Ugrás a tartalomhoz

3D megjelenítési technikák

Dr. Fekete Róbert Tamás, Dr. Tamás Péter, Dr. Antal Ákos, Décsei-Paróczi Annamária (2014)

BME-MOGI

A háromdimenziós filmvetítésről

A háromdimenziós filmvetítésről

A filmkészítők csaknem a kezdetektől törekedtek rá, hogy filmjeiket minél látványosabbra készítsék. Ennek egyik eszköze volt, hogy a filmeket háromdimenziós kivitelben vették fel. Minden bizonnyal a legelső háromdimenziósan vetített rövidfilm a Lumiere-fivérek által megalkotott, 1903-as megjelenésű L'arrivee du train volt, amelyet anaglif  (anaglyph) technikával készítettek. A húszas években divatba jöttek a zöld-piros üvegek, amelyek lehetővé tették a sztereofilmek nézését. 1915-ben elkészült az első anaglif  mozifilm, a The Power of Love, amit 1922-ben műsorra tűztek a mozikban. Ez a film sajnos nem őrződött meg napjainkig. Laurens Hammond és William F. Cassidy 1922 végén bemutatták Teleview System nevű rendszerüket, amely a két szem számára váltogatva vetítette a képkockákat, és az ülésekhez erősített kis nézegetők a képkockákkal összhangban zárták el a fény útját az egyik, majd a másik szem előtt. A kor technológia fejlettsége sajnos nem tette lehetővé, hogy a filmkészítők gazdaságosan tudjanak jó minőségű, háromdimenziós filmeket készíteni. Továbbá közrejátszott még a nagy gazdasági világválság is abban, hogy a stúdiók elvetették a háromdimenziós filmek tömeges készítésének ötletét. 1935-ben elkészül az első színes, háromdimenziós mozifilm. Edwin H. Land a harmincas években fejlesztette ki a polarizációs technikákat, amelyek hamar begyűrűztek a filmiparba is. A filmszínházaknak ez megint csak többletkiadást jelentett, hiszen nem csupán drágább, polarizációs szűrőkkel rendelkező projektorokra, vetítőkre volt szükség, de egy úgynevezett silver screen-re is (olyan vetítő felület, amelyről visszaverődve a fény nem változtatja meg polarizációs tulajdonságait). Az első színes háromdimenziós filmet 1952-ben vetítették (Bwana Devil) a Gunzberg-féle „Natural Vision” technikával, ami szintén egy polarizációs szűrős technika volt. Ebben az időszakban ez a megoldás volt a legelterjedtebb. 1947-ben elkészül az első orosz 3D-s mozifilm, a Robinson Crusoe. Az ötvenes években a polarizált üvegek segítségével színes, háromdimenziós filmek is nézhetővé váltak.

6.18. ábra - Lumiere-fivérek

Lumiere-fivérek


6.19. ábra - Edwin H. Land

Edwin H. Land


Az ötvenes években volt a háromdimenziós filmezés első virágkora. Az amerikai háborút követő felvirágzás hozzájárult ahhoz, hogy sok filmszínház-tulajdonos fogékonnyá vált az új technikák beépítésére. Az anaglyph technikával készülő háromdimenziós képregények a gyerekek körében hódítottak teret. A Bwana Devil csak a kezdet volt, innentől kezdve csaknem tíz éven keresztül, több tucat háromdimenziós film jelent meg. 1953-bam bemutatták a House of Wax című filmet, amely szintén előkelő helyen szerepelt a nézettségi listákon. Ez volt egyébként egyben az első film, amit térhatású hanggal vetítettek a mozikban. Az ötvenes évek végére azonban a háromdimenziós filmek népszerűsége csökkent. Ez annak volt betudható, hogy az ilyen filmek vetítése sokkal drágább volt. Kettős orsót kellett alkalmazni, és rendkívül pontos szinkronizációt kellett megvalósítani. Egy kis szinkronizációs hiba is szem- vagy fejfájáshoz vezetett. A filmszínházaknak egyre kevésbé érte meg a háromdimenziós „üzletág”, hiszen nem volt elegendő a költségvetésük a drága vetítőgépek beszerzésére.

6.20. ábra - Bwana Devil

Bwana Devil


A háromdimenziós filmezés a hatvanas évek elejére gyakorlatilag megszűnt. 1961-ben bátor filmkészítők mégis igyekeztek életben tartani a 3D-ipart a Maszk című filmmel, ami alapvetően egy kétdimenziós film volt, ahol bizonyos jeleneteknél a közönség azt az utasítást kapta, hogy vegye föl a háromdimenziós szemüveget.  A háromdimenziós filmezés reneszánsza akkor kezdődött, amikor egy producer, Arch Gobler megtalálta a módját, hogy ne kelljen a filmek vetítéséhez két vetítő. A Space-Vision 3D nevű technikához csupán egy vetítőre volt szükség, mivel a filmszalag volt két részre osztva. Amennyiben a szalagokat jól gyártották, a közönségnek nem volt többé gondja a szinkronizációs problémák következtében kialakuló fejfájással. A hatvanas, hetvenes években a háromdimenziós filmezés vesztett egyébként is aprócska lendületéből, majd az évtized végére egy újabb összeomlás következett be. Ahogy a háromdimenziós technikák egyre fejlettebbek lettek, a moziknak és a filmkészítőknek egyaránt aránytalanul nagy költségeket okoztak. A közönség is vesztett érdeklődéséből, hiszen a már csaknem harminc éves, olcsó anaglyph technikát alkalmazták széles körben a mozikban.

6.21. ábra - IMAX kamera

IMAX kamera


A nyolcvanas években ismét a merész filmesek egy csoportja újra belevágott a háromdimenziós filmkészítésbe. Új, olcsóbb és impresszívebb eljárásokat fejlesztettek ki, amelynek köszönhetően rövid időn belül a háromdimenziós filmezés valóságos virágkorát élhette. A nyolcvanas évek közepére már sokkal jobb minőségű, a nézőknek nagyobb élményt nyújtó filmeket vetítettek a mozikban. Az új IMAX 3D technológia rövid időn belül ismertté vált. Nagyobb képernyőt, erősebb fényeket, olcsóbb filmeket ajánlott a nézőknek. 1986-ben Francis Ford Coppola Captain Eo című filmje Michael Jackson főszereplésével igen impozáns bemutatója volt az új technikának. A filmet voltaképpen négydimenziós filmként adták el, hiszen a Disney filmszínházban lézer fényekkel, köd effektekkel és hidraulikus székekkel is kiegészítették a háromdimenziós élményt. IMAX 3D filmek tömkelege jött ki akkortájt. Az 1986-os vancouveri expón bemutatták a Transitions című filmet, amelyet az új polarizációs technikával vetítettek. Ez fordulópontot jelentett a háromdimenziós filmezés területén. A nyolcvanas és kilencvenes években nagy teret hódított magának az új IMAX 3D technika. Számos mozi jött létre, ahol főleg ismeretterjesztő filmeket vetítettek három dimenzióban. Nagy hatással volt a háromdimenziós filmezésre a 2004-ben vetített Polar Express című, teljes műsoridős animációs film. Egyidejűleg vetítették szabványos mozikban és IMAX termekben is. Az IMAX mozik csak töredékét képezik az összes mozik számának, mégis a bevételek negyedét sikerült megszerezniük. Az összes nagy háromdimenziós cég (RealD 3d, Dolby 3d, MasterImage 3d) felhagyott a hagyományosnak számító anaglyph szemüvegek használatával, és ezentúl csak polarizációs technikával, illetve LCD shutter glasses technikával dolgoztak. A stúdiók lassan elkezdték a régebbi kétdimenziós filmjeik „háromdimenziósítását”. Habár ez a kor digitális technikájával már egyszerűnek látszott, ritkán volt sikeres próbálkozás. Az első jelentősebb film, amit háromdimenzióssá változtattak a Superman Returns volt.

6.22. ábra - IMAX vetítőgépek

IMAX vetítőgépek


A legutóbbi fellángolás elindítója kétségkívül James Cameron Avatar című filmje volt, amely valószínűleg minden idők egyik legdrágább filmje, a benne található impozáns háromdimenziós hatások és a számítógéppel segített jelenetek miatt. A film rekord bevételt is hozott. Bizonyította, hogy a közönség hajlandó magasabb összegeket is kiadni egy filmes élményért, ha biztosított a minőségi élmény. A 2010-es háromdimenziós fellángolás, egyelőre úgy tűnik, még nem fenyeget összeomlással, mint korábban megannyiszor.

2010-ben elindult a világ első, teljes adásidejében háromdimenziós tartalmakat sugárzó tévécsatornája. A dél-koreai Sky 3D side-by-side formátumban, 1920 x 1080i felbontásban sugározza műsorát. Még ugyanebben az évben a Consumer Electronics Show kiállításon a legnagyobb elektronikai gyártók bemutatták háromdimenziós televíziókészülékeik prototípusait.

Érdekes tény, hogy az első háromdimenziós eszköz megjelenésétől újra és újra „3D-robbanások” történnek, amelyek időpontjai fura módon 30 évenként követik egymást (1920, 1950, 1980, 2010). Bekövetkezik egy fellángolás, majd hanyatlás és így tovább. A legutóbbi robbanás kezdete az Avatar című filmhez köthető, amely talán az első olyan, teljes műsoridőben vetített film volt, amelyben nem a térhatás volt a legfontosabb elem, hanem maga a tartalom. Úgy is megfogalmazhatnánk, hogy az első olyan háromdimenziós film volt, amely tartalom szempontjából is értékelhető.

Úgy tűnik, hogy a legutóbbi háromdimenziós fellángolás még nem ért véget (bár lanyhulása látható). A lendület megmaradása talán azzal is magyarázható, hogy a felhasználóknak manapság már számos lehetősége van a háromdimenziós tartalmak olcsó megtekintésére és készítésére is. Rendkívül gyorsan elterjedtek a különféle otthoni 3D-képes kivetítők és televíziók, amelyek árai elérhető tartományban mozognak. Manapság (2014) a 3D TV-k árai csaknem megegyeznek a hagyományos televíziók áraival. Otthonainkban elterjedtek a különböző technikákat alkalmazó 3D TV-k (polarizációs szűrős, shutter glasses és autosztereokopikus). Megjelentek a különböző háromdimenziós tartalmakat kiszolgáló eszközök és erőforrások (például a Blue-ray disk), amelyek lehetővé teszik, hogy a 3D csaknem minden emberhez eljusson, aki élvezni szeretné. A mai háromdimenziós megjelenítési technikák még számos hibával rendelkeznek, és használatuk sem teljes mértékben komfortos. A legfontosabb kihívássá az vált, hogy a háromdimenziós tartalmakat a lehető legkevesebb életidegen eszköz használatával lehessen igénybe venni. Napjaink legdrágább készülékei az autosztereokopikus (lentikuláris vagy parallax) kijelzővel rendelkező TV-k. Az ezeken nézett adások azonban még mindig nem tökéletes minőségűek, főleg a fej mozgásakor fedezhető fel kellemetlen csíkos hatás a képernyőn. Számos, megjelenítővel rendelkező elektronikus eszközben található már háromdimenziós kijelző, amelyet szemüveg nélkül lehet használni (például Nintendo vagy mobiltelefon). Az autosztereokopikus kijelzőket jelenleg a legtöbb esetben marketing céllal használják plázában, kirakatokban és áruházakban.

6.23. ábra - Autosztereokopikus kijelző (PlayStation Portable)


6.24. ábra - Otthoni 3D TV


6.25. ábra - Autosztereokopikus kijelző (Nintendo)


A háromdimenziós technikák igen hosszú utat jártak be az utóbbi 100 évben, főleg az utóbbi évtizedben. Az út a fekete-fehér mozdulatlan dagerotipiáktól indult, és az otthonainkban megtalálható szemüveg nélkül nézhető autosztereokopikus kijelzőkig tartott. A technológia fejlődése természetesen nem áll meg, de jelen könyv történeti része idáig terjedhetett.

6.26. ábra - 1800-as évekbeli festmény, amelyben egy sztereoszkóp is helyet kapott


6.27. ábra - 3d kamera egy sporteseményen