Ugrás a tartalomhoz

História 1991-056

Glatz Ferenc , Gergely Jenõ , Balogh Margit , Rosdy Pál , Csohány János , Benda Kálmán , Balogh Júlia , Szigeti Jenõ , Katz, Jakob , Ólmosi Zoltán , Balogh Margit , Varga György, T. , Gergely Jenõ , Glatz Ferenc , Havas László , Held József , Stark Tamás , Glatz Ferenc , Fodor István , Vörös Károly , Lakner Judit , Dózsa Katalin, F. , Maróti Egon , Vass Henrik , Kovács Éva , Sándor Pál , Borus József , Péter Katalin

História

26. fejezet -

A Magyar Kommunista Párt, 1945. Rákosi Mátyás levelei Dimitrovhoz

SZEMTANÚ

VASS Henrik

A Magyar Kommunista Párt, 1945

Rákosi Mátyás levelei Dimitrovhoz

Rákosi Mátyás 1945. február és szeptember között több, hosszú levélben számol be a magyarországi politikai helyzetről és a kommunista párt gondjairól. Nem szorul magyarázatra, hogy miért Rákosi írta a jelentéseket, de kevésbé tisztázott, hogy miért Dimitrovnak szóltak ezek, és mi történt a kérések teljesítése érdekében. Csupán feltevésekre és memoárokra hagyatkozhatunk. Egyesek szerint a Komintern feloszlatását kimondó 1943: május–júniusi határozat után az SZKP KB mellett működő Nemzetközi Osztály vezetőjeként Dimitrov (1935–1943 között a Komintern főtitkára) megbízást kapott a nemzeti szekciókkal való kapcsolattartásra. Mások úgy tudják, hogy megmaradtak a korábban használt épületek, amelyeket a Komintern munkáját folytató különböző intézetek rendelkezésére bocsátottak. A dokumentumok németül, a Komintern hivatalos nyelvén, készültek. A fordítás Schiller Dénesné munkája.

DOKUMENTUMOK

I. [A kommunista párt belső helyzete]

Szigorúan bizalmas! 1945. április 7.

G. M. Dimitrov elvtársnak

Kedves Dimitrov elvtárs!

Március 17-e óta, amikor a földreformról szóló törvény nyilvánosságra került, Magyarország központi kérdése a földosztás. Ez volt pártunknak az első erőpróbája, s most, három hét elmúltával, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a párt nagyjában-egészében jól kiállta a próbát. Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, hogy az SZKK-ban (Szövetséges Ellenőrző Bizottság) dolgozó elvtársak nagyszerű segítsége nélkül aligha adhattunk volna olyan lendületet a földosztásnak, amilyent mára elért. Ebben a vonatkozásban a legnagyobb dicsérettel kell nekik adóznom. A párt lassan lendületbe jött.

Első ízben kellett kimennie a legkisebb falvakba is. E munkára körülbelül 300 elvtársat mozgósítottunk, akik nagyjából megfeleltek a várakozásoknak. Egy részüket a Földművelésügyi Minisztérium rendelkezésére bocsátottuk, másik részük pártvonalra ment. A vidéki városok és falvak kommunistáinak ezrei vállaltak vezető részt a földosztásban, és a legjobb úton vannak a befejezés felé.

A párt lendülete folytán a többi párt mind lemarad. Csak 10 nap múlva teremtettük meg a megfelelő együttműködést a szociáldemokratákkal, a Nemzeti Paraszt Párttal és helyenként a Kisgazdapárttal. Ezek a pártok enyhe pánikba estek, amikor látták a mozgósítást és azt az energiát, amellyel mi munkához látunk. Mind úgy érezte, mellőzik őket. Túlbuzgóságunkat később megpróbáltuk korrigálni, és megszerveztük a négy párt nagy, a földreform mellett demonstráló népgyűléseit. Nyílt utasításokat is adtunk a pártunknak, hogy minden faluban kéz a kézben dolgozzanak a többi párttal. Ebből az együttműködésből nem sok jött ki. Még a Nemzeti Paraszt Párt tartotta legjobban a tempót. Néhány megyében jó emberei vannak a falusi szegénység körében és ezekkel többnyire jól tudtunk együtt dolgozni. A szociáldemokraták a falvakban gyengék, s ott többnyire kispolgári elemeik vannak. Kevéssé voltak aktívak, többnyire semlegesek maradtak, sőt több esetben ellenséges magatartást tanúsítottak a földreformmal szemben. A legminimálisabb segítségre, sőt gyakran nyílt visszautasításra találtunk a Kisgazdapárt kulákelemei részéről.

Jellemző a többi párt és a kormány tétlenségére és részben csöndes szabotázsára, hogy csak a kommunista párt adott ki a földreformmal kapcsolatban külön nyomtatott utasításokat és plakátokat. Amikor útmutatónk megjelent, különböző oldalakról szemrehányásokat kaptunk, hogy káoszt idézünk elő, mert bizonyára a többi párt is szintén hasonló utasításokat ad ki, amelyeknek különböző értelmezése zavart idéz elő a faluban. De kiderült, hogy ez a félelem, sajnos, alaptalan volt. Mi voltunk az egyedüliek, akik ilyen utasítást kiadtunk és a földreformmal kapcsolatos kormányinstrukciók különböző okokból – közöttük szabotázs is – még nem láttak napvilágot.

A földreformot kezdetben csaknem kizárólag a kommunisták és a földmunkások szakszervezete – amely falun többnyire ugyancsak kommunista vezetés alatt áll és kommunistának tekintik – hajtott végre. Ez a középparasztokban nagy aggodalmat keltett, attól fél, hogy nem kormányakcióról, hanem kizárólag kommunista tevékenységről van szó. Közeledtek a kulákokhoz. Ezt idejében felismertük és tettünk ellene, amennyiben aláhúztuk a rendeletek kormány jellegét és követeltük, hogy a sokgyermekes 15–18 holdas középparasztok s valamint a falusi papok is részesüljenek földjuttatásban. Ugyanakkor nagyon erélyesen felléptünk a többi párt bevonásáért, és a végrehajtás „kommunista jellegének” tompításáért. Erélyesen felléptünk azok ellen az irányzatok ellen is, amelyek föld hiányában a 100, illetve 200 hold alatti megkímélt birtokokat is fel akarták osztani. A többi párt bevonása nem sok haszonnal járt, de a középparasztok félelmét sikerült neutralizálni és a kulákokkal ellenünk való együttműködésüket valamelyest megakadályozni.

A Dunától keletre a becslések szerint már a nagybirtok fele a parasztok kezébe ment át. Április 10-ig a föld 75%-át fel akarjuk osztani és általában ezen a területen a földreformot április 15-ig be akarjuk fejezni. Nyugat-Magyarországon, amely csak néhány nappal ezelőtt szabadult fel, ugyancsak megkezdtük a munkát és megvan a reményünk, hogy e hó folyamán a földreformot az egész országban végrehajtjuk.

Amennyire át tudjuk tekinteni, a földreform rendkívül megszilárdította a párt tekintélyét a falvakban. Körülbelül 3000 paraszt bizottság dolgozott, többnyire 20-30 emberbál álltak. Sok helységben a földreform vidám népünnepély formájában zajlott le, zászlókkal, zenével. A faluban nem is sejtett mérvű a fellendülés és minden oldalról érkeznek jelentések, hogy erélyes, okos parasztok, akik a reform során kiemelkedő munkát végeztek, most be akarnak lépni a pártba. Előfordult, hogy a felosztásnál vezető kommunisták maguknak vették el a legjobb földet, vagy hogy a végrehajtás közben nyomást gyakoroltak a pártba való belépés érdekben. Nagyjában-egészében azonban a kommunisták munkája a párt számára komoly győzelmet jelent, s most a többi párt is tudatra ébred, hogy ennek mily nagy jelentősége van.

Most kiadjuk a jelszót, hogy a földosztó bizottságok új feladatot kapnak. Nekik kell támogatniuk az újgazdákat a föld megmunkálásában és általában az önállóvá válásban. Követeljük a gyáraktól, hogy vállalják egy-egy falu vagy járás újgazdáinak patronálását, támogassák őket a mezőgazdasági gépek stb. megjavításánál.

[Itt Rákosi a budapesti nemzetgyűlési választásokról, a kormány tervezett átalakításáról írt.]

A földreform végrehajtása során pártszervezeteink százaival kerültünk érintkezésbe és mélyebben betekinthettünk munkájukba, mint eddig. A párt nagy, és állandóan növekszik. Most több mint 100 000 tagja van, akik közül tekintélyes százalékot, valószínűleg nem 20% alatt, ballasztnak és alkalmatlan elemnek kell tekintenünk, különösen a falvakban, ahol előfordul, hogy a férfi lakosság többsége belép a pártba. Minden oldalon azt látjuk, hogy új, sokat ígérő káderek nőnek fel. Ugyanakkor azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy a párt vezető rétege, mind a városokban, mind pedig a falvakban öreg emberekből áll. Az illegalitásból kilépett elvtársak mellett a falvakban és kisvárosokban vezető szerepet játszanak azok az elvtársak, akik 1919-ben szerepet játszottak. Ezek olyan réteget alkotnak, amely komolyan akadályozza az új, fiatal erők feltörekvését. Kevés kivétellel az 1919-es esztendő ideológiájával terheltek, jelenlegi irányvonalunkat egyáltalában nem értik meg. Tevékenységük nagy részét kitölti hajdani hőstetteik elbeszélése, és a mai generáció lebecsülése. Komoly veszélyt jelentenek a párt számára, mert összetartanak, s hajlékonyságuk és ismereteik hiányát diktatórikus allűrökkel pótolják. A falusi kis kommunista diktátor azzal fenyeget, hogy csapássá válik. „Jóakaratú” kívülállóktól gyakran halljuk, hogy a Vörös Hadseregnek a lakossággal szembeni túlkapásai, valamint a falusi és kisvárosi rideg, merev kommunista diktátorok túlkapásai veszélyeztetik pártunk befolyását. Új veszély a hazatérő zsidók felbukkanása is, akik korábban munkásszázadokban voltak és most hazatértek. Megjátsszák, hogy született antifasiszták, belépnek pártunkba. Szinte kivétel nélkül sejtelmük sincs a kommunizmusról, viszont intelligensek, ügyesek és a falvakban és kisvárosokban, valamint a rendőrségnél hamarosan vezető befolyásra tesznek szert. Északnyugat-Magyarországon – valamint Budapesten – a pártot erősen elzsidósodottnak tekintik. E volt munkaszolgálatosok jelentős része korrupt karrieristának bizonyul, és nagy károkat okoz pártunk tekintélyének. Harcolunk e veszély ellen, s ezért néhány városban szinte máris antiszemitának tekintenek bennünket.

Kiderül, hogy az új tagoknak, éppúgy, mint az illegalitásból kilépett elvtársaknak és az 1919-es elvtársaknak úgyszólván sejtelmük sincs a fegyelemről és a pártszerű magatartásról. Naponta találkozunk a fegyelmezetlenség meglepő eseteivel, amit az illetők, mint olyat, egyáltalában észre sem vesznek, és még kevésbé ismernek el. Ezen a téren, éppúgy, mint a nevelés terén még nagy, kemény munka áll előttünk. Mi fellépünk mindezen káros jelenségek ellen. Megértetjük az elvtársakkal, hogyan kell együttműködniük a többi párttal, hogyan kell megvalósítaniuk a párt irányvonalát, de kemény munkába kerül még, amíg itt komoly eredményt tudunk felmutatni. A párt óriási többsége a városokban ipari munkásokból (Nagy-Budapesten csaknem 80%), a falvakban kisparasztokból áll. Ez egészséges és sokat ígérő, de a párt csontváza egyelőre még nagyon puha. Azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a többi pártban még rosszabb a helyzet. Mi, hogy úgy mondjam, az egyszemű király vagyunk a vakok között.

Az utóbbi időben jeleit látjuk annak, hogy az értelmiség körében – amelyet minden irányzat elveszített – tért nyerünk. Pártunk vonzereje erre a rétegre is kezd kiterjedni.

Új anyaszomorítónk a szakszervezet. A nyomdász-szakszervezet kivételével a többi mind kommunista vezetés alatt áll. A szakszervezeteknek most már biztosan több mint 300 000 tagjuk van, akik azonban többnyire nagyon primitívek, még nincsenek összefogva, fegyelmezetlenek. Most megkíséreljük, hogy amilyen rövid idő alatt csak lehet, itt is változást idézzünk elő és a laza helyi szakszervezetekből; amelyek csak elméletben vannak összefogva, de a gyakorlatban többnyire nem, igazi egységszervezetet teremtsünk. Mint minden területen, itt is a hiányos közlekedés akadályoz bennünket, amely rendkívül lassan javul.

A legközelebbi napokban élesen felvetjük a demokratikus ifjúság kérdését, és követelni fogjuk a szociáldemokratáktól, hogy végre oszlassák fel saját ifjúsági szervezetüket, és lépjenek be a Demokratikus Ifjúsági Szövetségbe. Elértük, hogy a középiskolák ifjúsága belép a demokratikus ifjúsági szervezetbe, és bizonyos eredményeket értünk el a független kisgazdák ifjúságánál is. Legnagyobb gyengénk az, hogy a pártban viszonylag kevés a fiatalok és a nők száma. Ez nagyrészt a káderek szektás és balos beállítottságával függ össze, mint ahogy általában egyik legnagyobb gyengeségünk ez a szektás-balos szellem, amely mint vastagon folyó enyv akadályoz bennünket. Az ifjúság és a nők hiánya részben a fasiszta munka egyik következménye, amely speciálisan ezekbe a rétegekbe mélyen behatolt…

[Ezután Rákosi részletesen jellemzi a pártokat.]

Nagyon örülnénk, ha megismerhetnénk véleményét és tanácsait – amelyekre oly nagy szükségünk van – a magyar problémákat illetően…

[Rákosi a párt kádergondjairól ír.]

Éjjel-nappal jó hangulatban dolgozunk, és igyekszünk igazolni a belénk vetett reményeket. Az egész országban erősödik az az érzés, hogy most már újra fölfelé megyünk és az az érzés is, hogy ebben a fejlődésben a kommunista pártnak oroszlánrésze van.

Jó egészséget, eredményes munkát kívánok Önnek és maradok

Meleg kommunista üdvözlettel

II. [Gazdaság, társadalom, politika]

[Dátum és megszólítás nélkül] Szigorúan bizalmas.

A gazdasági helyzet igen nagy gondokat okoz nekünk. Éppen aratás előtt állunk. Élelmiszerkészleteink kifogynak, és ugyanakkor jelentős tömegeket kell előteremtenünk a Vörös Hadsereg ellátásához. 650 000 mázsa gabonáról és megfelelő mennyiségű jószágról, zsírról stb. van szó. Ezt a számot már redukálták, de még így is óriási nehézségeket okoz nekünk. Ez az egyik oka a gyorsan növekvő inflációnak és az élelmiszerhelyzet rosszabbodásának. Kenyéradagunk még mindig csak 100 gramm naponta és a munkások és a kistisztviselők körében valósággal éhség uralkodik. Ismeretes, hogy a szomszédos Wienben és Berlinben sokkal nagyobbak az élelmiszeradagok és ennek ellenére Ausztriába hurcolták a magyar jószágot és a magyar gabonát. Berlinben a lakosság rendszeresen kap húst és zsírt, Budapesten pedig teljesen be kellett szüntetni a húskiosztást. Az eredmény az, hogy a munka intenzitása, legnagyobb erőfeszítéseink ellenére, állandóan csökken. A munkások egy része otthagyta az üzemeket, kijár a falvakba és élelmiszer-spekulánssá válik. Máris fordultak elő sztrájkok az élelmiszeradagok emeléséért. Ellenségeink kihasználják a helyzetet, és bennünket tesznek felelőssé a nehézségekért. Csatolok egy illegális plakátot, amelyet a tatabányai bányavidéken ellenünk terjesztettek. A súlyos élelmiszerhelyzet természetesen kihat a politikai hangulatra is, s vannak híreink afelől, hogy ezt a pártélet a fővárosban ugyanúgy, mint vidéken, megszenvedi. Javasoljuk, vizsgálják meg, van-e lehetőség arra, hogy a meglévő élelmiszermennyiséget redukálják. A helyzetet az is nehezíti, hogy sok gabonaraktárat, amelyeket hónapokkal ezelőtt a Vörös Hadsereg lefoglalt, a mai napig nem adtak vissza. A Szovjetunióba vagy Bulgáriába és Jugoszláviába visszatérő csapatok természetesen úgy viselkednek, mintha ellenséges földön lennének, igen tekintélyes károkat okoznak és dezorganizálják az élelmiszerek begyűjtését. Az ipari termelés megsínyli azt, hogy az üzemek egy tekintélyes részét a Vörös Hadsereg lefoglalja. A második ukrán front pl. a mai napig is több mint 400 üzemet, köztük sokat a legnagyobb teljesítményűek közül tart parancsnoksága alatt. A különböző gazdasági hivatalok nagyon kelletlenül szoknak hozzá a helyzethez. Így ismételten elvettek olyan mozdonyokat és vagonokat, amelyeket Gerő elvtárs terve szerint már a magyar vasutak számára javítottak ki, a magyar feliratokat átmázolták és szovjet felségjelekkel látták el. A szövetséges ellenőrző bizottság mindent elkövet, de gyakran ő is tehetetlen a hasonló túlkapásokkal szemben.

Van egy ideiglenes tervünk az infláció megfékezésére. Az aratás után bizonyos mennyiségű élelmiszert fel akarunk halmozni. Azután bizonyos élelmiszereket és ha lehet ipari termékeket is a munkásoknak akarunk biztosítani: ennek ellenértékeképpen a béreket folyamatosan rögzítjük, és azután megpróbáljuk kézbe venni az áremelkedést is. Ezzel párhuzamosan olyan adópolitikát kell alkalmaznunk, amely megfelelően emeli az állami bevételeket.

E tervek sikerének előfeltétele a kormányváltozás. Nem akarunk zajos változtatást, hanem a nem megfelelő embereket egyenként akarjuk eltávolítani a kormányból és más, jobban megfelelőeket akarunk a helyükbe ültetni. Ez hosszadalmas folyamat. Most a pénzügyminiszter eltávolítását követeljük, aki egy tehetségtelen reakciós és a Független Kisgazdapárt tagja. Tildy, a párt vezére már ígéretet tett nekem erre, de nem szuverén az úr a pártjában, így a dolog elhúzódik. Azután Faragó tábornokot távolítjuk el, helyébe egy szociáldemokrata kerül. Azután a szociáldemokrata igazságügy-minisztert akarjuk eltávolítani, aki pártjának szélső jobb szárnyán áll és helyébe olyat ültetünk, aki a kommunistákkal va1ó együttműködés mellett van. Ezek után kerítünk sort a következőkre. Most abban a kellemetlen helyzetben vagyunk, hogy mindenért mi vagyunk a felelősek - a többi párt helyett is nekünk kell gondolkoznunk, anélkül, hogy miénk lenne az államhatalom és a megfeleli káderek nélkül.

Nehezíti a helyzetünket az is, hogy nem tudunk megfelelően harcolni a fasizmus ellen. A vezető fasiszták kivétel nélkül megszöktek. A fasiszta kormány egyetlen miniszterét vagy tábornokát sem fogtuk el. A népbíróságok előtt folyó perek többnyire harmadrangú embereket érintenek, főleg olyan emberekről van szó, akik valamilyen bánt követtek el a zsidók ellen, és ez természetesen nem az igazi. Statisztikát állíttattunk össze és kiderült, hogy az internáltak több mint 75%-az ipari munkás, úgyhogy most hozzáfogunk szabadon bocsátásukhoz.

A spekuláció elleni harcot az akadályozza, hogy mi ugyanakkor a tőkét ösztönözni akarjuk az újjáépítésben való részvételre. E tőke jelentős részét azonban éppen a spekulációs üzletekbe fektették. Nehéz harcot kellett vívnunk, amíg ki tudtuk szorítani az indító hitelek bizonyos valorizációját, mert az ipari tőke féktelen inflációt tervezett…

[A következő oldalakon Rákosi a pártkonferenciáról, a párton belüli szektás szellemről ír.]

A hadsereg leszerelés előtt áll. Még nincs megállapítva, hogy mekkora lesz a hadsereg, amely megmarad. Itt harc előtt állunk, mert a reakció természetesen meg akarja tartani a régi tiszteket, mi viszont a demokratikus tartalékos tiszteket akarjuk megtartani. Erről megbeszélést tartottunk a hadügyminiszterrel és megnyomjuk ezt a kérdést.

A csehszlovákiai magyar kisebbség kérdése is sürgőssé válik. Erről már írtam finnek. A legutóbbi időben tömegével utasítják ki az olyan magyarokat, akik már 1938 előtt ott éltek vagy ott születtek. 50 kilónyi, gondosan átvizsgált podgyászt hozhatnak magukkal. Minthogy a magyar hatóságok nem fogadják be őket, családok százai várnak a döntésre a semleges zónában. Van közöttük sok kommunista, akik mint ilyenek, börtönben ültek. A magyar nyelvű kommunista mozgalmat továbbra sem tűrik, úgyhogy az elvtársak áttértek arra, hogy a magyar nyelvű röpiratokat illegálisan adják ki. Egy ilyen röpiratot csatolok. Az elvtársak megrohamoznak bennünket az intervenci6 érdekében. Illegális magyar pártlapot akarnak kiadni, hogy álláspontjukat védelmezhessék. Mi erről sürgősen lebeszéltük őket és türelmet prédikálunk nekik. Meg kell mondanom, hogy ez számunkra is egyre nehezebb. A Kisgazdapárttól anyagokat kaptunk, amelyek leírják a magyarok üldöztetését Szlovákiában. A bratiszlavai elvtársak panaszkodnak, hogy a szlovák vezető kommunisták egy jelentós része ebben a kérdésben együtt jár el a Hlinka-gárdából származó demokratákkal. Kérem sürgős intervencióját és tanácsát is, hogy hogyan kezeljük ezt a kérdést. A hallgatás egyre nehezebb számunkra, a reakció pedig rámutat, hogy milyen érthetetlen különbség van a magyarokkal való bánásmódban Jugoszlávia és Szlováki között. Már Bratiszlavába, illetve Prágába akartunk utazni, de mégsem megyünk addig, amíg nem tudjuk, hogy interveniált-e már ebben a kérdésben, mert egyébként nem vagyunk biztosak az eredményben. Még egyszer kérem, hogy gyorsan avatkozzon be ebbe a kérdésbe.

A jövő hét elején a Központi Bizottság egyik tagját Bukarestbe akarjuk küldeni, hogy egy sor pártkérdést, amelyek részben Erdélyt is érintik, az ottani elvtársakkal megbeszéljünk.

Farkas elvtársat szemeltük ki. 2 Ismertetné helyzetünket és problémáinkat a román elvtársakkal és megismerkedne az ottani helyzettel és az ottani kérdésekkel. Azután Belgrádba is el akarunk utazni, ahová éppen most hívták meg ifjúsági és nőszervezetünket. A tegnapi ifjúsági napra már delegációk érkeztek Jugoszláviából, Romániából és Csehszlovákiából. Úgy gondoljuk, itt az ideje, hogy a szomszédos pártokkal felvegyük a kapcsolatokat.

[Itt az ifjúságpolitikai ill. pártpolitikai nehézségekről szóló oldalak következnek.]

Sok gondot okoz az időjárás. A földet meglehetősen jól megművelték. Pontos adataink nincsenek, de a megművelt terület sehol sincs a 70% alatt, sok helyen meghaladja a múlt évi 90%-át. Sürgősen esőre van szükségünk, hogy jó termést kapjunk és gyakran gondterhelten nézzük a felhőket. Ha a termés, amely úgy látszik jobb lesz a középszerűnél, akkor túl vagyunk a nehezén.

Sokat beszélnek az eljövendő választásokról3 Mi demokratikus proporcionális választójogot akarunk bevezetni, de előbb a választójogból kizárjuk a vezető reakciósokat. A választásokat legkorábban november elején akarjuk megtartani. Addigra készen lesznek a választói névjegyzékek, befejeződnek az egyéb előkészületek. Reméljük azt is, hogy szeptemberre és októberre az élelmiszerhelyzet jelentősen megjavul, amit a mi javunkra írhatnak. Most miután Vas elvtársat egyhangúlag Budapest polgármesterévé választották, párizsi mintára Budapesten községi választásokat akarunk tartani. A súlyos élelmiszerhelyzet arra kényszerít bennünket, hogy erről a tervről lemondjunk. Az őszi választások előkészítése érdekében erősítjük munkánkat a földmunkások szakszervezetében. Ha kedvezőbb alkalmat látunk, akkor nem várunk novemberig, és fordítva, ha novemberben a helyzet nem lesz számunkra kedvező, akkor elhalasztjuk a választásokat.

III. [A csehszlovák–magyar konfliktusról]

Szigorúan bizalmas! 1945. július 28.

Kedves Dimitrov elvtárs!

Éppen most érkeztem meg Prágából. A cseh elvtársakkal folytatott Siroky, majd Gottwald és Slansky elvtárssal tárgyaltunk. Másnap tárgyalásunk volt a párt elnökségével (Gottwald, Kopecki, Slansky, Nozek belügyminiszter, Zapotocki és Siroky), rajtuk kívül jelen volt a két szlovák miniszter: Soltész és Gyurica, akikkel magyarul beszéltünk.

Közöltük az elvtársakkal, hogy a magyarok kiutasítása Csehszlovákiából óriási politikai csapást jelentene az amúgy sem nagyon erős magyar demokráciára, s egyben megfelelően megerősödne nemcsak a magyar reakció, hanem mindazok az erők is, amelyek ellenzik, hogy a Duna-medencében erős, egészséges demokratikus blokk alakuljon ki.

Mi arra hivatkoztunk, hogy Tito elvtárs diplomáciai képviselője útján közölte a csehszlovák elvtársakkal, hogy ő szívesen látná, ha Csehszlovákiában is úgy kezelnék a magyarokat, mint Jugoszláviában. Rámutattunk Romániára. Hivatkoztunk az Ön véleményére. Közöltük, hogy Molotov elvtárs ugyancsak a mi véleményünk felé hajlik.

A csehszlovák elvtársak elismerték, hogy a magyarokkal szemben Jugoszláviában és Romániában alkalmazott politika alapjában különbözik attól, amit Ők terveznek. Elismerték azt is, hogy Molotov és Kisánszki elvtárs az ő magyarokkal szembeni politikájukat illetően bizonyos változtatásokat javasolt. De tapadták, hogy ismerik az Ön véleményét. A mi fejtegetéseinkkel szemben legerősebb érvként azt hozták fel, hogy Sztálin elvtárs – a csehszlovák delegációval június végén folytatott tárgyalásai során – a magyarok kérdésében azt a határozott véleményét fejezte ki, hogy úgy kell kezelni őket, mint a németeket, s a magyarokra célozva állítólag szó szerint a következőket mondta [Az idézet hiányzik]

Az elvtársak azzal is érveltek, hogy nekik a nagyszláv föderációra kell irányt venniük, és ezért tesznek ilyen intézkedéseket a magyarokkal szemben. Ezzel szemben én azt mondtam, hogy egy ilyen föderáció csak akkor lehet erős, ha megnyeri magának a román és a magyar demokráciát.

Ezen kívül arra is hivatkoztak, hogy az ő magyarokkal szembeni terveiket, sőt törvényjavaslataikat is Moszkvában dolgozták ki s azokat Sztálin és Molotov elvtársak jóváhagyták. A legfontosabb érv, amelyet különösen Gottwald elvtárs húzott alá, az volt, hogy Ők ezen a téren már olyan messzire mentek, hogy irányvonaluknak lényeges megváltoztatása egy nagy politikai vereséggel lenne egyenlő, és Csehszlovákiában nem értenék meg.

Első megbeszélésünkön Siroky elvtárs, amikor a magyar demokráciát sújtó súlyos következményekre rámutattunk, kissé ingadozóvá vált. De ezt követően a csehszlovák elvtársak megdolgozták. Az elnökségben Kopeczky elvtárs nagyon agresszív volt velünk szemben és azt állította, hogy a mi kérésünk tulajdonképpen a magyar soviniszta revíziós propaganda és a Szent István-korona elméletének folytatása. Gottwald elvtárs nehézségeink áthidalására azt javasolta, hogy a politika miatt csak nyugodtan támadjuk Csehszlovákiát, sőt a kommunista pártot is. A Kommunista Internacionálét részben azért oszlatták fel, mert az egyes szekciók nemzeti aspirációi nem voltak többé egymással összeegyeztethetők. Én a csehszlovák kommunisták elleni támadásra vonatkozó javaslatokat természetesen visszautasítottam.

A csehszlovák kormány a legközelebbi napokban törvényt bocsát ki, amely minden magyart megfoszt állampolgárságától, s minden egyes magyarnak, a kommunistáknak is egyenként és egyénileg kell kérelmeznie a csehszlovák állampolgárságot. A kormány a legközelebbi napokban javaslatot tesz a magyar kormánynak a lakosságcserére, amelyet mi simán elutasítunk, hiszen Magyarországon nincs megfelelő számú szlovák. (Az elvtársak állandóan a Volga-menti németek elszállításával, az Ukrajna és Lengyelország közötti cserével, stb. érvelnek.)

Rá kell mutatnom, hogy ha a csehszlovákok terve megvalósításra kerül, Jugoszláviában és Romániában is azonnal szőnyegre kerül az ottani magyarok kiutasításának kérdése. Ez Maniu régi követelése és Jugoszláviában a reakció a hős csernagorcokkal és bosnyákokkal operál, és a magyarok kiutasítását követeli, hogy helyükre ezeket a szabadságharcosokat ültesse.

Közöltem a csehszlovák elvtársakkal, hogy ebben a kérdésben közvetlenül Sztálin elvtárshoz fordulok. Kérem tanácsát, mikor tegyük meg ezt a lépést.

Gerő elvtárs, aki ezt a jelentést magával viszi, behatóan ismertetni fogja helyzetünket s így nem kell ismételnem, milyen súlyos csapást jelentene a csehszlovák terv megvalósulása a magyar demokrácia számára…

Meleg kommunista üdvözlettel

1. R. M. levelének szellemében tárgyalta a küldöttség prágai és belgrádi útjáról szóló beszámolót 1945. augusztus 2-i ülésén az MKP Politikai Bizottsága. PI Arch. 174. f. 3-6. ő.e.