Ugrás a tartalomhoz

História 1991-056

Glatz Ferenc , Gergely Jenõ , Balogh Margit , Rosdy Pál , Csohány János , Benda Kálmán , Balogh Júlia , Szigeti Jenõ , Katz, Jakob , Ólmosi Zoltán , Balogh Margit , Varga György, T. , Gergely Jenõ , Glatz Ferenc , Havas László , Held József , Stark Tamás , Glatz Ferenc , Fodor István , Vörös Károly , Lakner Judit , Dózsa Katalin, F. , Maróti Egon , Vass Henrik , Kovács Éva , Sándor Pál , Borus József , Péter Katalin

História

14. fejezet -

A szovjet típusú egyházigazgatás felszámolása. 1989. június–1990. június. Adattár

JELENIDŐBEN

A szovjet típusú egyházigazgatás felszámolása

Adattár, 1989. június–1990. június

A Kádár-rendszer utolsó éveinek egyházpolitikája eljutott az 1949 utáni jogi szabályozás felülvizsgálatához, egy új törvény megalkotásához, amely „törvényi garanciát” biztosít az Alkotmányban kimondott lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásához.

1989. június 26. Állam és egyház szétválasztására, az 1950. évi szervezeti konstrukció széttörésére a Németh-kormány szánta el magát. Hosszú viták után született meg az Elnöki Tanács által kiadott 1989. évi 14. tvr.,amely jogutód nélkül felszámolta az Állami Egyházügyi Hivatalt,ésugyanakkor megszüntette az állami hozzájárulás kötelezettségét az egyházi állásokhoz. (Mint a mellékelt összeállítás mutatja: 1950–1989 között gyakorlatilag minden hazai egyházi állás betöltése párosult egy „államigazgatási aktussal”.)

Ezután csupán az Elnöki Tanácsnak maradt meg az előzetes hozzájárulási joga olyan állásoknál, amelyek nem-magyar joghatóság alá (pápai) tartoznak. Ezek: katolikus magyar püspökök;esztergomi, kalocsai, egri érsekek; a pannonhalmi Szent Benedek-rendi nullius főapát; püspöki koadjuktor,segédpüspök; apostoli adminisztrátor; a nagyprépostiállás; a római Pápai Magyar Egyházi Intézet igazgatója; címzetes püspök. (A„főkegyúri jog” ezen elemeit számolja fel majd az 1990. jan. 24-én elfogadott 1990. 4. tv. Vö. később 1990. jan. 24.)

Ugyanakkor (július 1.) megszűnt az egyházi kiadói tevékenység és a sajtótermékekellenőrzése. Megszűnt az egyházak helyi intézményeinek azon kötelezettségeis, amelynek értelmében egyetértést kellett beszerezniük a helyi tanácsoknál, ha istentiszteletreszánt épületet kívánnak kialakítani. Megszűnt az előzetes állami engedélyezés azon esetre, ha külföldiek hazai egyházi főiskolára kívántak felvételt nyerni.

Ezzel az állam többé nem rendelkezett speciálisan az egyházi területre érvényes igazgatási jogokkal. (Hatályon kívül helyezte az 1957. 22. tvr.-t.)

Ugyanekkor (1989. június 30.) a Minisztertanács kibővítette a művelődési miniszterfeladatkörét. Mindazokat a Jogköröket, amelyeket az egyházakkal kapcsolatban az állam gyakorolhat, a művelődési miniszterre ruházta. Ezek: az állami költségvetésből az egyházpolitikai célú eszközökkel való gazdálkodás; a felekezetek állami bejegyzése, az egyházak és az állam közötti kapcsolatok alakítása, az állam egyházpolitikai céljainak megvalósítása (66/1989. M. T. rendelet).

A Minisztertanács a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülése érdekében, az állam és az egyházak, felekezetek közötti kapcsolatokkal összefüggő kérdések és ilyen jellegű kormányzati döntések véleményezésére,előkészítésére Vallásügyi Tanácsothívott létre.

A Tanács a kormány, illetve elnökének tanácsadó szervezete, amely ajánlásokat fogad el és tesz a kormány számára az immáron szétválasztott állam és egyház új típusú kapcsolatainak alakítására, kiépítésére vonatkozóan. Elnökea miniszterelnök, elnökhelyettesea. művelődési miniszter, titkáraa Minisztertanács Egyházpolitikai Titkárságának vezetője. (1092/1989. M. T. határozat. – Hosszú viták után a 4 főnyi titkárság – gépkocsivezetővel, titkárnővel együtt – vezetője Sarkadi Nagy Barna az AEH volt elnökhelyettese, miniszterhelyettesi címmel.)

1989. július 6. Egyházi parlamenti képviselők tanácskozása a művelődési miniszternél, az egyház és az állam kialakítandó új típusú viszonyáról, az egyházak tevékenységének segítéséről a Vallásügyi Tanács funkciójáról. (A miniszteri expozét vö. mellékelve „Dokumentum”.)

1989. július 7. A művelődési miniszter az Állami Egyházügyi Hivatal munkatársainak bejelenti, hogy az Hivatalt az Elnöki Tanács feloszlatta, a MT Egyházpolitikai Titkárságának semmi igazgatási feladata nincs. Bejelenti: a Hivatal iratanyagát zárolják, megindítja az egyházi személyeket ért törvénytelenségek felülvizsgálatát, rehabilitálását, tervezetet készíttet az egyházi levéltárak kutathatóságára.

1989. augusztus A Művelődési Minisztériumban létrejön az Egyházügyi Főosztály, amelynek munkáját az egyházaknak a Művelődési Minisztériumhoz rendelt képviselői segítik tanácsadással.

A minisztérium megkezdi a rehabilitációból, az új jogszabályokból származó feladatok kidolgozását.

1989. szeptember 5. Németh Miklós miniszterelnök levele Agostino Casaroli bíboroshoz. „Az átfogó reformfolyamat olyan jogállamiság megteremtését célozza, amelyben az emberi jogok, a lelkiismereti- és vallásszabadság, az egyéni és kollektív érdekek érvényesítésén keresztül az állampolgárok szellemi, erkölcsi, kulturális kiteljesedését kívánjuk elérni.” „Kinyilvánítom azt a szándékot, hogy hivatalos tárgyalások kezdődjenek a Magyar Népköztársaság és a Vatikán állam között a diplomáciai kapcsolatok rendezéséről.” A sajtó a levelet szeptember 15-én közli – a magyar állam és a Vatikán között létrejött 1964. évi részmegállapodás 25. évfordulóján. (Ennek a részmegállapodásnak volt tárgya – többek között – az állami hozzájárulások megállapítása, amelyet az 1989: 14. tvr.-ben a magyar állam – kivéve a pápai joghatóság alá tartozó kinevezéseket, állásokat – megszüntetett.) Ugyanezen a napon Németh Miklósnál látogatást tesznek a Magyar Katolikus Püspöki Kar Állandó Tanácsának tagjai. A következő héten a kormányfő külön-külön fogadja a magyarországi felekezetek vezetőit. A megbeszélések témái: az új egyházpolitika konkrét tervei, a Vallásügyi Tanács feladatai, a lelkiismereti- és vallási szabadságról szóló törvény előkészítése.

1989. szeptember 28. Az Elnöki Tanács hatályon kívül helyezi az 1950: 34 tvr.-t. (1950-ben a szerzetesrendek közül a bencés, a piarista, a ferences és egy női tanítórend kapott működési engedélyt, a többi feloszlott.) Ezzel megnyílik ismét a lehetőség a szerzetesrendek és a szeretetszolgálatok működésére (1989. 17. tvr.).

1989. október 18. Casaroli bíboros válasza Németh Miklós szeptember 5-i levelére: a Vatikán kész a diplomáciai kapcsolatok helyreállítására.

1989. október 20. A Vallásügyi Tanács első ülése. Részletek Németh Miklós beszédéből:

„Hibák, sőt bűnök terhelik az akkori vezetők lelkiismeretét. [Azaz az 50-es évek vezetőit – A szerk.] Ilyenek voltak az egyházak, felekezetek autonómiájának felszámolása, a katolikus szerzetesrendek, a protestáns egyházak diakónus illetve diakonissza közösségeinek erőszakos feloszlatása, a koncepciós perek.

Mivel az elmúlt évtizedekben ezt nem tették meg, ezért a mai nemzedék s így a kormány kötelessége, hogy nyilvánosan és határozottan károsnak, bűnösnek minősítse az ötvenes évek elejének egyházpolitikáját, s annak kárvallottjait megkövesse. Ezt itt és most megteszem.”

„Súlyos hiba volt viszont, hogy az elmúlt évtizedek egyházpolitikája fenntartotta a korlátozásokat, beavatkozott az egyházak életébe, mindezzel sértve önállóságukat.”

„A kormány késedelem nélkül és hatékonyan felszámolta az állami beavatkozások eszközrendszerét.”

1989. november A katolikus papi békemozgalom feloszlása.

1989. december 15. A Vallásügyi Tanács Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter előterjesztésében megtárgyalja a készülő törvényt a lelkiismereti és vallásszabadságról. A Tanács megvitatja és elfogadja azt az előterjesztést, amely az egyházak, vallási közösségek ingatlanainak 40 év előtti, kártalanítás nélküli államosítását „igazságtalan és mint ilyen, jogtalan intézkedés”-nek mondja.

A művelődési miniszter ismerteti a készülő oktatási törvénymódosítás alapelveit, különös tekintettel az állami iskolaalapítási monopólium felszámolására. A miniszter bejelenti: megindul a Művelődési Minisztériumban az egyházak ingatlanigényeinek felmérése. Határozat: 1990. január 31-ig az azonnali, a csereingatlant igénylő kérelmeket, a teljes ingatlanigény listáját pedig 1990. március 31-ig kell beterjeszteni.

1990. január 24. Az Országgyűlés elfogadja „A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról” szóló 1990: 4. törvényt.

A törvény a lelkiismereti- és vallásszabadságot „mindenkit megillető alapvető emberi szabadságjog”-nak mondja, melynek zavartalan gyakorlását a Magyar Köztársaság biztosítja. Többek között kimondja:a meggyőződés terjesztése tömegtájékoztatás útján is történhet; vallása és meggyőződésének kinyilvánításáért senkit hátrány nem érhet, előny nem illethet; vallási és más meggyőződésre vonatkozó adatot állami nyilvántartásba felvenni nem szabad; lelkiismereti- és vallási szabadság gyakorlásában akadályozni senkit nem szabad; kimondja az azonos hitelveket követők jogát önálló önkormányzattal rendelkező egyház létrehozására. A határt az Alkotmány betartása képezi csak.

Rendelkezik az egyházak állami nyilvántartásba vételéről, az egyházak alapszabályaiban helyet kapó adatokról; az egyházak szövetségeiről.

Az 1895. XLIII. törvényhez visszanyúlva kodifikálja állam és egyház kapcsolatát, kimondja, hogy az egyház az államtól elválasztva működik, sem ellene, sem belső szabályai érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható, az egyházak irányítására, felügyeletére az állam szervet nem hozhat létre. Hatályon kívül helyezi az 1989: 14. tvr.-ben még érintetlenül hagyott, az állami hozzájárulási kötelezettséget a pápától függő kinevezésekhez. (Püspökök, stb. – Vö. 1989. június 26.) Megszünteti a felekezetek (korábban „bevett” és „elismert” felekezet – 1947. XXXIII. törvény) közötti különbségeket, hatályon kívül helyezi az 1949: 5. tvr.-t, amelyik a felekezeti oktatást csak az iskolában tette lehetővé.

Kimondja az egyházi személyek szabad, törvénybe nem ütköző működését a nevelési-kulturális, szociális, egészségügyi, sport illetve gyermek- és ifjúságvédelem területén. A vallásoktatást nem kötelező (fakultatív) tantárgyként szabaddá teszi az állami oktatási-nevelési intézetekben.

1990. február 6. Németh Miklós és Paskai László megállapodást írnak alá, amelyben felbontják az 1950. augusztus 30-án a Magyar Népköztársaság kormánya és a Magyar Katolikus Püspöki Kar között létrejött megállapodást. (Ekkor, 1950-ben határozták meg a katolikus hittudományi főiskolák, középiskolák számát. vö. 1989. szeptember 28.)

1990. február 9. A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között létrejön a diplomáciai kapcsolat. Ebből az alkalomból A. Casaroli bíboros államtitkár Budapestre érkezik.

1990. február 26. A művelődési miniszter kéri a Minisztertanácsot, hogy néhány egyházi ingatlanigényt a majdani törvény életbe lépése előtt, soron kívül, a munkásőrség (és egyéb, funkciójukat vesztett szervezetek) ingatlanjainak terhéreelégítsenek ki.

1990. március 19. Németh Miklós fogadja a Magyarországi Református Egyház, az Evangélikus Egyház, az Unitárius Egyház és a Magyarországi Izraeliták Országos Képviseletének vezetőit. Felbontották azokat a szerződéseket, amelyeket a kormány 1948. október 7-én a református és unitárius, 1948 decemberében az evangélikus és az izraelita egyházzal kötött, s amelyek az állami illetményt, a fenntartott intézmények számát szabályozták.

1990. március 20. A Vallásügyi Tanács ülésén Németh Miklós beszámol az egyházpolitika lépéseiről az utóbbi hónapokban, a törvény politikai kihatásairó1, az 1948–1950-ben kelt állam és egyház közötti megállapodások felbontásáról. (Ezek voltak „Az utolsó formai akadályok a magyarországi egyházak, felekezetek szabad működésének” útjában.) Bejelenti: „rendben, időarányosan folynak János Pál pápa magyarországi látogatásának előkészületei.”

Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter tájékoztat az állami tulajdonba vett volt egyházi ingatlanok „egyházi tulajdonba adásának lehetőségéről.” Alapelv: „az igényeknek megfelelően, fokozatosan, az érdekek egyeztetésével és az érintettek megállapodása alapján.” A vonatkozó törvény megszületéséig – mely már az új Parlament feladata lesz – javaslatokat tesz az átmenetre. Vázolja a megalkotandó új törvény alapelveit. Ismerteti az Igazságügyi Minisztérium rendelettervezetét a fogva tartottak vallásgyakorlásáról.

A művelődési miniszter áttekinti a Németh-kormány egyházpolitikájának 10 hónapos történelmét, ismerteti a tárca egyházpolitikai alapelveit, az Egyházi Főosztály tevékenységét, a lelkiismereti- és vallásszabadságról szóló törvény nyomán az egyházak, szerzetesrendek bejegyzés ügyében tett intézkedéseket, a Tanács elé tárja a bejegyzett egyházak, felekezetek, vallási közösségek (szerzetesrendek) listáját, valamint tájékoztat az ingatlanigényekről, az igények kezelésének politikai alapelveiről. (Ismerteti a tanácsi és egyházi követelések ellentmondásainak feloldására tett akcióit. Beszámol ezt célzó vidéki –, pápai, szombathelyi, győri útjáról, a Fővárosi Tanáccsal folytatott személyes megbeszéléseiről a Budapesten visszaadandó egyházi iskolákról (Református Gimnázium, Izraelita Alapítványi Iskola, evangélikus iskolaigények, stb.))

1990. március 28. Az Apostoli Szentszék kinevezi A. Acerbi c. érseket budapesti nunciusnak. (Június 21-én adja át Budapesten a köztársasági elnöknek megbízólevelét.)

1990. május 18. Mindszenty József elítélésében kimondják a semmisséget.

1990. május 22. Grősz József ítélete ügyében kimondják a semmisségi ítéletet. (Perének előkészítéséről vö. a História ezen számának 23–27. oldalait.)

1990. június 12. A vatikáni magyar nagykövet, Keresztes Sándor kinevezése. (Megbízólevelét szeptember 15-én adja át a Vatikánban.)