Ugrás a tartalomhoz

História 1995-04

Glatz Ferenc , Engel Pál , Fügedi Erik , Ormos Mária , Niederhauser Emil , Kovács Éva , Mann Miklós , Burucs Kornélia , Szakács Sándor , Romány Pál , Kozma Antal , Borus József , Nagy Domokos Imre

História

10. fejezet -

Mezõgazdaság és politika

A KÁDÁR-KORSZAK TÖRTÉNETÉBŐL

SZAKÁCS Sándor

Mezőgazdaság és politika

1960

A Kádár-kormány 1956. november 24-én felhívást adott ki a parasztsághoz Ebben elítélte az „előző évek hibás mezőgazdasági politikáját” az „erőszakos termelőszövetkezeti szervezést”, a „zaklatás jellegű tagosítást”, végeredményben „mindazokat a módszereket, amelyeknek alkalmazása következtében évekre visszaesett a magyar mezőgazdaság”. Kinyilvánította: „alapvető feladatának tekinti a magyar mezőgazdaság fejlesztését” „megteremteni a mezőgazdasági termelés biztonságát, a termelők anyagi érdekeltségét és általában a mezőgazdaság belterjes irányban történő fejlesztését”. Megkülönböztetés nélkül támogatásáról biztosította a szövetkezeti és magángazdálkodókat. A parasztság szabad elhatározására bízta a „gazdálkodási mód” megválasztását. Egyidejűleg a földművelésügyi tárca utasítást adott ki a termelőszövetkezetekből való kilépés, a tsz-ek feloszlatásának szabályozására.

A parasztság akaratának és törekvéseinek megnyilvánulását érzékeltette, hogy különösen 1956 végétől felgyorsult a korábban jobbára kényszereszközökkel létesített termelőszövetkezetek felbomlásának folyamata. Ennek következtében a magángazdaságok száma 1957/1958 fordulóján mindössze néhány százalékkal maradt el az 1949. évitől (igaz, a birtokok átlagterülete számottevően csökkent). Ismét a magángazdaság vált a mezőgazdasági termelés meghatározó tényezőjévé! A magán „szektor” szolgáltatta az összes mezőgazdasági termelés bruttó értékének 1956-ban 71, 1957-ben 80%-át. A magángazdák nettó teljesítménye (a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása) ugyanakkor 82-ről 87%-ra nőtt. 1957-re a tsz-ek „közös” gazdaságainak bruttó termelése 4,8%-ra, produkciójának „nettó” értéke 3,7%-ra esett vissza (hivatalos adatok szerint).

Nagyjából 1958 közepére Magyarországon is újra egy lényegében korábbi „szovjet típusú” roham lett a „cselekvés” mércéje. Kimondták: a „szövetkezeti mozgalom fejlődése nem bízható a spontaneitásra”. Megfogalmazták „A kormány ... elvárja, hogy a szocialista nagyüzemek kiépítéséhez … a parasztság is hozzájáruljon”. Ennek megfelelően növelték a magángazdák adóterheit, s vették vissza a parasztságnak tett kényszerű engedmények egész sorát. A magángazdák adóterhe (földadóval községfejlesztési hozzájárulással stb. emelt „közterhe”) az 1956. évi 385 Ft/kh-ról a következő évek sorrendjében 557, 585 majd 610 Ft-ra nőtt, vagyis (már az 1958. decemberi kollektivizálási „határozat” előtt) 50%-kal haladta meg a két évvel korábbit. Bizalmi jelentések is okkal tudatták, falun nagy az aggodalom: nem tér-e vissza a „régi erőszakos ... politika”.

1958 decemberében (az MSZMP KB ülésén) határoztak a kollektivizálás „meggyorsításáról”. Taktikainak minősítettek korábbi felhívásokat, irányelveket és határozatokat, köztük azt az ígéretet, hogy az élelemtermelők szabadon választhatják meg életük vagy létezésük módját. „Feltárták” és „megbírálták” az 1956. november 4. és 1958. decemberi kollektivizálási határozat előtti „habozást” „ingadozást”. Azt is, hogy a szövetkezeti kérdésben a „sajtó”, egyoldalúan ... az önkéntesség elvének feltétlen betartását követelte...” (noha ez így nem volt igaz). Azt is, hogy „egyes párt és állami szerveink munkájában ... ellentmondó és helytelen álláspontok érvényesültek”. Fenntartás és kivétel nélkül ítéltek el minden korábbi, a kollektivizálási határozattól az 1958. december vége előtti „párt vonalától … eltérő állásfoglalásokat”. Kimondták hogy az 1958. decemberi (kollektivizálást elrendelő) határozatnak „ingadozás nélkül kell érvényesülnie” az összes párt- és állami szerv munkájában, mert „ez a harc az egész párt ügye”. Ezért ezt a „harcot mindenütt a pártnak kell vezetnie”.

1958 végétől erőteljes, döntően hatalmi kényszerre alapozott átszervezési művelet bontakozott ki. Három koncentrált „szervezési” roham következményeként 1959–1961 között – nem számítva a mezőgazdasági főmunkák idejét, amikor a szervezést leállították – mintegy 15 hónap alatt végrehajtották a parasztporták tsz-be tömörítését. A korábban meghatározó jelentőségű kisüzemi rendszert egy eredetében és fő jellemzői tekintetében kolhoz típusú birtokszervezettel váltották fel. A „kollektivizálással” lényegében felszámolták az egyéni parasztságot. (Milliós nagyságrend helyett 1962 elején már csak 150 ezer magánföldművelőt tartottak számon.) Ennek következtében 1959 és 1963 között több mint félmillió kereső volt kénytelen mezőgazdaságon kívül megélhetést keresni (1950 és 1970 között pedig közel egymillió). Dokumentumokba nem foglalt, teljességében mindmáig feltáratlan emberi tragédiák, társadalmi megrázkódtatások jellemezték ezt az átalakulást. Szinte mérhetetlenek voltak a gazdasági károk is. Csupán 1959 és 1962 között – „elhullás és kényszervágás” címén több mint 100 ezer szarvasmarha, majdnem egymillió sertés, 16 ezer ló „esett ki” a termelésből. A „tömeges átszervezés” kezdete utáni két szűk esztendőben a mezőgazdasági beruházásoknak csaknem kilenctizedét a felszámolt kisüzemi termelőkapacitások pótlására kellett fordítani. Ugyanezen években (1960–1967) kevesebb tej, liszt, burgonya, hüvelyes, zöldség; hús jutott a fogyasztók asztalára, mint előzőleg.

Az alábbi dokumentumok rendeltetésük folytán esetenként igen erősen lakkozva villantják fel a „kollektivizálás” egy-egy elemét; politikai jelentésekben, feljegyzésekben tükröztetett töredékeit a 20. század legmesszebb ható társadalmi, sőt társadalomgazdasági megrázkódtatásának.

DOKUMENTUM

1. 1960. március 5.*

Az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezetek Osztályának tájékoztató jelentése a Titkárság tagjaihoz a Rúzsa községben történt tsz-ellenes megmozdulásról.

A Csongrád Megyei Pártbizottság jelentette, hogy tegnap, március 4-én délelőtt 10 óra tájban a szegedi járás Rúzsa községében mintegy 200 parasztember és -asszony a tanácsháza elé vonult és követelte a tsz-ből való kilépését. Mindegyiknek kezében egy kézzel írott írás volt, úgy nevezett „kilépési nyilatkozat”, amelyben követelték kilépésüket a tsz-ből, mert állítólag erőszakkal szervezték be őket, és nem akarnak a tsz-nek tagjai lenni, és ott dolgozni.

A helyszínre kiszállt a járási pártbizottság titkára is, aki igyekezett az embereket csillapítani és szétoszlásra bírni. Ez nem járt eredménnyel. Az emberek benyomultak a tanácsházára, és a „kilépési nyilatkozatukat” ott letették. Ezután kivonultak az épületből, de a továbbiakban is együtt maradtak. Ezt követően szállt ki a rendőrség, amelyik felszólította őket, hogy oszoljanak szét. Az erélyes felszólítás eredményes volt. A megyei és járási pártbizottságok a szükséges politikai és egyéb intézkedéseket megtették. A rendőrség a vizsgálatot megindította. Eddig két főt vettek őrizetbe.

Budapest, 1960. március 5.

Sándor József s.k.

MOL 288. f. 11/614. ő. e. – Géppel írott tisztázat, Sándor József aláírásával. Az ügy fejleményeiről nincsenek ismereteink.

2.

1960. április 6.

Az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztályának tájékoztató jelentése a Politikai Bizottság számára a tsz-ek 1959. évi zárszámadásáról

1. A zárszámadás időszakában mutatkozó fejlődés fontosabb mutatói a következők:

Megnevezés 1959. X. 31. 1959.XII.31.

Mezőgazdasági tsz-ek száma 2 755 4 158

Tsz-családok száma 116 412 481 584

Tsz-tagok száma 139 770 548 246

Tsz-ek összterülete (kh) 1 494 919 4 461 404

ebből tagok által bevitt 342 745 2 808 853

Tsz-ek szántóterülete (kh) 1 109 671 3 396 906

Az ország szántóterületéhez viszonyítva:

termelőszövetkezeti szektorban 14,6 41,1

szocialista szektor %-ban 28,9 55,4

1958. december 31-hez viszonyítva a birtokos parasztság nagyarányú belépése következtében alapvetően megváltozott a termelőszövetkezeti családok összetétele. A 7 kh-on felüli parasztcsaládok számaránya 15,9%-ről 30,5%-ra, a bevitt föld aránya pedig 22,9%-ről 63%-ra növekedett. A termelőszövetkezetek üzemi területe is általában kedvezően alakult. (Az átlagos terület az év elejei 543 kh-ról 1 073 kh-ra növekedett.)

Következtetések

A termelőszövetkezeti mozgalom 1959-ben tovább szilárdult. A régebben működő termelőszövetkezetek mellett az újak – 7–8 havi működésüknek megfelelően – általában eredményesen zárták az évet.

1. A megszilárdítás – mint az 1959. évi munka tapasztalatai is igazolják – bonyolult munkát jelent, nagyobb erőfeszítést és több időt követel. Az elmúlt évben nem minden feladatot tudtunk megoldani, s több száz új, „őszi kezdésű” termelőszövetkezet megszilárdítását is ez évben kell elvégezni az azóta alakult termelőszövetkezetek megszilárdításával együtt. Ilyen körülmények között több mint 70%-ot kitevő szocialista nagyüzemeinknél nagy erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy súlyuknak megfelelő mértékben vegyék ki részüket a termelés és árutermelés feladataiból. Számolni kell azzal is, hogy a még kívül maradt közel 30%-nak az árutermelő-képessége – a szőlőterületeket kivéve – lényegesen alatta van a korábbi évek egyéni paraszti termelésének és árutermelésének.

2. Az elmúlt évben – elsősorban az új termelőszövetkezetekben – nagy nehézségeket okozott a munkaerőhiány. Általános tapasztalat, hogy a termelőszövetkezetekben a kisparaszti gazdasággal szemben jelentősen csökken az egységnyi területre jutó élőmunka-ráfordítás. Mindez a szövetkezetek jelentős részében ma még párosul a szervezeti lazaságokkal, fegyelmezetlenséggel stb. Mivel a nagyarányú élőmunka kiesést – azonos vetésszerkezet mellett – géppel nem tudjuk pótolni, ez nagy termelési veszteséget okoz. Így pl. a múlt évben mintegy 40 000 kh kukorica kapálatlan maradt és az egyéb kapásnövényeknél is a szükséges munkáknak csak egy részét végezték el. A munkafegyelem hiánya miatt nagy károk keletkeztek a betakarítási munkáknál is. Ezért a rendelkezésre álló gépek és egyéb fogatos eszközök maximális kihasználásával egy időben nagy gondot kell fordítani a szükséges munkaerő biztosítására, a munkák jó megszervezésére, a személyes anyagi érdekeltség helyes érvényesítésére.

3. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés általános tapasztalata, hogy a növénytermesztés feladatai könnyebben megoldhatók. A közös állattenyésztés kialakítása azonban nagy nehézségekkel jár. A parasztok belépésük előtt törzsállományuk egy részét felszámolják, a közösbe a gyengébb állatok kerülnek. A tenyésztői munka elhanyagolása miatt az állatállomány növekedése általában bevitelből és vásárlásból történik. Az állatok megfelelő férőhely és takarmány hiányában való összevitele jelentős károkkal jár. Az átmeneti intézkedések – a közösre, valamint a háztájira való támaszkodás – meg nem értése is nehezíti az állati termékek termelését. Ezt a tapasztalatot az állattenyésztés fejlesztésénél messzemenően figyelembe kell venni.

4. A beruházások döntő többségükben a tervnek megfelelően alakultak, és hozzájárultak a termelőszövetkezetek 1959. évi eredményes működéséhez. (Átalakításokkal együtt 117 000 tehén, 57 000 növendékmarha-férőhely, 24 000 sertésfiaztató, 123 000 sertésszállás, 216 000 juhhodály stb.) Nehézséget okozott azonban, hogy az ütemet elsősorban az építkezéseknél nem mindenütt tartották be, ugyanakkor huzavona volt az egyszerű házilagos módszerrel, a termelőszövetkezeti saját építőbrigáddal végzett építkezéseknél.

5. Az 1959. évi eredményes gazdálkodás kifejezésre jut a tagok jövedelmének alakulásában is. Első évben az új termelőszövetkezetek még nem tudták kihasználni a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, döntő többségükben mégis megfelelően alakult a tagok jövedelme. Ugyanakkor sok új termelőszövetkezet – elsősorban hanyag gazdálkodás miatt – zárt mérleghiánnyal. Kedvező jelenség, hogy a gyenge, mérleghiányos szövetkezetekben a tagság a zárszámadási közgyűléseken elsősorban saját hibájának ismerte el a gazdálkodás terén jelentkező hiányosságokat. A megyék általában helyesen ítélték meg a megsegítésre szoruló termelőszövetkezetek helyzetét és a feladatokat.

6. Az állami irányító szervek a kezdeti lemaradás után általában lépést tartottak a szövetkezeti mozgalom fejlődésének, megszilárdításának követelményeivel. Ennek ellenére a megnövekedett feladatoknak nem tudtak megfelelni. A tanácsok szakigazgatási apparátusa – különösen a járási tanácsok mezőgazdasági osztálya – munkáját általában alacsony színvonalon végzi (még a rendeleteket, határozatokat sem ismeri kielégítően). Ezért döntő feladat a járási szervek mezőgazdasági apparátusának erősítése, munkájuk színvonalának fejlesztése.

7. A szövetkezeti mozgalom felsorolt és jelenlegi problémáinak megoldására a párt és kormány határozatai alapján megfelelő intézkedések történtek. Döntő feladat ezek végrehajtásának szervezése és ellenőrzése.

MOL 288. f. 11/633. ő. e. – Stencillel készült sokszorosítás.

3.

1960. május 14.

Az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztályának tájékoztató jelentése a Politikai Bizottság számára a tsz-szervezés során elkövetett durvaságokról

1. A termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésére irányuló munka alapvetően az egész országban Pártunk politikájának szellemében folyt le. A szervezésben résztvevő egyes népnevelők azonban több esetben megsértették az önkéntesség elvét. Kisebb mértékben ugyan, mint az elmúlt évben, de előfordult – bár a Központi Bizottság múlt évi októberi határozata szigorúan megtiltotta – a tanácsházára való beidézés vagy bekísérés, előfordult az üzemekben vagy más helyeken dolgozó családtagoknak kényszerszabadságra való hazaküldése, vagy annak kilátásba helyezése. Több helyen használtak durva, fenyegető hangot; megfélemlítéssel akarták aláíratni a belépési nyilatkozatot. Mintegy 45 községben fordult elő a szervezés során tettlegesség is. (Megpofozták, megverték, féllábra állították stb. a dolgozó parasztokat.) Különösen durván bántalmaztak egyes dolgozó parasztokat Kétegyházán, Zalkodon, Nagykállón (Vadastanya és Rácztanya), Rumon, Zalagyömrőn, Héregen, Őrtiloson és Sándorfalván.

2. A Párt politikájának megsértése rendszerint a szervezés második lépcsőjében fordult elő, amikor a nehezebben meggyőzhető, utoljára maradó egyéni gazdák beléptetésére került sor, s különösen ott, ahol kevés gondot fordítottak a szervezés politikai előkészítésére. Kétségtelenül közrejátszott ebben az is, hogy ekkorra már egyes népnevelők is fáradtak, kimerültek voltak. Előfordult az is, hogy államellenes bűncselekmény elkövetéséért már büntetett előéletű provokátor furakodott be a népnevelők közé és ő volt a durvaságok elkövetésének értelmi szerzője és elindítója (Héreg). A népnevelők mellett egyes esetekben tanácsi funkcionáriusok is részt vettek a tettlegességben, vagy hallgatólagosan tudomásul vették azt.

3. A parasztokkal szemben elkövetett durvaságok, tettlegességek megnehezítették a szervezés munkáját (pl. Pétervásár, Szabadszállás, Nagykálló) s általában mindenhol eltúlzottan, felnagyítva kerültek a parasztok tudomására; ez belső ellenállást váltott ki a falu lakosaiban.

4. A központi szervek mellett a megyei pártbizottságok is – határozottan a Központi Bizottság álláspontját képviselve – részt vettek a tettlegességek felderítésében, az esetek többségében példamutatóan jártak el. Egy-két esettől eltekintve (Szabadszállás, Tömörkény) lelkiismeretesen megvizsgálták az ügyeket, s a durvaságok elkövetőivel szemben megfelelő büntetéseket alkalmaztak. A pártfegyelmi eljárások eredményeként a megyei és járási pártbizottságok az alábbi büntetéseket szabták ki, illetőleg hagyták jóvá: 21 esetben pártból való kizárás, 27 szigorú megrovás, utolsó figyelmeztetéssel, 18 szigorú megrovás, 12 megrovás, 8 dorgálás és 10 figyelmeztetés, tehát összesen 96 pártfegyelmi büntetés. Több esetben az állami szervek is fegyelmi úton jártak el. Néhány esetben javaslatot kellett tenni pártfunkcionáriusok eltávolítására az apparátusból. Szám szerint 1 megyei (K. J. Vas megyei PTO-előadó), 5 járási (Pl. V. G. nagykállói járási titkár, S. G. a sümegi járás titkára) és 2 községi (pl. Egyek) pártfunkcionáriussal szemben alkalmaztak leváltást. Több esetben pedig munkásőröket kellett leszerelni. (Pl. K. P., A. R., L. Z. oroszlányi lakosok, V. J. sümegi járási munkásőr-parancsnok stb.) Emellett szükségesnek bizonyult néhány esetben tanácsfunkcionáriusokat is leváltani, illetőleg visszahívni s egyes esetekben állásból való elmozdítások is történtek. (Pl. Hajdú megyében Cz. L. egyeki vb. titkár és V. S. tanácselnökhelyettes stb.) A vizsgálatok során azonban megállapítást nyert az is, hogy több levél valótlanságot s néha ellenséges megnyilvánulást is tartalmazott.

5. A megyei pártbizottságok eredményesen jártak el a megbántott parasztok, falvak megbékéltetésében is. A magáról megfeledkezett népnevelőt azonnal hazarendelték, a megbántott parasztokat lakásukon felkeresték és néhány esetben falugyűlést is tartottak. (Pl. Zalkadon.) Mindezek következtében igen kedvező visszhangot váltott ki az, hogy a párt elhatárolta magát a helytelen cselekményektől és módszerektől. A parasztok döntő többsége kifejezésre juttatta azt, hogy egyes személyek cselekményét nem azonosítja a Párt politikájával. Bár a pártbizottságok több esetben visszaadták a megbántott parasztoknak a belépési nyilatkozatokat, de legtöbb esetben nem fogadták azt el. Helyesnek bizonyult az a módszer is, hogy egyes esetekben a megyei pártbizottságok utasítására a járásoknak végrehajtó-bizottsági üléseken kellett tárgyalni s elítélni a helytelen módszereket. Ezzel is segítettek leküzdeni a helytelen módszereket támogató káros nézeteket.

6. Ügyészségi beavatkozásra – nyomozás elrendelése folytán – 16 esetben került sor. Nyolc esetben az ügyet hivatali vagy pártfegyelmi úton lezárták, s ezért a nyomozást megszüntették. Az ügyészség 8 esetben 23 személy ellen emelt vádat, 7 ügyben már ítélet született, a nagykállói ügyben pedig jelenleg folyik a tárgyalás. A vádlottakat általában pár hónapra terjedő börtönbüntetéssel büntették, de az ítéleteket jelentős részben próbaidőre felfüggesztették. Kivételesen súlyos büntetést B. F. héregi provokátor kapott: 7 év és 6 hónap börtönbüntetést. A felsorolt ügyekben az ügyészségek és a bíróságok, valamint a megyei pártbizottságok a kölcsönös és az előzetes megbeszélés alapján jártak el. Néhány kivételes esetben a megyei pártbizottságok állásfoglalásával ellentétben szükségesnek látszott a megkezdett nyomozást lefolytatni (pl. Zalagyömrő). Végül ezek az ügyek is megnyugtató módon zárultak le. Az ügyészségek bevonása a tettlegességek felderítésében hasznosnak bizonyult, mert elősegítette az ügyek felderítését és azok gyors felszámolását.

7. A párt politikájától idegen módszerek alkalmazása – a szervezési munka megnehezítése mellett – a későbbi megszilárdítási munkát is akadályozta. Így pl. a nagykállói tettlegesség következményeként ott még az elmúlt hetekben is nagy gond volt a szövetkezetek közös tevékenységének beindítása.

8. Az előbbiekben vázolt határozott és gyors – néha központi kezdeményezésre megindított – intézkedések csökkentették annak lehetőségét, hogy az ellenség az elkövetett durvaságokat saját céljaira használja fel. Tapasztalataink szerint a megyei pártszervek az ügyeket a Központi Bizottság 1960. évi februári határozatának megfelelően, megnyugtatóan zárták le.

Budapest, 1960. május 14.

Németh Károly s.k

MOL 288. f. 11/652. ő. e. – Stencillel készült sokszorosítás.

* Az MSZMP KB 1959. október 22-én határozatot hozott a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlesztése érdekében. A Politikai Bizottság 1960. február 2-án tárgyalta meg a határozat végrehajtásáról szóló jelentést, ami 1960. február 12-én került a Központi Bizottság elé. Ebben a jelentésben utalás történt arra, hogy ismét tapasztalhatók a türelmetlenség jelei és gyakoribbá váltak a helytelen módszerek. Február 6-án azután összegzés készült az elkövetett különféle durva módszerekről. A Politikai Bizottság február 2-i ülésén hozott határozat kötelezte a párt-és tömegszervezetek osztályát: „hívja fel az érintett megyei pártbizottságok első titkárainak figyelmét arra, hogy mindenféle erőszakoskodás, durvaság ellen a leghatározottabban lépjenek fel.”