Ugrás a tartalomhoz

História 1994-056

Glatz Ferenc , Szász Zoltán , Varga J. János , Suppan, Arnold , Bastl, Beatrix , Winkelbauer, Thomas , Vörös Károly , Nagy Ildikó , Haselsteiner, Horst , Heindl, Waltraud , Somogyi Éva , Hajdu Tibor , Fischer, Heinz , Jalsovszky Katalin , John, Michael , Lichtblau, Albert , Zimmermann, Susan , Csáky Móritz , Frisnyák Zsuzsa , Hanák Péter , Kaser, Karl , Erényi Tibor , Diószegi István , Nemeskürty István , Nagy Zsuzsa, L. , Urban, Otto , Havranek, Jan , Urban, Otto , Havranek, Jan , Párizs Ágnes

História

2. fejezet -

“Megölték a Ferdinándot!”

SZÁSZ Zoltán

„Megölték a Ferdinándot!”

A bosnyák főváros környékén tartott hadgyakorlatok alatt Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége a közeli Iližida fürdőhelyen lakott. Június 27-én este negyven helyi előkelőség részvételével rendezett vacsorán vett részt, utána szűk körű tanácskozás volt a további programról. A főudvarmester a feszült politikai légkör és a korábbi aggályok miatt a szarajevói látogatás lemondását javasolta, a szárnysegéd viszont arra hivatkozott, hogy ez sértené a kormányzó Potiorek táborszernagyot, s egyben politikai megfutamodásnak látszana. Ez utóbbi álláspont győzött.

28-án az esős időjárást szép napsütés váltotta fel. Reggel 9 órakor a főherceg és hitvese egy nagy költséggel házi kápolnává alakított hotelszobában rövid misén vett részt, majd a vasútállomásra ment.

Szarajevó állomásán díszőrség és Potiorek fogadták, a közeli kaszárnya meglátogatásával pár perc alatt végeztek. A gépkocsioszlop megindult a városháza felé. Az első kocsiban négy rendőrtiszt ült, a valódi detektíveknek nem maradt hely. A másodikba a polgármester és a rendőrfőnök szállt be. A trónörökös és felesége a harmadikban, egy nyitott Graef-L Stift sportkocsiban ült, velük szemben, a lehajtott ülésen Potiorek kormányzó, a cseh sofőr mellett Harrach gróf. Az út a Miljacka folyócska mellett vezetett, házak csak egyik oldalon voltak. Egy kis csoport szerbül éljent kiáltott, egy vaskereskedés épületéről viszont egy óriási méretű sárga-fekete zászló lassan csúszni kezdett, s a nézőközönségre hullott.

A merénylők útja

A „Mlada Bosna” (Ifjú Bosznia) mozgalom sokféle indíttatású elégedetlen fiatalok, elsősorban magánkapcsolatokra épü1ő, nem formális szervezete volt. Nem anarchisták, noha mondották magukat „szocialista anarchistáknak” is, nem is szocialisták, mert a szociáldemokrácia számukra bürokratikus szervezetnek tűnt, ráadásul „nem értette” a nemzeti kérdést. Egyikük azt írta Trockijnak: „évtizedekkel vagyunk mögöttetek, értelmiségünk helyzete a ti 60-as, 70-es éveitekre emlékeztet…” Valóban, leginkább az orosz narodnyikok példája hatott rájuk. A jövőről alkotott elképzelésük is többfelé mutatott. Erős volt körükben az irodalmi tevékenység, éppúgy, mint minden megújulási mozgalomban. A szarajevói merénylet nagy monográfusa, Vladimír Dedijer találó fogalmazásában: mindenki írt, vagy legalábbis életmódjában költő volt. Íróként közülük Ivo Andrić vált világhírűvé. Felfogásukban „szerb forradalmár művész és összeesküvő, mártír és bujtogató, nyugati modorú ember s ugyanakkor betyár is kell legyen, aki üvölt és harcol a szerencsétlenekért és elnyomottakért , 1910–14 között 7 merényletkísérletet jegyeztek fel a Monarchia délszláv tartományaiban a kormányzatot és a Habsburg-családot tekintve.

Ebbe a szélesebb körbe tartoztak Ferenc Ferdinánd merénylői. Hogy az előkészületek szálai Belgrádba is elvezetnek, az már a kortársak előtt sem volt kétséges. De hogy pontosan meddig, abban még ma is van némi bizonytalanság. Bosznia fiataljai közül sokan tanultak Belgrádban, vonzódtak olyan szervezetekhez, mint a délszláv egységet hirdető Narodna Odbrana, volt aki az önkéntes katonai alakulatba is beállt „komitácsinak”.

A Ferenc Ferdinánd elleni merényletet a Belgrádban tanuló Gavrilo Princip április végén gondolta ki, közösen a nyomdász Čabrinovićcsal. Később harmadiknak Trifko Grabežt vonták be. Fegyvereket Tankosić őrnagytól, a szerb katonai hírszerzés nagyhatalmú főnökének, Dragutin Dimitrijević ezredesnek (fedőnevén Apis) a jobbkezétől kaptak. Ezzel az előkészületbe bekapcsolódott az „Ujedinjenje ili smrt” (Egyesülés vagy halál) elnevezésű, valóban titkos, komoly szervezet. Május végén a három vállalkozó hat bombával és négy pisztollyal felszerelve elindult, hogy még a szerb hatóságok előtt is titokban tartva, átlépje a határt. Beavatott vámtisztek segítségével ketten június 2-án átkeltek a határon, Čabrinović pedig Trifko Grabež diákigazolványával sétált át a határállomáson.

Bosnyák területen parasztok, majd egy tanító, utána egy nagyon gazdag, tekintélyes polgár segítette őket. Tuzlában találkoztak újra Grabežzsel, s onnan vonaton mentek Szarajevóba. A vonaton tudták meg egy mit sem sejtő detektívtől a trónörökös érkezésének pontos dátumát. Június 4-én a trojka Szarajevóban van. Időközben itt alakult egy másik összeesküvő csoport is. A két társaság között Danilo Ilić publicista – a technikai irányító – tartotta a kapcsolatot. A következő napokat ki-ki belátása szerint töltötte. Čabrinović dolgozott és fizetését hazaadta; Grabež egy közeli faluban lakott; Princip is elhelyezkedett írnoknak egy szerb kulturális egyesületnél. Ilić pl. esszét publikált Leonyid Andrejevről, s arról vitatkozgatott Princippel, vajon helyes-e egyáltalán megölni Ferenc Ferdinándot, annál is inkább, mivel időközben Belgrádból Apis lefújta az akciót. Azután az újságból kinézték a trónörökös és kísérete látogatásának pontos útvonalát. Ilić elkészítette a tervet: 6 összeesküvő áll széthúzva kettesével a mintegy 500 méteres útszakaszon, úgy, hogy mindig kettő dobhasson bombát, így biztos a siker. 8.15-kor találkoznak egy kávéházban, 9 órakor már mind a helyükön vannak. Biztonsági intézkedés nincs, de még katonai sorfal sincs.

Amikor feltűnik a kocsisor, az első merénylő, Mehmedbačić nem mozdul, nem biztos a célban, s pont ott áll egy csendőr is. Čabrilović nem lő, mert megsajnálja a trónörököspárt. Popovié rövidlátó volt, ráadásul meg is ijedt. Princip nem ismerte fel a jó helyzetet, Grabež ingadozik, s a hercegnére, járókelőkre való tekintettel nem dobja el a bombát.

A sikertelen merénylet

10.10-kor, miközben a kormányzó az épületeket mutogatta a magas vendégnek, egy kalapos fiatalember megkérdezte a járdán álló rendőrtől, melyik a trónörökös autója? A szakszerű válasz hallatán a lámpaoszlop vasán kibiztosított egy kézigránátot, s a kocsira dobta. A sofőr állítólag gázt adott, így a bomba a hátrahajtott tetővászonra esett, onnan az úttestre, és a negyedik kocsi alatt felrobbant. Néhány apró repesz a főhercegi kocsit is érte, de itt nem okozott bajt. A merénylő – Nedjelko Čabrinović – a folyóba ugrott, ahol végül elfogták; a méreg, amit bevett, nem hatott. A negyedik kocsiban ülők, köztük a szárnysegéd, megsérültek, de megsebesültek a járdán álldogáló nézők is. A trónörökös autója előrefutott, majd megállt, hogy megtudják mi is történt hátul. Csak ezután hajtottak a városházára, ahol az első két kocsi utasai, a rendőrtisztek és a polgármester, mit sem sejtve várták már a főhercegi párt.

A mór stílusú városháza lépcsőjén a polgármester elkezdte üdvözlő beszédét, mire a trónörökös dühödten közbevágott: „Polgármester úr! Idejövünk az Ön városába látogatóba, s az embert bombával dobják meg! Ez megdöbbentő!” Majd kínos csend után hozzátette: „Úgy! Most már beszélhet!” A polgármester kínkeservesen végigmondta cikornyás dinasztiadicsőítő beszédét, a trónörökös is felolvasta válaszát, még hozzá is rakott egy pár szót, s egy betanult szerb mondattal a végén üdvözölte „a szép tartományfőváros lakosságát”. A városházán azután a hercegnő a mohamedán hölgyekkel foglalkozott, a trónörökös a tanácsosokkal beszélgetett, közben idegesen viccelődött a merényleten is. Potiorektól megkérdezte, lesznek-e még bombák?

A további program körüli vitát a trónörökös döntötte el: meg kell látogatni a megsebesült szárnysegédet a katonai kórházban. Még küldött egy táviratot Ferenc Józsefnek a merényletről, s 10.45-kor a kocsioszlop ismét útnak indult. Harrach gróf a baloldali lépcsőre állt, hogy ha baj lenne, fedezze a trónörököst.

Gavrilo Princip két lövése

A kormányzó úgy gondolta, nem hajtanak be a szűk Ferenc József utcába, hanem a szélesebb folyóparti úton mennek, amelyet a rendőrség időközben kiürített. Az első két kocsi azonban tévedésből az eredeti terv szerint bekanyarodott a keskeny utcába polgármesterestül, rendőrfőnököstül. A trónörökös sofőrje is indult utánuk, amikor Potiorek dühödten rászólt, mire az éppen a sarkon, a zsúfolt járda mellett lefékezett. Egy alacsony fiú előrántotta revolverét, és néhány lépés távolságból lőtt. Egy rendőr el akarta kapni a karját, de valaki félrelökte. A hercegnő és a trónörökös nem mozdult. Amikor a kocsi megindult, az asszony a férje ölébe bukott, a trónörökös szájából vér buggyant ki. Még néhány szót szólt, főleg azt ismételgette, hogy „Es ist nichts!” (Semmiség!), majd elnémult, s a kormányzósági palotában perceken belül meghalt. A lövés nyaki főütőeret, torkot ért; a hercegnőt haslövés ölte meg azonnal. Principet a rendőrök és a kocsikból kiugráló tisztek rögtön elfogták. Kabátja alól kiesett a bomba, amit eleinte nem vettek észre, s az egyik kocsi át is hajtott rajta…

Vidovdan volt, azaz Szent Vitus napja. Évfordulója az 1389. évi tragikus-hősies rigómezei csatának, amikor a hagyomány szerint egy szerb nemes titokban elment az ellenség táborába, és megölte Murád szultánt.

A holttesteket ideiglenesen a kormányzósági palotában ravatalozták fel. A szarajevói érsek, a gyóntatópap imádkoztak a gyertyák fényében. A koporsókat azután vonaton a tengerpartra vitték, onnan a Viribus Uniós hadihajón Triesztbe, s vissza osztrák földre.

Dedijer szerint ez volt „az újkor legdilettánsabb zsarnokölése”. Lehet. Viszont bizonyos, hogy világméretű háborúnak volt a bevezetője.