Ugrás a tartalomhoz

Foglalkoztatáspolitika

Csehné dr. Papp Imola (2011)

Szent István Egyetem

4. fejezet - A foglalkoztatás és munkanélküliség a rendszerváltozás után

4. fejezet - A foglalkoztatás és munkanélküliség a rendszerváltozás után

A negyedik témakör a foglalkoztatás- és munkaerőpiaci politika rendszerváltozás utáni hatásait foglalja magában. Itt külön kerülnek bemutatásra a rendszerváltás gazdasági befolyásai az ezredfordulóig és a munkaerőpiac karakterisztikái az ezredforduló után, valamint a 2008-as válság munkaerőpiaci súlya hazai vonatkozásban.

Cél: Megmagyarázni az összefüggéseket a rendszerváltás politikai és gazdasági szükségességéről, különös tekintettel a munkaerőpiac alakulására.

Követelmény: A hallgató lássa át a hazai munkanélküliség elterjedésének folyamatát.

4.1. A hazai rendszerváltás hatásai

A tanulási egység célja feltárni az összefüggéseket a rendszerváltás gazdasági és társadalmi eseményei valamint a munkanélküliség között.

Követelmény: A hallgató rakja sorrendbe az elmúlt 20 év munkaerőpiaci eseményeit, mutassa be a hazai munkanélküliség elterjedésének folyamatát, emelje ki a lényeges időpontokat.

A hazai rendszerváltás gazdasági és társadalmi hatásai (1989-2000)

A vasfüggöny leomlását követően, amikor megnyílt az út „nyugat felé”, a magyar kormány három fő célt tűzött ki maga elé: az euroatlanti szervezetekhez való mielőbbi csatlakozás; a szovjet befolyástól mentes regionális gazdasági és politikai szervezetek munkájában való részvétel, valamint a magyar kisebbségek támogatása és érdekeik hathatós védelme.

Az euroatlanti szervezetekhez való csatlakozás első lépéseként Magyarország felvételét kérte a NATO-ba, amely 1990. november 6-án meg is történt, de teljes jogú tagként csak 1999. március 12.-től szerepel hazánk a NATO-ban.

Másik jelentős előrelépés a fejlődő nyugathoz való felzárkózás reményében az Európai Unióhoz való csatlakozás. Első lépésnek az Európai Közösséggel aláírt társulási szerződés tekinthető, amelynek aláírására 1991. december 16-án került sor. A felvétel hosszú, több évet igénybe vevő folyamat volt, de végül 2004. május 1-jén Magyarország is csatlakozott az Európai Unióhoz, kilenc másik európai országgal együtt. Ezzel lehetőség nyílt számos országban a szabad munkavállalásra - természetesen az Unió határain belül. Ezt követte a 2007-es schengeni övezethez való csatlakozás. Sajnos a pénzunióhoz való csatlakozás még várat magára, mivel a 2008-as válság hatására a forint értéke ismét jelentősen lecsökkent és jóval a csatlakozáshoz szükséges 3% alatt van.

21. ábra. Az alapvető gazdasági mutatók alakulása. Forrás: ÁFSZ, saját szerkesztés

A rendszerváltást követően a volt szocialista országok többsége, köztük Magyarország is a szocializmusból a kapitalizmusba vezető nehéz átmenetet élte meg, az addig állami tulajdonon alapuló gazdaság nagyarányú magántulajdonon alapuló piacgazdasággá való átalakítása mély válsággal járt együtt. A privatizálható állami vagyon mintegy 2-2,5%-a, körülbelül 2600 milliárd forint került magánkézbe. A magánosítás ügyével szorosan összefüggött a kárpótlás kérdése is.

A magyar gazdaság 1990 után mély válságba került. Nyilvánvalóvá vált, hogy a szocializmusban kiépített gazdaságszerkezet versenyképtelen a világgazdasághoz való kapcsolódás terén, és ez számos vállalatbezárással, magas és csökkenni nem akaró munkanélküliséggel járt, aminek következtében csökkent az életszínvonal és nőttek a társadalmi különbségek. A rendszerváltás következtében „az ipari termelés 1989 és 1993 között több mint 20%-al, a mezőgazdasági termelés 35%-al csökkent.” (Romsics, 2010) A bruttó hazai termék (GDP) 1989-től 1993-ig körülbelül 20%-al esett vissza, amely nagyobb visszaesést jelentett, mint a nagy gazdasági válság idején (12-13%).

A gazdaság átalakulása szükségszerűen maga után vonta a társadalom átalakulását is. Új társadalmi csoportok jelentek meg, mint például a munkanélküliek és hajléktalanok. A kezdeti néhány tízezres nyilvántartott munkanélküliség 700 ezer körüli (1993. február) nagyságrendjével európai csúcsot ért el. (Magyarországon a munkanélküliség mérésével 2 intézmény is foglalkozik: egyrészt a Központi Statisztikai Hivatal, másrészt az Állami Foglalkoztatási Szolgálat. Ezen intézmények mérési feltételeire további információ található a www.ksh.hu, illetve a www.afsz.hu honlapokon) 1990-ben a munkanélküliségi ráta 2,7%-os aránya európai viszonylatban alacsonynak számított, a megyék között azonban jelentős eltérések mutatkoztak. Az átlaghoz viszonyítva kiugróan magas arányt mutattak ki Szabolcs-Szatmár-Bereg (5%), Borsod-Abaúj-Zemplén (3,5%) és Hajdú-Bihar megyében (3,3%). Ezzel szemben a nyugat-dunántúli térségben – Győr-Moson-Sopron, Zala és Vas megyékben – 2% alatt maradt a munkanélküliségi ráta. A nők aránya viszonylag alacsony volt, 33%, míg a munkanélküliek 10%-át a pályakezdők alkották, a 90-es évek első felében számuk két és félszer olyan gyorsan emelkedett, mint az összes munkanélküli száma. Ennek oka az volt, hogy az ország sajátos demográfiai adottságaiból adódóan évente 150-160 ezer fiatal került ki az iskolákból és lépett be a munkaerőpiacra, de ennek ellenére a fiatalok elhelyezkedési nehézségei igazán csak később éleződtek ki.

22. ábra. A munkanélküliség elterjedésének folyamata. A 10%-os munkanélküliségi rátát meghaladó körzetek, negyedévenkénti lebontásban. Forrás: OMK, 1995, saját szerkesztés

A munkahelyek megszűnésének folyamatában különösen érintett területnek számított az ország északkeleti ipari vidéke, ahol egy-egy üzem bezárásával ezrek munkaviszonya szűnt meg egyik napról a másikra. Sajnos az iparban állástalanná váltak számára a mezőgazdaság sem jelentett megoldást, mert ezen a területen is szintén jelentős mértékű létszámcsökkentés ment végbe. Éppen ezért az Antall-kormány idején, 1990-ben a gazdaságpolitika középpontjában az egyensúly biztosítása és az infláció megfékezése állt. Négy éves gazdaságpolitikai akcióprogramjuk az antiinflációs fellépésnek biztosított prioritást a munkanélküliség megelőzésével szemben. Intézkedéseik között szerepelt a tudatos munkaerő-kínálat csökkentése, amelynek egyik módját a korengedményes nyugdíjazásban látták, illetve az előnyugdíjazás rendszerének bevezetésében. Ennek eredményeként 1991 és 1994 között, több mint 100 ezer ember mehetett a nyugdíjkorhatár betöltése előtt nyugdíjba. További intézkedéseik a rokkantnyugdíjazási és a segélyezési rendszer kiépítése volt, a Gyed és a Gyes bevezetése, továbbá a kínálatot mérsékelte a fiatalok tanulmányi idejének meghosszabbítása is.

A megváltozott feltételek szükségessé tették egy új foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer kiépítését, mely alapján az Országgyűlés elfogadta a foglalkoztatási törvényt, amely 1991. március 1-jén lépett hatályba” és, azóta többször módosították.

A munkanélküliek aránya a gazdaságilag aktív népességhez viszonyítva 1992-re 10% fölé emelkedett, az aktív keresők aránya 10%-kal visszaesett, míg a nyugdíjasok és járadékosok létszáma 20%-kal nőtt. 1990 és 1993 között a férfiak inaktivitási rátája 80,3%-ról 68,4%-ra, a nőké 62,2%-ról 52,8%-ra csökkent. A 12 hónapnál hosszabb időt munkanélküliként töltők aránya két év alatt – 1992 és 1994 között – 21%-ról 46%-ra emelkedett a munkanélküliek között. Ebben az időszakban különösen magas munkanélküliséggel sújtott területnek számított Borsod, Szabolcs és Nógrád megye, „ahol a hivatalosan nyilvántartott munkanélküliségi aránya tartósan 20% fölötti volt.

23. ábra. A munkanélküliségi ráta alakulása (1991-2000) (%). Forrás: KSH, saját szerkesztés

Az ország külföldi adóssága 1994-ben elérte a 19 milliárd dollárt, az államháztartás adóssága pedig 1993-1994-ben a GDP érékéhez viszonyítva 90%-hoz közelített. Az életszínvonal-csökkenés közvetlen oka az infláció, továbbá a foglalkoztatás visszaesése volt. A munkanélküliség növekedése 1993 februárjában 13%-on tetőzött, ezt követően pedig kis mértékben csökkent. Bár 1993-ban úgy tűnt, hogy lassan, de élénkülés kezdődik a gazdasági életben, a súlyos egyensúlyi problémákat csak drasztikus megszorító intézkedésekkel lehetett orvosolni, amelyeknek meghozatalára a Horn-kormány vállalkozott 1995 tavaszán.

Az 1994-ben megalakult kormány nem folytatta elődjének megkezdett munkáját és egészen más szempontokat fogalmazott meg a foglalkoztatáspolitika számára, úgy mint a munkanélküliség elleni küzdelem nem csak a minisztérium, hanem az önkormányzat feladatába is beépül; olyan rendszer kialakítása, amely érdekelté teszi a munkanélkülieket az elhelyezkedés lehetőségek kihasználásában, valamint a humán erőforrások jobb kihasználása érdekében a szakképzési rendszer továbbfejlesztése. Ezen célkitűzéseken túl megvalósult a nyugdíjrendszer reformja, elkezdődött a megváltozott munkaképességűek foglalkozatási rehabilitációja, elhelyezkedést ösztönző támogatási rendszert vezettek be, módosult a munkanélküli járadék folyósításának időtartama, és 1996-tól a kormány bevezette a közmunka intézményrendszerét.

Sajnos a gazdaság problémáit teljes mértékben ezekkel az intézkedésekkel sem tudták megoldani, így a megszorító intézkedéseket tartalmazó programot Bokros Lajos, a kabinet pénzügyminisztere által vezetett szakértői gárda dolgozta ki. Ez a stabilizációs program a költségvetések lefaragásával, központi áremelésekkel, jelentős forintleértékeléssel és vámpótlékok bevezetésével próbálta a gazdaság helyzetét stabilizálni. Ennek következtében a GDP, amely 1994-ben 3%-ra emelkedett, 1995-1996-ban visszaesett 1,5%-ra. Megnövekedett az infláció: 18%ról 24%-ea ugrott egy év alatt. Mindezek hatására a reálbérek drasztikusan csökkentek, és a nyugdíjak mértéke még ennél is alacsonyabbra süllyedt. 1996-ban a 484 ezer munkanélküli személy 64%-át a férfiak alkották, míg a nők aránya lényegesen alacsonyabb volt, mindössze 36%. Az alapvető célkitűzés az volt, hogy az export növelésével többlet devizabevételhez jusson az ország. A stabilizációs csomag négy részből állt: a csúszó leértékelés bevezetése, a vámpótlék, a jövedelempolitika és az államháztartási reformlépések. Bár az ehhez hasonló stabilizációs programokat sok esetben erős visszaesés és a munkanélküliség drasztikus megnövekedése kíséri, Magyarországon a GDP csökkenése helyett a gazdaság tovább bővült, és a munkanélküliségi rátát is sikerült stabilan tartani. A gazdaság ágazatai közül az ipar indult rohamos fejlődésnek, hozzájárulása a nemzeti össztermékhez 2007-ben már 32% volt. A leglátványosabb fejlődésnek a gépipar indult, amelynek megsokszorozódott termelésében döntő szerepet játszottak a hazánkra betelepült nagy multinacionális cégek, úgy, mint az Audi, a Suzuki és a Samsung. Ezek alapján a célok részben meg is valósultak, mert „a nemzetgazdaság adósságállománya 1997-re 11,8 milliárd dollárra, az államháztartás GDP-arányos adóssága pedig 64%-ra mérséklődött. Ezzel egy időben a gazdaság növekedésnek indult, a GDP 2000-ig minden évben 4%-al nőtt, az inflációs ráta pedig 2000-ben 10% alá csökkent.

Az Orbán-kormány programjának központi kérdéseként a munkahelyteremtés és a jólét növekedése állt az első helyen. A gazdasági növekedés általános feltételein túl módosította az adó és járulékrendszert, növelte a munkaerő-piaci intézményrendszer hatékonyságát és az addigi inkább passzív munkaerő-piaci eszközök helyett az aktívakat helyezte előtérbe. Az előbbi intézkedések megosztották a lakosságot és a munkaügyi szakemberek körében is heves vitákat váltott ki.

Összefoglalás

Ez a rész összefoglalja a rendszerváltás és az ezredforduló azon belpolitikai eseményeit, amelyek hatással voltak a munkaerőpiac átalakulására. A munkaerőpiac jelentős átalakuláson ment keresztül ebben az időszakban, ugyanis ekkor terjedt el a munkanélküliség, ez időszakban érte el a csúcspontját, és az azóta mért minimális értéket is.

Önellenőrző kérdések

  • Hogyan hatott a gazdasági átalakulás a társadalom átalakulására?

  • Melyik törvény szabályozza a munkaerőpiacot?