Ugrás a tartalomhoz

História 1991-056

Glatz Ferenc , Gergely Jenõ , Balogh Margit , Rosdy Pál , Csohány János , Benda Kálmán , Balogh Júlia , Szigeti Jenõ , Katz, Jakob , Ólmosi Zoltán , Balogh Margit , Varga György, T. , Gergely Jenõ , Glatz Ferenc , Havas László , Held József , Stark Tamás , Glatz Ferenc , Fodor István , Vörös Károly , Lakner Judit , Dózsa Katalin, F. , Maróti Egon , Vass Henrik , Kovács Éva , Sándor Pál , Borus József , Péter Katalin

História

30. fejezet -

A protestáns egyháztörténet-írás új útjai. Nemzetközi történésztanácskozás az Európa Intézetben

PÉTER Katalin

A protestáns egyháztörténet-írás új útjai

Nemzetközi történésztanácskozás az Európa Intézetben

A konferenciát most, 1991. május elején elsősorban azért rendeztük, mert az ilyen összejövetelek az itthonról el nem menekülő kutatók túlélési stratégiájához tartoznak. Elszigetelni azonban nem hagyjuk magunkat. Egyelőre a veszély csak fenyeget. Mert sokfelé hívnak minket szakmai tanácskozásokra, részt veszünk nemzetközi vállalkozásokban, de ezek a kapcsolatok olyanok, mint a barátság. Ápolni kell őket; visszahívni a kollégákat, itthonról szervezni közös munkálatokat. Különben a magyarországi tudományosság, akármennyire becsülik pillanatnyilag világszerte, kiszakad a kutatók nemzetközi társaságából. Márpedig a tudomány és a tudósok személyes kapcsolatai összetartoznak. A többiek eredményeinek és problémáinak, esetleg kudarcainak folyamatos ismerete nélkül csak nagyon alacsony rendű teljesítményt tudunk nyújtani. És a kapcsolattartás egyre nehezebb. Nincs pénz. Nagyon jellemzőnek látom azt, hogy bár a reformáció-konferenciát egy református világi szervezet, a Magyar Protestáns Egyháztörténeti Munkaközösség kezdeményezte és egy állami intézmény, az Akadémia Történettudományi Intézete is támogatta, végül egy nemzetközi magánalapítvány, az Európa Intézet fogta össze és finanszírozta az egész vállalkozást. Egyes külföldi előadók kaptak hazai támogatást is. Útiköltséggel segített a British Council, a Goethe Institut, valamint a Holland Királyság Nagykövetsége. Az eredmény pedig nagyon örvendetes. A konferencia jól sikerült; az Európa Intézet sorozatként kívánja folytatni az egyháztörténeti tanácskozásokat más témákról és más felekezetek ügyeiről.

A mostani téma, a reformáció szinte magától kínálkozott. Azért kellett ezt választani, mert az egyetemes történetírás körülbelül két évtizede kialakult vitáinak jellegzetessége talán ennél érzékelhető a legvilágosabban.

A viták fő jellemzője abból adódik, hogy két, a régi eredményeiket programszerűen támadó történetírói irányzat jött létre. Az egyik az úgynevezett „iskolák” módszereitől elszakadt „új történetírás”. Ez kizárólag a forrásokra hagyatkozik; a hagyományos történetírói eszközök közvetítése nélkül kíván foglalkozni a történelmi jelenségekkel és személyiségekkel. A másik a „revizionizmus”. Ez nemcsak a tradicionális módszereket, de a már jóformán alapigazságnak számító eredményeket is megkérdőjelezi. Ahogy ők maguk írják, a történelem megszokott képe minden elemében felülvizsgálat, „revízió” után kiált. Kialakulásuk oka közös. Az amerikai tudósok hatásának felerősödésében van. Ők ragadták magukhoz a protestáns történettudomány irányítóinak szerepét, és a hagyományoktól európai kollégáiknál kevésbé kötötten új kérdések állítására, új módszerek keresésére kényszerítették, kényszerítik az egyetemes történetírást.

Új szempontok az európai egyháztörténetben –volt a címe a májusi reformáció-konferenciának is. Ezzel kívántuk jelezni, hogy nem elzárkózunk, hanem szellemi nyíltsággal fogadjuk a történetírás vitáit és új eredményeit. Helyesebben: tanácskozásunkat a hagyományostól eltérő munkák bemutatójának szánjuk. A vendégek között volt cambridge-i és marosvásárhelyi kutató, kollégák Németországból valamint Hollandiából a magyarországiak mellett. Vagyis nagyon eltérő környezetből jöttek a résztvevők.

Glatz Ferenc, az Európa Intézet igazgatója megnyitójában a magyarországi egyháztörténet-írás helyzetéről beszélt. Bob Scribner (Anglia) a reformációkutatás általános feladatairól szólt és összefoglalta a legjobb nemzetközi irodalom eredményeit, Fabiny Tibor a lutheránizmus mai megítéléséről, Benda Kálmán a protestantizmus és a felekezeti tolerancia kapcsolatáról, Herbert Langer (NSZK) a reformációról mint élményről, Volker Press (NSZK) a reformáció és a 16–17. századi Európa kapcsolatáról, Viebe Bergsma (Hollandia) a fríziai kálvinizmusról, Tonk Sándor az iskolaügyről, Bolyki János kálvinizmus és a természettudományok kapcsolatáról, Péter Katalin a magyarországi kutatás problémáiról beszélt. Balázs Mihály zárszava foglalta össze az eredményeket. A szombat-vasárnapi kétnapos ülésszakon részt vevők előtt a résztémákból határozott kép bontakozott ki a reformáció kutatásának mai problémáiról. Egy „darab” nemzetközi tudományosság Budapesten az egyháztörténet-írás terén – vonhatnánk meg a mérleget.