Ugrás a tartalomhoz

História 1991-056

Glatz Ferenc , Gergely Jenõ , Balogh Margit , Rosdy Pál , Csohány János , Benda Kálmán , Balogh Júlia , Szigeti Jenõ , Katz, Jakob , Ólmosi Zoltán , Balogh Margit , Varga György, T. , Gergely Jenõ , Glatz Ferenc , Havas László , Held József , Stark Tamás , Glatz Ferenc , Fodor István , Vörös Károly , Lakner Judit , Dózsa Katalin, F. , Maróti Egon , Vass Henrik , Kovács Éva , Sándor Pál , Borus József , Péter Katalin

História

29. fejezet -

Nem csökkentek Kassa bombázásának kérdõjelei

BORUS József

Nem csökkentek Kassa bombázásának kérdőjelei

Előző számunkban olvasói levelet közöltünk Kassa bombázásáról. A szerkesztőség felkérte Borus Józsefet, hogy szóljon hozzá a téma vitájához. (A szerk.)

A Magyarországnak a Szovjetunió elleni háborúba belépése indoklásául felhasznált, Kassa ellen 1941. június 26-án néhány perccel 13 óra után végrehajtott légitámadás 50. évfordulóján több konferencián, megemlékezésen szóba került ez a bombázás; tanulmányok és újságcikkek jelentek meg, különféle interjúk hangzottak el. Ezekben túlsúlyba került az a vélemény, miszerint a támadás a szovjet légierő műve volt. Eltekintve most attól, hogy sohasem szerencsés tudományos kérdéseknek többségi állásfoglalással történő eldöntése és, hogy továbbra is csak feltevésekkel, elképzelésekkel van dolgunk; biztosak csupán abban lehetünk, hogy a szlovák légierő nem bombázhatta Kassát, mert nem voltak ehhez szükséges gépei.

Ha feltesszük, hogy a támadást a szovjet légierő hajtotta végre, fel kell tennünk a kérdést: miért, milyen céllal? Szándékos, tehát parancsra végrehajtott támadásról aligha lehetett szó, mivel a szovjet vezetésnek semmiképpen sem lehetett érdeke a vele hadban álló országok számának növelése, még olyan kis országgal sem, mint Magyarország.

Marad tehát a véletlenül vagy inkább tévedésből végrehajtott támadás feltételezése. Ez esetben itt a következő kérdés: mi lehetett az eredeti cél, mi helyett bombázták a szovjet légierő gépei Kassát? Talán az ekkor már a Szovjetunió elleni német támadáshoz csatlakozott Szlovákia valamelyik városa, például Eperjes helyett? Az igaz, hogy a két város településrajza a levegőből némileg hasonlít egymásra, – de miért lett volna fontos Eperjes, ez a Kassánál kisebb szlovákiai város egy ilyen támadás elrendelésére jogosult szovjet parancsnokság számára? Alexandr Jakovlev – ismert szovjet repülőgép-tervező, 1940 januárja óta helyettes repülőipari népbiztos – emlékirataiból is tudjuk, mennyire válságos helyzet alakult ki a Szovjetuniót „derült égből villámcsapás”-ként ért német támadás folytán. Hasonlóan ír az ekkor helyettes századparancsnoki beosztásban harcoló vadászrepülő, a háború végén a Szovjetunió háromszoros Hőse, Alexandr Pokriskin. Ő alsó szinten élte át a háború első napjainak zűrzavarait és tanácstalanságát. Újabb kérdés tehát: a Petsamótól a Fekete-tengerig húzódó, több ezer kilométeres arcvonalon miért lett volna szükség Eperjes, Kassa, vagy valamilyen hasonló nagyságú, e háború gigantikus méreteihez viszonyítva jelentéktelen város elleni szovjet légitámadásra?

A Kassát támadók szovjet voltát hangoztatók legfontosabb érve az a néhány fénykép, amelyek cirillbetűs bombamaradványokat ábrázolnak. Nem tudjuk azonban, hogy ezek a fényképek valóban Kassán készültek-e, és főleg mikor. Ullein-Reviczky Antal, a külügyminisztérium sajtófőnöke küldte meg őket Richard C. Partridge őrnagynak, az USA budapesti katonai attaséjának 1941. július 27-én, tehát kerek egy hónappal a kassai támadás után!

Ennek a Partridge őrnagynak, néhány más katonai attaséval együtt, a Honvédelmi Minisztérium július 1-jén látogatást szervezett Kassára, a támadás színhelyére. Megmutatták nekik a rombolásokat; ezekről az őrnagy 16 fényképet kapott, melyeket jelentéséhez mellékelve elküldött Washingtonba. A jelentés fennmaradt, de a képek még nem kerültek elő. Partridge-nek Kassán – jelentése szerint – azt mondták, hogy a támadó gépek oroszok voltak, mire ő természetesen kérte, „hogy mutassanak szovjet jelzéssel ellátott bombamaradványokat, de ottlétem alatt erre nem került sor”. – Újabb kérdés: meg lehet-e magyarázni, fel lehet-e egyáltalán tételezni, hogy ott vannak a katonai attasék Kassán, köztük a kétségtelenül legfontosabb, az USA attaséja, és nem mutatják meg nekik, nem adják a kezükbe a cirillbetűs bombamaradványokat? Ha ti. július 1-jén valóban voltak ott ilyenek.

Ellenben négy hét elteltével, július 27-én kap Partridge a magyar külügyminisztériumtól fényképeket, melyeket 31-én ugyancsak Washingtonba küld, a következő megállapítással: „A felvételek némelyike kétségtelenül beállított és valójában csak annyit bizonyít, hogy a magyarok most [Partridge aláhúzása, BJ.] rendelkeznek néhány oroszbetűs repesszel.”

Ezeket a felvételeket közli Borsányi Julián: A magyar tragédia kassai nyitánya c., Münchenben 1985-ben megjelent könyvében, újabban néhányat közülük Ormay József: A Partridge-jelentések című közleményében, Hadtörténelmi Közlemények, 1991. 2. sz.

Közleményében Ormay nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Partridge „alaptalan kétkedés”-t tanúsított, miután „június 24-én Roosevelt elnök sajtókonferenciáján segítséget ígért a Szovjetuniónak”, ezért „sem az Egyesült Államok, sem Partridge elfogulatlan semlegességét nem lehet elfogadni.”

Ezzel az állítással kapcsolatban nem az a kérdés, hogy mit tudott, tudhatott a budapesti amerikai katonai attasé kormányának a Szovjetunió megsegítésére irányuló terveiről, és hogy ez ismeretekből milyen következtetést vont le saját magatartását illetően, hanem az, hogy miért kellett volna Partridge-nek a tényeket elhallgatva, sőt megmásítva valótlan jelentést küldeni a Kassán látottakról? Azért, mert az elnök segítséget ígért a Szovjetuniónak? Avagy az USA budapesti katonai attaséja szovjetbarát, lett volna?

Ezekkel a kérdésekkel, kételyekkel nem akarok olyan következtetésre jutni, hogy a szovjet légierő nem bombázhatta 1941. június 26-án Kassát. Amíg levéltári kutatások eredményeként vagy valamilyen más módon nem derül fény a támadók kilétére, addig csupán feltevésekkel dolgozhatunk. Nekem is van több feltevésem, közülük az egyik az, hogy ezt a támadást Kassa, ill. a posta épülete ellen nem tévedésből, hanem szándékosan hajtották végre. A postát öt bomba találta el, rongálta meg. Ezt az öt bombát a becsapódások közelsége miatt feltétlenül két, egymás mögötti repülőgépnek kellett ledobnia. Ha viszont ugyanazt a célt két egymást követő gép bombázza, beszélhetünk-e akkor véletlenül vagy tévedésből végrehajtott támadásról?