Ugrás a tartalomhoz

História 1992-08

Glatz Ferenc , Szarka László , Szarka László , Szarka László , Kovács László, G. , Szarka László , Sipos Péter , Sándor Pál , Heckenast Gusztáv , Varga László , Katona, Gabriel P. , Vaska Miklós , Frisnyák Zsuzsa

História

4. fejezet -

Felsõ-Magyarországtól Szlovákiáig. Kronológia, 1918–1990

SZARKA László – G. KOVÁCS László

Felső-Magyarországtól Szlovákiáig

Kronológia, 1918–1990

1918. október 28. Prágában kikiáltják a Csehszlovák Köztársaságot.

október 30. Szlovák önállóság. Túrócszentmártonban megalakul a Szlovák Nemzeti Tanács, és elfogadják a deklarációt, amely a Csehszlovák Köztársasághoz való csatlakozás mellett foglal állást, feltételezve, hogy Szlovákia államjogi helyzetét sikerül a csehekkel rövid időn belül tisztázni.

november 11. – december 6. A Vágvölgyében több helyen is áldozatokat követelő katonai összeütközések történnek a magyarországi Felvidékre, most már a szlovák területre érkező cseh és magyar alakulatok között. A Vág-völgyi összetűzések a Heltay-vezette tengerészkülönítmények nagyszombati bevonulásával kezdődnek, és Zsolna csehszlovák katonai visszafoglalásával gyakorlatilag véget is érnek.

november 29. – december 6. Budapesten Jászi Oszkár és Milan Hodža, a prágai csehszlovák kormány képviselője Bartha Albert magyar hadügyminiszterrel megállapodást ír alá az ideiglenes magyar–csehszlovák demarkációs vonalról, amely nagyjából az etnikai határvonalat követi. (Dévény–Bazin–Szered–Érsekújvár–Verebély–Garamkovácsi–Losonc–Szomolnok–Tőketerebes–Homonna és Laborc vonalán észak felé a lengyel határig).

december 21. Masaryk megérkezik Prágába, ahol a nemzetgyűlésben leteszi a köztársasági elnöki esküt.

1919. január 1. A csehszlovák alakulatok harc nélkül bevonulnak Pozsonyba. A háborúban győztes antant állásponját rögzítő Vyx-jegyzékben (december 23.) meghatározott demarkációs vonalon belüli területet – amely jórészt azonos a trianoni határokkal – a csehszlovák hadsereg január 20-ig ellenőrzése alá vonja. Jelentősebb magyar ellenállásban sehol sem ütköznek.

január 8. A prágai csehszlovák kormány Szlovákia irányításával megbízott teljhatalmú minisztere, Vavro Šrobár feloszlatja az 1918. október 30. után létrejött szlovák nemzeti tanácsokat. A központi, az 1918. október 30-án megalakult Szlovák Nemzeti Tanács január 23-án szűnik meg.

február 12. Pozsonyban a szociáldemokrata párt sztrájkot hirdet a Šrobár-féle kormány ellen. A város német és magyar polgársága által támogatott megmozdulás 8 halottat követelő katonai beavatkozással ér véget.

március 25. V. Šrobár miniszter a magyar tanácsköztársaság kikiáltása miatt Szlovákia területén rendkívüli állapotot hirdet ki.

május 5. Máig is tisztázatlan körülmények között repülőgép áldozata lesz M. R. Štefánik, a külföldi csehszlovák ellenállás vezérkarának szlovák tagja, a csehszlovák kormány hadügyminisztere.

június 5. A magyar vörös hadsereg ellentámadása miatt – a magyarok szerint – a Felvidéken, – a szlovákok szerint – Szlovákiában katonai diktatúrát vezetnek be: a csehszlovák hadsereg francia és olasz tisztjei ellenőrzik a polgári közigazgatást.

június 16. Sároseperjesen kikiáltják a szlovák tanácsköztársaságot, amelynek elnöke a cseh Antonín Janoušek lesz. A magyar vörös hadsereg visszavonulása után, július 7-én a szlovák szovjet hatalom megszűnt.

június 27. Elfogadják a pozsonyi állami egyetem létrehozásáról szóló törvényt. Az 1914-ben alapított magyar Erzsébet Egyetem január óta nem működik, és októberben teljesen felszámolják.

augusztus 27. Andrej Hlinka és František Jehlicka, néppárti szlovák politikusok titokban a párizsi békekonferenciára utaznak, hogy ott a tervezett autonóm Szlovákia számára nemzetközi garanciákat szerezzenek.

1920. február 29. A csehszlovák nemzetgyűlés elfogadja az ország alkotmányát. E szerint Csehszlovákia „demokratikus köztársaság, amelynek élén a választott köztársasági elnök áll”. A nemzetgyűlés elfogadja a nyelvtörvényt, amely a fiktív „csehszlovák nyelvet” államnyelvvé nyilvánítja, és 20 százalékhoz köti a kisebbségek nyelvi jogainak érvényesítését a községekben.

március 1. Pozsonyban, az egykori Városi Színház épületében elkezdi működését a Szlovák Nemzeti Színház.

március 23. Pozsonyban megalakul a Magyar–Német Keresztényszocialista Párt.

június 2. A prágai parlamentben az első kisebbségi magyar felszólalásban Körmendy-Ékes Lajos kijelenti, hogy a magyarok akaratukon kívül kerültek a csehszlovák államhoz.

június 6. Az e napon aláírt trianoni békeszerződés értelmében Magyarország elismerte Csehszlovákia függetlenségét és Szlovákia, illetve Kárpátalja Csehszlovákiához tartozását. (A békeszerződés és az azt követő határkijelölések nyomán a két világháború közti Csehszlovákia területe 140 394 km2, ebből Csehország 52 064 km2, Morvaország 22 315 km2, Szilézia 4423 km2, Szlovákia 48 936 km2 és Kárpátalja 12 656 km2. Az 1921. évi első hivatalos népszámlálás szerint Csehszlovákiában 13,6 millió lakos él. A csehek aránya 50,2%, a szlovákoké 15,3%, a németeké 23,4% a 761 823 magyar arányszáma 5,6%, a ruténoké 3,5%, a külön nemzetiségként elismert 190 856 zsidó lakos arányszáma 1,2%, a lengyeleké pedig 0,6%.

december 10–15. A Baloldali Szociáldemokraták általános sztrájkfelhívása nyomán kiterjedt sztrájkmozgalom bontakozik ki, s nyomában súlyos összeütközések történnek Prágában, az észak-csehországi Most városában, a szlovákiai Verebélyben; összesen 14 halálos áldozat.

1921. november 26. A Hlinka-féle Szlovák Néppárt kilép a cseh néppártiakkal közös parlamenti klubból, és ellenzékbe vonul.

1922. január 25. A Szlovák Néppárt a nemzetgyűlésben beterjeszti első hivatalos tervezetét Szlovákia autonómiájának törvénybe iktatására.

július 31. Befejezi működését az utolsó magyar főiskola, a kassai jogakadémia.

1922 folyamán Megjelenik a csehszlovákiai magyar ellenzéki pártok Magyarországról is támogatott központi napilapja, a Prágai Magyar Hírlap.

1923. január 1. A köztársaság közigazgatásának egységesítése érdekében bevezetik az ún. nagymegyék rendszerét, amely Szlovákiában a korábbi magyarországi megyerendszer 16 megyéje helyett 6 „zupát” eredményez. A megyerendszer a cseh országrészekben történetileg teljesen előzménytelen, ennek megfelelően ott a közigazgatási reform sikertelennek bizonyul.

április Az ellenzéki magyar kisebbségi pártok (Országos Keresztényszocialista Párt és Magyar Nemzeti Párt) közös beadványt juttatnak el a Népszövetséghez a csehszlovákiai magyarság politikai, kulturális és gazdasági sérelmeiről.

október 16. Helyhatósági választásokon a legtöbb szavazatot az agrárpárt, a kommunisták és a néppárt szerzi meg. Szlovákiában 16,6%-os eredménnyel a néppárt a legerősebb párt.

november 15. A parlamenti választásokon az agrárpárt szerzi a legtöbb szavazatot (13,7%), a második helyen a kommunisták (13,2%), a harmadikon a cseh néppárt (9,7%) végez. A Magyar Keresztényszocialista Párt négy mandátumot szerez.

1924. február 16. A Népszövetség 1923. április 23-i döntése értelmében a Nógrád megyei Somoskő és Somoskőújfalu Csehszlovákiától visszakerül Magyarországhoz.

április A magyar ellenzéki pártok újabb memorandumot juttatnak el a Népszövetséghez a csehszlovák állampolgárság jogtalan megtagadása tárgyában.

1926. február 3. A csehszlovák kormány 17/1926-os számú rendeletével konkretizálja, illetve módosítja az 1920. évi 122. számú nyelvtörvényt. (Lásd 1920. február 29.)

április 20. A 1926 év 55 számú kormányrendelet módosítja a szlovákiai bírósági járások határait, jórészt azzal a céllal, hogy a 20%-os nemzetiségi minimum alá szorítson magyarlakta területeket.

július 1. Az 1926. év 152. számú törvény részben rendezi a magyar nemzetiségű állampolgárság nélküliek honosításának kérdését, amely közel 40 ezer embert érintett.

1926 folyamán 5537 csehországi és 6230 szlovákiai lakos vándorol ki az Amerikai Egyesült Államokba.

1927. január 15. A Hlinka-féle Szlovák Néppárt is belép a kormányba. Egyik feltételük, az 1918 novemberében a prágai kormány keretei közt létrehozott teljhatalmú szlovák miniszteri tárca megszüntetése.

1928. január 1. A „Jubileumi év” időzített politikai bomba robbantásával kezdődik: a Szlovák Néppárt egyik vezetője, Vojtech Tuka a párt napilapjában cikket közöl arról, hogy a turócszentmártoni szlovák deklaráció (1918. október 30.) titkos záradéka szerint 1928. október 28-án Szlovákiában vacuum iuris áll be, minthogy 10 év elteltével a szlovákoknak joguk van országuk sorsáról újra dönteniük. A cikkből per lesz, melynek során bebizonyosodik, hogy Tuka ügynökként a magyar kormány részére is dolgozott.

augusztus 3–13. A prágai magyar egyetemisták Szent György-körének gombaszögi táborozásán megalakul a csehszlovákiai magyar fiatal baloldali értelmiség Sarló mozgalma.

december 2. A helyhatósági választásokon a kormánypártok nem szerzik meg az abszolút többséget, de sikerül elérniük, hogy nem kell új kormány alakítani. Szlovákiában a választások egyszersmind az új közigazgatási beosztásnak megfelelően az első szlovákiai tartománygyűlési választást is jelentik.

1928 folyamán Szlovákiában és Kárpátalján 2830 szlovák, 115 rutén, 103 német, 703 magyar, 56 vegyes tannyelvű népiskola működik. Az 1918 előtti magyarosító iskolapolitika ellenhatásaként a háború előtti 344 szlovák, 22 német, 10 rutén és 3242 népiskola helyén Szlovákiában már 1921-ig 2372 szlovák, 98 német és 48 rutén iskolát nyitnak meg, és 2553 magyar tannyelvű iskolát zárnak be. Csehországban a német tannyelvű iskolák csökkenése jóval kisebb arányú, mert ott már 1918 előtt különválasztva működik a cseh és a német iskolaügy.

1929. október 5. Vojtech Tukát Magyarország javára folytatott államellenes tevékenység vádjával 15 évi szabadságvesztésre ítélik. Az ítélet elleni tiltakozás jeléül a Szlovák Néppárt kiválik a kormánykoalícióból.

1930. május 8. A Hlinka-vezette Szlovák Néppárt a prágai parlamentben másodszor nyújtja be a szlovák autonómia tervezetét.

május 19–21. Szent-Iványi József családi birtokán megalakul a csehszlovákiai magyar írók politikamentes közös szervezete, a Szentiváni Kúria.

1930 folyamán Népszámlálást tartanak. Az ország lakosainak száma: 14 729 536 fő. Ebből „csehszlovák” 9 688 770 (66,9%), német 3 231 688 (22,3%), magyar 691 923 (4,8%), rutén 549 169 (3,8%), zsidó 186 642 (1,3%), lengyel 81 737 (0,57%).

1931. március 15. A Sarló képviselői Táncsics Mihály szobránál a dunai népek nemzeti színeivel és vörös szalaggal díszített koszorút helyeznek el, ami élénk politikai és publicisztikai vitákat vált ki Csehszlovákiában és Magyarországon.

november 8. Masaryk elnöknek 1 millió koronás ajándékából megalakul a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság, közismert nevén a Masaryk Akadémia.

1932. október 23. Karel Capek, cseh író a brünni Lidové noviny hasábjain ismételten helyteleníti azt a gyakorlatot, hogy Szlovákiába 1919 óta tilos a magyarországi könyvek bevitele.

december 14. Szüllő Géza lemondása után Esterházy Jánost választják az Országos Magyar Keresztényszocialista Párt elnökévé.

1933. augusztus 12–15. Nyitrán a nagymorva fejedelemre, Pribinára emlékező „milleneumi” ünnepségeket Hlinka és pártja a szlovák autonómia programjának népszerűsítésére használja fel.

szeptember 16. Három hónapra betiltják a magyar ellenzéki pártok központi napilapját, a Prágai Magyar Hírlapot.

1935. május 19. A parlamenti választásokon országos méretekben a legtöbb szavazatot a Szudétanémet Párt szerzi meg (15,2%), a cseh pártok közül az agrárpárt a szavazatok 14,3%-át, a szociáldemokraták 12,6%-ot, a kommunisták 10,3%-ot, szereznek. A magyar pártok kilenc mandátumhoz jutnak.

december 14. T. G. Masaryk bejelenti lemondási szándékát, és saját utódaként E. Benešt jelöli meg.

december 18. A nemzetgyűlésben 340 szavazattal Eduard Benešt választják köztársasági elnökké. A magyar képviselők egy kivétellel szintén rászavaznak.

1936. március 27. Hodža miniszterelnök megbeszéléseket folytat a Hlinka-féle Szlovák Néppárt képviselőivel a párt kormányba lépéséről, de az önálló szlovák kormány követelése miatt a tárgyalások nem vezetnek eredményre.

június 21. Az Országos Magyar Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt Egységes Magyar Párt néven egyesül. Az EMP elnöke Jaross Andor, ügyvezető elnöke Esterházy János.

1937. február 18. A csehszlovák kormány a kisebbségi kérdés átfogó rendezésének szándékát jelenti be egy nemzetiségi statutum keretei közt.

1938. január 1. A legnagyobb csehszlovák polgári párt, az agrárpárt elnöke R. Beran újévi cikkében a szudétanémet és a Hlinka-féle szlovák párt kormánybalépését és a Németországgal való megegyezést sürgeti.

február 8. A szudétanémetek és a Szlovák Néppárt képviselői Rózsahegyen a közös fellépésről tárgyalnak.

március 23–24. A polgári német pártok beolvadnak a Szudétanémet Pártba. A kormány két német minisztere benyújtja lemondását. Őket követi L. Czech, a német szociáldemokrata párti miniszter is.

április 24. Henlein karlsbadi (Karlovy-Vary-i) beszédében bejelenti a Szudétanémet Párt autonomista-föderalista követeléseit. Egyúttal követeli a náci ideológia szabad terjesztését.

május 22–június 12. Helyhatósági választásokon az ország kisebbségi vidékein a Szudétanémet Párt, illetve az Egyesült Magyar Párt, Szlovákiában pedig a Hlinka-féle Néppárt szerzi meg a szavazatok többségét.

június 29. Hodža miniszterelnök az Egyesült Magyar Párt vezetőivel tárgyal, akik az autonóm Szlovákián belüli magyar autonómia megvalósítását sürgetik.

augusztus 3–szeptember 16. W. Runciman lord angol diplomata, a csehszlovákiai kisebbségi kérdés kivizsgálására küldött angol misszió vezetője megbeszéléseket folytat a csehszlovák kormány és az egyes kisebbségek képviselőivel.

augusztus 21. Horthy németországi tárgyalásain megegyezik Hitlerrel a Csehszlovákia-ellenes fellépés összehangolásáról. Ezek szerint Magyarország a német fegyveres támadást követő harmadik héten lép akcióba.

augusztus 24–25. Beneš fogadja a szudétanémetek képviselőit, és a német autonómiaprogramhoz közelálló tervezetet ajánl megegyezési alapul. A tervezet 4. végső variánsa szinte mindenben megfelel a szudétanémetek karlsbadi programjának, kivéve a náci ideológia szabad terjesztésének engedélyezését.

szeptember 30–október 1. Csehszlovákia elfogadja a müncheni szerződést. A német hadsereg megkezdi az 5 zónára osztott szudétanémet terület megszállását. A lengyel kormány szeptember 30-i éjféli ultimátuma nyomán a csehszlovák kormány hozzájárul Teschen vidékének Lengyelországhoz csatolásához.

október 5. Beneš köztársasági elnök lemond. Október 22-én Angliába távozik.

október 6. Zsolnán (Zilina) a Hlinka Szlovák Néppártja (HSL’S) által irányított tanácskozáson a HSL’S és a főbb szlovákiai politikai pártok képviselői megállapodnak az autonóm szlovák kormány létrehozásában. Az e napon létrejött autonóm Szlovákiában a HSL’S a hatalom tényleges birtokosa; a párt politikáját kezdettől fogva a radikális szeparatizmus és a totalitarianizmus jellemzi. Az október 7-én megalakított szlovák kormány élére dr. Jozef Tiso kerül.

október 9–13. Magyar–csehszlovák tárgyalások Komáromban a szlovákiai magyarlakta területek sorsáról. A magyarok a szóban forgó terület egészének a visszacsatolását, követelik, amit a részleges engedményekre hajlandó csehszlovák fél visszautasít.

október 10. Megalakul a Franz Karmasin által vezetett Deutsche Partei, amely egyesíteni kívánja a szlovákiai németeket. A párt a későbbi szlovák államban kivételezett helyzetbe kerül, s számottevő befolyásra tesz szert az ország politikai életében.

november 2. A bécsi döntés értelmében Szlovákia déli, magyarlakta területeinek jelentős része visszakerül Magyarországhoz. A Magyarországhoz csatolt 12 400 km2 területen 1 100 000, túlnyomó többségben magyar lakos élt. A döntésre Szlovákiában kezdettől fogva éles magyarellenes propagandával válaszolnak, amely a következő években is a hivatalos ideológia alapeleme marad.

november 19. A prágai Nemzetgyűlés jóváhagyja a Szlovákia és Kárpátalja autonómiájáról szóló törvényt. Az ország hivatalos elnevezése Cseh–Szlovákiára (Cesko–Slovensko) változik.

december 18. Parlamenti választások Szlovákiában. A kiírás gyakorlatilag csak a HSL’S egységes jelölőlistáján való indulást teszi lehetővé. A 63 fős parlamentben a HSL’S képviselőin kívül csak a Deutsche Partei és az Esterházy János vezette Egyesült Magyar Párt képviselői foglalnak helyet.

1939. február 12. Vojtech Tuka, a HSL’S radikális, nácibarát szárnyának vezéralakja Hitlerrel tárgyal, és segítséget kér az önálló szlovák állam megteremtéséhez. Ugyanezen célból vezető ludák politikusok (Hlinka pártjának hívei) február 28-án Göringgel folytatnak tárgyalásokat.

március 10. A prágrai kormány bevezeti Szlovákiában a katonai diktatúrát, amelytől az egyre radikálisabb szeparatista törekvések megbénítását várja. A központi kormány látszólagos és pillanatnyi sikere mozgósítja a Németország által immár nyíltan támogatott szeparatista erőket.

március 13. Jozef Tiso, a 10-én lemondatott kormányelnök német meghívásra Berlinbe utazik, ahol Hitlerrel és Ribbentroppal tárgyal, akik értésére adják, hogy amennyiben Szlovákia nem nyilvánítja ki függetlenségét, sorsára hagyják az országot – kiszolgáltatják Magyarországnak és Lengyelországnak.

március 14. Tiso tájékoztatja a parlamentet a Berlinben folytatott tárgyalásokról. A parlament megszavazza az önálló szlovák állam létrehozását.

március 15. A függetlenségét az előző napon kinyilvánító Kárpátaljára bevonulnak a magyar hadsereg egységei.

március 23. A szlovák–német „védelmi szerződés” kötelező érvénnyel meghatározza a szlovák állam mindenkori külpolitikáját, melynek egyértelműen a német hatalmi törekvéseket kell szolgálnia. A szerződés Szlovákia kül- és katonapolitikai alárendeltségét rögzíti. Ugyanezen a napon megállapodás születik a gazdasági és a pénzügyi „együttműködésről” is.

április 18. Törvényt hoznak a „zsidó” fogalmának meghatározásáról; a törvény a későbbi zsidóüldözések nyitánya.

július 21. A parlament elfogadja a szlovák állam alkotmányát, amely mindenekelőtt az olasz fasizmus példája nyomán született. Az ország hivatalos elnevezése ettől kezdve Szlovák Köztársaság (Slovenská republika). Az alkotmány a korabeli korporatív rendszerek szellemiségét tükrözi.

augusztus 28. A szlovák kormány mozgósítást rendel el Lengyelország ellen. A szlovák állam szeptember 5-én lép hadba.

október 26. Jozef Tisot a Szlovák Köztársaság elnökévé választják. Az egykori plébános a „Führerprinzip” szlovákiai megvalósítójaként lép fel.

1940. április 15. Törvényt hoznak a zsidó tulajdon „árjásításáról”; kezdetét veszi az ún. arizálás (arizácia), melynek célja a szlovákiai zsidóság gazdasági tönkretétele.

július 28–29. A német és a szlovák legfelsőbb vezetők salzburgi tárgyalásain Hitler a szlovák nemzeti szocialisták – a HSL’S legradikálisabb elemei – hatalmi pozícióját lényegesen megerősítő döntést kényszerít a mérsékeltebb Tiso-csoportra. A nácizmus szlovákiai exponensei a legfontosabb tárcák birtokába jutnak; a kormány élére a szélsőséges Vojtech Tuka kerül.

1941. január 21. Vojtech Tuka miniszterelnök meghirdeti a szlovák nemzeti szocializmus 14 pontból álló programját, amely lényegében a nácizmus társadalmi-politikai gyakorlatának mechanikus átvételét követeli.

június 23. Szlovákia csatlakozik a Szovjetunió elleni hadjárathoz. Rövidesen 50 000 főből álló hadsereg érkezik a frontra, bevetése azonban nem jár sikerrel, s inkább a ludák hatalom pozícióját gyengíti.

szeptember 9. Kiadják a zsidóellenes intézkedéseket összefoglaló törvényt, az ún. Zsidó Kódexet. A nürnbergi faji törvények mintájára megalkotott, 270 paragrafust tartalmazó Zsidó Kódex barbár rendeletei teljessé teszi a zsidók jogfosztását.

december 12. A szlovák kormány hadat üzen Nagy-Britanniának és az Egyesült Államoknak.

1942. március 25. Megkezdődik a szlovákiai zsidók deportálása a lengyelországi haláltáborokba. 1942. október 20-ig 58 000 zsidót deportáltak.

május 15. A parlament utólagosan jóváhagyja a zsidók deportálását; az egyetlen ellenszavazatot a Magyar Párt képviselője, Esterházy János adja le. Több szlovák képviselő, tiltakozása jeléül, a szavazás idején elhagyja az üléstermet.

augusztus 15. Tiso holicsi (Holíc) beszédében kinyilvánítja a szlovákok „jogát” arra, hogy megszabaduljanak a zsidóktól.

1943. március 8. A szlovák katolikus püspökök pásztorlevélben tiltakoznak a zsidók üldözése ellen.

augusztus Megalakul az illegalitásban működő Szlovák Kommunista Párt ún. ötödik vezetősége, élén Gustáv Husákkal és Laco Novomeskyvel. Az ötödik vezetőség később fontos szerepet játszott a kommunista ellenállás és a szlovák nemzeti felkelés megszervezésében.

december 12. Beneš Moszkvában a szovjetekkel csehszlovák–szovjet katonai és politikai együttműködési, barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést ír alá.

december Az antifasiszta ellenállási mozgalom polgári és kommunista szárnyának képviselői megkötik az együttműködést koordináló ún. karácsonyi egyezményt, és létrehozzák az ellenállás csúcsszervét, a Szlovák Nemzeti Tanácsot.

1944. május 12. Hitler Klessheimben Tisoval és Tukával tárgyal. Hitler Szlovákiától katonai erőfeszítéseinek fokozását, ütőképes véderő bevetését követeli.

augusztus 11. Az egyre nagyobb létszámú partizánosztagok növekvő aktivitása miatt a szlovák kormány az ország egész területén bevezeti a statáriumot.

augusztus 29. Ferdinand Catloš hadügyminiszter rádióbeszédben bejelenti, hogy német csapatok érkeznek a kiszélesedő partizánmozgalom leverésére. Csaknem ezzel egy időben a hónapok óta előkészített felkelés fegyveres erőinek parancsnoka, Ján Golian alezredes jelt ad a katonai akciók megkezdésére. Másnap, augusztus 30-án a felkelés vezetői felszólítják a szlovák hadsereg egységeit, hogy forduljanak szembe a németekkel. A felkelők az első napokban jelentős sikereket érnek el, mindenekelőtt Közép- és Kelet-Szlovákiában, ahol nagy kiterjedésű területeket vonnak ellenőrzésük alá.

augusztus 30. Tiso éles beszédben ítéli el a felkelőket, s a kormányhoz való hűségre szólítja fel a lakosságot.

szeptember 5. Štefan Tisoval az élen új szlovák kormány alakul.

szeptember 20. Az ún. ifjú ludákok elvakultan németbarát, szélsőséges csoportja memorandumot juttat el Tiso elnökhöz, amelyben a nemzeti szocialista rendszer bevezetését követeli.

szeptember 21. A szovjet csapatok Szlovákia területére lépnek.

szeptember 30. A németek a Hlinka-gárda osztagainak közreműködésével megkezdik a még Szlovákiában maradt zsidók deportálását.

október 6. A Szovjetunióban alakult csehszlovák hadtest katonái átlépik Szlovákia határát.

október 27. A német csapatok elfoglalják a felkelés központját, Besztercebányát. Hazai segédcsapataik, a Hlinka-gárda Készültségi Alakulatai (POHG). A felkelők visszavonulnak a hegyekbe.

1945. január 23. A szlovák kormány és a parlament deklarálja az önálló államhoz s a nemzeti önrendelkezéshez való jogot.

február 1. A Szlovák Nemzeti Tanács Kassán mint szlovák nemzeti szervezet kezdi el működését. Február 27-én rendeletet ad ki „a németek, magyarok, árulók és a szlovák nép ellenségeinek mezőgazdasági vagyonáról”, amelyet a rendelet értelmében el kell kobozni és gyorsított eljárással szét kell osztani.

április 4. Az előrenyomuló szovjet csapatok elfoglalják Pozsonyt. A szlovák kormány már napokkal előbb Holicsra, majd az ausztriai Kremsmünsterbe menekül, ahol Jozef Tisot és több magas rangú társát az amerikaiak május 5-én őrizetbe vették.

április 4. A szociáldemokrata Zdenek Fierlinger vezetésével megalakul a csehszlovák kormány.

április 5. A csehszlovák kormány jóváhagyja a „kassai kormányprogram” néven ismertté vált dokumentumot, amely meghirdette a közélet demokratizálását, a szovjet orientációt a külpolitikában, az árulók és a kollaboránsok megbüntetését. A kormányprogram kollektív bűnösként bélyegzi meg a német és a magyar kisebbséget, melyek képviselőit – csekély számú kivételtől eltekintve – megfosztja állampolgári jogaitól.

május 3. A szovjet hadsereg befejezi Szlovákia elfoglalását. A hadműveletek Csehszlovákia területén két nappal Prága elfoglalása után, május 11-én érnek véget.

május 10. A Moszkvában megalakult Nemzeti Front kormánya Prágába érkezik.

május 19. Elnöki dekrétum a németek, magyarok, „árulók és kollaboránsok” vagyonának államigazgatás alá helyezéséről.

október 24. Beneš köztársasági elnök dekrétuma a bányák, a kulcsfontosságú ipar, a magánkézben lévő biztosítók és az élelmiszeripar államosításáról. Az államosítás több mint 3000 vállalatot, üzemet érint, és rendkívül meggyengíti a nagypolgárság, a külföldi tőke gazdasági pozícióit.

október 27. Beneš elnök dekrétuma a nemzet becsülete ellen elkövetett bűnök megtorlásáról (ún. retribúciós dekrétum). A dekrétum célja az árulók és a kollaboránsok, a „nemzet ellenségeinek” megbüntetése.

november 22. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ratifikálja a Kárpátukrajna Szovjetunióhoz való csatolásáról szóló törvényt.

1946. január 20. Szlovákiában megalakul a Munkapárt, mely 1946. októberében szociáldemokrata párttá alakul át.

február 25. A Nemzeti Frontban résztvevő szlovákiai politikai pártok képviselői Pozsonyban visszautasítják a politikai klerikalizmus újjászületésének (azaz Hlinka Szlovák Néppártja esetleges újjászervezésének) gondolatát.

február 27. Budapesten megállapodást írnak alá a kölcsönös csehszlovák–magyar lakosságcseréről. Magyarország vállalni kényszerül a csehszlovák fél által háborús bűnösnek nyilvánított csehszlovákiai magyarok befogadását, beleegyezik továbbá, hogy a Magyarországról áttelepülni kívánó szlovákok számával azonos számú – a csehszlovák fél által kényszerrel kitelepíthető és kitelepítendő – csehszlovákiai magyarnak új otthont teremt. A csehszlovák fél a megállapodás révén jogot szerez arra, hogy a magyarországi szlovákok körében intenzív propagandát fejthessen ki az áttelepülés népszerűsítése céljából.

március 28–31. Prágában sor kerül a Csehszlovák Kommunista Párt VIII. Kongresszusára. A párt legfőbb feladataként a nemzeti demokratikus forradalom következetes véghezvitelét, a népi demokrácia megszilárdítását jelölik meg.

március 30. A Demokrata Párt és az egykori Hlinka Szlovák Néppártja reprezentánsai között megállapodás jön létre, miszerint a néppárt potenciális támogatói a közelgő választásokon a Demokrata Pártra fognak szavazni, a DP pedig felvállalja érdekeik képviseletét.

április 1. Szlovákiában megalakul a Szabadságpárt, elnökévé Vavro Šrobárt választják.

április 11–12. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés alkotmánytörvényt fogad el a választások után létrehozandó Alkotmányozó Nemzetgyűlésről, továbbá törvényt a Magyarországról áttelepülő szlovákok jogi és gazdasági kedvezményezettségéről.

május 26. Alkotmányozó nemzetgyűlési választások. A cseh országrészben a sorrend így alakul: CSKP 40,17%; Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt: 23,66%; Csehszlovák Néppárt: 20,23%; Csehszlovák Szociáldemokrata Párt: 15,59%. Szlovákia: Demokrata Párt: 61,43%; Szlovákia Kommunista Pártja: 30,48%; Szabadságpárt: 4,2%, Munkapárt: 3,11%.

május 29. A Szlovák Kommunista Párt elnöksége Pozsonyban célul tűzi ki, hogy megakadályozza a Demokrata Párt választási győzelme érvényesülését.

június 17. A magyarok kitelepítésének előrehaladásával elégedetlen csehszlovák kormány reszlovakizációs rendeletet ad ki, mely szerint azok a szlovákiai magyarok, akik bizonyítani tudják, hogy „elmagyarosított” szlovák elődöktől származnak, ezen túl szlovák nemzetiségűnek vallhatják magukat. A kitelepítéstől és az üldöztetéstől való félelem, a féktelen propagandakampány hatására 135 000 magyar család (mintegy 410 000 fő) kéri a reszlovakizálást; a kérelmek teljesítése nyomán 327 000 csehszlovákiai magyart nyilvánítanak szlovákká (túlnyomó részük később, 1948 után ismét magyar nemzetiségűnek vallja magát). Az erőszakos reszlovakizáció nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

június 24. Prágában az ún. harmadik prágai megállapodás keretében erősen korlátozzák a szlovákiai hatalmi szervek jogkörét, a központi kormánynak messzemenő ellenőrzési és befolyásolási lehetőségeket biztosítva.

november 19. A köztársasági elnök 88/1945. számú, a kényszermunka tömeges alkalmazását lehetővé tevő dekrétuma alapján az 1947. február 25-ig terjedő időszakban Csehországba deportálnak több mint 44 000 magyart, akik azonnali hatállyal elvesztik minden ingó és ingatlan vagyonukat.

december 2. Pozsonyban megkezdődik a volt Szlovák Köztársaság háborús bűnökkel vádolt prominens képviselőinek a pere: dr. Josef Tiso köztársasági elnököt, Alexander Mach belügyminisztert és dr. Ferdinand Durcansky külügyminisztert állítják bíróság elé. (Ezenkívül az egykori szlovák állam több más tisztségviselője ellen is folynak peres eljárások. 1947. április 15-én Tisot és az egykori külügyminisztert halálra, Mach belügyminisztert 30 évi börtönre ítélik.

1947. február 10. Párizsban aláírják a csehszlovák–magyar békeszerződést.

április 12. Kezdetét veszi a Csehszlovákia és Magyarország közti lakosságcsere. A gyakorlatilag 1949 nyaráig folyó akció során több mint 74 000 magyar kényszerül Csehszlovákia elhagyására. Az akció befejeztével a csehszlovákiai magyarság jószerivel értelmiség nélkül marad. Az 1938-as müncheni döntés előtti 634 000 magyarból az 1950. évi népszámlálás adatai szerint 369 000 marad Csehszlovákiában.

június 11. A Nemzeti Front pártjainak tanácskozásán a kommunisták megvádolják a Demokrata Pártot, hogy lehetővé teszi a volt Szlovák Köztársaság híveinek beszivárgását a belügyi testületekbe.

július 4–6. A Pozsony melletti Dévényben megrendezett Szláv Napokon Klement Gottwald támadja a „reakciós erőket” és a ludákokat (a volt szlovák állam híveit).

szeptember 16. Zsolnán (Zilina) „leleplezik” a volt szlovák állam híveinek „államellenes összeesküvését”: a kommunista irányítás alatt álló belügyi szervek állítása szerint a Demokrata Párt nyújt védelmet az „összeesküvőknek”. Nagyarányú kampány bontakozik ki a „reakciós” demokrata párt ellen, melynek több képviselőjét is felelősségre vonják.

szeptember 16. Pozsonyban a Nemzeti Bíróság háborús bűnösként halálra ítéli a világháború éveiben antifasisztaként helyt álló Esterházy Jánost, az első bécsi döntés után is szlovák területen maradt magyar kisebbség vezetőjét; később az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatják. (1957-ben hal meg a mírovi börtönben.) Az 1945 és 1947 között a háborús bűnösök ellen lefolytatott szlovákiai perekben 4812 magyart ítélnek el (az összes elítéltek 60%-a), míg a szlovák nemzetiségű elítéltek száma 2295 fő (28,5%). A felelősségre vonások során a szlovákiai magyarság 2,5%-a ellen emelnek vádat.

november 17–18. Gustáv Husák elnökletével újjáalakul a Megbízottak Testülete, Szlovákia legfőbb hatalmi szervezete, amelyben a DP elveszti vezető szerepét; a testület rekonstrukciója jelentős kommunista siker a politikai hatalomért vívott harcban.

1948. február 20. A kormány rendkívüli ülésén a Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt, a Csehszlovák Néppárt és a Demokrata Párt miniszterei benyújtják lemondásukat, tiltakozva a belügyminiszter törvénytelen eljárása ellen.

február 25. Beneš köztársasági elnök elfogadja a polgári pártok minisztereinek lemondását, s Gottwalddal az élen kinevezi a „megújhodott” Nemzeti Front új kormányát, amelyben tíz tárcát a kommunisták birtokolnak, míg a többi párt együttesen kilencet. Klement Gottwald délután a Vencel téri tömeggyűlésen jelenti be a köztársasági elnök döntését. Ugyanezen a napon alakul meg a Nemzeti Front Központi Akcióbizottsága. A fenti események hatására Csehszlovákiában gyakorlatilag megbukik a polgári demokrácia. A fordulat után a polgári pártok bomlásnak indulnak, soraikban is megkezdődik a tisztogatás, vezetőik jelentős része emigrál.

február 27. A Nemzeti Front Központi Akcióbizottsága a „reakciós elemektől való gondos megtisztításra” hívja fel a lakosságot.

április 17. A CSKP és a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt vezetősége közös nyilatkozatban jelenti be a munkásosztály marxista-leninista alapokon való egyesítésének szükségességét.

május 9. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt, amely kitűzi „a szocializmus építésének perspektivikus célját”; leszögezi, hogy az országban népi demokratikus rendszer uralkodik; törvényesíti „a dolgozó nép hatalmát”, s kimondja a cseh és a szlovák nemzet egyenjogúságát. A nemzeti kisebbségekről szót sem ejt.

május 30. Az első „szocialista típusú” alkotmányozó nemzetgyűlési választáson a szavazók 89,2%-a voksol a Nemzeti Front jelöltlistáira.

június 2. A végbemenő változásokkal azonosulni nem tudó s nem akaró köztársasági elnök, dr. Eduard Beneš lemond tisztéről. A nemzetgyűlés június 14-én Klement Gottwaldot választja elnökké.

június 8. A nemzetközi körülmények változása miatt a CSKP KB új irányelveket fogad el a magyar kisebbséggel kapcsolatban, melyek szerint a magyaroknak biztosítani kell a polgárjogokat, de nem szabad elismerni kisebbségi státuszukat, és lehetővé kell tenni magyar politikai szervezet megalakítását.

június 25. A csehszlovák és a magyar kommunisták képviselőinek pozsonyi tárgyalásán a felek megállapodnak, hogy a csehszlovákiai magyarok visszakapják állampolgárságukat, és ugyanolyan jogokban részesülnek, mint a csehek és a szlovákok.

augusztus 16. A katolikus püspökök nyitrai konferenciája a kormányhoz intézendő memorandumot fogad el, melyen a konferencia résztvevői fenntartásaikat fejezik ki az országban végbemenő fejlődéssel kapcsolatban.

szeptember 27–28. A Csehszlovák Kommunista Párt és az eddig szervezetileg különálló Szlovák Kommunista Párt egyesítése; az egységes párt elnökévé Klement Gottwaldot, főtitkárává Rudolf Slánskyt választják.

1949. március 5. Megalakul az egyetlen engedélyezett magyar szervezet, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete (CSEMADOK), melynek elsősorban a politikamentesség és az „internacionalizmus” követelményének kell megfelelnie; díszelnökévé Fábry Zoltánt választják.

április 16. Csehszlovákia és Magyarország képviselői barátsági, együttműködési és segítségnyújtási egyezményt írnak alá.

június 21. Befejeződik a lakosságcsere Csehszlovákia és Magyarország között.

1950. február 21–24. A CSKP KB ülése kizárja a pártból a burzsoá nacionalizmus képviselőit (Husákot és társait), s döntést hoz az ötéves terv feladatainak és tervszámainak növeléséről. Husákék kizárását azonnal letartóztatásuk követi. (1954-ben Husákot életfogytiglani, társait 10–22 év közötti börtönbüntetésre ítélik.)

március 1. Lezajlik a világháború utáni első népszámlálás, mely az alábbi eredményeket hozza:

Csehszlovákia lakossága 12 338 450 fő

Csehország: 8 896 133 fő

Szlovákia: 3 442 317 fő

Országos viszonylatban

Csehek: 8 383 923 (67,9%)

Szlovákok: 3 240 549 (26,3%)

Magyarok: 367 733 (3,0%)

március 13. A CSKP KB ülésén „burzsoá nacionalizmussal” vádolják Vladimir Clementis szlovák politikust, külügyminisztert, akit leváltanak tisztségéből, és önkritikára kényszerítenek.

szeptember 1. Komáromban megnyílik az első magyar gimnázium.

november 11. A Mikojan közvetítésével Sztálin tudtára adja a csehszlovák pártvezetésnek, hogy Rudolf Slánsky lesz „a csehszlovákiai Rajk”. Alig két héttel később, november 23-án Slánskyt letartóztatják. Rudolf Slánsky már az első Csehszlovák Köztársaság idején a CSKP parlamenti képviselői közé tartozott, a háború alatt moszkvai emigrációban tevékenykedett, 1945 és 1951 között a párt főtitkára volt. 1952. december 3-án a koholt vádak alapján kivégezték, rehabilitálására 1963-ban került sor. Egyike volt a sztálini antiszemitizmus csehszlovákiai áldozatainak.

1952. július 1. Szlovákiában elrendelik a magyarlakta területeken a kétnyelvűséget, de a rendelet következetes alkalmazására nem kerül sor.

1954. április 8. A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága deklarálja a reszlovakizáció érvénytelenségét.

1955. április 22–24. A Szlovák Kommunista Párt kongresszusán ismételten harcot hirdetnek a „burzsoá nacionalizmus” ellen.

1956. július 31. A nemzetgyűlés alkotmánytörvényt fogad el a legfőbb szlovákiai hatalmi szervekről (Szlovák Nemzeti Tanács, Megbízottak Testülete). A törvény biztosítja a központi kormány fennhatóságát.

1958. január 9–10. A Szlovák Kommunista Párt KB ülésén Karol Bacilek (1896–1974) első titkár a „revizionista tendenciák” és a „rejtőzködő ludákok” veszélyére figyelmeztet.

1959. február 5. A Megbízottak Testülete határozatot hoz a törvények és különböző jogszabályok magyar nyelven történő közzétételéről.

1960. július 11. A nemzetgyűlés elfogadja a „szocialista” alkotmányt; az ország hivatalos elnevezése Csehszlovák Szocialista Köztársaságra változik.

1961. március 1. A népszámlálás adatai szerint az ország lakossága 13 745 577 fő. Csehország: 9 571 531; Szlovákia: 4 174 046; Csehek (orsz. viszonylatban): 9 069 222 (66%); Szlovákok (orsz. viszonylatban): 3 836 213 (27,9%); Magyarok (orsz. viszonylatban): 533 934 (3,9%).

1963. december 18–19. A CSKP KB revideálja a szlovákiai „burzsoá nacionalizmussal” kapcsolatos téziseket, de a koncepciós perek kivitelezőinek felelősségrevonásáról, áldozataik rehabilitálásáról nem intézkedik.

1965. június Dél-Szlovákiát hatalmas árvíz sújtja, számos magyarlakta falu kerül víz alá. A kormány június 23-án tárgyal az árvíz pusztította területeknek nyújtandó segítségről.

1966. május 12–14. A Szlovák Kommunista Párt kongresszusán Alexander Dubčeket (1921) választják első titkárrá.

1968. január 3–5. A CSKP KB tanácskozásán felmentik tisztségéből A. Novotny első titkárt (1957-től köztársasági elnök is volt), és A. Dubčeket választják utódául. A CSKP-ben és a társadalomban kezdetét veszi a „prágai tavaszként” ismert demokratizálási folyamat.

február 25. A „februári győzelem” évfordulóján Dubček rámutat arra, hogy a konzervatív és a megújhodást kívánó erők között még nem dőlt el a küzdelem. Novotny apparátusának számos képviselője lemondani kényszerül.

március 12. A CSEMADOK KB javaslatot terjeszt elő a nemzetiségi kérdés igazságosabb megoldására: nemzetiségi bizottság létrehozását és részleges kulturális autonómia megadását kéri.

március 22. Lemond tisztségéről A. Novotny köztársasági elnök, utódjául a nemzetgyűlés március 30-án Ludvik Svobodát választja meg.

március 23. Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió képviselőinek drezdai tanácskozásán a „testvéri országok” felszólítják a CSKP vezetőségét a „negatív tendenciák” felszámolására.

április 1–5. A CSKP KB elemzi a társadalomban kialakult helyzetet (a mozgalmak, nem a párt irányítása alatt álló szervezetek létrejötte, születőben a sajtószabadság), és a demokratizálás folytatása mellett kötelezi el magát.

április 8. Svoboda köztársasági elnök kinevezi az új kormányt; a miniszterelnök Oldrich Cernik.

április 10. Megjelenik a CSKP akcióprogramja, mely a társadalmi élet demokratizálását, a cseh–szlovák viszony rendezését és a nemzetiségi sérelmek orvoslását ígéri.

május 3. A nemzetgyűlés jóváhagyja a Cernik-kormány programnyilatkozatát.

május 4. A Dubček-vezette, Moszkvában gazdasági tárgyalásokat folytató csehszlovák küldöttséget a szovjet vezetés ismét az „ellenforradalmi veszély” elhárítására inti.

június 20. A szlovák nacionalista körök által szeparatizmussal vádolt CSEMADOK nyilatkozatban utasítja el a vádat, s hangsúlyozza, hogy csupán az alapvető emberi és nemzetiségi jogok biztosítását tekinti feladatának.

június 24–26. A nemzetgyűlés törvényt fogad el a föderatív államjogi elrendezésről és az ötvenes években törvénytelenül elítéltek bírói rehabilitációjáról. (1948)

június 27. A vezető ellenzéki sajtóorgánummá lett „Literárni listy” és más lapok is közzéteszik a „2000 szó” című felhívást, mely értékeli a demokratizálás eddigi vívmányait, és figyelmeztet a reformot fenyegető veszélyekre. A „2000 szó” megjelentetése intenzívebbé teszi a „testvéri országok” – mindenekelőtt a Szovjetunió és az NDK – Csehszlovákia-ellenes sajtókampányát.

július 8. Az öt szocialista ország képviselői július 14–15-én Varsóban levélben fejezik ki aggodalmaikat a csehszlovákiai fejlődés miatt.

július 29 – augusztus 1. Ágcsernyőn (Cierna nad Tisou) a legfelsőbb csehszlovák és szovjet vezetők tárgyalásán a csehszlovák fél ígéretet tesz több szovjet követelés teljesítésére (a sajtó „kordában tartása”, a két legnagyobb ellenforradalmi szervezet betiltása.)

augusztus 3. Pozsonyban öt szocialista ország és Csehszlovákia közös nyilatkozatban hangsúlyozza, hogy a szocializmus védelme „közös internacionalista kötelesség”.

augusztus 17. Dubček Komáromban ismét találkozik Kádár Jánossal, aki burkoltan figyelmezteti a külső beavatkozás veszélyére.

augusztus 21. A Varsói Szerződés tagállamainak csapatai megszállják Csehszlovákiát (Románia nem vesz részt az akcióban). A CSKP KB Elnöksége elítéli a beavatkozást, az országban széles körű passzív ellenállás bontakozik ki. A párt és az állam több vezetőjét a megszállók letartóztatják, és Moszkvába szállítják.

augusztus 22. Prágában sor kerül a CSKP sebtében összehívott XIV., rendkívüli kongresszusára; az egybegyűltek egyértelműen szembeszállnak a megszállással.

augusztus 23–26. Az elhurcolt csehszlovák vezetőket Moszkvában a szovjet feltételek elfogadására kényszerítik (többek között ígéretet kell tenniük az „antiszocialista erőkkel” való leszámolásra).

augusztus 26–28. A Szlovák Kommunista Párt rendkívüli kongresszusán a szovjetbarát orientációt képviselő Gustáv Husákot választják első titkárának.

szeptember 8. Gustáv Husák a CSEMADOK KB ülésén ígéretet tesz a nemzetiségi törvény kidolgozására.

október 27. A nemzetgyűlés elfogadja az ország föderatív elrendezéséről szóló törvényt; ugyanakkor megszavazzák a nemzetiségi jogokat rögzítő alkotmánytörvényt.

1969. január 1. Érvénybe lép a föderációról szóló törvény. Az államalakulat két egyenjogú ország, a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság szövetségévé alakul át.

április 17. A CSKP KB ülésén leváltják Alexander Dubčeket, Gustáv Husák lesz a KB első titkára. Kezdetét veszi a szocialistaellenes erőkkel való határozott leszámolás.

szeptember 25–29. A CSKP KB ülésén visszavonják a pártvezetés „szovjetellenes” határozatait.

október 15–16. A Szövetségi Gyűlés érvényteleníti a nemzetgyűlés 1968-as „szocialistaellenes” határozatait.

1970. január 28–30. A CSKP KB ülése. Megkezdődnek a pártban a tisztogatások.

április 29. Felmentik tisztségéből Dobos Lászlót, aki 1969. január 1-től a szlovák kormány tárca nélküli minisztere volt, s e minőségében a nemzetiségi ügyek felelőse. Ugyancsak felmentik Szabó Rezsőt a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöki tiszte alól.

május 25. A CSKP KB kizárja a párt soraiban Alexander Dubčeket.

december 1. A népszámlálás adatai szerint

Csehszlovákia lakossága 14 344 987 fő

Csehország: 9 807 697 fő

Szlovákia: 4 537 290 fő

Országos viszonylatban

Csehek : 9 318 019 (64,9%)

Szlovákok: 4 199 902 (29,3%)

Magyarok: 570 478 (4,0%)

1971. május 25–29. A CSKP XIV. kongresszusa. A párt a tisztogatások, azaz mintegy félmillió tag kizárása után, 1 200 000 fős tagsággal bír. Lezárják „a párt és a társadalom történetének legváltságosabb szakaszát”, s elfogadják a „sokoldalúan fejlett szocialista társadalom” építésének programját.

1972. április 15–16. A CSEMADOK XI. országos közgyűlésének idején bejelentik a szervezet kizárását a Nemzeti Frontból az 1968–69-ben tanúsított „szocialistaellenes” magatartás miatt. Tisztogatások a CSEMADOK-ban.

1978. április Megalakul a Csehszlovákiai Magyar Nemzetiség (később: Kisebbség) Jogvédő Bizottsága; kezdeményezője Duray Miklós pozsonyi geológus. A megalakításhoz a közvetlen ösztönzést a magyar iskolák tervezett felszámolásának híre adta.

1980. november 1. A népszámlálás adatai szerint

az ország lakossága: 15 283 095 fő

Csehország: 10 291 927 fő

Szlovákia: 4 991 168 fő

Országos viszonylatban

Csehek: 9 791 122 (64,1%)

Szlovákok: 4 676 378 (30,6%)

Magyarok: 578 166 (3,8%)

1982. április 17–18. A CSEMADOK XIII. országos közgyűlésén Sidó Zoltánt választják a szervezet elnökévé; a résztvevők a CSEMADOK-nak a Nemzeti Frontba való visszavételét, a magyar iskola- és óvodahálózat bővítését követelik.

1987. január 1. A CSEMADOK-ot visszaveszik a Nemzeti Frontba.

december 17. Gustáv Husák (aki 1975-től köztársasági elnök is volt) – életkorára hivatkozva – lemond a CSKP főtitkári tisztéről. Utódául Miloš Jakešt választják.

1988. március 25. Pozsonyban a hívők jogaiért tüntető tömeget oszlat fel a rendőrség, letartóztatnak 125 embert. A „gyertyás tüntetésként” ismertté vált megmozdulást egy vallásszabadságot követelő petíció támogatására szervezi a mind erősebbé és határozottabbá váló katolikus ellenzék.

1989. november 17. Hivatalosan engedélyezett diáktüntetés kezdődik Prágában az ötven éve meggyilkolt Jan Opletal diák emlékére; a diákok megmozdulása hamarosan a lakosság minden eddiginél nagyobb arányú, az uralkodó rendszer radikális megváltoztatását követelő tüntetésévé alakul át. Prága központjában a rohamrendőrség bekeríti, és szétveri a tömeget.

november 18. A rendőrség akciója hatalmas felháborodást vált ki a főváros lakosainak körében, akik ismét az utcákra vonulnak. A diákok és a prágai színházak sztrájkba lépnek. – Vágsellyén (Sala nad Váhom) megalakul a Független Magyar Kezdeményezés.

november 19. Elterjed az egyik tüntető diák utóbb hamisnak bizonyult halálhíre. Prágában megalakul a rendszerellenes megmozdulások vezető ereje, a Polgári Fórum (Obcanské fórum), Pozsonyban pedig a „testvérszervezete” a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (Verejnost proti násiliu – VPN).

november 20. Prágában hatalmas tüntetés zajlik a Vencel téren; a megmozdulások az ország más városaira is átterjednek.

november 21. Országszerte folytatódnak a tüntetések, Prágában első ízben szólal fel Václav Havel. Tárgyalások kezdődnek a kormányfő és az ellenzék képviselői között.

november 24. Az egyre nagyobb tüntetések, tiltakozó mozgalmak hatására lemond a pártvezetés, a CSKP főtitkárává Karel Urbáneket választják, de ez a változás nem elégíti ki a „terekre vonult” lakosságot.

november 26. Az ország vezetése és az ellenzék képviselői között megkezdődnek a kerekasztal-tárgyalások, a küldöttségeket L. Adamec és V. Havel vezetik. Ismét hatalmas tüntetésekre kerül sor.

november 29. A Szövetségi Gyűlés törli az alkotmányból a CSKP hatalmi monopóliumát rögzítő cikkelyt.

december 3. Több mint negyven év elteltével megalakul az első olyan kormány, amelyben nem kommunista miniszterek is vannak. A miniszterelnök Ladislav Adamec. A lakosság radikális változásokat követel.

december 7. Lemond funkciójáról L. Adamec. Hušák köztársasági elnök Marián Calfát bízza meg kormányalakítással.

december 10. Megalakul a Marián Calfa vezette, a „nemzeti közmegegyezés kormányának” nevezett új kabinet. Gustáv Husák köztársasági elnök, a húsz évig tartó „normalizációs” időszak központi figurája és jelképe lemond tisztségéről.

december 28. Alexander Dubčeket a Szövetségi Gyűlés elnökévé választják.

december 29. A még mindig kommunista többségű Szövetségi Gyűlés egyhangúlag V. Havelt választja köztársasági elnöknek.

1990. január 21. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Magyar Kezdeményezés közös nyilatkozatot ad ki a nemzetiségi kérdés demokratikus, a jogállam normáinak megfelelő megoldásáról.

március 2. Együttélés néven magyar politikai mozgalom alakul Pozsonyban, Duray Miklóssal az élen. A mozgalomhoz a csehszlovákiai magyar szellemi élet több prominens képviselője is csatlakozik. A szlovákiai politikai életben szaporodnak a nacionalista megnyilvánulások, nacionalista szervezetek.

március 30. A Szlovák Nemzeti Párt (Slovenská Národná strana) tüntetést szervez az önálló szlovák államért; szaporodnak a Szlovákia elszakadását követelő mozgalmak és megmozdulások.

április 20. A Szövetségi Gyűlés Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságra változtatja az ország elnevezését.

június 8. Az első többpárti választások a Szövetségi Gyűlésbe. A cseh országrészekben a Polgári Fórum, Szlovákiában a Nyilvánosság az Erőszak Ellen győz.

július 5. A Szövetségi Gyűlés újfent Vaclav Hávelt választja köztársasági elnökké.

október 25. A szlovák parlament a régóta tervezett nyelvtörvény liberálisabb változatát fogadja el, mely „liberalizmusa” ellenére is diszkriminatív jellegű: a kisebbségi (magyar) nyelv használatát akkor teszi lehetővé, ha a szóban forgó kisebbség aránya az adott területen eléri vagy meghaladja a 20%-ot. A törvény elfogadására a szélsőséges szlovák nacionalista erők tiltakozó akciókkal válaszolnak.

november 23. Helyhatósági választások: Csehországban a Polgári Fórum győz, Szlovákiában a Kereszténydemokrata Mozgalom megelőzi a Nyilvánosság az Erőszak Ellen-t. Jelentős választási sikert érnek el a magyar pártok, kiváltképp az Együttélés Politikai Mozgalom. (A liberalizmus képviselő Független Magyar Kezdeményezésen kívül Szlovákiában még egy kisebbségi párt tevékenykedik a választások időszakában: a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom. A sort 1991 végén a Magyar Néppárt regisztrálása bővíti.)