Ugrás a tartalomhoz

3D megjelenítési technikák

Dr. Fekete Róbert Tamás, Dr. Tamás Péter, Dr. Antal Ákos, Décsei-Paróczi Annamária (2014)

BME-MOGI

A színek

A színek

A háromdimenziós megjelenítésben a színek kitüntetett szerepet töltenek be. Az élvezeti célú felhasználás esetén az igazi, mély alapcél a puszta térbeliségen túl olyan ingerek közlése a szemlélővel, amelyek a teljességen túl érzelmi hatást váltanak ki. Az élvezeti célú felhasználás mellett, a gyakorlati alkalmazások során a megfigyelt objektumról történő teljes információmennyiség megjelenítése a cél. Jelentheti ez azt, hogy a különböző látószögekből történő megfigyelés újabb információt ad, ahogy ez például a sztereo mikroszkópos megfigyelés esetén a mélységi méretek közvetett érzékeltetését jelenti. A manapság már nem igazán alkalmazott sztereo távolságmérő esetén pedig a – térbeli látás képességével rendelkező szemlélő – közvetlen, számszerűsíthető távolságadatokat tud kinyerni a berendezésből. Ha a megjelenítés során több érzékszervi hatást is ki tudunk használni, a kép teljesebbé válik. A háromdimenziós megjelenítés mellett közvetlen hatású a hang térbelisége, dinamikája, a figurális vagy éppen az életszerű hatások, képek. A lényeghez hozzátartozóan, de mélyebben fejtik ki hatásukat a színek, illetve azok tulajdonságai. Itt természetesen a színek tekintetében elsősorban nem azok meglétére vagy hiányára gondulunk. E hatás lehet technikai jellegű, amikor például az anaglif eljárás során a kiválasztott színpár, illetve a hozzájuk tartozó színszűrő pár közvetlen színdiszkriminációs hatása hozza létre a különböző látószögből készült képek szétválasztását.  A hatás lehet emocionális jellegű is, amikor például meleg vagy hideg színű környezetbe helyezve a szemlélt objektumot, annak környezetében betöltött szerepét kívánjuk módosítani. A színpreferenciák, illetve a színharmóniák megfelelő és tudatos alkalmazásával a kívánt hatás érdekében még mélyebb érzelmi szintekre tudunk hatni. A fenti néhány példából is jól látható, hogy a színekkel történő műveletek helyes alkalmazásával a teljes és kívánt hatás szempontjából komoly erőfeszítéseket tudunk tenni. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy a generálás, a képfeldolgozás illetve az egyes transzformációk során a színekre vonatkozó ismereteinket úgy legyünk képesek alkalmazni, hogy azok torzulása nélkül jöjjön létre a várt eredmény.

Fontos tudatosítani, hogy a színekkel kapcsolatos számszerűsíthető, racionalitáson alapuló megfontolások, műveletek mögött a színhasználat pszichológiai értelmezése is igen nagy és kiemelt jelentőséggel bír. A színeket a gyakorlati alkalmazások során nemegyszer az érzelmekkel hozzuk kapcsolatba, szemben a műszaki jellegű, figurális leírással, ábrázolással, amely racionális megközelítésű, és elsősorban az intellektussal hozható kapcsolatba. Tapasztalati tény, hogy a színek kimutatható érzelmi töltettel és hatással bírnak, valamint emocionális reakciókat váltanak ki. A színek projektív értelmezésének alaphipotézise az, hogy a színre, mint ingerre adott válasz érzelmileg színezett [2.1.]. A szín tehát szubjektív érzet, amely a fizikai ingerek belső, agyi, idegrendszeri leképeződéseként jön létre. Ezt a belső leképződést, érzetet befolyásolják a szín környezete, megnevezése és egyéb emlékezeti tényezők. Ez jut érvényre a színkontraszt hatásában, azaz színingerek csoportja egészen más hatást válthat ki, mint a csoportban lévő színingerek külön-külön. Ezt a hatást fokozhatja, vagy kiegészítheti a színáthangolódás jelensége, amely során a hosszú ideig tartó színingerhatás új, megváltozott színélményt eredményezi. Ám ez a jelenség egy idő után az úgynevezett színfáradtságot váltja ki, amely a szemlélőben a színlátás érzésének csökkenését idézi elő. Látható tehát, hogy a színek megjelenítés-technikai használatával kapcsolatos megfontolásoknál egyaránt figyelembe kell venni az emberi őstapasztalatokhoz, a kulturális és az individuális hatásukhoz, jelentésekhez kapcsolódó tartalmakat is.