Ugrás a tartalomhoz

História 1984-04

Kertész István , Sarlós Béla , Szabó Miklós , Somogyi Éva , Vörös Károly , Vida István , Stemlerné Balog Ilona , Ránki György , Demeter Zsuzsanna , Sárhidai Gyula , Gyarmati György , Juhász Gyula , Sipos Péter , Soós István , Várkonyi Ágnes, R.

História

3. fejezet -

Milyen vagy, Magyarország?...

SZABÓ Miklós

Milyen vagy, Magyarország?...

Mind több eszmecsere folyik különböző szinteken, akadémiai fórumokon, publicisztikában, agitációs tanácskozásokon nemzeti-történeti tudatunk „zavarairól, ellentmondásosságáról, „nemzeti jellemünkről”. A vitatkozók számára talán nem minden tanulság nélküli az alábbi esettanulmány. (A szerk.)

Allegro moderato con affetto. 1922. január végén zenés darab bemutatója volt a

Városi – ma Erkel – Színházban. Színre került a „Hamburgi menyasszony, operett

3 felvonásban. Pekár Gyula: A kölcsönkért kastély c. vígjátéka nyomán írta Kulinyi

Ernő, zenéjét szerzette Vincze Zsigmond.” (Pekár Gyula vígjátékát pár év múlva filmre vitték) azonban ez is, akár zenés elődje, szinte nyomtalanul tűnt el a feledés homályában.) A meglehetősen gyenge operett nem érdemelné meg, hogy bármilyen formában emlékezés essék róla – de egy tagadhatatlanul jól sikerült, fülbemászó melódiájú dala olyan önálló életre kelt (s utóéletet élt), ami indokolja a majd két emberöltővel későbbi – sine ira et studio – vizsgálódást. Hiszen e dal s szerzői története a szó legszorosabb értelmében vett tragikomédia. A Hamburgi menyasszony szövegkönyvének a szereplőket felsoroló oldala Karinthy-paródiára emlékeztet. Csak úgy nyüzsögnek a grófok, mutatóba bárók, népség; inasok, cigányok, s mindenütt csak úgy „űzik a fényt”.

Choltai Choltay Ábris gróf [mondd: Csoltai – szól az utasítás] Choltai Choltay Bálint gróf, a fia Choltai Choltay Kristóf gróf, az unokaöccse

Choltai Choltay Juczi grófnő, a húga Charlotte báróné (ejtsd: Sárlott) Gróf Dennewitz

Báró Clausewitz

[E fényes névsor után szerénykedik] Werner Hermann, hamburgi nagykereskedő s

Werner Lottika, a leánya; történik az 1830-as években, az

I. felvonás a Baden-Baden-i Kursalonban, a

II. és III. felvonás a boldogremetei Choltay kastélyban.

A műfaj szabályait tökéletesen ismerő, rutinos librettista, színházi rovatvezető, színikritikus Kulinyi Ernő az első felvonásban exponálja a történetet, az operett összes szükséges kellékei és sallangjai felvonultatásával. Megtudjuk, hogy a koldusszegény, ám dacosan rátarti Bálint gróf beleszeret a dúsgazdag Werner Lottiba, akiről természetesen nem is sejti a hozományában dagadozó pénzeszsákokat. Feleségül venné, hazavinné – ha volna hova. Ám az ősi kastélyba nem mehet, mert azt egy haragos labanc ősanya a másik ágnak juttatta. Ekkor tűnik fel – deus ex machina – a könnyelműen gazdag, de bolondosan jószívű unokaöcs, aki nagyúri gesztussal megoldja a reménytelennek tűnő helyzetet. Kölcsönadja a kastélyt, s ezzel minden akadály elhárul a diadalmas szerelem útjából.

Az összes bonyodalmat és félreértést végképp rendező, s így mindenre boldogságot árasztó finálé ugyan csak a harmadik felvonás végén köszönt be, de a közönség már az első szünetre is elégedett megnyugvással kelhetett fel. Ezt biztosította az első felvonást záró nagyjelenet:

Bálint: Itt a kezem, Lotika! ... Maga még nem ismer engem... majd odahaza ... Werner: Lotti! ... már itt a delizsánsz! Most már úgyis késő!

Bálint: Nem késő, Werner papa! Egyszerűen megfordítjuk a kocsi rúdját és nem megyünk Északnak, hanem Keletnek: szép Magyarországba ...

Werner: Madjar ország?! ... Hol az a Madjar ország? ... Ja, das Hussarenland! Hát maga aztat láttál? ...

Bálint: Hát hogyne láttam volna?! Hiszen ott születtem!

Az én hazám Magyarország!

(Dal) Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán.

Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám!

Az ősi Kárpát őrzi álmát

s hű Csaba vezér,

ki csillagoknak égi útján

vissza-visszatér.

Hogy jön, szívünk visszavárja, s hogy felzeng a trombitája

132 (Refr.) Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, gyönyörűbb, mint a nagyvilág!

Ha szól a zeneszó,

látom ragyogó szép orcád!

Táltos paripákon odaszállunk, hazahív fű, fa, lomb, virág. Úgy hí a hegedű,

vár egy gyönyörű szép ország!

133 Lotti: Apám, apám, jöjj!

Csak ide vágyom én,

ez a föld, ez a világ csupa fény! Tündérek földje már!

Werner: A delizsánsz!

Lotti: A delizsánsz!

134 Werner: Allsden, hols der Kakukk! gema nach Magyarország!

135 Lotti: (Dal) Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország

gyönyörűbb, mint a nagyvilág! Ha zeng a zeneszó, vár egy gyönyörű szép ország!

136 Összes: Táltos paripákon oda szállunk, haza hí fű, fa, lomb, virág. Úgy hí a hegedű,

vár egy gyönyörű szép ország!

Függöny

Allegro con fuoco. A Hamburgi menyasszony nem lett kasszasiker. Pedig Vincze Zsigmond tehetséges és jól képzett muzsikus volt, s a darab fő zenei témája, ismétlődő motívuma, a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország valóban fülbemászó, jól sikerült melódia. Ez az egy dallam azonban kevés volt életben tartani a – még operettmércével mérve is – gyenge történetet.

Nem tudni, kinek támadt az az ötlete, hogy némi irredentizmussal talán nagyobb sikerre lehetne vinni a darabot. Mindenesetre igen tanulságos az „Országos Színészegyesület Irodalmi és Színészeti Ügynöksége” által kiadott, kézírásról sokszorosított szövegkönyv-rendezőpéldány. Ebből jól követhető, hogy az első felvonás eredetileg 134 rendezői jelenetre volt osztva s ezen belül a zárókép így alakult:

132 Mindenki feláll

133 Lotti középre jő

134 Werner Lotti Bálint

Lotti a hol's der Kakukk után lejön a lépcsőn, megáll, ott kezdi piano az éneket.

És itt az eredeti rendezés két további utasítással bővül:

(135) A tempo, hogy Lotti elénekelte, az összes lampionok elalszanak, fehér világítás el – csak zöld refl. – elöl egész személyzet mind szembe a közönséggel, egy lépést előre kinyújtva jobb kezet. Hátul ugyanakkor háttér fel – tabló látszik

(136) Nagy-Magyarország térképe zöld homályos tónusban csak erős határokkal, felette egy sok színes villanykörtével világított magyar korona, melyet jobbról-balról két lebegő szárnyas angyal tart, bal sarok –jobb sarok egy-egy kuruc vitéz nemzeti lobogóval, középen egy sarlós parasztlány kévét nyújt át egy magyar parasztnak, aki kaszájára támaszkodva felfelé néz

Függöny

[Tisztelet adassék az ismeretlen rendezőnek, aki e példányban kék ceruzával módosított – javított. A 135. és 136. utasítást gorombán kihúzta.]

Moderato studioso. Aki mai szemmel, mai beidegződésekkel olvassa a dal szövegét, elcsodálkozik. Hogy lehetett ezt irredenta jelképpé átértelmezni?

Az első négy sor – bárhogyan forgatva – gyanún felül áll, még a „legendák népe” kifejezés se több patetikus ömlengésnél.

A következő sor – Az ősi Kárpát őrzi álmát – sem támaszt mostani olvasójában különösebb gyanút, hiszen mai, sovén nacionalizmussal igazán nem vádolható földrajzi-történelmi-politikai – sőt meteorológiai – frazeológiánk is rendszeresen említi a Kárpátok védelmében elhelyezkedő országunkat.

A kor embere számára azonban, különösen az utána következő Csaba vezér–Hadak útja utalással meglehetősen egyértelmű jelképrendszerbe illeszkedett. Másfél évvel a trianoni békeszerződés után – melynek az 1919. június 13-i Clemenceau-jegyzékben már lényegében megnevezett határairól Kun Béla válasza is megállapította, hogy a Tanácsköztársaság nem áll ugyan a területi integritás alapján, de a jegyzékben megvont határok elfogadhatatlanok – nem volt kétséges, mire célzott, még ha nem is mondta ki nyíltan a később szavalókórusok által felkapott jelszót: „Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!”

A refrén viszont ismét teljesen ártatlan. A „táltos paripa” korunkban kissé hamisan cseng, de e nyolc sor – a darab kontextusában – nem erőltetett, még akkor sem, ha egy mai szövegíró ugyanerre az alaptémára és ugyanerre a zenére biztosan más szöveget írna.

Hacsak a rutinos újságíró-librettista Kulinyi Ernő nem érezte úgy, hogyha nagyon finoman is, de lehetőséget kell adni némi „nemzetieskedés”-re, mert az „ébredő” országban neki és a zeneszerzőnek ez nem árt. Ugorjunk előre 17 évet. 1939-ben Budapesten – a zsidótörvény elleni kétségbeesett utóvédharcok egyik argumentumaként – megjelent egy puhafedelű nyomtatvány. Címlapja:

ÍTÉLJETEK!

Néhány kiragadott lap a magyar–zsidó életközösség könyvéből

Bevezetőjéből egy orientáló mondat: „E lapokon a zsidó vallásban született személyek nevei álló betűkkel vannak nyomtatva, míg a többiek dűlt betűkkel.” S a 62. oldalon egy néhány soros kotta: „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország... Vincze Zsigmond-Kulinyi Ernő [álló szedéssel].”

Allegro pericoloso. A Hamburgi menyasszony még így se lett sikerdarab. De az a fülbemászó melódia – a legfeljebb kétértelmű, de semmi esetre sem uszító szöveggel – kezdett elterjedni. Énekelték falun és városon, itthon és a határokon túl, ahol a szöveg tényleg sajátos csengést kapott. A Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország megkezdte kétes karrierjét. Amit – persze – a hozzá tapadó hamis képzetek csak erősítettek, s nemsokára piros-fehér-zöld lobogónkká vált...

„A csehek újabb brutális eljárása tartja izgalomban a Felső-Dunántúlt. Schőberl Henrik 21 éves fiatalember, aki nem tudott munkához jutni, elhatározta, hogy a Felvidéken próbál szerencsét. Unokaöccsével, Schőberl Gusztávval együtt útlevelet szereztek és a pozsonyi vonatra ültek. Schőberl Henrik magával vitte kedvenc mandolinját és kottáit is. A cseh vámosok a határon megtalálták a »Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarországa című irredenta dal kottáját is. Durván rákiáltottak a két fiatalemberre, bevitték őket a rendőrségre, ahol átkutatták ruháikat, azután Sch. Gusztávot elbocsátották, Sch. Henriket pedig ott tartották. Sch. Henrik hozzátartozói most kétségbeesetten futkosnak a hatóságokhoz, hogy tegyenek valamit elfogott fiuk érdekében.” – ( Új Nemzedék, 1933. december 1. 6.l.)

Moderato studioso II. 1984.

Kérdés: Mi az a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország?

Válaszok:

22 éves, történelem szakos bölcsészhallgató: „Nem tudom pontosan, valami rémlik, talán olyan mindent vissza dal volt.” 32 éves, jogász: „Nem tudom.” 38 éves, mechanikai műszerész: „Valami tiltott zene, megvan otthon lemezen, de már rég nem hallottam, mert az még olyan keménylemez, az apámé volt, és amióta kicseréltem a lemezjátszót sztereóra, ezeket a régieket azzal nem lehet lejátszani, na szóval volt pár ilyen lemeze is az öregnek, az is, hogy Szép város Kolozsvár...” 49 éves, orvos: „Érdekes, most hogy beugrott, pedig legalább negyven éve nem hallottam – olyan hazavágyó hazafias dal volt. Mikor gyerek voltam, de sokat játszotta a rádió, aztán, azt hiszem, indexre tették.” 55 éves, telefonműszerész: „Az egy olyan irredentista dal volt, de igen szép volt a dallama, az anyám is sokszor énekelgette, olyan dalolós asszony volt szegény.” 64 éves, nyugdíjas pedagógus: „Sokat hallottuk, no meg a fronton mi magunk is sokat dúdoltuk ezt akkoriban, el nem lehet képzelni, mit jelentett ott nekünk a haza, Magyarország, ahova úgy vágytunk vissza, hogy majd megevett bele a fene.” Népszabadság, 1980. április 27. (Vasárnap): „Eredetileg nem is slágernek írták, és semmiképpen sem a Göbbels-féle propagandaminisztérium megrendelésére ... a maga édesbús dallamával, az elhagyni kényszerült otthont idéző szövegével egyre népszerűbb lett. Göbbels állítólag őrjöngött, mondván: az ilyenfajta nyavalygások csak aláássák a harci morált ... viszont nem uszított...” (Pintér István: Lili Marleen erkölcsei.)

Disszonáns záróakkord. Vincze Zsigmond még éppen megérte zenéjének kétes magasságokba szárnyalását, de aránylag korán, 1936-ban meghalt. Kulinyi Ernőt, a szövegírót pedig nem védte meg Magyarország legocsmányabb kisajátítóitól a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország. 1945. február 2-án, a kifelé vezető halálmenetben, az ausztriai Bruckban érte utol a halál.