Ugrás a tartalomhoz

História 1991-056

Glatz Ferenc , Gergely Jenõ , Balogh Margit , Rosdy Pál , Csohány János , Benda Kálmán , Balogh Júlia , Szigeti Jenõ , Katz, Jakob , Ólmosi Zoltán , Balogh Margit , Varga György, T. , Gergely Jenõ , Glatz Ferenc , Havas László , Held József , Stark Tamás , Glatz Ferenc , Fodor István , Vörös Károly , Lakner Judit , Dózsa Katalin, F. , Maróti Egon , Vass Henrik , Kovács Éva , Sándor Pál , Borus József , Péter Katalin

História

22. fejezet -

Pesti emberek 100 évvel ezelõtt. Képzeletbeli utazó a 19. századi Pesten. I. rész

EMBER ÉS KÖRNYEZETE

VÖRÖS Károly

Pesti emberek 100 évvel ezelőtt

Képzeletbeli utazó a 19. századi Pesten

A piac

Tavaszi délelőttön áthaladva a Városház előtti téren a Duna felé menet átvágja magát képzeletbeli utazónk a bódéknak, sátraknak, asztaloknak, kosaraknak azon az első látásra, de még sokáig azután is kiismerhetetlennek látszó káoszán, amelyet a pesti piac jelent.

Virágok

A piac a Váci utcát a városháza oldala mellett a vámház felé folytató szűk utcában kezdődik utazónk számára: itt tanyáznak elfoglalva járdát és úttestet, a virágkereskedők Cserepes és vágott virágok, csokrok, kosarak, koszorúk halmaza torlaszolja el az utcát, tavasszal színpompás látványul a Városháza felé igyekvő ügyfelek számára is. A Városház előtti tér közepén a tejtermékek árusai tanyáznak: túró, tejfel, írósvaj kapható itt: kivált pénteken nagy a forgalom, mikor böjt van és különös kelete van a túrónak. A kofák nagy, friss zöld levelekbe csomagolják a vajat, tiszta vászonkendőkbe a túrót, – kár, hogy a tejfel kóstolgatása általában úgy történik – legalábbis a rosszmájú kortárs tanúsága szerint, hogy a vevők ujjukat dugják a tejfelbe, és azt leszopogatva alakítják ki véleményüket annak mindsége felől.

Káposztások, gombások

Mögöttük, a Városháza szemközti oldalán, a zöldségárusok sorakoznak, elsősorban a káposztások, a karalábésok: gúlákba rakva vagy fűzfakosarakba gyömöszölt termékeikkel, petrezselyem dombok, vörös- és sárgarépa hegyek, vöröshagymarakások magasodnak itt, festői csoportokat alkotva. Mellettük száraz zsemlyét és kenyeret árulnak leszállított áron, szegény embereknek vagy pedig vendéglősöknek, kifőzéseknek gombócok vagy prézli nyersanyagaként. Továbbmenve gombaárusokba botlunk: kosarakban és a földre terített ponyvákon, kötényeken a városkörnyék legválogatottabb gombái tornyosulnak

Kenyeresek

A Városháza oldala és a plébánia templom háta mögött nagy állványokon cipőket árulnak, ezeken túl a falusi kenyér árusai sorakoznak. Itt kapható a pompás soroksári kenyér, melynek tömöttsége és az a különös jó tulajdonsága, hogy nagyon hosszú ideig nem szárad ki, még az Al-Duna mentén is piacot biztosít, hova hajókkal szokták szállítani. Igaz, hogy a már említett rosszmájú kortárs szerint az árusok jelenlétében nem nagyon ajánlatos a timsót emlegetni, ami azt sejteti, hogy a kenyér ilyen jó tulajdonságai ezzel állnak összefüggésben. Odébb malomkő nagyságú, sötétbarna, kerek piaci kenyerek rakása emelkedik, fényesen, mintha politúr borítaná őket, s közepükről sohasem hiányzik az a bizonyos köldök, a klasszikus piaci kenyér e jellemző ismertetőjele.

Továbbmenve a subickot, cipőfénymázt áruló asszony mellett haladunk el: kosarából apró puhafa dobozkák magasodnak ki: ezek tartalmazzák az általa árult valódi bécsi patent fénymázt, mely az asszony állítása szerint olyan puha és jól kenhető, mint a vaj. Most a hentesek és mészárosok standjai következnek: az asztalokon és a fölállított állványokon hatalmas húsok, kolbászok, hurkák terpeszkednek, vagy csüngenek koszorúba fűzve, vagy girland formájában, egy-két stand mellett kis kályhán jó illatú húsok főnek.

Még tovább kötöttárut kínálnak az árusok: elsősorban babaholmikat, majd, már kint a Duna partján krumplihegyek közé keveredünk: hatalmak hegyekben áll itt Pestnek és a város távolabbi környékének is, szekereken vagy a rakpart aljához kikötött kis fahajókon érkező töméntelen burgonyája, mellette a paradicsomhegyek, uborka- és tökdombok magasodnak.

A plébánia előtti téren vörös paprikával teli zsákok hevernek egymáson, s a többi részén a térnek, mintegy a Városház előtti tér folytatásaképpen, ismét óriási zöldséghegyek tornyosulnak. A tér szélén azonban néhány standon a pacalos asszonyok árulnak, válogatott belsőségeket – mögötte hólyagkereskedő groteszk árui halmozódnak, kivált disznóölés idején keresett árucikként.

A Hal térre nyíló Torony utca két oldalán a kosárfonók és a kefekötők sátrai sorakoznak – a tér egész közepét pedig beborítják a halárusok nagy sátrai. Jobbra fordulva kint vagyunk a Duna-parton: itt tyúkketrecekből rakott hatalmas építmények magasodnak, másutt a főzőkanál-faragó kínálja áruját, amott a bazáráru kelleti magát – olcsó csecsebecsék, hamis ékszer és bőrdíszmű, cérna és gomb –, még tovább cserépedények borítják el a kövezetet, azután papucsosok, szappanosok, különböző olcsó textiláruk árusai, lisztkereskedők, bádogedény-árusok, mellettük szentképeket, székely tablósapkát, még tovább ponyvairodalmat árulnak, néhány oldalas, silány papírra nyomott, éktelen kínrímekkel írott versezeteket: híres rablók, betyárok, útonállók, gyilkosok tanulságos, mert többnyire az akasztófán végződő históriáját, az olvasót a hasonló sorsra jutástól óva intő kegyes sóhajtásokkal és a történet legrémesebb elemeit: az akasztást vagy még korábbról valamely jeles rablást vagy éppenséggel gyilkosságot ábrázoló idétlen ábrázolását. Azután tojás és gyümölcs és megint gyümölcs, és az egész fölött a piac pora és meghatározhatatlan illata lebeg ostorpattogtatások, alkudozások, az árukat kínáló kereskedők kiáltozásaival, szitkaival vagy kacajával összevegyülve.

A 100 év előtti pesti emberekről szóló cikk folytatását következő számunkban olvashatják. (A szerk.)