Ugrás a tartalomhoz

3D megjelenítési technikák

Dr. Fekete Róbert Tamás, Dr. Tamás Péter, Dr. Antal Ákos, Décsei-Paróczi Annamária (2014)

BME-MOGI

A PDP kijelzők

A PDP kijelzők

A PDP (Plazma Display Panel – plazma kijelzők) első, monokróm típusát 1964-ben a Plató Computer System készítette el, Gábor Dénes plazmával kapcsolatos kutatásai nyomán. Később, 1983-ban az IBM készített egy 19" méretű, monokróm, 1992-ben pedig a Fujitsu egy színes, 21 hüvelykes változatot. Az első plazmakijelzőt a Pioneer mutatta be 1997-ben. A gyártók jelenleg nagy erőkkel fejlesztik a minél nagyobb képátlójú kijelzőket (már a 100”-t is bőven meghaladják a legnagyobb kijelzők).

5.16. ábra - A PDP kijelző felépítése


A PDP működése az LCD-nél is egyszerűbb. A cél az, hogy a három alapszínnek megfelelő képpont fényerejét szabályozni lehessen. A PDP-nél a képpontok -  a CRT-hez hasonlóan - látható fényt sugároznak ki, ha megfelelő hullámhosszú energia éri őket. Ebben az esetben a neon és xenon gázok keverékének nagy UV-sugárzással kísért ionizációs kisülése készteti a képpont anyagát színes fény sugárzására, pont úgy, mint a neoncsövekben. Mivel minden egyes képpont egymástól függetlenül, akár folyamatos üzemben vezérelhető, a monitor a kellemetlen villogástól (frissítés miatt) mentes, akár 10 000:1 kontrasztarányú, tökéletes színekkel rendelkező képet is adhat, bármely szögből nézve. A régebbi PDP kijelzők képernyője gyakran „beégett”, ha egy adott területen folyton ugyanaz a grafikai elem jelent meg. Manapság ez már nem jellemző. A gázkisülésnek helyet adó kis cső ugyanúgy elhasználódik, mint az LCD kijelzőkben levő, egyébként cserélhető, a háttérvilágításért felelős fénycső. Az első kétezer órában erőteljes fény lassan csökkenni kezd, de az újabbak akár 60 000 órát is kibírnak.

5.17. ábra - A PDP kijelző egy pixeljének felépítése