, a lakossági terhek egyenlőbb eloszlását várja.

  5. Infokommunikációs technológia (IKT) fejlesztések.

Az infokommunikációs fejlesztések egyik fő célkitűzése a tudásalapú megoldások alkalmazásának terjesztése a gyógyításban, a kormányzati és regionális stratégiai tervezésben, az egészségügyi ellátás hatékonyságának, minőségének javítása, egységesítésének segítése. A másik tevékenységi irány a betegek és az egészséges lakosság információs pozíciójának a javítása, a korszerű IKT megoldások alkalmazása az egészségfejlesztésben, betegtájékoztatásban.

1.4. Intelligens kártyák alkalmazásának dilemmái, a kormányzat szerepe (idézet a MITS Intelligens kártya részstratégiából)

Összességében elmondható, hogy az elektronikus kormányzati programok igénybevételét támogató megoldások között az egyik legfontosabb eszköz a hiteles személyazonosítást lehetővé tevő, és megbízható elektronikus aláírást létrehozó intelligens kártya (IK). A tanulmány vízió részében részletesen bemutatjuk az IK potenciális alkalmazási területeit, amelyek köztisztviselők igazolványától a bankkártyákon át az általános állampolgári kártyáig szinte a teljes társadalmat felöleli.

Nem minden rózsaszín azonban az IK technológia területén. Először is a kártyakibocsátás költségei jelentősek, másrészt a kártyakibocsátás önmagában nem jelent megoldást semmire, a hatékony működés igen jelentős működő háttér-infrastruktúrát és valós igényeket kielégítő szolgáltatásokat feltételez. A kormányzat esetében ez maga a sikeres e-közigazgatási program. Ugyanakkor a Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) célkitűzései (különös tekintettel a tudásalapú társadalom értékeinek közvetítése, a hozzáférés garanciája, az intelligens kormányzat, az állampolgárok biztonságos kiszolgálása pontokra) az intelligens kártyatechnológia nélkül nehezen valósíthatóak meg.

Az elmondottakból következik, hogy az IK technológia igen fontos szerepet tölt be az információs társadalomban, azonban elterjedése a költségek és az infrastruktúraigény miatt akadályozott. Igen fontos tehát az állami szerepvállalás ebben a helyzetben. A nemzetközi elemzések tapasztalata és a hazai e-közigazgatási program jelen nehézségei miatt arra a következtetésre jutottunk, hogy az erőltetett kormányzati e-igazolvány kibocsátás nem vezetne az elvárt eredményre. Ehelyett egy másik megközelítési módot javasolunk: a kereslet alapú kártyakibocsátást.

A kormányzati szerep ebben a modellben a lakossági kereslet élénkítése a stratégiában bemutatott eszközökkel. Ezek között szerepel az e-személyazonosítás szabványosítása, az adatvédelmi és egyéb jogszabályoknak az elérhető technológiának megfelelő harmonizációja, a közigazgatási elektronikus szolgáltatások jogszabályi hátterének megteremtése. Mindezen változások következtében a közigazgatás felkészül az e-szolgáltatások nyújtására, és ezzel fokozza az intelligens kártya iránti keresletet.

Természetesen a kormánynak is meg kell jelennie kártyakibocsátóként. Javasoljuk, hogy az ehhez szükséges erőforrások optimális kihasználása érdekében a kormányzati intelligens kártya-kibocsátások egy erre a célra felállítandó szervezet keretében történjenek.

Nagyon fontos gondolat, hogy törekedni kell az intelligens kártyához kapcsolódó költségek megosztására az állami- és magánintézmények között. Ennek értelmében lehetőséget kell biztosítani a magánkibocsátók számára (pl.: bankok, hitelesítés szolgáltatók, mobil távközlési szolgáltatók), hogy az általuk kiadott kártyán kormányzati szolgáltatások is szerepeljenek. Ennek technológiai és biztonsági követelményeit és azok betartását egy kormányzati hitelesítő szervezet (Kártya Kompetencia Központ) felügyelné.

A kártyakibocsátó és a minisztériumok közötti tervezett feladatmegosztás a következő: a minisztériumok specifikálják az ágazati szakmai igényeket, a Kártya Kompetencia Központ felelős a szükséges alkalmazásfejlesztési és kártyamenedzsment feladatok ellátásáért. A rendszer a teljes rugalmasságra törekszik, a kártyaalkalmazások itt is egyénre szabottan kerülnek telepítésre.

A kormányzat kártyakibocsátóként való megjelenése előtt természetesen létre kell hozni a Kártya Kompetencia Központot. Ez az intézmény még ebben a választási ciklusban felállítható. A választási ciklus végére az állampolgárok számára megfelelően el lehet helyezni az elektronikus közigazgatási rendszerben az eddigi kártyakibocsátásokat, és alkalom nyílhat egy átfogó szolgáltatásokat nyújtani képes kártya bevezetésére.

Az elmondottak eredményeképpen 2004-től kezdődően az intelligens kártyák fokozatosan, a valós igényekkel összhangban terjednek el az országban, a kormányzati szolgáltatások bővülésével a lakosság egyre jelentősebb része fogja igénybe venni azokat az intelligens kártya alapú igazolványok segítségével. A folyamat következtében az állampolgári ügyintézés hatékonysága és sebessége középtávon (2006-ig) szignifikánsan növekszik, közelebb kerülünk a szolgáltató állam koncepciójának megvalósításához.

Az intelligens kártya rendszerek nem kizárólag a közigazgatásban kezdik meg térhódításukat, hanem az egészségügy, a tömegközlekedés terén is érezhető fejlődést hoznak a szolgáltatásminőség és hatékonyság területén.

1.5. Az elektronikus aláírás bevezetésének problémái, a kormányzat szerepe (idézet a MITS Elektronikus aláírás részstratégiából)

Bizonyos nemzetközi példák igazolják, hogy a széles körben való elterjesztés sikere nem abban rejlik, hogy az állam nagy számban, ingyenesen bocsát ki a lakosság és a különböző szervezetek számára digitális tanúsítványokat (ezáltal a szolgáltatói oldalról indukálva a felhasználást), hanem inkább tranzakciós lehetőségeket, különböző szolgáltatásokat, ügyintézési lehetőségeket hoz létre, finanszíroz, vagy társ-finanszíroz (ezáltal az „igényteremtői” oldalról gerjeszti a felhasználást).

Erősen megosztottak a vizsgált országok abban a tekintetben, hogy az állami szférának ki végzi a hitelesítés szolgáltatást. Szinte az összes szóba jöhető lehetőségre tudunk példát hozni a megvizsgált országok sorából. Van, ahol az állami szervezetek számára a hitelesítés szolgáltatást egy kormányzati szerv végzi el, van ahol piaci szervezet van erre a feladatra kijelölve, van, ahol egy állami szerv piaci szolgáltatókkal együttesen végzi el a feladatot.

Szinte minden egyes vizsgált országban van egy felügyeleti szerv, aki felelős az elektronikus aláírás és elektronikus szolgáltatások stratégiájának létrehozásáért, aktualizálásáért, valamint a felhasználás felügyeletéért (Policy Authority).

Az elektronikus aláírás széles körben való elterjedésében kardinális kérdés, hogy milyen állami szolgáltatásokat tesz elérhetővé a kormányzat. Vizsgálatunk során a leggyakoribb ilyen nagy állami szolgáltatások az alábbiak:

 Adóbevallás, Egészségügyi ügyintézés, Társadalombiztosítási ügyintézés, Földhivatali ügyintézés

1.6. Az e-Egészség Program megvalósítása, eredmények

Folyamatosan működött a 2003-ban kormányprogramként elfogadott MITSESZ ágazati stratégia fejlesztése, karbantartása. Ezt szolgálta a 2004-ben elkészült, az ágazati portálra tartalmat adó MITSESZ honlap, a mögötte működő MITSESZ munkacsoport anyagait tartalmazó csoportmunka alkalmazás is.

Elkészült az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium munkáját segítő lakossági és szakmai információkat szolgáltató ágazati portál.

Az IKT fejlesztések támogatására létrejött és 2004-től működött az e-Egészség Programiroda honlapja is.  Ezek ma már nem működnek.

Létrejött a dr.Info telefonos és internetes tanácsadó és információs rendszer, ami jelenleg is sikerrel működik.

Előkészületek történtek a dr.Info II (betegirányító rendszer) indítására, és megvalósultak a dr.Info III (orvos-szakmai információszolgáltatás) bizonyos célkitűzései, amelyek jelenleg nem működnek.

Az e-Egészség szabványok fejlesztése területén jelentős eredmények születtek. Hosszú fejlesztési munka és széleskörű szakmai egyeztetés után közös adatmodellen alapuló, a Magyar Szabványügyi Testület által befogadott (MSZE 22800-1,2,3,4,5,6:2004) öt párhuzamosan haladó, de szorosan egyeztetett előszabvány-együttes készült el. Az alkalmazott, európai uniós és a világban elfogadott orvosi informatikai szabványokra épülő (CEN TC251 és ISO TC215 alapú, UML, XMI, XSD eszközöket használó) munka garantálja a szabványok egységességét és hosszútávú használhatóságát. Elkészült a közös modellre épülő e-Kórlap előszabvány, az e-Konzílium és az e-Lelet üzenetszabvány, valamint az OEP szakértőivel egyeztetett e-Recept és e-Finanszírozás előszabvány is. 2008-ban a közös adatmodell MSZ 22800-1:2008 számú szabvánnyá alakult.

Az e-Egészség fogalomtárak meghatározó jelentőségűek az egészségügyi IKT fejlesztésekben. Hierarchikus rendbe szervezett egészségügyi fogalomtárak (ontológiák) megalkotására került sor. Elkészült a közös ontológiai-modell, az e-Adat (a beteg orvosi adatai), ami a BNO X-re épülő minta-ontológia. Az e-Eszközök esetében a gyógyszereknél használt ATC besorolás feldolgozása valósult meg. Az e-Beavatkozás terén a számos helyen következetlen OENO kódrendszer kerül összehasonlításra az eredeti ICPM klasszifikáció alkalmazásával. Az e-Páciens (adminisztratív, azonosítási adatok) terén a mintatartalom kialakítása a foglalkozási kóddal kapcsolatosan került kidolgozásra.

Fontos fejlesztési feladatként merült föl az elektronikus aláírás alkalmazása az egészségügyben. Megtörtént a régiókban az intézmények felmérése, a dokumentumok feltérképezése, a felhasználók kategóriába sorolása. Emellett elkészült egy tanulmány illetve egy jogszabályjavaslat az elektronikus aláírás ágazati alkalmazására. Jelenleg csupán az OEP belső rendszereiben használnak elektronikus aláírást.

Az ESKI több fontos fejlesztést készített el, amelyek jelentősen segítik az e-Egészségügy működését. 2005 óta használható az egyre bővülő Egészségpolitikai fogalomtár, amelyben általános egészségügyi, az ellátásokkal, az ellátórendszerrel, finanszírozással, minőségüggyel, népegészségüggyel, egészség-gazdaságtannal és egészségügyi informatikával kapcsolatos fogalmak magyarázata található meg.

2005 óta működteti, és tartja karban az ESKI az IMEA (Internetes Magyar Egészségügyi Adattár) és a TEA (Tételes Egészségügyi Adattár) nevű adatbázisokat, amelyek az egészségügyi rendszer hatékony működésével kapcsolatos igények kiszolgálására jöttek létre. A szolgáltatás a különböző helyeken keletkező közérdekű egészségügyi adatvagyont egységes rendszerbe szervezve igyekszik elérhetővé tenni.

Az ESKI további fontos szolgáltatása a szakirodalmi rendszerek (HealthOnLine, Egészségügyi jogszabálykövetés, Magyar Orvosi Bibliográfia) működtetése, a hazai és nemzetközi statisztikai adatszolgáltatás valamint a dr.Info portál karbantartása.

Az e-Egészségügy korrekt működése szempontjából talán az elektronikus közhiteles nyilvántartások a legfontosabbak, hiszen ezek nélkül nem képzelhető el a jogkövető, hiteles működés. Ezen a területen is jelentős fejlesztések történtek, amelyek elsősorban az OEP munkáját segítik. Létrejöttek a klasszikus (kötelező adatszolgáltatáson alapuló) és preklasszikus (nem adatszolgáltatáson alapuló) elektronikus közhiteles nyilvántartások. Ezek között talán a legfontosabb a TAJ/BSZJ adatbázis, ami a biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos ellenőrzéséket és egyéb tevékenységeket teszi átláthatóvá, megbízhatóvá.

2007-ben Magyarország három megyéjében 3 hónapig tesztelték az e-TAJ pilot projekt keretei között egy intelligens egészségbiztosítási kártya bevezetésének lehetőségeit. A fő cél az volt, hogy modellezzék egy intelligens, chipkártya alapú egészségbiztosítási okmány országos bevezetését és használatát. Az elektronikus kártya az erre kijelölt háziorvosok, szakorvosi rendelők, kórházak, gyógyszertárak és a háziorvosok pácienseinek körében került bevezetésre, amit a projekt ideje alatt a megszokott okmányok mellett, párhuzamosan használtak, meghatározott szolgáltatások igénybevétele során.

A tesztelést különböző egészségügyi szolgáltatók - megyénként két-három háziorvosi praxis, a legközelebbi gyógyszertárak, megyénként egy-két kórház, szakrendelő, valamint az illetékes Megyei Egészségbiztosítási Pénztárak (MEP) - bevonásával végezték. Így összesen mintegy harminc helyszínen mintegy 9000 intelligens kártya és a hozzá tartozó infrastruktúra kipróbálása történt meg.

A projekt sikeresnek tekinthető, megfelelő mennyiségű információ és tapasztalat gyűlt össze egy intelligens chipkártyát alkalmazó rendszer országos bevezetéséhez. A körülmények jelentős megváltozása azonban nem tette lehetővé egy ilyen rendszer bevezetését.

Az e-Egészség Program lényeges változásokat hozott a hazai egészségügy működésébe. A MITS és MITSESZ dokumentumokban leírt célok jó részét hatékony kormányzati támogatással sikerült megvalósítani. Ennek ellenére hazánkban az e-Egészégügy nem segíti elég hatékonyan az ágazat feladatainak ellátását, nem érezhető átütő változás a gyógyító, betegellátó tevékenységben. A sikertelenség egyik oka az, hogy nem került bevezetésre az intelligens kártya alkalmazásán alapuló e-TAJ rendszer, ami az állampolgárok számára is érezhető változást hozott volna az ellátás színvonalában.

A kormány Elektronikus Kormányzati Központ (http://www.ekk.gov.hu) létrehozásával igyekszik támogatni a különféle ágazatok elektronizációs fejlesztéseit. Jelenleg készül a Digitális Magyarország Program, amelyben jelentős e-Egészségügyi fejlesztések is szerepelnek (például e-TAJ, e-Kórlap és EHR – szabványos elektronikus kórlap). A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (http://www.nfm.gov.hu ) egy vitaanyagot adott közre, amiből hamarosan egy fejlesztési programot fog készíteni