Ugrás a tartalomhoz

3D megjelenítési technikák

Dr. Fekete Róbert Tamás, Dr. Tamás Péter, Dr. Antal Ákos, Décsei-Paróczi Annamária (2014)

BME-MOGI

Az emberi mélységészlelés hibái

Az emberi mélységészlelés hibái

Eddig áttekintettük a háromdimenziós megjelenítési technikák emberi tényezőit. Azonban nem tettünk említést arról, hogy az emberi mélységészlelés nem minden esetben működik. Vannak olyan tényezők, amelyeknek mindenképpen jól kell működniük, például a háromdimenziós filmek megfelelő észleléséhez. A különböző látáshibák, amelyek a mélységészlelést befolyásolják, nem csupán a háromdimenziós élményt veszik el az embertől, hanem a vetítés után további kellemetlen perceket, órákat is hoznak azzal, hogy émelygést, fejfájást és hányingert okoznak. Egy átlagos háromdimenziós film vetítésénél mindig akad egy-két ember a nézőtéren, aki nem látta három dimenzióban a filmet. Ez nem is meglepő, hiszen egy amerikai felmérés szerint a 18 és 38 év között lakosság 56%-a szenved valamilyen mélységészlelést érintő tünettől – a teljes lakosság hozzávetőlegesen 5-10%-át érintheti. Mi lehet az a tényező, amely nem engedi, hogy a mélységészlelési zavarokkal küzdő emberek három dimenzióban lássák a háromdimenziós filmeket? Az ő látórendszerük valamilyen oknál fogva – lehet az látószervi, de akár központi idegrendszeri zavar is – nem képes a két szemnek küldött képeket „összeolvasztani”.

Az egyik probléma, amely korlátozhatja a háromdimenziós élményt az amblyopia – lusta szem. Ebben az esetben az egyik szem sokkalta rosszabb képet érzékel – például 2-3 dioptriával rosszabb a másiknál.  Ilyenkor a látórendszer nem képes összerakni a két szem képét, vagy súlyosabb esetben „szoftveresen lekapcsolja” a rosszabbik szemet, amikor mindkét szem nyitva van, és csak a jobbik szem képéből dolgozik. Az ilyen látáshibát a tünettel rendelkezőnek nehéz észrevenni, mert már megszokta.

A jelenséget kiválóan demonstrálja a binokuláris versengés jelensége, ahol a két szemnek teljesen különböző képeket adunk, és a két szem képe gyakorlatilag „verseng” a feldolgozásért. Egyszer az egyik jelenik meg, egyszer a másik.

Egy másik ok lehet a háromdimenziós élmény hiányára a kancsalság. Ebben az esetben a két szem nem azonos irányba áll, amikor egy tárgyra fokuszál. Ilyenkor kettős látás jelentkezhet, és a háromdimenziós élmény teljes mértékben hiányozhat. További probléma lehet, ha a szemek képtelenek megfelelően egymás felé fordulni – konvergencia-elégtelenség.

Az efféle látáshibák nagy részét lehet kezelni, azonban ennek előfeltétele, hogy észrevegyék. Ebben viszont igen nagy segítséget nyújtanak a háromdimenziós mozik, ahol az ilyen aberrációkra rövid úton fény derül.

Amikor egy háromdimenziós filmet nézünk, szemünkkel a vetítővászonra – illetve a képernyőre, vagy a nyomtatott médiumra – akkomodálunk, viszont szemeink vergeciája ezzel nincs szinkronban, mint valós körülmények között. Tehát a szemlencsénk egy adott távolságra van „beállítva, míg a szemeink széttartása a háromdimenziós tartamom függvényében más-más távolságokra van hangolva. Ennek pedig sok esetben rosszullét, fejfájás, szédülés és hányinger lehet a következménye, főleg a „gyakorlatlan” szemű embereknél.

1.33. ábra - Egy rosszullétre okot adó jelenet az Avatar című filmből