Ugrás a tartalomhoz

História 1999-056

Glatz Ferenc , Grynaeus András , Bíró Mária , Tóth Endre , Müller Róbert , Mócsy András , Szõke Béla Miklós , Zsoldos Attila , Pálffy Géza , Párizs Ágnes , Czére Béla , Szerelmey Miklós , Párizs Ágnes , Párizs Ágnes , Szekrényessy Attila , Horváth Szabolcs , Láng István , Párizs Ágnes , Dózsa Katalin, F. , Frisnyák Zsuzsa , Sipos Péter , Salánki János , Bíró Péter , Padisák Judit , Istvánovics Vera , Frisnyák Zsuzsa , Tóth Sándor , Szendrõdy Gyõzõ , Kovács Éva

História

16. fejezet -

A Balaton-átúszások története

SZEKRÉNYESSY Attila

A Balaton-átúszások története

Úri virtusból tömegsport

A középkori „fürdőorgiák” hatására Európa-szerte az egészség-ügyi és morális szempontból betiltandó tevékenységek közé sorolták az úszást. A felvilágosodás hozta polgári gondolat a vízből mentés szükségességének elfogadtatásával tört utat. Európa polgárosultabb felében a társasélet részeként szerephez jut az egyéni virtusból kifejlődő sportág és klubhálózat. Megszületik a modern polgári úszósport.

Hazánkban ez a folyamat a Szekrényessy Kálmán (1846–1923) nevével fémjelzett Balaton-átúszás és sport-munkásság eseményei köré csoportosíthatók.

„Minden ruháját hirtelen lehányja...”

Az első, ill. a második Ratio Educationis (1777 és 1806) egyértelműen tiltotta összes tavaink, folyóink fürdőzés céljából történő használatát. A rendelet betarthatósága erősen vitatható, arra azonban elegendő volt, hogy a 18–19. század fordulóján a szervezett úszásoktatást, a fürdőkultúra fejlődését hátráltassa.

Legjelentősebb tavunk, a Balaton sem volt sportcélokra kihasználva. Feljegyzésekből tudjuk, hogy a tó melletti települések lakosai zömében nem tudtak úszni. Az 1787-ből származó legelső balatoni úszásról szóló tudósításunk sem helyi, de még csak nem is magyar ember személyéhez köthető. A nevezetes úszót a felvilágosodás és a születőben lévő sportok hazájában, Angliában kell keresnünk. Báró Hompes-Bollheim, ki angol mágnás létére hosszabb ideig élt hazánkban, s különösen megszerette annak tájait s asszonyait, egy ízben a Balaton partjára is elvetődött. A kies, szép Fürednél, tengerhez szokott bátorsággal rozoga lélekvesztőbe ült, s mélyen beevezett. A rozzant deszkaalkotmány azonban a tó közepén süllyedni kezdett, mit a rémült ember gyors sietséggel elhagyni kényszerült. Mindezekről a neves poéta, Pálóczi Horváth Ádám ekként tudósít: „Minden ruháját hirtelen lehányja a nyakából, / Elveti az evezőt is, és kiugrik a fából...”

A báró a tó közepétől Füred partjai felé, mindössze hat-hét kilométert úszott, miközben a süllyedő csónakot a víz Zamárdi felé sodorta. A parthoz érve az ott sétáló előkelő társaságot udvarias angol szóval kérlelte, hoznának számára ruhát. Kérése azonban nem talált értő fülekre: így: „Kéntelen volt amaz első ártatlan öltözetben, / Kiszállni a sok piperés-ruhás gyülekezetben.

A szemérmes kisasszonykák szemeiket befedték, / Csak az árnyéktartón által az ujjok közt nézegették.”

A balul kiütött csónakázás kényszerű úszóbravúrt eredményezett, melyről Barcsay Ábrahám testőríró fantáziája kissé túlzó módon számol be: „B. H. a Dunát és Balatont által úszta...”

Nagyrészt ennek köszönhető, hogy egyesek, a szemtanú Pálóczi Horváth Ádám művét nem ismerve, Barcsay túlköltése alapján úgy vélték, 1787-ben valós Balaton-átúszás történt. Erre azonban még közel egy évszázadot várni kellett.

„...a Balatont ösmertebbé tenni”

1880. augusztus 29-e, Balatonfüred. A fürdőház körül a parton több ezres éljenző tömeg ünnepli a vízből kilépő úszót, ki Siófokról indulva 6 óra 40 perc alatt átúszta a magyar tengert, ott, ahol az a legszélesebb (14 km). Az országos hír-név megszerzője egy 34 esztendős dzsidáskapitány, Szekrényessy Kálmán.

Ki volt valójában Szekrényessy Kálmán? Katonatiszt, hírlapíró, sportoló, irodalmár vagy egy egyszerű „kalandor”, a Monarchia kalandora? „Mintha Jókai valamelyik regényéből lépett volna ki az életbe” – vallotta róla egyik hírlapíró kollégája.

„Hazafias kötelességemnek tartottam e távúszás által a Balatont ösmertebbé tenni” – áll márványba vésett gondolata a füredi Pantheonban elhelyezett emléktábláján.

Két kor, két életfelfogás mezsgyéjén élte világát. A nemesi–úri életforma, melyet neveltetésével még otthonról hozott, sima modorú, előzékeny lovaggá avatta, ki gáláns gesztusokkal és tartózkodó finom bókokkal hódolt a szebbik nemnek, viszont sarkantyúcsengésű, feszes tartású büszke tisztté vált, amint férfiak körében jelent meg. A másik életfelfogás, mely szellemét meghatározta, egy polgárosult biedermeierből kinövő gondolkodást mutatott.

A szónak legszorosabb értelmében a világot végigutazó, zsinóros, dolmányos tisztnek, mi tagadás, sikere volt a hölgyek között. Szentpétervártól Konstantinápolyig, Londontól Washingtonig, Berlinen, Bécsen, Rómán át, egészen Velencéig, kristálycsilláros, pezsgős estélyeken a keményre pödört bajuszú, aranyzsinórzatú fiatal tiszt elegáns hölgyek és urak társaságában hajnalig koptatta a táncterem márványzatát. Szekrényessy Kálmán azonban nemcsak a tánctermek lovagja, afféle utazó bonviván volt, hanem a valós veszélyeket kereső vakmerő férfi is, aki az élet teljességét legalább annyira látta annak szüntelen kockáztatásában, mint a fényes bálok pezsgő- és parfümillatú világában.

Atyja, Szekrényessy József, Széchenyi belső munkatársa és bizalmas embere, ügyvéd, Pest első közjegyzője. A szabadságharc után sokakat ment meg a kivégzéstől. Széchenyi művének folytatója, kit emiatt kortársai „kis Széchenyinek” neveztek. Az 1850–60-as években a Margitsziget, Orczy-kert, Rudas fürdő, Lóversenytér és Császár fürdő ismert bérlője. Kálmán apja fürdőbérleményeiben tanul meg úszni. Elvégezte a bécsi katonai akadémiát, a pesti Zeneakadémiát, hallgatott orvostant és jogot. Összesen tíz idegen nyelvet beszélt.

1866-ban, húsz esztendősen harcolt Custozzánál, 1870-ben részt vesz a francia–porosz háborúban. 1873-ban Spanyolországban Don Carlos trónkövetelő hívei, a karlisták közt vitézkedik. Az orosz–török háborút a török hadsereg oldalán küzdi végig, de megfordul Garibaldi seregében is. Szüntelen életveszélyben forogva a Balkán háborúiban lelkesen ír színdarabokat, verseket, tanulmányokat, néprajzi értekezéseket és regényeket. Amit lehet, lerajzol vázlatkönyvébe, illetve lefényképez.

A modern polgári úszósport kezdeteként nyilvántartott 1875-ös Matthev Webb-féle La Manche csatornaátúszás hatására kezdi meg távúszásait. 1875-ben a dán szigetek közt tréningezik, 1876-ban az északi-tengeri Helgoland szigetét ússza körül, 1876–77-ben több ízben is a Boszporuszt, Európából Ázsiába, Ázsiából Afrikába. Később a Szuezi-csatornát és a Gibraltári-szorost, valamint 1879. augusztus 4-én a Balaton-átúszás közvetlen előkészületeként a Bodeni-tavat úszta át.

1879. április 24-én, a királyi pár aranynásza alkalmából rendezett berlini estélyen Szekrényessy Kálmán angol mintára tiszttársainak fogadást ajánlott, miszerint képes bármely európai tó vizében egyéni rekordteljesítménynek meg-felelő távúszást végrehajtani. A helyszín kínálta magát, az 1880-as év változó időjárású nyara azonban nem kedvezett. Egy hónapnyi időpont-módosítások után, végül 140 ezer forint fogadási összeg mellett augusztus 29-én, 17-18 fokos vízben, Siófokról indulva megtörtént az úszás. A tó közepén a viharossá váló szél öles hullámokat kavart, végül mozsárlövések hangja mellett, zúgó éljenek közepette, nagy ovációkkal üdvözölték a bravúros úszót. Ez volt az első időre mért úszás s egyben a magyar úszósport születésnapja is. A Monarchia szinte valamennyi lapja beszámolt az eseményről, de jellemző módon az első komoly elismerés – egy színarany serleg kíséretében – külföldről, Angliából érkezett. Szekrényessy még ezt követően háromszor átúszta a Balatont, utoljára 49 évesen. Szekrényessy Kálmán nevéhez köthető az első magyarországi, kifejezetten sporttal foglalkozó újság, a „Sport” 1883-as alapítása. 1888. november 16-án Teréz körúti lakásán alapítják meg a maradi tornarendszert felváltó új sportegyesületet, Magyar Testgyakorlók Köre (MTK) néven.

A léghajózás terén is úttörő Magyar-országon, két saját szerkesztésű gépét a nagyközönségnek is bemutatta. Élete utolsó éveiben is nagy odaadással munkálkodott a sport érdekében. A Pesti Hírlap munkatársaként mindvégig jelennek meg cikkei, visszaemlékezései.

1923. december 28-án halt meg Angyalföldön. Személyében a hőskorát élő magyar sport egyik legkiemelkedőbb és legszínesebb alakját veszítette el.

A Balaton – mint Wimbledon

A Szekrényessy Kálmán nevével fémjelzett első Balaton-átúszás minden korábbinál nagyobb hírverést jelentett az úszás számára. Mindjárt a következő évben megrendezték az első hazai nemzetközi úszóversenyt, Vác és Pest között a Dunán, melynek legjobb hazai helyezettje ugyancsak ő lett.

A fiatal úszónemzedék Szekrényessyt követő generációjából Grafl Károly nevét említhetjük, ki másodikként úszta át a Balatont, 1896-ban. A nagy előd időeredményét azonban csak két esztendő elmúltával sikerült megjavítania. Az esemény jelentőségének tudatában az elért győzelemre oly büszke Grafl, nevét Balatonira változtatta.

A század első éveiben a vállalkozók csekély száma miatt a rendezőség a versenytáv csökkentése mellett döntött, így 14 kilométerről, 13, majd 7, később 5 kilométerre szállították le a pályaszakasz hosszát.

Az első világháborút követő kény-szerszünet után legközelebb 1922-ben, a Horthy-korszak konszolidációja alatt nyílt lehetőség a verseny újbóli megrendezésére, immár ismét a klasszikus Siófok–Balatonfüred közötti távon.

„Szocialista szovjet sportemberek”

A szocialista embereszmény mítoszába kezdetektől beletartozott a töretlen küzdeni akarás, a feltűrt ingujjú, erektől duzzadó karú munkás heroikus figurája. Az osztályharcban megedződött apák szükségesnek tartották az ifjúság ideológiai nevelésén túl a jövő harcosainak fizikai erőnlétét is fejleszteni. Az egy akarattal, egyért küzdő generációk egységtudatát volt hivatva formálni a politikummal mélyen átitatott tömegsport. Élharcosokból, sztahanovistákból élsportolókat kívántak nevelni.

Míg a századelőn a Magyar Úszó Szövetség háromszáz igazolt tagjából mintegy 1,3%-ot tett ki a munkások aránya, addig a „fordulatot” követően kizárólagos szerephez jutottak a sportban is.

A Balaton-átúszásokat Siófok és Füred között 1948–1967-ig folyamatosan megrendezték. Ez a verseny 12–13 ezer méteres pályahossza miatt azonban nem volt alkalmas az amatőr sportolók, azaz széles néptömegek bevonására. Az időzítéssel, a verseny alkotmány napi (augusztus 20.) megrendezésével mégis megvalósulhatott a dolgozók tömegeinek közvetett bevonása. A megfelelő eszmei mondanivalóról a sörsátrak árnyékában felállított tribünök szónokai gondoskodtak.

A Balaton-átúszás igazi tömegsporttá alakításának igénye a Kádár-korszak végén vált valósággá. A Révfülöp–Boglárlelle közötti, 5200 méter hosszú pályaszakaszon, 1983-ban létrehívott verseny egyik fő ötletadója a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa volt, több állami társszerv közreműködésével. Ez utóbbi verseny mind a mai napig nagy népszerűségnek örvendő tömegsporttá vált.

A siófok–balatonfüredi klasszikus Balaton-átúszás, az ún. Szekrényessy Kálmán-emlékverseny pedig azon túl, hogy legnagyobb hagyománnyal rendelkező hazai úszóversenyünk, egyben Európa legnagyobb nyílt tavi bajnoksága is.