Ugrás a tartalomhoz

Többlakásos házak

Perényi Tamás, Niczki Tamás, Dankó Zsófia, Szentirmai Boglárka (2013)

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Lakóépülettervezési Tanszék

4. fejezet - A XX. század második felének többlakásos épületei – magyar példák

4. fejezet - A XX. század második felének többlakásos épületei – magyar példák

Kiss Zoltán, Délibáb utcai lakóház, Budapest, VI., 1954

Kiss Zoltán építész a korszakra jellemző „szocreál” formanyelvvel szemben a magyar reformkort megidéző, klasszicista építészet szellemében alkotott. A nem mímelt klasszicizmust, mint alapvető, korszerű tradíciót követő puritán formanyelvet alkalmazta. A Délibáb utcai lakóház gondolatiságában korszerű épületnek tekinthető, amely magán hordozza a korabeli építészet stílusjegyeit: a hangsúlyos szimmetriát, a díszített, középponti térszervezést, az egyszerű, arányos tömegképzést és a részletek átgondoltságát. A külső kép, a homlokzati nyílászárók kiosztása és a belső alaprajzi elrendezés viszonya valamelyest diszharmonikus. A lakások bejáratai a centrális, felülvilágítós galériáról közelíthetők meg. Az egy- és kétszobás lakóegységek helyiségei központi lakótérből nyílnak.

külső kép

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építészet 1945-1955, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest 1955

külső kép

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet 1955/2

részletfotó

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet 1955/2

belső tér

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építészet 1945-1955, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest 1955

alaprajz

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet 1955/2

homlokzat

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet 1955/2

részletrajz

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet 1955/2

Weichinger Károly - Virág Csaba, Liszt Ferenc téri OTP lakóház, Budapest, VI., 1961

Az épület a Zene­akadémia szomszédságában a városi kontextusra reagáló, modern hangvételű, érdekes és visszafogott lakóház a hatvanas évekből. Az épület eltér ugyan az utca többi lakóházától, ez azonban mégsem visszatetsző. A kellemes arányú, egyszerű homlokzati struktúra – az alumíniumburkolatú szürke mellvédek, és a színezett mezők – csak első benyomásra tűnhetnek kissé szikárnak. A hét emeleten azonos lakószintek találhatók, szintenként négy jól funkcionáló lakással. A lakóépület különlegessége a földszinten található, külön bejárattal rendelkező, mai napig is működő elegáns enteriőrű ifjúsági könyvtár. A galériás kölcsönző és a ferde mennyezetű olvasóterem jól példázzák a tervezőknek a belső térszervezésben megvalósított újításait.

külső kép

© Schall József, forrás: Magyar Építőművészet, 1961/4, Műszaki Könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Schall József, forrás: Magyar Építőművészet, 1961/4, Műszaki Könyvkiadó, Budapest

részletfotó

© Schall József, forrás: Magyar Építőművészet, 1961/4, Műszaki Könyvkiadó, Budapest

részletfotó

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

alaprajz

© Weichinger Károly / Virág Csaba, forrás: Magyar Építőművészet, 1961/4, Műszaki Könyvkiadó, Budapest

alaprajz

© Weichinger Károly / Virág Csaba, forrás: Magyar Építőművészet, 1961/4, Műszaki Könyvkiadó, Budapest

Gulyás Zoltán, OTP lakóházak, Budapest, VII. Rumbach Sebestyén u., 1962

Gulyás Zoltán korának egyik legeredményesebb magyar építésze, akinek kiemelkedő életművében meghatározó szerepet játszott a városi foghíjtelken, az OTP szervezésében megvalósuló nagyszabású, többlakásos épület. A telepítési koncepció érzékenyen reagál a három utcával határolt eredeti telekosztásra. Az utcavonalakkal eltérő kontextust alakít ki a három épülettest: a Király utcai telekhatárt követi, a Rumbach utca felől visszahúzva teresedést képez, míg a Madách út felől lépcsőzetes homlokzattal utal a beépítés vonalára. Három markáns épülettömeg áll a hatalmas telken. A minden utcában megjelenő egy-egy tömeg felül nem, csak a földszinti zártsorú keret által ér össze. Az épületek lakásainál (elsősorban 2 szoba és 1 szoba hallosak) és a fogatszámoknál (2 és 4) fő tervezési szempont volt a gazdaságosság. Az alaprajzi szerkesztés és a különböző anyagokkal kombinált klinkertégla homlokzat az építészre jellemző rendről és alaposságról árulkodik.

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

külső kép

© Gulyás Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Gulyás Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Gulyás Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Gulyás Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

belső tér

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

alaprajz

© Gulyás Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

metszet

© Gulyás Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

Vedres György, OTP társasház, Budapest, I., Bem rakpart, 1962

A ház az 1960-as évek Duna-parti meghatározó, karakteres épülete. A három oldalról szabadon álló, hat szintes és tető-felépítményes lakóház a földszint felett konzolosan kiugró tömeggel fordul a tér felé. A ferdén kiugró szobák és a közötte kialakult loggiák ritmusa sajátos, egyedi hangulatot kölcsönöz a társasháznak. A síkból történő kimozgatás és loggiarendszer remek építészeti gondolat, mert így az összes lakás számára előnyös tájolást, a Duna-part felé nyíló kilátást lehetett biztosítani. A tömegtől visszahúzott tetőfelépítményhez - mely az épület horizontális szerkesztését ellensúlyozza – panorámás, pazar tetőterasz tartozik.

madártávlat

© Vedres György, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Vedres György, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

részletfotó

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

alaprajz

© Vedres György, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

Jánossy György, Úri utca 38. lakóépület, Budapest, I., 1963

A budai Várnegyedben, az ún. Bástyasétányon található, környezetével összhangban lévő és a korabeli modern építészet jegyeit tükröző saroképület a magyar építészet jelentős alkotása. A korszerű beépítési módnak köszönhetően egyetlen tömegbe kerültek a lakások. A fedett-nyitott lépcső a régi épület udvari szárnyához kapcsolódik, melynek köszönhetően a belső udvar, az átjáró hangulata megidézi a vári atmoszférát. A kiérlelt alaprajz szintenként négy kétszintes és egy garzonlakás sorolásával szerkesztett. A kétszintesség tudatos megfontolásból fakadt, mert a homlokzati falsíkok és az ablakok ritmusváltásával az új épület szervesebben kapcsolódott a környezetéhez. Jánossy tervezői habitusát az igényesség és a részletek aprólékos kidolgozása jellemezte. A mértéktartó, jó arányú, elegáns épület túlmutat a maga korán.

külső kép

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1967/2, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: a szerző

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: a szerző

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: a szerző

külső kép

© Horler Miklós, forrás: Magyar Építőművészet, 1967/2, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Horler Miklós, forrás: Magyar Építőművészet, 1967/2, Műszaki könyvkiadó, Budapest

alaprajz

© Jánossy György, forrás: Magyar Építőművészet, 1967/2, Műszaki könyvkiadó, Budapest

alaprajz

© Jánossy György, forrás: Magyar Építőművészet, 1967/2, Műszaki könyvkiadó, Budapest

metszet

© Jánossy György, forrás: Magyar Építőművészet, 1967/2, Műszaki könyvkiadó, Budapest

Tenke Tibor, Kísérleti lakótelep középmagas lakóházai, Budapest, XXII., 1963

A budafoki paneles lakótelep kísérleti jellegű, figyelemre méltó középmagas pontházai csúszózsaluzattal, öntöttfalas technológiával épültek. A 11 szintes lakóházban, a szintenként 5 lakóegység egymás mellé sorolásával átlátható, tiszta alaprajzi struktúra alakult ki. A lakás belső térszervezésben újításnak tekinthető - a lakók kívánalmai szerint változtatható helyzetű - válaszfalrendszer. A beépített bútorok tervezésében is nyomon követhető a flexibilitás gondolata. Az 50 lakást változatos, különböző igényeket kiszolgáló 4, 3 és 2 férőhelyes alaprajzi elrendezéssel tervezték. Korszerű elképzelésnek tűnt a pontházaknak a közeli szolgáltató központokkal létesített kapcsolata, ezáltal a lakások kiszolgáló helyiségei csökkenthetők voltak a lakóterületek javára.

külső kép

© dr. Illyésné (TTI), forrás: Magyar Építőművészet, 1966/4

külső kép

© dr. Illyésné (TTI), forrás: Magyar Építőművészet, 1966/4

külső kép

© dr. Illyésné (TTI), forrás: Magyar Építőművészet, 1966/4

külső kép

© dr. Illyésné (TTI), forrás: Magyar Építőművészet, 1966/4

belső tér

© dr. Illyésné (TTI), forrás: Magyar Építőművészet, 1966/4

helyszínrajz

© Tenke Tibor, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/4

alaprajz

© Tenke Tibor, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/4

metszet

© Tenke Tibor, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/4

Schmidt Lajos, Gellérthegy utcai lakóház, Budapest, I., 1965

A három (szintben eltérő) utcával határolt többlakásos lakóépület változatos homlokzatával megteremti a tabáni városrész jellegzetes lezárását. A városképileg kitüntetett helyre, a terület topográfiai adottságaira, a kilátás biztosítására, a Vár és a műemléki környezet szomszédságára érzékenyen válaszol a lakóház. A Naphegy és a Gellérthegy utca közötti szintkülönbséget a tabáni park felől hosszú, terepre ültetett épületszárnnyal követi a beépítés. Az alsó, Gellérthegy utca felől a szomszédos beépítéshez igazodó tömeg egészíti ki a feszes, tiszta szerkesztésű kompozíciót. A lakótömb félszinteltolásos lakásai kétfogatú lépcsőházi kubusokra vannak felfűzve. A racionális szervezésű kétszobás lakásokban az udvari oldalon a kiszolgáló funkciók kaptak teret. A környező parkra, domboldalra néző lakószobákhoz kapcsolódó üvegfelületek és végigmenő loggiák – a szinteltolásos struktúrának köszönhetően – markáns homlokzati ritmust, dinamikát kölcsönöznek a társasháznak.

külső kép

© Schmidt Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Schmidt Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Schmidt Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

részletfotó

© Schmidt Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

külső kép

© Schmidt Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

alaprajz

© Schmidt Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

metszet

© Schmidt Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

Tokár György - Emődy Attila: Lakóház, Budapest, XII. Hajnóczy József u., 1965

A modern foghíjbeépítés igényes, egyedi terv alapján készült, a szomszédos épületektől eltérő, korának merész, karakteres alkotása. A terv erényei mindenekelőtt a mintaszerű alaprajzi szerkesztése és az udvari homlokzat igényes tervezettsége. Az épület valójában szintenként két átmenő és két garzonlakás alaprajzi egységeként valósult meg. A koncepció szerint az előnytelen utcai tájolás folytán a homlokzati síkból kiforgatott zárterkélyek előnyös benapozást, a Várra nyíló kilátást és karakteres, hangsúlyos megjelenést nyújtottak a nyolcemeletes lakóháznak. A vertikális homlokzati struktúrát a téglaburkolat és a vasbeton födémszerkezet vízszintes elemei ellensúlyozzák.

külső kép

© Rácz György, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3

külső kép

© Rácz György, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3

külső kép

© Rácz György, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3

külső kép

© Rácz György, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3

belső tér

© Rácz György, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3

alaprajz

© Tokár György / Emődy Attila, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3

Sedlmayr János, Tárnok utcai lakóház, Budapest, I. Tárnok u. 7, 1966

A Várnegyed jelentős pontján emelkedő épület a műemléki környezetbe való illeszkedés, a régi-új kontextusa és a felújítás építészeti értékei miatt említésre méltó. A koncepció lényegét az eredetileg U alakú falmaradványok megtartása, a vári hangulatot megidéző, múlt és jelen egymásra rétegződésének hatása jelentette. A logikusan szerkesztett alaprajz jól példázza a belső térszervezésben az újító elképzeléseket. A belső, udvari rész a közlekedősávot, a középső sáv a vizes helyiségeket, míg a külső zóna a lakószobákat foglalja magába. A kétszintes tetőtéri lakások gondolata messze túlmutat a maga korán. A hangulatos belső terek mellett nem elhanyagolható a külső tömeg- és homlokzatképzésben tapasztalt kifinomult arányrendszer. A ház fő jellegzetessége a részletek alapos kidolgozottságában rejlik.

külső kép

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

külső kép

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

külső kép

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

külső kép

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

belső tér

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

alaprajz

© Sedlmayr János, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

alaprajz

© Sedlmayr János, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

alaprajz

© Sedlmayr János, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

metszet

© Sedlmayr János, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

Borvendég Béla, Oskola utcai lakóépület, Szeged, 1968

A foghíjépület szép példája a korszerű építészeti formavilág műemléki környezetbe való szerves illeszkedésének. Az építész egy egységes, modern stílusú lakóházat - földszinten üzletekkel - hozott létre. A koncepció lényegét a régi ház struktúrájának, arányrendszerének korszerű felelevenítése jelentette. Az egyszintes, egyszobás és a kétszintes, háromszobás lakások szellemes megoldása kielégítette a lakásszámot és az eredeti épület homlokzati ritmusát is felidézte. A homlokzati felületek, a klinkertégla burkolat szintén finom utalás a múltra és a közeli Dóm tér téglaarchitektúrájára. A kellemes, jó arány, a részletek gondos kidolgozottsága a házat korának jelentős alkotásai közé sorolja.

külső kép

© SZTV (Buzsáki Ferenc), forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

külső kép

© SZTV (Buzsáki Ferenc), forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

külső kép

© SZTV (Buzsáki Ferenc), forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

részletfotó

© SZTV (Buzsáki Ferenc), forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

külső kép

© SZTV (Buzsáki Ferenc), forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

alaprajz

© Borvendég Béla, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

alaprajz

© Borvendég Béla, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

metszet

© Borvendég Béla, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

Varga Levente, Teraszház, Budapest, II. Lévay u., 1967-69

A budai domboldal keskeny, meredek lejtőjén, a hely adottságait kihasználó négylakásos teraszház szerkezeti tisztaságával, anyagszerűségével, eleganciájával kitűnik a környező házak közül. A tömegeltolás, a lakások teraszos kialakítása által a társasház szervesen kapcsolódik a panorámához és a lejtős környezetéhez. Az épület tagolásával a meglévő növényvilág megőrzése, a félig nyitott, jó arányú udvarok kialakítása, a saját élettér megteremtése vált lehetővé. Az alaprajzi szerkesztettség, a világos struktúra, a szer­kezet és az anyag logikus kapcsolata az épület fő erénye. A lakóhelyiségeket változtatható térkapcsolat, a belsőmagos alaprajzi elrendezésből adódó nagy homlokzati üvegfelületek jellemzik. A teraszház kettő és félszobás lakásai 80-85 m2 alapterületűek. Nem csupán a tervezésre, a részletmegoldásokra, hanem a kivitelezésre is kiterjedt a tervezői törődés, felügyelet. Ennek, valamint a mesteremberek gondos munkájának köszönhetően, - a házilagos építés ellenére - minőségi lakóépület született.

külső kép

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

külső kép

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

külső kép

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

külső kép

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

belső tér

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

belső tér

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

belső tér

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

alaprajz

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

alaprajz

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

metszet

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

Virág Csaba, Fehér Galamb-ház, Budapest, I. Úri u., 1969

A hangulatos, érzékeny vonalvezetésű Úri utcai saroktelken álló vári foghíjépület a korabeli építészet jellegzetes, sajátos hangvételű lakóháza. Az épület, melynek a modern formavilága, anyaghasználata, arányos homlokzati felülete egységes építészeti karaktert eredményezett, szervesen illeszkedik a műemléki környezetbe. A hagyományos tetőforma és a korszerű függönyfal izgalmas kettősséget biztosít a homlokzati struktúrának. A függőfolyosón keresztül a belső, kis udvarra alaprajzilag feszesen szerkesztett lakások nyílnak. A belsőépítészetben átgondolt, minden részletében megtervezett alsó szinti étterem térré szélesedő, utca felé történő teljes üvegfalas megnyitása nagyvonalú megoldást eredményezett.

külső kép

© Bognár János és Müller Ferenc, forrás: Magyar Építőművészet, 1969/6

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

külső kép

© Bognár János és Müller Ferenc, forrás: Magyar Építőművészet, 1969/6

külső kép

© Bognár János és Müller Ferenc, forrás: Magyar Építőművészet, 1969/6

belső tér

© Bognár János és Müller Ferenc, forrás: Magyar Építőművészet, 1969/6

belső tér

© Bognár János és Müller Ferenc, forrás: Magyar Építőművészet, 1969/6

alaprajz

© Virág Csaba, forrás: Magyar Építőművészet, 1969/6

alaprajz

© Virág Csaba, forrás: Magyar Építőművészet, 1969/6

metszet

© Virág Csaba, forrás: Magyar Építőművészet, 1969/6

Farkasdy Zoltán - Kenessey Attila, Várnegyedi lakóház, Budapest, I. Dísz tér, 1970

Az épület a műemléki környezetbe való illesztés mintaszerű építészeti megoldása. Farkasdy, akinek tevékenysége a Várnegyed modern rekonstrukciójában megkérdőjelezhetetlen, pályázat útján nyerte el a megbízást. A lakóház racionális térszervezésű, átgondolt, igényes lakásokkal tervezett. A majdnem szimmetrikus épület olyan szerényen, társait nem túlharsogva, magától értetődően zárja le a tér északi részét, mintha mindig is ott állt volna. A természetes tömegképzés, a túlformálás nélküli homlokzat, a hangulatos udvar, a lépcsőház és a szépen formált közös használatú területek az épület fő erényei.

külső kép

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

külső kép

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

részletfotó

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

részletfotó

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

külső kép

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

külső kép

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

alaprajz

© Farkasdy Zoltán / Kenessey Attila, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

alaprajz

© Farkasdy Zoltán / Kenessey Attila, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

alaprajz

© Farkasdy Zoltán / Kenessey Attila, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

metszet

© Farkasdy Zoltán / Kenessey Attila, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

Farkasdy Zoltán, Lakóépület, Budapest, I. Úri utca, 1970

A középkori falmaradványok megőrzése, a korszerű építészeti kívánalommal történő kontextus kialakítása jelentette a tervezés során fellépő legnagyobb kihívást. Az utcaképi illeszkedés pikantériája, hogy Farkasdynak, aki a szomszéd ház építésze is volt egyben, az egy évtizeddel azelőtti tervezői szemléletéhez igazodva kellett újat alkotnia. A saroktelki épületet szerény építészeti eszközök jellemzik. A földszinten közösségi funkció (eszpresszó), emeletenként két nagyobb és két kisebb lakás, míg a tetőtérben egy műteremlakás kapott helyet. A lakóépület a Várnegyedre jellemző magastetős formával igazodik a kialakult atmoszférához.

külső kép

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

külső kép

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

részletfotó

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: a szerző

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: a szerző

belső tér

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

alaprajz

© Farkasdy Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

alaprajz

© Farkasdy Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

metszet

© Farkasdy Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

metszet

© Farkasdy Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

Sedlmayr Jánosné, Hátsókapu utcai lakóház, Sopron, 1971

Sopron jelentős pontján, a Hátsókapu utcában található foghíjépület meghatározó mintája a modern stílus, az egységes építészeti formanyelv műemléki környezetbe való illesztésének. A tervező érzékenyen válaszolt a helyszín adottságaira. A speciális, háromszög alakú kis telekre, a két eltérő tömegű lakó­ház közé kellett az új épületet elhelyezni. Átgondolt megoldással a tervezett épület megközelítése a szomszéd ház helyre­állított átjárójából, az új lépcső teréből történik. Szellemes beépítési móddal az épület nem tapad, hanem egy lépcsőkar szélességgel el­marad a kontyolt tetős, műemléki épülettől. Gondos alaprajzi szerkesztéssel a foghíjépület a földszinten egy üzlettel, az I. emeleten két lakással, a II. emeleten három, kétszintes lakással épült.

külső kép

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1973/6, Lapkiadó V., Budapest

külső kép

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1973/6, Lapkiadó V., Budapest

külső kép

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1973/6, Lapkiadó V., Budapest

alaprajz

© Sedlmayr Jánosné, forrás: Magyar Építőművészet, 1973/6, Lapkiadó V., Budapest

alaprajz

© Sedlmayr Jánosné, forrás: Magyar Építőművészet, 1973/6, Lapkiadó V., Budapest

metszet

© Sedlmayr Jánosné, forrás: Magyar Építőművészet, 1973/6, Lapkiadó V., Budapest

Mináry Olga, Hankóczy úti lakóházak, Budapest, II. Hankóczy Jenő u., 1974

Mináry Olga építészeti alkotásai közül kiemelkednek a többlakásos lakóépületei. A Hankóczy utcai két klinker burkolatos háza egyéni hangvételű, nagyszerű lakóháznak tekinthető. Voltaképpen egyszerű eszközök alkalmazásával, átlagos méretű társasházról van szó: szintenként két kisebb lakás összefüggő loggiával és egy nagyobb lakás kétoldali loggia megnyitással. A lakások alaprajzai rendről, szerkesztettségről árulkodnak. A funkcionális elrendezés, térszervezés a házak meghatározó eleme. A nagyvonalú térkapcsolatokkal lehetővé vált a nem túl nagy lakások szűkösségének ellensúlyozása.

külső kép

© Mináry Olga, forrás: Magyar Építőművészet, 1974/5

külső kép

© Mináry Olga, forrás: Magyar Építőművészet, 1974/5

külső kép

© Mináry Olga, forrás: Magyar Építőművészet, 1974/5

külső kép

© Mináry Olga, forrás: Magyar Építőművészet, 1974/5

helyszínrajz

© Mináry Olga, forrás: Magyar Építőművészet, 1974/5

alaprajz

© Mináry Olga, forrás: Magyar Építőművészet, 1974/5

Horváth Lajos, Foghíjbeépítés a Várban, Budapest, I. Úri u., 1972

Az Úri és Szentháromság utcai kiszélesedésnél, a három saroktelek közül ez a vári foghíj épült be utoljára. A szemközti házakhoz hasonlóan ez is mértéktartó, elegáns épület. A két telek egyesítése ellenére a lakóház tömegében és arányaiban illeszkedik a Várnegyedre jellemző beépítésekhez. Egységes, homogén utcaképi megjelenése, finom utalásai megidézik a telken állt egykori városháza hangulatát. A derékszögű, geometriai szerkesztési elv átlátható struktúrához vezetett (a földszinten üzletek, az emeleten lakóhelyiségek találhatók az utcai fronton). Az épület és a terület súlypontjába került impozáns kör alakú lépcsőre felfűzött L alakú sarokház egy belső kertrészt, udvart zár körbe. A lakóház alaprajzi szerkesztésében logikus, a flexibilis terű lakások vonatkozásában előremutató mintát nyújt.

külső kép

© Szabó József, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: a szerző

részletfotó

© Szabó József, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

részletfotó

© Szabó József, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

külső kép

© Szabó József, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

belső tér

© Szabó József, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

belső tér

© Szabó József, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

alaprajz

© Horváth Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

alaprajz

© Horváth Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

alaprajz

© Horváth Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

metszet

© Horváth Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1978/6

Jurcsik Károly, Lakóház, Budapest, III. Toboz u., 1977

A lakóház korának expresszív, egyéni hangvételű alkotása, melyet a tradicionális téglaépítészet jeles képviselője, Jurcsik Károly tervezett. A remetehegyi meredek telek szűk mérete ellenére, átgondolt, szellemes koncepció alapján 56 lakásos, négyszintes, láncházszerű épület került kialakításra. A társasház tagoltsága, mozgalmassága az emeletenkénti változó szobamélységnek köszönhető. A lakók egyedi kívánságait követő helyiségméretek, tömegugrások karakteres homlokzatformálási eszközzé váltak. A beépítési mód, a tömegalakítás, a látható nyerstégla felületek egységes építészeti megjelenéshez vezettek.

külső kép

© Zsitva Tibor, forrás: Magyar Építőművészet, 1984/6, Lapkiadó vállalat, Budapest

külső kép

© Zsitva Tibor, forrás: Magyar Építőművészet, 1984/6, Lapkiadó vállalat, Budapest

külső kép

© Zsitva Tibor, forrás: Magyar Építőművészet, 1984/6, Lapkiadó vállalat, Budapest

külső kép

© Zsitva Tibor, forrás: Magyar Építőművészet, 1984/6, Lapkiadó vállalat, Budapest

külső kép

© Zsitva Tibor, forrás: Magyar Építőművészet, 1984/6, Lapkiadó vállalat, Budapest

alaprajz

© Jurcsik Károly, forrás: Magyar Építőművészet, 1984/6, Lapkiadó vállalat, Budapest

metszet

© Jurcsik Károly, forrás: Magyar Építőművészet, 1984/6, Lapkiadó vállalat, Budapest