Ugrás a tartalomhoz

História 1980-03

Makkai László , Ádám Magda , Kende János , Makk Ferenc , Páskándi Géza , Szõcs Gábor , Szegfü László , Vas Zoltán , Simon Mária , Miskolczy Ambrus , Szasz Zoltan , Vékony Gábor , Lengyel István , Balogh Sándor , Nagy László G.

História

17. fejezet -

FITZ Jenő

FITZ Jenő

Gorsium – Herculia

A Sárvíz partján fekvő római várost, Gorsiumot, három évtizede még senki sem ismerte. 1962-ben Simonyi Dezső, a pormániai topográfia kitűnő ismerője még azt is kétségesnek tartotta, hogy az Itinerarium Antonini című Kr. u. 300 körül készült útikönyvben említett útállomás – Gorsium, azaz Herculia – azonosítható-e egyáltalán a táci határban feltárt, akkoriban vitlatelepülésnek tartott romokkal.

Mindaz, amit ma erről a csaknem három négyzetkilométer nagyságú várasról tudunk, elsősorban régészeti megfigyelésekből, elemzésekből, a hatalmas leletanyag vizsgálatának eredményeiből tevődött össze. 1934 és 1939 között, majd 1954-ben végzett kisebb ásatások után a település rendszeres ásatása 1958-fiban indult meg. A 22 éve tartó feltárások eredményeképpen Gorsium ma az egyik legjobban ismert ókori városunk Pannóniában.

A város kialakulása

A település alapjait azok a római lovas katonák – az ala 1 Scubulorum egységei – vetették meg, akik 46 és 49 között megszállták a Sárvíz fontos átkelőhelyét. Az Itália felől a dunai átkelőhelyhez, a későbbi Aquincumhoz vezető út itt keresztezte a Barikán felől északnak tartó nem kevésbé fontos utat. A katonai szabványok szerint felépített palánktábor stratégia) jelentőségű volt: még a Duna menti erődláncolat, a limes megépítésének idején is egy ideig, a 2. század első éveiig fennállott.

Az erődítést körülvevő árokban a legújabb ásatások a legio X Gemina téglabélyegét hozták a felszínre. Ez a légió 104 táján érkezett Aquincumba. A légió építő-alakulatai számolták fel a gorsiumi katonai erősséget és ugyanők vetették meg a tábor helyén ekkor kialakított város alapjait. Ekkor épült a tábor északi kapuja (porta decumana) helyén templom, a templom mellett, a korábbi parancsnoki épület helyén a forum. A templomot oszlopcsarnok vette körül, három cellára oszlott és nyugati oldalához áldozati hely csatlakozott. Alaprajza és egy fehér márvány szakállas férfifej alapján, amely a középső cella közelében került elő, valószínűnek látszik, hogy a templomot Jupiternek, Dunának és Minervának szentelték. Azaz a templom Gorsium capitóliumi temploma volt.

A fórum és a capitóliumi templom felépítése nyomban a katonai tábor felszámolása után nem hagy kétséget a római kormányzat szándéka felől: az elhagyott erődítés területén várost kívánt létrehozni. A fórum oszlopokkal övezett terét, mint a birodalom számtalan városában, három oldalról üzletek vették körül, míg a negyedik oldalt a városi tanács helyiségei foglalták el: a basilica, ahol a két polgármester a peres ügyekkel foglalkozott, a curia, a nagyterem, ahol a tanács összeült és végül a magistratus helyiségei.

Az első virágkor

A dák háborúk győzelmes befejezése után Traianus császár átszervezte a dunai provinciákat: ekkor került sor Pannónia kettéosztására is. Pannonia Inferiorban helytartó, aki egyúttal a légió parancsnoka is volt, az aquincumi katonavárosba költözött. Ugyanekkor jelölték ki a császárkultusz és a tartománygyűlés helyét is. Másutt ez egybeeshetett a helytartói székhellyel. A Duna-vidéken azonban, ahol a császári legatusok nem városi rangú településeken rendezkedtek be, más várost jelöltek ki e feladatra: így lett Felső-Pannóniában Savaria a tartománygyűlés helyszíne. Alsó-Pannóniában a két város, Cirmium és Garsium közül az utóbbira esett a választás.

A provincia szentélykerületének építése nem sokkal később, mindenesetre Traianus császár adutt, megindult. A tágas csarnokok, amelyek minden, évben a császárkultusz szertartásainak színteréül szolgáltak, kisebb dombon emelkedtek. Előttük nagyobb tér nyílt, erről három helyen lépcső vezetett fel az oszlopokkal díszített porcicusba, a lépcsők között egy-egy díszkút, nympheum magasodott. A domb közepét elfoglaló ötrészes csarnokban gyülekeztek a szertartáson részit vevő városi küldöttek. A kis pódiumra, amelyen a provincia főoltára áldott, három lépcsőfakor lehetett feljutni. Az oltár mögötti téren épült fel a meghalt és istenné nyilvánított császárok temploma. A nympheumokkal díszített térről a nyugati oldalon felvezető lépcsőn át egy 60 méter hosszú, hatalmas csarnokba lehetett lép--i, amelyet északi oldalán apszis zárt le, az apszisban égett gabonamagvakkal leborított oltár állott. A curia volt ez, a tartománygyűlés tere, ahol a városi küldöttek az áldozati szertartás után tanácskozásra gyűltek egybe. A szentélyterület keleti oldalát reprezentatív jellegű épület foglalta el, falait színes stukkók, erdőt utánzó freskók, Pompeji-vörös falmezők díszítették. Itt szállt meg a főpap, amikor Gorsiumban tartózkodott és itt végezték munkájukat a tartománygyűlés tisztviselői.

A volt katonai tábor területér- kialakult városközpontot minden oldalon lakónegyedek vették körül. Ezek közüled_ dig csak a déli város-észben folytak kutatások. Itt kis méretű kunyhók, vályogból készült, részben földbe mélyített putrik kerültek elő. A falusias jellegű településhez kiterjedt fazekastelep tartozott, ahol sárga és szürke házi kerámia mellett pecsételt díszű szürke díszedényeket is gyártottak. A 2. század második felében a helyi fazekasok a római ízlés megerősödése idején terra sigillata gyártásával is megpróbálkoztak. Indás-leveles, makkot, nyulat ábrázoló formatálak darabjai kerültek elő műhelyeik maradványai között. A hosszan élő kelta hagyományok az edényeken kívül elsősorban a sárköveken követhetők nyomon. A korai kőemlékeken az asszonyok minden esetben népviseletben jelentek meg, turbánszerű, fátyollal leborított fejkendőt hordtak, nyakukban torquest, (284–305) vállukon nagy, lapos fibulákat, csuklójukon különböző bronz karpereceket.

A történelem viharaiban

A markomann–quad háborúk (169–180) során Gorsiumot – valószínűleg a háború utolsó szakaszában – súlyos támadás érte. Nemcsak a nádtetős külvárosi házak égtek porig, de megrongálódtak, illetve összeomlottak a fórum és a szentélykerület épületei is.

A háború utáni újjáépítés során a megölt, elhurcolt, eltűnt lakosak helyébe bevándorlók költöztek, köztük thrákok, szírek, zsidók. A vályoghónaikat mindenütt kőépületek váltották fel. A 3. század eleji fellendülés időszakában a középületeket és a jómódú polgárok lakóházait falfreskókkal díszítették, a házakat padló alatti fűtéssel látták el.

Az új korszak legszebb pillanatait 202-ben a császárlátogatás jelentette. Septimius Severus családjával és hadseregének nyugati alakulataival ez év tavaszán tért vissza hosszas keleti tartózkodás után Rómába. Az út során végigjárta a dunai provinciák katonai táborait, Pannóniát, amelynek légiói élén kezdte meg 193-ban győzelmes háborúit a császári hatalomért. Gorsiumban ekkor, a császárok jelenlétében avatták fel a consecrált, szentté nyilvánított császárok újjáépített templomát. A költségeket a két császár adományozta. Az uralkodókat köszöntő nagy tábla Victoria alakokkal évszázadokon át a székesfehérvári Budai kapuba falazva fogadta a városba érkező királyokat.

A várost 3. század közepén újabb katasztrófa érte. 260-ban a szarmata roxolánok rohanták meg Pannóniát, s megsemmisítvén a római hadakat, rabolva, dúlva elárasztották a védelem nélkül maradt provinciát. Gyújtogatásaik, öldökléseik következtében Gorsium teljesen megsemmisült. A lakónegyedek mellett a városközpont is romhalmazzá vált. A katasztrófa a birodalom súlyos politikai, katonai és gazdasági válsága idején szakadt Gorsium lakóira. Így évtizedeken át kísérlet sem történhetett a város újjáépítésére.

Az új város: Herculia

A város megújulása csak a 3. század utolsó évtizedében kezdődött. A romokat elegyengették, a még álló falcsonkokat lebontották és a semmivé vált régi helyén ~a mérnökök új várost mértek ki. A consecrált császárok templomának alapfalain kívül az új város semmit sem örökölt szerencsétlen sorsú elődjétől. Nevét sem: a széles utcákkal, hatalmas középületekkel felépülő várost, Herculiát, Maximianus Herculiusról, a tetrarchia (negyedes fejedelemség) nyugati uralkodójáról nevezték el. A nagyszabású építkezések arra a korszakra estek, amikor a régi városi önkormányzat birodalomszerte lehanyatlott, a hajdani virágzó városok java egyre nehezebb körülmények között tengődött. E viszonylatban Herculia új elnevezése, közpénzekből történő építkezése, nagyléptékű középületei, a város kiterjedése a korábbi perifériákra mind arra engednek következtetni, hogy a város az új érában megkülönböztetett szerepet töltött be. A város e különleges helyzetét mutatja a decumanus maximustól északra felépített nagy, reprezentatív palota. Lehetséges, hogy a 65x50 méter nagyságú épület, északi oldalán hatalmas fogadóhelyiségekkel, a provinciában meg-megforduló császárok elszállásolására szolgált. Lehetséges az is, hogy a Diocletianus leányáról elnevezett új provincia; Valeria adminisztrációjában töltött be szerepet – esetleg a polgári kormányzó, a praeses székhelye volt.

A palota mellett az új városban az ókereszténység basilicái foglalták el a központi helyet. A hajdani fórum fölölt a cardo maximust észak felé meghosszabbították. Ennek két oldalán, bejáratukkal a decumanus maximusra tekintve két basilica állott. Közülük a keleti oldalon emelkedő volt a korábbi. Építését a 4. század első negyedére keltezik. A másik templom alighanem a század közepén, esetleg annak második felében készült el. Később bizonyosan ez volt a rangosabb templom. Már az 5. század elején keletkezett fennmaradt oltára, fehér márvány oltárkorlátja Krisztus-monogrammal, szimbolikus állat- és növénydíszítéssel. Valeria provincia legszebb, a maga nemében egyedülálló ókeresztény emléke ez. Ugyanekkor a templom északkeleti sarkához téglából keresztelőmedencét építettek. Az utóbbi alapján nem lehetetlen, hogy ez időben Herculia falai között püspök székelt.

A consecrált császárok egykori templomának helyén nagyobb porcicusos épület emelkedett. A császárkultusz, mint afrikai feliratok bizonyítják, a 4. században sem halt el: lehetséges, hogy az egykori templom helyén tovább ápolták az uralkodók tiszteletét.

A városban a 4. században már élénk gazdasági élet folyt. A felszínre hozott hatalmas leletanyagból zöldmázas edények, kék pettyekkel díszített üvegek, változatos csonttárgyak tömegét sikerült az Aquincumból és máshonnan hozott cikkektől elkülöníteni. A nagy középületek közelében műhelyek kerültek elő félkész árukkal, rontott darabokkal. A déli városrészben feltárt 4'. századi lakóház padlóin, fűtőcsatornáiban talált nagy tömegű pénz a kereskedelmi élet élénkségére utal.

A város virágzása feltételezhetően a hadrianopolisi csatavesztésig (378) tartott. Úgy látszik, hogy a déli városnegyedet már korábban, Valentinianus alatt (364–375) feladták lakói és a fallal körülvett belső városba költöztek, ahol az építkezések ebben az időben még nem csökkenő erővel folytak. A város életére vonatkozó adatok 378 után egyre gyérebbek, bár a főutcákat még az 5. század elején is megújították.

Középkori utóélet

Herculiát sehol sem fedték le égési rétegek, amelyek dúlásról, erőszakos végről tanúskodtak volna. A város lassan halódott a római kormányzat megszűnése után. A nyugat-keleti és az észak-déli főutcák kereszteződésében az élet a későbbiekben sem szűnt meg. Az összezsugorodott telep fennmaradását a keresztelőmedencével ellátott basilica körül a fontos útcsomópontnak köszönhette. A basilica körül a 6. századtól a temető alakult ki, amelybe germán, majd avar kori népesség temetkezett. A kis telep megérte a honfoglalást, a népvándorlás kori sírok fölött sűrűn egymás fölé temetve középkori férfiak, nők, gyermekek csontvázai kerültek elő. A 13. században a temető közepét kis templom foglalta el, amelyet a tatárjárás pusztításainak áldozatul esett basilica pótlására emeltek. A kis temetőt az egykori decumanus maximus és cardo maximus délnyugati szögletében kerítés vette körül. Az utolsó halottakat a törökkor kezdetén hantolták el: Föveny – az oklevelek e néven jelölték Gorsium Herculia középkori utódát – a 16. század háborúiban pusztult el. De ezt a megsemmisülést már nem követte újjáépítés, csupán régészeti feltárás a 20. században.