Ugrás a tartalomhoz

3D megjelenítési technikák

Dr. Fekete Róbert Tamás, Dr. Tamás Péter, Dr. Antal Ákos, Décsei-Paróczi Annamária (2014)

BME-MOGI

5. fejezet - Klasszikus és Modern megjelenítési technikák

5. fejezet - Klasszikus és Modern megjelenítési technikák

A klasszikus és modern megjelenítő eszközöket többféleképpen lehet csoportosítani. Léteznek

  • úgynevezett elektromechanikus kijelzők,

  • csavart nematikus térvezérlésű LCD / vákuum fluoreszcens kijelzők,

  • CRT (Cathod Ray Tube) kijelzők,

  • SED / FED (Surface-conduction Electron-emitter Display  / Field-Emission Displays) kijelzők,

  • LCD (Liquid Crystal Display) / TFT (Thin Film Transistor) / kijelzők,

  • PDP kijelzők (plazma kijelzők),

  • elektronikus papír,

  • OLED (Organic Light Emitting Diode) kijelzők,

  • DLP (Digital Light Processing) eszközök (DMD - digital micromirror).

A megjelenítő eszközök rendelkeznek bizonyos tulajdonságokkal, melyek mentén összehasonlíthatók egymással. Az első és legfontosabb a maximálisan alkalmazható pixelszám, amelyet az adott megjelenítő eszköz képes produkálni. Más szavakkal az elemi képpontok száma, amely képpontokat  a megjelenítő eszköz használja. Fontos tudni, hogy egy sorban hány pixel van, és a képernyőn hány sor helyezkedik el. Fontos ismeret a pixelek címzésének módja is. A megjelenítő a képet előállíthatja raszteresen (sorról sorra) kirajzolva a képpontokat, vagy mátrixszerűen, minden pixelt külön megcímezve. További fontos tulajdonság a frissítési frekvencia, vagyis a képpontok állapotváltoztatásához szükséges minimális idő. Ehhez kapcsolódik az utóképek kérdése is. Ez azt mutatja, hogy az elemi képpont a kikapcsolása után mennyi idővel tér vissza ténylegesen nyugalmi állapotba. A kijelzőknél ezt a tulajdonságot nevezhetjük válaszidőnek is, amely idő ahhoz kell, hogy a pixel fényerejét megváltoztassuk. A kontraszt a részletgazdagságot jellemző érték, mely a legsötétebb és legvilágosabb pixel fényerejének hányadosa. A kijelzők maximális fényereje is fontos jellemző, amely CRT monitoroknál az elektronok felvillanásából, LCD monitoroknál pedig a háttérvilágításból származik. Főleg LCD monitorok fontos tulajdonsága a látószög, amely azt mutatja, hogy a monitoron megjelenő tartalom mely szögből látható még elfogadható minőségben, minőségromlás nélkül.

A kijelzők felbontásánál használatban vannak bizonyos szabványos pixelelrendezések, képarányok (5:4-től egészen a 16:9-ig, ahol a második szám a sorok száma, az első az egy sorban elhelyezkedő pixelek száma). Amíg a 4:3 képarány a régebbi CRT technológiánál volt általános, addig a szélesebb 16:9 képarány az újabb LDC és plazma kijelzőkkel terjedt el.

5.1. ábra - Szabványos kijelző felbontások


Az 1980-as évek közepétől sorra jelentek meg a színes, grafikus megjelenítők:

EGA (Enhanced Graphics Adapter, maximum 640 x 350 pixelszám, a megjeleníthető színek száma 16),

VGA (Video Graphics Array, 640 x 480 pixelszámnál a megjeleníthető színek száma 16, illetve 320 x 200 felbontás esetén 256),

SVGA (Super Video Graphics Array, maximum 800 x 600 pixelszám, a megjeleníthető színek száma 256),

XGA (Extended Graphics Array, 1024 x 768 pixelszámnál, a megjeleníthető színek száma 256, 640 x 480 pixelszámnál pedig  65536).

Az alábbi szabványos elnevezések léteznek még:

QVGA (Quarter Video Graphics Array, 320×240), QQVGA (Quarter-QVGA, 160×120), HQVGA (Half-QVGA, 240×160), WQVGA (Wide QVGA, 400×240), HVGA (Half-size VGA, 480×320), WVGA (Wide Video Graphics Array, 800×480), FWVGA (Full Wide Video Graphics Array, 854×480), DVGA (Double-size Video Graphics Array, 960×640)

WXGA (Wide Extended Graphics Array , 1280×768), XGA+ (Extended Graphics Array Plus , 1152×864), WXGA+ (1440×900), SXGA (Super Extended Graphics Array, 1280×1024), SXGA+ (Super Extended Graphics Array Plus, 1400×1050), WSXGA+ (Widescreen Super Extended Graphics Array Plus, 1680×1050), UXGA (Ultra Extended Graphics Array, 1600×1200), WUXGA (Widescreen Ultra Extended Graphics Array, 1920×1200)

QWXGA (Quad Wide Extended Graphics Array, 2048×1152), QXGA (Quad Extended Graphics Array, 2048×1536), WQXGA (Wide Quad Extended Graphics Array, 2560×1600), QSXGA (Quad Super Extended Graphics Array, 2560×2048), WQSXGA (Wide Quad Super Extended Graphics Array, 3200×2048), QUXGA (Quad Ultra Extended Graphics Array, 3200×2400), WQUXGA (Wide Quad Ultra Extended Graphics Array, 3840×2400)

HXGA (Hex Extended Graphics Array, 4096×3072), WHXGA (5120×3200), WHSXGA (6400×4096), HUXGA (6400×4800), WHUXGA (7680×4800)

HD (high-definition, 1280×720), nHD (ninth of a Full HD, 640×360), qHD (quarter of a Full HD, 960×540), FHD (Full HD, 1920×1080), QHD (Quad HD, 2560×1440), QFHD (4K) (Quad Full HD, 3840×2160), UHD (8K) (Ultra HD, 7680×4320)

A fejezet további részeiben bemutatjuk az elektronikus kijelzők néhány fő típusát. Ilyenek a Split-flap, a Flip-disc, a VFD (vákuum fluoreszcens) valamint a csavart nematikus térvezérlésű LCD kijelzők, a hagyományos katódsugárcsöves képernyők, a SED és FED felület-átvezetési kijelzők, az e-papír, a folyadékkristályos LCD / TFT, a plazma és a LASER kijelzők, továbbá az új technológiának számító OLED és LED kijelzők. Ugyancsak szót ejtünk a projektorokban alkalmazott DLP és DMD technikákról is.

Elektromechanikus kijelzők

A split-flap kijelzők

A split-flap kijelzőknél egy előre definiált, korlátozott mennyiségű karakterkészlet, illetve rögzített grafika áll rendelkezésre. Minden karakterhelyen van egy forgatható tengely, amelyen, mint szárnyak helyezkednek el a grafikus táblák. Minden karakterhely két „pixelből” áll. Előszeretettel használják pályaudvarokon, repülőtereken.

5.2. ábra - A split-flap kijelző


A flip-disc kijelző

A flip-disc vagy flip-dot kijelző a split-flap kijelző későbbi változata, amely gyakorlatilag egy pontmátrix. Ennél a kijelzőnél általában egy karaktert kevés számú „pixelből” állítanak össze, és minden „pixelt” ki-be lehet „kapcsolni” azzal, hogy egy elemet az átlója mentén kinyitnak és becsuknak, mert az elemek egyik fele világos, a másik pedig sötét.

5.3. ábra - Flip-dot kijelző


Felhasznált irodalmak

[5.1.] Atkinson, R.. Pszichológia. Osiris Kiadó. Budapest . 2003.

[5.2.] Pléh, Cs.. A lélektan története. Osiris Kiadó. Budapest . 2010.

[5.3.] Bányai, É. és Varga, K.. Affektív pszichológia. Medicina Könyvkiadó. Budapest . 2013.

[5.4.] Carver, Charles S. és Scheier, Michael F.. Személyiségpszichológia. Osiris Kiadó. Budapest . 2006.

[5.5.] Cole, Michael és Cole, Sheila R.. Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó. Budapest . 2003.

[5.6.] Csépe, V., Győri, M., és Ragó, A.. Általános pszichológia 1. Osiris Kiadó. Budapest . 2007.

[5.7.] Smith, E.R. és Mackie, Diane M.. Szociálpszichológia. Osiris Kiadó. Budapest . 2004.