Ugrás a tartalomhoz

História 1982-06

Mócsy András , Szûcs Jenõ , Mann Miklós , Baló György , Juhari Zsuzsa , Karsai Elek , Simon Róbert , Soós István , Zombori István , Kiss J. László , Pótó János , Bakay Kornél , Kardos József , Vida István

História

3. fejezet -

A nagykõrösi gimnázium híres évtizede

MANN Miklós

A nagykőrösi gimnázium híres évtizede

Nagykőrös a 19. század közepén jelentős mezőváros volt: a földművelés, állattenyésztés, állatkereskedelem révén lakosai jómódban éltek, s büszkén vallották, hogy sohasem voltak jobbágyok. Ez az erősen polgárosodó, kisárutermelő parasztság komoly gazdasági alapot jelentett, s lehetővé tette a Duna–Tisza közén e fontos vallási-kulturális központ kialakulását. A kőrösiek még a 16. században a legelsők között fogadták be a reformáció tanait, s alapítottak iskolát. A legrégibb magyar középiskolák közé tartozó ősi gimnáziumukat mindig is nagy szeretettel vették körül, a város büszkeségének tekintették, s a múlt század elején, a Kecskeméttel folytatott versengés során emeletes épületet is építettek számára.

A gimnázium története során számos nagy egyéniséggel találkozunk a tanárok között. Itt működött a 18. században Losontzi István, az első magyar nyelvű, magyar történelmi tankönyv, a „Hármas Kis Tükör” szerzője, vagy Nánási Fodor Gerzson, Csokonai tanítója. Az iskola igazi fénykorának azonban a 19. század közepét tekinthetjük, amikor a szabadságharc bukását követő évtizedben, Arany Jánossal együtt hat akadémiai tag tartozott a nagykőrösi református gimnázium tantestületéhez.

Református iskolapolitika

A gimnázium rektorprofesszora, Szigeti Warga János akadémiai tag, Hegel egyik legkiválóbb magyar követője. A református egyház élén is országos hírű, nagy műveltségű, jó kapcsolatokkal rendelkező férfit találhatunk, ifj. Báthory Gábort, a dunamelléki püspök fiát, aki 1854–1859 között maga is betöltötte a püspöki tisztséget. A város főjegyzője, az egyház főgondnoka Tanárky Gedeon, negyvennyolcas országgyűlési képviselő, aki később akadémiai tag, s Trefort Ágoston mellett a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkára lett. A főpolgármesteri tisztséget Magyar Pál töltötte be, ő szintén kiváló érdemeket szerzett a város fejlesztésében, s a gimnázium újjászervezése körül.

Fontos volt a kultúráért áldozatokat vállaló tisztségviselők szerepe, mivel a nagykőrösi református gimnáziumra a szabadságharc bukása után súlyos megpróbáltatások nehezedtek. Először a tanári státusokat kellett betölteni. Mivel a tanügyi kormányzat megtiltotta a forradalomban szereplők alkalmazását, olyan tanárokat választottak, akik ugyan szintén részt vettek a szabadságharc küzdelmeiben, de ezen a környéken nevük kevéssé volt ismert. Így került Kőrösre Mentovich Ferenc, a híres materialista természettudós és Jánosi Ferenc, aki később hazánkban az elsők között ismertette Darwin tanait.

Az újabb gondot Thun közoktatásügyi miniszternek az egész birodalom számára kiadott Szervezési Tervezete, az Organisation Entwurf jelentette, amely a magyar középiskola életét, szervezeti felépítését teljesen átalakította. Vagyis csak azok a középiskolák kaphattak nyilvánossági jogot, tarthattak – császári biztos felügyelete alatt – érettségi vizsgálatokat, amelyek az Entwurf követelményeinek megfeleltek. Az Entwurf előírta az egységesen 8 évfolyamos gimnáziumot, legalább 12 tanár alkalmazását – akiknek állami bizottság előtt kellett vizsgát ténniük, s pályázataikhoz az állami iskolafelügyeleti hatóság jóváhagyására volt szükség –, jól felszerelt szertárakat, könyvtárakat, s az ezek létrehozásához szükséges anyagi alapot, amelyet az iskolafenntartónak kellett felmutatnia. A rendelet előremutató intézkedései ellenére nagy felháborodást okozott, főleg a protestánsok tiltakoztak, akik elsősorban a sokáig eredményesen megőrzött autonómiájukat féltették. Egy ideig zárva is maradtak a magyar középiskolák, de a kőrösiek elsőként ismerték fel: „Hogy a jelenért semmit sem lehetett tenni, az bizonyos volt… De legalább a jövőt kell megmenteni; azt a fiatal nemzedéket, mely az iskolákat járta, úgy nevelni, hogy a jövő eseményei készen találják.” Ennek értelmében a nagykőrösi iskolafenntartó testület, az egyháztanács úgy határozott, hogy minden áron fenn kell tartani a nagy múltú iskolát. Ennek a gondolatnak adott kifejezést az 1850. december elsején tartott ülés, amely bejelentette: „Iskoláját lejjebb nem szállítja, hanem minden lehető áldozatra kész.”

A rendelet értelmében szükségessé vált átszervezést mégis sikerrel végrehajtották; az anyagi erők mozgósítása eredményes volt, s hamarosan pályázatot hirdethettek a tanári állásokra. Kiváló tanárokat toboroztak össze az ország minden részéből. És miközben a takarékos kőrösiek tíz tanszéket betöltöttek – hátha ennyivel is megelégszik a tanügyi kormányzat – közben arra is ügyeltek, hogy egyúttal menedéket nyújtsanak a szabadságharc idején tanúsított magatartásukkal a kormányzat előtt kompromittált tudósoknak, irodalmároknak; ily módon határozottan támogatva a nemzeti ellenállást. Ezáltal vált Nagykőrös gimnáziuma a Bach-korszakban a magyar tudományosság fő menedekhelyévé!

Akadémiai tagok gimnáziuma

A régi tanárok közül Szigeti Warga János a bölcsészettani, Fitos Pál a latin nyelvi, Jánosi Ferenc a természetrajzi, míg Mentovich Ferenc a természettani tanszéket választotta. A jelentkezők közül Szász Károlyt a magyar irodalmi tanszékre választották meg. A történelmet Kiss Lajos, a későbbi tanulmányi felügyelő tanította. A görög nyelv oktatására Ács Zsigmondot alkalmazták, aki „14 élő és holt nyelvet értett és beszélt”. Szász Károly egyetemes műveltségét bizonyítja, hogy eredetileg egyszerre öt tanszékre is pályázott, majd felajánlotta, hogy szívesen átveszi a matematika tanítását, ha helyére Arany Jánost hívják meg a magyar irodalmi tanszékre. Az egyháztanács örömmel elfogadta Szász ajánlatát és 1851. október 8-án megválasztotta a híres költőt a magyar irodalom tanárának. Rajtuk kívül Csikay Imre a vallástani, Weisz János pedig a német nyelvi tanszékre nyert meghívást, annak ellenére, hogy részt vettek a szabadságharcban.

Maga az iskola elég szegényes volt: „a százéves, bicskafaragásokkal már formájukból is csaknem teljesen kivetkőztetett iskolapadokon kívül alig volt az iskolának valami felszerelése, bútorzata vagy taneszközgyűjteménye, ami a nagy üres épület rendeltetését mutatta volna.”

A tantestületről viszont elmondhatjuk, hogy kevés város és még kevesebb iskola dicsekedhetett ilyen sok nagyszerű, tudós férfiúval, mint a nagykőrösi református gimnázium.

Az iskola fénykorát valójában az a kilenc esztendő jelentette, amikor Arany János tanította a magyar irodalmat. A körülötte csoportosuló tanári karhoz hasonlót hiába keresnénk középiskoláink történetében: a 10-12 tagú tantestületből hatan – Arany János, Salamon Ferenc, Szabó Károly, Szász Károly, Szigeti Warga János és Szilágyi Sándor – lettek az akadémia tagjai. A Bach-korszak idején a magyar irodalom és tudomány egyik központja, éltetője volt ez a kör, amelyről maga Arany jegyezte meg tréfásan: „a fél akadémia Kőrösön lakik.”

A nagykőrösi irodalmi kör Arany János tanári korszakában az ország irodalmi életének egyik központjává vált. „Az írók Pestről és a vidékről ellátogattak hozzá, sokszor csak barátságos találkozás kedvéért, máskor, hogy valami készülő vállalathoz Arany irodalmi támogatását megnyerjék, vagy legalább annak programját megbeszéljék vele.” Így gyakorta vendégeskedtek Nagykőrösön: Gyulai Pál, Csengery Antal, Tompa Mihály, Kemény Zsigmond, Toldy Ferenc, Salamon Ferenc, Szász Károly, Jókai Mór, Greguss Ágost, Pákh Albert, az irodalmi élet szervezői, eszmei irányítói.

A vendégeskedések, a tanártársak tréfálkozásai, időnkénti összejövetelei, mulatságai színesítették a kőrösi élet egyhangúságát. Arany János is szívesen részt vett e jókedvű összejöveteleken; több vers is őrzi ezek emlékét.

Éppen ezért a tantestület változása – 1855-ben Ács Zsigmond és Salamon Ferenc hagyta el Nagykőröst, 1856-ban Mentovich Ferenc ment át a marosvásárhelyi kollégiumba, végül 1859-ben Szabó Károly is visszatért Erdélybe – leverően hatott Arany Jánosra. Levelei is tükrözik hangulatváltozását: „Kollégáim elszélednek … a régi jó cimboraság nincs. Új, ifjú emberek jönnek, kik közt az ember kénytelen érezni, hogy már vén.” Barátai nélkül egyre elviselhetetlenebbnek érezte helyzetét, „… sivatag hely ez a Kőrös.” – fakad ki. Tény, hogy az erősen polgárosodó, kisárutermelő parasztság az irodalom iránt közömbös, érzéketlen maradt, s ezt a tespedtséget még az országos hírű kiválóságokból álló tanári kar sem volt képes megtörni.

Költő és történész

Az általában heti 17 órában tanító Arany elkészítette az iskola tanítási rendjét, megfogalmazta az ún. iskolai törvényeket. Sok elfoglaltságot jelentettek számára a dolgozatjavítások is. E komoly munka mellett mégis termékenyek voltak a nagykőrösi évek, hiszen ekkor jelent meg a „Nagyidai cigányok”, a „Toldi estéje”; értekezése „A nemzeti versidomról”. Balladái közül többek között az „V. László”, „Rozgonyiné, Zách Klára”, „Szondi két apródja”, „A walesi bárdok”, s az „Ágnes asszony” c. művei keletkeztek Nagykőrösön. Tanítványai fennmaradt dolgozatai, költői próbálkozásai hazafias jellegűek, a nemzeti múlt tragikus vagy dicső eseményeit próbálták feldolgozni: „… boldogok voltunk, amikor az ő órája következett. „Az intézetben uralkodó szellemet ő állapította meg, miért jogosan nevezhetjük az akkori gimnáziumot Arany János gimnáziumának.” – írják visszaemlékezéseikben a volt diákok.

Visszaemlékezések szólnak a tanári kar másik jelentős alakja, Szilágyi Sándor közvetlenségéről, kedélyességéről, vidám természetéről. Sokszor beszélgetett tanítványaival, értett a nyelvükön. Előadásairól szemléletesen számol be egyik volt tanítványa: „… ezek az első perctől végig, annyira megragadták hallgatói figyelmét, hogy azok – akár a szobrok – oly mozdulatlanul hallgattak minden szóra … Minden előadásában egy történelmi alakot vázolt, aki kora vezéreszméit képviselte, s az események irányítója volt. Különösen lekötötte a fiatalság érdeklődését a francia nagy forradalom magyarázatával. A fiúk már hetekkel előbb számon tartották, hány leckeóra választja még el őket e tárgytól, s mikor ez bekövetkezett, a nagytemplom főbejárata előtti sétányon … egyébről sem folyt szóbeszéd, mint a nagy forradalom kiválóbb férfiairól és Szilágyi előadásáról. Szilágyinak egész tekintélyét latba kellett vetnie, hogy minden leckeóra befejeztével a fiatalság zajos éljenzésbe ne törjön ki.”

Milyen hatással volt ez a híres tanári kar a diákokra? Arany János egyik tanítványának dolgozatrészlete szépen igazolta nevelőmunkájuk sikerét: „… Tanuljunk, barátom; kitartó szorgalommal, nemcsak önhasznunkért, hanem tanuljunk a közjóért …”. Ezek a diákok becsületbeli kötelességüknek érezték kedves tanáraik tantárgyait lehetőleg minél jobban megtanulni, elsajátítani. A francia forradalomról beszélgettek, Jókai műveit olvasták, kézzel írt ifjúsági lapot szerkesztettek. Az akadémia nyitó ünnepélyére nemcsak a tanári kar, hanem a diákok egy része is felutazott Pestre. A híres tanárok hatására áramlottak a diákok az ország minden részéből Nagykőrösre, s közülük többen folytatták sikeresen tanulmányaikat az egyetemen.

A nagy múltú gimnázium évkönyveit lapozgatva úgy érezzük, ez az évtized, amikor Arany János határozta meg az iskola szellemét, emelte igazán Nagykőröst a régi magyar iskolavárosok impozáns sorába.